Környezetvédő szervezetek egyeztetett véleménye az erdőtörvény módosítás tervezetéről

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tárgy: erdőtörvény véleményezése
Jogi Főosztály
Gőgös Zoltán Hiv. sz.: 13260/5/2008
államtitkár

Fent hivatkozott számú, 2008. 08. 13-án kelt, e-mailen, illetve faxon megküldött felkérését megköszönve az alábbiakban küldöm meg véleményünket az új erdőtörvény tervezetéről. Bemutatjuk az erdőtörvénnyel kapcsolatos eddigi munkánkat, általános, koncepcionális véleményünket, összegezzük javaslatainkat és részletes norma szöveg szerű javaslatainkat is mellékeljük:

Előzmények:
A Kerekerdő Alapítvány megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít az erdők ügyére. Erdészeti szakmapolitikai kérdésekkel 2003. óta foglalkozunk. Azóta a Környezet és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozóihoz kapcsolódva általunk szervezett Országos Erdőfórumokon és szakmai szekciókban minden évben több száz szervezet támogatásával állásfoglalásokban összegeztük a zöld szervezetek erdőkkel kapcsolatos javaslatait.
Az erdőtörvény 2005-ös módosításának folyamatában is részt vettünk. Az Alapítvány koordinálása mellett nyolc szervezet 12 szakértőjének munkájaként, 23 szervezet támogatásával részletes javaslatcsomagot készítettünk. A mostani törvénytervezet készítését is nyomon követtük, véleményünket, javaslatainkat eljuttattuk az érintett főosztálynak. Az elmúlt 6 évben kialakultak azok a témakörök, melyekkel a készülő erdőtörvény kapcsán a környezetvédő szervezeteknek határozott véleményük és elvárásaik vannak.
Ezek a következők:

1.) Az erdők közérdekű funkcióinak és szolgáltatásainak biztosítása. A széles társadalmi rétegek erdőkkel kapcsolatos elvárásainak érvényesítése a gazdasági érdekekkel szemben. A közérdek és a magánérdek összeegyeztethetősége.

2. ) Az őshonos fafajokból álló természetes és természeteshez közel álló erdők megőrzése és fenntartása, természetességük fokozása, területarányuk növelése, a természet folyamataira építő gazdálkodási módszerek elterjesztése, a vadgazdálkodás kézben tartása (szigorú szabályozás, hatékony szakigazgatási szervezet, támogatási rendszer, az állami erdők esetén ezt a célt legjobban biztosító kezelő szervezet ).

3.) A természetvédelmi értékek megőrzése, védett területeken a természetvédelmi érdekek elsődlegességének biztosítása. Védett, fokozottan védett fajok élőhelyének, ill. védendő erdőtársulások, valamint erdőterületen található egyéb élőhelyek védelme, nem védett erdőkben is. Az állami erdők társadalmi elvárásoknak megfelelő kiemelt kezelése

4.) A társadalmi kontroll és a társadalmi részvétel lehetőségeinek biztosítása. Az erdő közügy ezért is az adatokhoz való hozzáférés, illetve a döntésekben a társadalmi részvétel lehetőségének biztosítása jogos társadalmi igény (Aarhusi Egyezmény (kihirdetve: 2001. évi LXXXI. törvénnyel) ill. ennek megfelelő EU irányelvek).. (Orsz. Erd. Adattár, Körzeti Erdőtervek, Országos Erdő (Erdészeti) Tanács, stb.)

5.) Határozott fellépés a falopásokkal, illegális fakitermelésekkel szemben. Fontosnak tartjuk, hogy szigorú és egyértelmű szabályok biztosítsák az erdők védelmét a bűnözés e sajátságos formájával szemben, és gondoskodjanak az elkövetők megbüntetéséről.

A.) Összefoglaló, általános, és koncepcionális jellegű véleményünk:

Az Ön által megküldött törvénytervezet és a hozzá tartozó, indoklás és kormányelőterjesztés szövegét áttanulmányozva úgy látjuk, hogy a módosítási szándék alapját képező elvek jók. A változtatást indokolják a törvényalkotás óta bekövetkezett politikai változások, az átalakulóban lévő társadalmi elvárások, az új jogi környezet és a természettudományos ismeretek bővülése, stb.
A jelenlegi szövegtervezet a korábban látott normaszövegekhez képest számos témakörben több olyan módosítást tartalmaz, amit a zöld szervezetek üdvözölnek és egy modern erdőtörvény fontos részének tartanak (őshonosság tisztázása, erdőtermészetességen alapuló kategóriák, üzemmódok, Erdő Tanács),
A korábban megfogalmazott elvekkel összhangban, azt várjuk, hogy az erdőtörvény a jog eszközeivel megfelelő garanciákat biztosítson, az erdők széles társadalmi rétegeket érintő, közérdekű funkcióinak biztosítására, akár a gazdasági érdekekkel szemben is.
Törvény első fejezetei, de az indoklás és a kormányelőterjesztés szövege is részletesen felsorolja azokat a funkciókat, melyek közcélokat szolgálnak, egyértelműen megfogalmazza a törvény célját, azaz a fenntartható erdőgazdálkodás eszméjét:

„2. § (1) A fenntartható erdőgazdálkodás során az erdei haszonvételeket csak olyan módon lehet gyakorolni, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetességét, természetszerűségét, termőképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levő védelmi, közjóléti és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, közjóléti (egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási) célokat szolgáló szerepét és az erdővagyonnal való gazdálkodás lehetőségei a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak.”

Úgy véljük a XXI. Század első erdőtörvénye számára az jelenti a legfőbb kihívást, hogy a fenntartható fejlődés elveit hogyan sikerül a gyakorlatban a jog eszkozeivel megvalósítani.
Az erdész szakma joggal büszke arra, hogy a fenntarthatóság ma gyakran emlegetett három pillére (környezeti, gazdasági, társadalmi), nagyon régóta az erdőgazdálkodás alapvetései közé tartoznak. A jelen kor kihívása viszont az, hogy ez a három fontos dolog, hogyan rendezhető abba logikai sorba, ahol a cél a folyamatosan biztosítható szociális jólét, az eszköz a gazdaság, és a környezet a feltétel.
Az első fejezetek kétségkívül szimpatikus eszmei megfogalmazásai után, viszont a tervezet nagyvonalúan elfeledkezik erről a célról. A törvény többi része lényegében az erdőgazdálkodó mindenek felett álló jogainak biztosításáról szól. Mindazok a korábbi törvényben és gyakorlatban meglévő garanciák, melyek legalább a fenti célok megvalósításának lehetőségét magukban hordozták, megszűnnek.
A három színtű hatósági szerepkör (körzeti erdőterv, üzemterv, éves terv), egy színtű, lesz és a körzeti erdőtervre korlátozódik. A közelmúltig, az erdőfenntartási alap révén még pénzügyi eszközökkel is rendelkező engedélyező hatóság, a gazdálkodónak kiszolgáltatott ellenőrző hatósággá alakul, a felelősség jelentős részben a gazdálkodó által fizetett szakirányítóra testálódik. Úgy véljük ezzel a koncepcionális változtatással az állam, lényegében a lovak közé dobja a gyeplőt, feladja annak a lehetőségét, hogy lényegi befolyással legyen az erdők sorsának alakulására. Mindeközben az olyan gesztusok, mint a természetességi kategóriák és az üzemmódok bevezetése, vagy az Erdő Tanács életre hívása, pusztán szépségtapasznak számítanak.
Úgy véljük a természetességi kategóriák, a rendeltetés, és az üzemmód olyan keret, lehetne melyre jól felfűzhetőek lennének a közcélokkal is összeegyeztethető erdőgazdálkodás szigorú és egyértelműen számon kérhető szabályai. A tervezet azonban a rendeltetést és az üzemmódot is a gazdálkodó szándékától függő kategóriaként kezeli, így a szabályozásban felértékelődhetnének a természetességi kategóriák. Jól megfogható előírások helyett azonban, mind az erdőtelepítés, erdőfelújítás, erdőnevelés témakörében csak gumiszabályokat találunk.
A törvény továbbra sem enged be az erdészeti hatósági eljárásokba az erdőgazdálkodón kívül senkit.
A törvényalkotó a tervezet első passzusaiban bár bőven sorolja az erdő közfunkcióit, csak az erdőgazdálkodót ismeri el ügyfélnek. A véleményalkotáson kívül semmilyen konkrét jogot nem ad a társadalom többi szereplőjének. Úgy véljük el kellene fogadni azt a tényt, hogy a „a rendes” erdőgazdálkodói tevékenység is olyan változásokat eredményez a tájban, az emberi környezetben, melyek több ember nemzedék életminőségére hatással vannak. Egy százhúsz éves tölgyes letermelése után csak 120 év múlva lehet hasonló. Így tehát elvárható lenne, hogy az érintett társadalom beleszólási lehetőséget kapjon az erdők sorsának alakulásába. A tervezet csupán apró látszat gesztusokat tesz ebbe az irányba.

1.) Természetesség (7.§)
Az erdőgazdálkodás (-felújítás) során a természetességi állapotot vissza kell állítani vis maior károsítás illetve a termőhelyi viszonyokban beállt változás esetén is. Fontosnak tartjuk a természetesség első megállapításának körülményit körültekintően meghatározni, tekintettel az üres vágásterületekre és fiatalosokra is. Szükségesnek tartjuk a 6 kategórián belül a természetesség további finomítását., egy olyan természetességi mutató bevezetését, mely több más terepi jellemzőre (elegyesség, cserje és lágyszárúszint, holtfa, stb.) épül.

2.) Országos Erdő Tanács (19. §)
Üdvözöljük, hogy a jelenlegi törvénytervezet is kinyilvánítja szándékát a testület létrehozására. Fontosnak tartjuk, hogy a neve nem Erdészeti Tanács, hanem Erdő Tanács, mely kifejezi, hogy az erdők ügye nem egy szűk szakma belügye, hanem közügy. Fontosnak tartjuk, hogy a törvény deklarálja, hogy bár a testületet praktikus okokból az erdészeti ügyekért felelős minisztérium működtesse, de ez egy szektorok közötti testület legyen, mely minden olyan kormányzati szándékról véleményt nyilváníthat, melyek az erdők ügyét érintik. Ugyanakkor a 9 főt kevésnek tartjuk. Az Országos Erdő Tanács munkájába a szakmai szervezetek mellett más társadalmi szervezeteknek is lehetőséget kell biztosítani. Így nyilvánvaló a kapcsolódása a környezet és természetvédelemmel, természetjárással, ismeretterjesztéssel, turizmussal foglalkozó szervezeteknek. Úgy véljük a Tanács tagjainak kiválasztásánál és működtetésénél minél nagyobb függetlenséget kell biztosítani. Az Országos Erdő Tanácsnak fontos szerepe lenne a különböző tárcák, ágazatok és szektorok közötti párbeszéd elősegítésében, ehhez azonban erősebb jogosítványokra van szüksége, mint amit a tervezet eredeti szövege biztosít.

3.) Az erdő rendeltetése (22. §)
A rendeltetésekről szóló passzusban is fontos lenne hogy megjelenjen egy olyan kategória, mely az üzemmódokkal összhangban azt fejezi ki, hogy a gazdálkodó, illetve a tulajdonos nem kíván gazdálkodni az erdejével, csupán szeretné, hogy az erdejében a természetes folyamatok érvényesüljenek. (folyamatos erdőborítást szolgáló erdő).
Javasoljuk a védő erdők körét úgy bővíteni, hogy nem védett területen, élő védett fajokat megvédjünk. Hasonló a helyzet, a Natura 2000 területekkel is, hiszen ezek az EU két idevonatkozó irányelvében felsorolt élőhelyek, növény és állatfajok védelmét hivatottak szolgálni. Fontosnak tartjuk a mezőgazdasági területekkel, vagy beépített területekkel körülvett erdők védelmét, mert ezek a „sziget” hatás miatt fontos menedékei az egykori természetes élővilágnak. Az élő vizekhez kötődő életközösségek olyan érzékeny élőhelyek, melyek megtartása szempontjából nagy jelentősége van az azokat övező, vagy kísérő erdőknek. A Természetvédelmi törvény 16 § (5) is kimondja, hogy: A vízfolyások és tavak természetes és természetközeli állapotú partjait – a vizes élőhelyek védelme érdekében – meg kell őrizni.

4.) Az üzemmód megállapítása, megváltoztatása (25.§, 26.§)
Összhangban az előterjesztés célkitűzéseivel, mely szerint a természetközeli erdőgazdálkodás elterjedésének támogatása fontos cél, szükségesnek tartjuk az ennek megfelelő üzemmód meghatározását a rendeltetés és természetességi állapot szerint erre leginkább alkalmas erdők esetében.
Úgy véljük, hogy a védelmi és közjóléti rendeltetés egy-egy erdő esetében jól kifejezi, hogy ahhoz egyéb közfunkciók is kapcsolódnak, azaz ezek az erdők az erdőgazdálkodó gazdasági érdekén kívül más, közcélokat is szolgálni hivatottak, méghozzá folyamatosan. Ezért ezek közül azokban, melyekben a természetes folyamatok, összetételükből adódóan még érvényesülnek célszerű a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódokat előírni. Úgy véljük ezeket a kemény szabályokat a XXI. Század erdőtörvényének fel kell vállalnia. A természetességi kategóriák és a rendeltetés együttesen fejezi ki azt, hogy ezek az erdők a társadalom szempontjából a legértékesebbek, legfontosabbak. Ezért ezekben az erdőkben a közcélok érvényesítését akár a magánérdekkel szemben is fel kell vállalnia törvényalkotónak.
Ugyanakkor a rendeltetés és az üzemmód megállapításánál és megváltoztatásánál korlátozni szükséges az erdőgazdálkodó, ill. az erdőtulajdonosok akaratát, különösen, ha a korlátozásokkal járó kategóriák megállapítása a tulajdonszerzés előtt történt.
A szálaló és átalakító üzemmód feltételéül előírt tervkészítés minden bizonnyal elriasztána a kisebb területen gazdálkodókat, ezért, ezt területnagysághoz javasoljuk kötni.

5.) A körzeti erdőterv (30.§, 31.§, 33.§)
A körzeti erdőterv, mint fontos alapdokumentum nem nélkülözheti a természetvédelmi hatóság jóváhagyását. Mint alapvetően erdészeti szakmai szempontok alapján összeállított anyag, önmagában nem alkalmas természetvédelmi kezelési tervnek, vagy Natura 2000 fenntartási tervnek, azokkal azonban összhangban kell lennie. A törvény és számos erdészeti dokumentum is deklarálja az erdő által betöltött közfunkciókat. Ezzel szemben az erdőgazdálkodással kapcsolatos tervezési engedélyezési rendszer példa nélkül állóan egy ügyfeles. Biztosítani kell a társadalom erdők sorsa által érintett csoportjainak, hogy a körzeti erdőterv elkészítése során tevékenyen közreműködhessenek, a helyi társadalmi érdekeket képviselhessék. Ennek érdekében ügyféli státuszt kell biztosítani részükre, és a körzeti erdőtervezés minden lépésébe közvetlenül be kell vonni őket. Emellett a körzeti erdőtervből gazdálkodói-társadalmi-szakhatósági-hatósági konszenzus alapján létrejött adattári tartalom módosítása csak az erdő állapotában előre nem látható változás esetén indokolható, a gazdálkodási.viszonyokban beállt változások figyelembe vétele a hosszú távra szóló tervezésen alapuló tartamos erdőgazdálkodást veszélyezteti.

6.) Az éves erdőgazdálkodási tevékenység gyakorlása (36.§, 68§)
Az erdőgazdálkodási tevékenység hatósági felügyelete védett., illetve Natura 2000 területen nem történhet a természetvédelmi hatóság szakhatósági bevonása nélkül, mivel az természetvédelmi törvényt sért. Ugyancsak nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a természetes, természetszerű származék és átmeneti erdőkben tervezett véghasználatok és egyéb jelentős fahasználatok csak egyszerű bejelentés alapján legyenek végrehajthatók, mivel ezen erdők megőrzése mindenképpen jelentősebb hatósági közreműködést igényel. Úgy véljük a törvénynek garanciákat kell adnia arra, hogy a természetességi állapot nem fog romlani A fakitermelések engedélyezési feltételeinek, a hozzá szükséges dokumentáció tartalmának kiterjesztését szorgalmazzuk az utólagos ellenőrzés eredményessége, a számonkérhetőség érdekében.

7.) Erdőtelepítés, erdőfelújítás, özönfajok (39.§, 45.§, Vhr. 29.§)
Az özönfajok, tájidegen fafajok telepítésének lehetőségeit szigorú szabályozással kell biztosítani a természetvédelmi kockázatok elkerülése érdekében. Az özönfajokból álló erdők telepítése természetes, természetközeli erdők területének 200 m-es körzetében tiltandó. Erdőfelújítások esetében hatékonyabb határidő-rendszert kell kidolgozni, mert a tervezett határidők akár 9 éven át sem biztosítanak lehetőséget az elmaradt vagy nem megfelelő felújítás miatt a hatósági beavatkozásra.

8.) Felújítási letét (17.§, 67.§)
Az erdőfelújítási biztosíték garancia arra, hogy az esetleges gazdálkodói mulasztások miatt keletkező károk helyreállításának pénzügyi fedezete folyamatosan biztosított legyen. Ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a nem állami tulajdonban álló erdőknél minden esetben kötelező legyen az erdőfelújítási biztosíték letétele véghasználat során.

9.) Erdőterület igénybevétele (73.§)
Az erdő-igénybevétel engedélyezhetősége eddigi, szabatosan megfogalmazott definíciójának (hatályos Evt. 69. §-a) visszaállítását szorgalmazzuk, mivel a tervezetben szereplő „kivételes eset” szabályozás könnyen megkerülhető, nem szolgálja az erdőterületek védelmét.

10.) Engedély nélküli fakitermelések
A tervezetből hiányoznak a maffiaszerűen végrehajtott engedély nélküli fakitermelésekkel szembeni hatékony fellépést lehetővé eszközök, így az engedély nélkül kitermelt faanyag lefoglalhatóvá és elkobozhatóvá tétele.

Gyöngyössy Péter
Erdőmérnök, természetvédelmi szakmérnök
A Pro Natura-díjas Kerekerdő Alapítvány
elnöke

C.) A Kerekerdő Alapítvány részletes véleménye és és szövegszerű javaslatai, az új erdőtörvény tervezetéről:

I-XVI.: római számozás: evt fejezetek címei
1-20. Arab számozás: norma szöveg szerű javaslatok
Eredeti törvény szöveg
Javasolt normaszöveg

X.) Tájidegen erdei fa és cserjefajok: A Miniszter által rendeletben megállapított olyan őshonos fa és cserjefajok, melyek bizonyos jól körülhatárolható terület kivételével természetes körülmények között nem fordulnak elő. A fajok listáját az ország egészére, és bizonyos erdőgazdasági tájcsoportokra vonatkozóan is meg kell adni.

Indoklás:
A törvény, illetve végrehajtási rendelete többször használja e kifejezést, kulcsjelentősége van a természetességi kategóriák megállapításánál. Ugyanakkor számos tévhit él az erdőgazdálkodók körében e témakörben. Úgy véljük, ha a törvény terjedelmes listában teszi közzé az erdei fafajokat, a sima fenyőtől a lepényfáig, akkor sokkal nagyobb jelentősége van a tájidegen fafajok listájának korrekt, tájakra behatárolható módon való közzétételének. A vhr. Mellékletek között jelenleg nincs ilyen lista.

Y.) Természetközeli erdőgazdálkodás: szálaló, átalakító, vagy faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban történő erdőgazdálkodás.

Indoklás:
Az erdész szakmában dolgozók, ma a természetközeli, természetszerű erdőgazdálkodás alatt sokfélét értenek, aszerint, hogy milyen időszakban és kinek a tolmácsolásában sajátították el a szakma alapjait. Mivel a jogszabályok használják e fogalmat, ezért a törvénybe is szükséges rögzíteni.

II. Természetesség (7. §)

Vélemény:
Nagy jelentőségűnek tartjuk a természetességi kategóriák bevezetését. Ha elfogadjuk, hogy a rendeltetés és az üzemmód a gazdálkodó szándékától függő kategóriák, akkor a természetességi kategóriák jelentősége felértékelődik, mert ez lesz egyetlen objektív kategória. A törvény kimondja hogy a természetesség, károkozás kivételével nem csökkenhet. Ez viszont azt feltételezi, hogy nagy jelentősége van az un. nulladik állapotnak, azaz az első besorolásnak, melyhez viszonyítódik a többi. Nincs kitalálva, hogy üres vágásterületek, folyamatban lévő erdőfelújítások, és fiatalos erdők esetén ez hogyan történik. Ugyanakkor fafajösszetételre építő hat kategória további finomítását tarjuk szükségesnek. A fafajösszetételre épülő kategóriáknak a további finomítására több szempontú struktúrálására egy erdőtermészetességi mutató bevezetését javasoljuk, melyet az erdőrészlet leírásakor kell megadni. Ennél a faállomány jellemzők mellett a cserjeszint, a lágyszárú szint, a holtfa, ill a vadállomány (vadkár) értékelését, valamint az erdőborítás folyamatosságát kellene szempontnak tekinteni.

X.) A körzeti erdőtervezés során erdőrészletenként meg kell határozni az erdőtermészetességi mutatót. Ez a mutató a faállomány összetételén alapuló természetességi kategóriákra épül. Meghatározásánál a faállományt , a cserjeszintet, a lágyszárúszintet, a holtfa mennyiségét és minőségét, illetve a vadállományt, ill vadkárt , valamint az erdőborítás folyamatosságát kell figyelembe venni. A természetességi mutató meghatározásának szabályait a Miniszter rendeletben állapítja meg. E mutató alapján kell értékelni az erdőgazdálkodás fennntarthatóságát (tartamosság+biológiai sokféleség).

Javaslatunkat azzal a megjegyzéssel, fogalmaztuk meg, hogy ezeknek a fafajösszetételre épülő természetességi kategóriáknak a további finomítására több szempontú struktúrálására egy erdőtermészetességi mutató bevezetését javasoljuk, melyet az erdőrészlet leírásakor kell megadni. Ez több erdőtervezési cikluson keresztül alkalmazva alkalmas arra, hogy a gazdálkodási tevékenységet értékelje az erdei életközösségekre gyakorolt hatása szerint.
Az elmúlt években zajlott Magyarország flóra és élőhelytérképezési programja. Ehhez kapcsolódott az országos erdőtermészetességi vizsgálat is. A programban szinte minden olyan tudományos bázis, egyetem, főiskola részt vett, mely a témával kapcsolatosan kutatásokat végez. Több tucat szakember dolgozott a programban, összehangoltan, egységes elveket, és módszereket alkalmazva. Magyarországon még nem volt hasonló jelentőségű program. A program során számos, korábban eltérő módon használt fogalom, kategória tisztázódott. Országos lefedettségű, szisztematikus vizsgálatokon alapuló adatbázis épült ki. Az erdőtörvény több passzusához kapcsolható lenne ennek a munkának a felhasználása, alkalmazása. (Országos Erdőállomány Adattár, Körzeti erdőtervek)

(2)Az erdők természetességi állapota az erdőgazdálkodási tevékenység következtében, - vis maior károsítás, vagy a termőhelyi viszonyokban az erdészeti hatóság által igazoltan bekövetkezett lényeges változás esetét kivéve, - nem romolhat. E rendelkezés figyelmen kívül hagyása az erdőgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. Vis maior károsítás illetve a termőhelyi viszonyokban beállt változás esetén az erdőgazdálkodás (-felújítás) során a természetességi állapotot vissza kell állítani.

Indoklás:
A törvény által javasolt szöveg fontos, mondhatni történelmi jelentőségű. Kemény szabály lehetne, ha ezt az itt kinyilvánított szándékot a törvény későbbi, gazdálkodásra vonatkozó szabályai is lekövetik és megfelelő garanciákat szolgáltatnak a megvalósítására. A vis major károsítás, illetve a termőhelyi viszonyokban bekövetkezett változás, viszont komoly kiskaput, kibúvót jelent, a törvény szándékaival szemben. Ennek megakadályozására javasoljuk az itt megfogalmazott passzust.

Y.) Az erdők természetességi kategóriákba sorolását az első alkalommal, (nulladik állapot) a törvény hatályba lépését követő három hónapon belül kell megtenni, az Országos Erdőállomány Adattár adatai alapján.

V.) Vágásos erdők természetességi kategóriákba sorolásakor, az üres véghasználati terület, a folyamatban lévő erdőfelújítás, és a 20 évesnél fiatalabb erdők esetében az előző (véghasználat előtti) erdőállomány adattári adatait kell alapul venni.

Z.) Az erdők természetességi állapotba sorolását és a természetességi mutató adatainak rögzítését a nulladik állapot megállapítása után a körzeti erdőtervezés terepi felvételei során kell megtenni.

Indoklás:
A természetesség romlásának tilalmára vonatkozó törvényi előírás csak akkor vehető komolyan, ha a kategóriákba való első besorolás (a nulladik állapot) körülményei egyértelműen meg vannak határozva. Üres területek, folyamatos erdősítések, fiatalosok besorolása sok esetben nem lehetséges. Ezért úgy véljük a természetességi kategóriákba besorolt erdőnek legalább 20 évesnek kell lennie. Az ennél fiatalabb erdők, illetve üres vágások területét az előző, adattárból visszakereshető állományadatok alapján lehet besorolni.

Vélemény:
Üdvözöljük, hogy a jelenlgi törvénytervezet is kinyilvánítja szándékát a testület létrehozására. Fontosnak tartjuk, hogy a neve nem Erdészeti Tanács, hanem Erdő Tanács, mely kifejezi, hogy az erdők ügye nem egy szűk szakma belügye, hanem közügy. Fontosnak tartjuk, hogy a törvény deklarálja, hogy bár a testületet praktikus okokból az erdészeti ügyekért felelős minisztérium működtesse, de ez egy szektorok közötti testület legyen, mely minden olyan kormányzati szándékról véleményt nyilváníthat, melyek az erdők ügyét érintik. Ugyanakkor a 9 főt kevésnek tartjuk. Ahhoz képest, hogy ez a minisztérium döntés előkészítő, véleményező testülete, mely egyfajta külső társadalmi kontrollt kellene, hogy megtestesítsen, túl erősnek tarjuk a miniszter szerepét. Úgy véljük ez a testület leginkább akkor tudja betölteni szerepét, ha a minisztertől és a minisztériumtól minél függetlenebb.

6.) Szövegszerű javaslataink: (részben beszúrások, részben módosítások:

X.) Az erdőgazdálkodás széles körű társadalmi és tudományos, szakmai megalapozása, valamint az erdőhöz fűződő érdekek közti összhang megteremtése érdekében - legfeljebb 12 tagú - Országos Erdő Tanács (a továbbiakban: Tanács) működik.

Y.) A Tanács a Kormány javaslattevő, tanácsadó, véleményező szerve, melyet az erdészeti ügyekért felelős minisztérium működtet

Z.) Az Országos Erdő Tanács
a) állást foglal az erdőkkel kapcsolatos jogszabályokkal kapcsolatban és javaslatát a döntésre jogosult szerv elé terjeszti,
b) állást foglal az erdőkre vonatkozó tervek, illetve programok tervezetével kapcsolatban,
c) javaslatot tesz a Kormány számára az erdők védelmével, gyarapításával, fenntartható gazdálkodásával kapcsolatos tudományos kutatásokkal, az erdészeti képzéssel, továbbá az erdők védelmével, fenntartásával, és kezelésével kapcsolatos kérdéseket, valamint az ezekre vonatkozó pénzügyi eszközöket illetően,
d) véleményt nyilvánít az erdőket érintő közösségi jogalkotás stratégiai jelentőségű kérdéseivel kapcsolatban.

V.) Az Országos Erdő Tanácsot, e törvény életbe lépésétől számított 3 hónapon belül belül létre kell hozni.

W.) Az Országos Erdő Tanácsot legalább félévente össze kell hívni.

A.) Az Országos Erdő Tanács javaslatát a miniszter köteles érdemben megvizsgálni és
dönteni róla, illetve döntéséről tájékoztatni a Tanácsot.

X.) A Tanácsban egyenlő arányban vesznek részt
       a.)-az erdők ügyében illetékes kormányzati szervek,
       b.)-az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók érdekképviseleti szervei,
       c.)-az erdők ügyével foglalkozó tudományos intézmények képviselői,
       d.)-az erdők ügyével alapszabályuk szerint foglalkozó, vagy egyéb módon érintett (környezet és természetvédő, természetjáró, turisztikai, ismeretterjesztő, stb.) civil szervezetek képviselői.

Y.) A Tanács tagjait a (X) a)-d) pontokban meghatározott érintettek a maguk által meghatározott módon delegálják a Tanácsba.

Z.) A Tanács tagjait a delegáló szervezetek és intézmények javaslatai alapján a miniszter kéri fel

V.) A Tanács titkárságának feladatait az erdészeti ügyekkel megbízott mindenkori miniszter hivatali szervezete útján látja el.

A.) A Tanács tagjai sorából elnököt választ, a miniszter, vagy delegáltja a Kormány képviseletében társelnöke a Tanácsnak.

B.) A Tanács feladatait e törvényben foglalt, szabályok szerint látja el. Ügyrendjét maga határozza meg.

C.) A Tanács működési költségét az erdők ügyéért felelős minisztérium költségvetésében külön címen kell biztosítani.

Indoklás:
Az erdőtörvényben is meg kell hogy jelenjenek olyan fontos horizontális, ágazatokon átívelő EU-s jogok, mint amelyek a társadalmi részvételről és a közérdekű adatokhoz való hozzáférésről szólnak és amelyek számos mai magyar jogszabályban már jelen vannak. Ezen jogokat az Aarhusi Egyezmény (kihirdetve: 2001. évi LXXXI. törvénnyel) 4., 5., és 6. Cikke tartalmazza. Az egyezmény végrehajtásáról két EU irányelv. Az egyik (4. 5. cikk) a „Nyilvánosságnak a környezeti információkhoz való hozzáféréséről" szóló (2003/4/EK) irányelv. A másik a (6. cikk) „A nyilvánosságnak a döntéshozatalban való részvételének szabályai” (az 2003/35/EK sz.) c. irányelv.
Az erdők ügye nem csak az erdészeti ágazat ügye, az erdők szolgáltatásai, és erdeink állapotának megőrzése és javítása össztársadalmi érdeket képviselnek. Az Országos Erdő Tanács munkájába a szakmai szervezetek mellett más társadalmi szervezeteknek is lehetőséget kell biztosítani. Így nyilvánvaló a kapcsolódása a környezet és természetvédelemmel, természetjárással, ismeretterjesztéssel, turizmussal foglalkozó szervezeteknek. Úgy véljük a Tanács tagjainak kiválasztásánál és működtetésénél minél nagyobb függetlenséget kell biztosítani. Az Országos Erdő Tanácsnak fontos szerepe lenne a különböző tárcák, ágazatok és szektorok közötti párbeszéd elősegítésében, ehhez azonban erősebb jogosítványokra van szüksége, mint amit a tervezet eredeti szövege biztosít..

X.) A folyamatos erdőborítást biztosító, az erdő természetes folyamatainak érvényesülését, regenerációs képességének védelmét szolgáló, „fatermelést nem szolgáló üzemmódbam” kezelt erdő”

Y.) Fokozottan védett növény és állatfaj, illetve védett növény és állatfaj természetvédelmi szempontból jelentős példányú állományát magában foglaló, annak megőrzését szolgáló, egyéb jogszabály szerint nem védett erdő

Z.) Mezőgazdasági, ill egyéb nem erdő területek közé ékelődő szigetszerű erdőfolt, melynek kiterjedése 10 ha-t nem éri el, és 500 m-es környezetében nem található erdő.

V.) Vizes élőhelyek (folyók, tavak, lápok, mocsarak, patakok, források 50 m-es környezetében található erdő

(Ennek megfelelően kell módosítani az Evt. vonatkozó bekezdését, azaz az (Y, W.), bekezdésben szereplő kategóriához a természetvédelmi hatóság közreműködése szükséges)

Indoklás:
A rendeltetésekről szóló passzusban is fontos lenne hogy megjelenjen egy olyan kategória, mely azt fejezi ki, hogy a gazdálkodó, illetve a tulajdonos nem kíván gazdálkodni az erdejével, csupán szeretné, hogy az erdejében a természetes folyamatok érvényesüljenek. Erre nehéz jó kifejezést találni: pl.: rendeltetés nélküli erdő a kivett műv. ág. mintájára, vagy a folyamatos erdőborítást szolgáló erdő.
A gyakorlati tapasztalatok szerint, ma nem védett területen, szinte semmilyen jogi lehetőség sincs arra, hogy az erdészeti munkák korlátozásával, amúgy védett fajokat megvédjünk. Hasonló a helyzet, a Natura 2000 területekkel is, hiszen ezek az EU két idevonatkozó irányelvében felsorolt élőhelyek, növény és állatfajok védelmét hivatottak szolgálni. Fontosnak tartjuk a mezőgazdasági területekkel, vagy beépített területekkel körülvett erdők védelmét, mert ezek a „sziget” hatás miatt fontos menedékei az egykori természetes élővilágnak. Az élő vizekhez kötődő életközösségek olyan érzékeny élőhelyek, melyek megtartása szempontjából nagy jelentősége van az azokat övező, vagy kísérő erdőknek. A Természetvédelmi törvény 16 § (5) is kimondja, hogy: A vízfolyások és tavak természetes és természetközeli állapotú partjait – a vizes élőhelyek védelme érdekében – meg kell őrizni.

X.) Az átalakító és szálaló üzemmódban kezelt összefüggően 10 ha-t meghaladó erdőre erdőgazdálkodónak kezelési tervet kell készítenie, melyet az erdészeti hatóság határozatban hagy jóvá.

Y.) A védelmi és közjóléti rendeltetésű természetes és természetszerű kategóriába tartozó erdőket csak szálaló, átalakító, vagy faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban lehet kezelni.

Z.) A védelmi és közjóléti rendeltetésű, vágásos üzemmódban kezelt származék erdőkben csak szálaló vágás alkalmazható,

V.) Az „Y”, és „Z” pontokban megfogalmazott előírások alól eltérni csak az alábbi esetekben lehet:

Ha ez, az erdészeti hatóság által igazolhatóan, a gazdálkodónak fel nem róható ok miatt nem lehetséges.
Ha az erdő rendeltetésének biztosítása ettől eltérő speciális kezelést kíván.

(W.) Magántulajdonban lévő erdők szálaló, átalakító, illetve faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódbn való kezeléséhez az állam külön jogszabályban meghatározott mértékű támogatást nyújt.

d) faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód, során a folyamatos erdőborítás fenntartásával az erdőben fakitermelés legfeljebb kísérleti, vagy erdővédelmi vagy erdőfelújítási céllal folytatható, mivel ott a természeti folyamatok szabad érvényesülése a cél.

Indoklás:
Úgy véljük, hogy a védelmi és közjóléti rendeltetés egy-egy erdő esetében jól kifejezi, hogy ahhoz egyéb közfunkciók is kapcsolódnak, azaz ezek az erdők az erdőgazdálkodó gazdasági érdekén kívül más, közcélokat is szolgálni hivatottak, méghozzá folyamatosan. Ezért ezek közül azokban, melyekben a természetes folyamatok, összetételükből adódóan még érvényesülnek célszerű a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódokat előírni. Úgy véljük ezeket a kemény szabályokat a XXI. Század erdőtörvényének fel kell vállalnia. A természetességi kategóriák és a rendeltetés együttesen fejezi ki azt, hogy ezek az erdők a társadalom szempontjából a legértékesebbek, legfontosabbak. Ezért ezekben az erdőkben a közcélok érvényesítését akár a magánérdekkel szemben is fel kell vállalnia törvényalkotónak.
A szálaló és átalakító üzemmód feltételéül előírt tervkészítés minden bizonnyal elriasztána a kisebb területen gazdálkodókat. Már vannak tapasztalatok arra, hogy a Vendvidéken máig megmaradt egyéni kezelésben lévő kisparaszti szálalóerdők tulajdonosai a tervkészítés feltétele miatt inkább vágásos üzemmódba soroltatják át erdeiket. Szakmai szempontok sem indokolják, hogy kis területre külön szálalási terv készüljön.

Úgy véljük nem teljesen tisztázott, hogy milyen esetekben és milyen mértékben kell figyelembe venni az erdőgazdálkodó ill. az erdőtulajdonosok véleményét az üzemmód illetve a rendeltetések megállapításánál, illetve megváltoztatásánál. Úgy véljük a védelmi és közjóléti rendeltetésű erdőknél, az e kategóriákban megnyilvánuló közérdek felül írja a magánérdeket, különösen, ha az erdő tulajdonjogának megszerzésekor már volt ilyen közcélokat kifejező rendeltetése és ahhoz kapcsolódó üzemmódja.

X.) Az erdő rendeltetésének, illetve rendeltetéseinek, valamint az üzemmódnak a megváltoztatását, a tulajdonosok tulajdoni hányad alapján számított kétharmados többségének kezdeményezésére az erdészeti hatóság engedélyezi.

Y.) Az erdő rendeltetésének közjóléti, védett illetve védelmi rendeltetésről gazdasági rendeltetésre, az üzemmódnak pedig nem vágásos üzemmódról vágásos üzemmódra történő megváltoztatására csak akkor kerülhet sor,

(4) Az erdő rendeltetésének közérdekből történő megváltoztatását kezdeményezheti
…
X.) A közérdekből tevékenykedő társadalmi szervezet, mely a tervezési folyamatokba való részvétel feltételeinek megfelel.

(5) Erdő, valamint fásítás külön törvény alapján történő védetté nyilvánításához a miniszter egyetértése szükséges, kivéve a helyi önkormányzati rendelettel történő védetté nyilvánítást. .

27. §
(1) Amennyiben - a gazdasági rendeltetés kivételével - az erdő rendeltetésének a meghatározására, illetőleg megváltoztatására közérdekből kerül sor, az erdőgazdálkodó - az állami tulajdonú erdők kivételével - az ebből eredő kárának, és többletköltségének megtérítésére jogosult, kivéve, ha a rendeltetés meghatározása a tulajdonszerzés előtt történt. A kár és a többletköltség megtérítéséről a kezdeményező szerv a rendeltetés fennállása alatt köteles folyamatosan gondoskodni.

Indoklás:
Ha az új erdőtörvény komolyan gondolja a fenntarthatóság eszméjét, és a törvény első felében felsorolt széles társadalmi rétegeket érintő közcélok szolgálatát valóban fontosnak tartja, akkor a meg kell, hogy védje az e célokat leginkább szolgáló erdőket. Úgy véljük, hogy e célt leginkább szolgáló törvényi garanciákat a természetesség, a rendeltetés és az üzemmód kategóriáinak keretére kell felépíteni. Ezért nem tehető meg, hogy erdőtulajdonosi magánérdek korlátozás nélkül megváltoztathassa e kereteket. Úgy véljük, hogy amikor valaki tulajdont szerzett, a megszerzett erdőnek nemcsak haszonvételi lehetőségeit kapta meg, hanem az adott erdő esetleges közfunkcióit is, az e célok megvalósítását szolgáló kategóriákkal és korlátozásokkal együtt. Ezért a közérdeket leginkább megjelenítő védelmi és közjóléti rendeltetésű és nem vágásos üzemmódú erdőkben rendeltetés és az üzemmód megváltoztatásánál a közcélokat szolgáló szakmai szempontoknak kell elsőbbséget adni.

Vélemény:
Örömmel üdvözöljük, hogy a tervezet szerint a jogalkotó, lehetőséget kíván biztosítani a szélesebb társadalmi csoportok részvételére a gazdálkodást meghatározó tervek elkészítésének folyamatába. Ugyanakkor a civil szervezetek bevonandó körének megállapítása a legkevésbé sem tekinthető korrektnek. Miközben az erdő hármas funkcióiról bőven olvashatunk, a tervezet az erdészeti és természetvédelmi célra alakult szervezetekre szűkíti a kört, ráadásul botor módon székhely szerint tovább szűkíti a résztvevők körét. Vidéken, főként kistelepüléseken székhellyel rendelkező szervezetek között elvétve vannak, e feltételeknek megfelelő szervezetek. Ráadásul, a civil szervezetek körét leszűkítik a társadalmi szervezetekre, miközben komoly kapacitásokkal rendelkező alapítványok működnek. Az országos szervezeteket, melyek valóban rendelkeznek komoly szakértői háttérrel kizárja a tervezet.

(2) A területileg illetékes erdészeti hatóság az irányelvjavaslat kidolgozása során az érintett erdőgazdálkodók, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező társhatóságok, a természetvédelmi kezelésért felelős szerv önkormányzatok, és érintett civil szervezetek bevonásával egyeztető tárgyalást tart.

X. ) A körzeti erdőgazdálkodási irányelvek készítésével összefüggő egyeztetési folyamatba azokat a civil szervezeteket kell bevonni melyek az erdészeti hatósághoz való bejelentkezés során hitelt érdemlően igazolták, hogy:

       a.) Legalább egy éve, jogszerűen működő közhasznú szervezetek, (egyesületek, alapítványok, szövetségek)
       b.) Amelyek működési területe az adott erdőtervezési körzetre kiterjed (helyi, megyei, térségi, országos hatókörű szervezetek)
       c.) Alapító dokumentumuk szerinti tevékenységi körük erdők ügyével, kapcsolatba hozható (alapító dokumentumuk szerinti tevékenységük: érdekképviselet, környezetvédelem, természetvédelem, állatvédelem, természetjárás, ismeretterjesztés, túrizmus, stb.).

Y.) (3) A (2) bekezdés szerinti tárgyalásról az érintett erdőgazdálkodókat, társhatóságokat, természetvédelmi kezelőt, önkormányzatokat, civil szervezeteket, értesíteni kell, illetve annak tárgyáról, időpontjáról és helyszínéről hirdetményi úton is tájékoztatást kell adni az érintett önkormányzatok hirdetőtábláján, a helyi sajtóban és a minisztérium internetes oldalán.

Z.) A körzeti erdőgazdálkodási irányelv készítése során biztosítani kell, hogy a körzetben érintett erdőgazdálkodók, önkormányzatok, civil szervezetek és más érdekelt felek az irányelvben foglaltakat, még annak véglegesítése előtt megismerhessék, és ahhoz javaslatot tehessenek. A körzeti erdőgazdálkodási irányelveket az említett felek javaslatainak figyelembevételével - ha azok az e törvényben meghatározott célokat és előírásokat nem sértik - kell véglegesíteni.

Indoklás:
Ha a jogalkotó szándéka az, hogy a tervezési folyamatokba, így az irányelvkészítésbe is részvételi lehetőséget biztosít a civil társadalomnak, akkor ezt a lehetőséget úgy kell megfogalmazni, hogy azok a szervezetek, melyek érdemi módon tudnak és akarnak az erdők sorsába a köz érdekében beleszólni, azok valóban megtehessék. Ezért a civil szervezetek körének kiválasztásánál a közhasznúság, a működőképesség, a működési terület és a tevékenységi kör lehetnek azok a jellemzők, melyek mentén a civil szervezetek bevonása megtörténhet.

Vélemény:
Az új erdőtörvény tervezete alapjaiban változtatja meg az erdőgazdálkodás szabályozását. A korábbi három szintű eljárás (körzeti erdőterv, üzemterv, éves terv) egy színtűvé válik. A körzeti erdőterv jelentősége megnő, a többi hatósági eszköz megszűnik. A konkrét erdőgazdálkodási cselekmények, csak bejelentési kötelezettséggel járnak, a szakmai felelősséget a gazdálkodó által fizetett szakirányítóra terheli a törvény. Az eljárások egyszerűsítése, a hatósági szervezet „felszabadítása” véleményünk szerint csak úgy képzelhető el, hogy ezzel párhuzamosan szigorúbb és egyértelműbb szabályok biztosítják az erdészeti szakmai szempontok és a közérdekek érvényesítését. Bár a tervezési folyamat egy részét megnyitják a szélesebb társadalmi körök (civil szervezetek, lakosság) számára, a vélemény nyilvánítás lehetősége eddig is, az alkotmányos jogok közé tartozott. Semmilyen garancia nincs arra, hogy az elhangzott véleményeket figyelembe veszik. A hatósági eljárások továbbra is „egy ügyfeles” eljárások, ügyféli jogkör csak az erdőgazdálkodót illeti meg. Úgy véljük ez erdők esetében ez azért elfogadhatatlan, mert a törvény és az erdész szakma is deklarálja, hogy az erdő számos, széles társadalmi réteget érintő közcélt szolgál. Az államigazgatásban úgy véljük példátlan, hogy azoknak az embereknek, szervezeteknek, akiknek az élete, tevékenysége, egy-egy erdőhöz, vagy nagyobb erdős tájhoz kapcsolódik, nem szólhatnak bele érdemben az erdő illetve a táj sorsába. Véleményünk szerint az erdőgazdálkodást e szempontból a mezőgazdasághoz hasonlítani botorság. Ugyanis a fák életkorából és az erdőgazdálkodási tevékenységek hosszú ciklusaiból következik, hogy egy-egy művelet (pl.: tarvágás) több embernemzedéknyi időszakra gyökeresen megváltoztathatja a lakókörnyezetet, a táj jellegét, karakterét, a biológiai sokféleséget, a mikroklímát, végső soron az életminőséget. Úgy véljük, hogy azoknak az erdőknek az esetében, melyekkel szemben jelentős közérdek fogalmazódik (védelmi és közjóléti rendeltetésű, természetes, természetszerű, és származék erdők) meg az állam nem vonulhat ki a tervezett módon a hatósági engedélyezésből. Úgy gondoljuk eljött az idő, hogy az erdőkkel kapcsolatos eljárásokban is ügyféli jogokkal rendelkezzenek mindazok, akiknek a jogai, jogos érdekeit, mindennapi életét befolyásolhatja az erdők sorsának alakulása. Ugyanakkor a gazdasági rendeltetésű, alacsony természetességű erdőkkel kapcsolatos eljárások jelentősen egyszerűsödhetnek.

a) az erdőfelújítási feladatok meghatározásánál előnyben kell részesíteni természetes és természetszerű erdők megőrzését, fenntartását valamint helyreállítását
x) Természeteshez közelálló, természetszerű, származék, és átmeneti erdők mesterséges felújításának tervezésekor– nem őshonos (idegenhonos) fafajok felújításban való szerepeltetése nem megengedett.
y) Mesterséges erdőfelújítás tervezésekor agresszíven terjedő idegenhonos fafaj csak azon az erdőterületen tervezhető, ahol az adott fafaj korábban már állományszerűen előfordult.
b) Az erdőnevelési feladatok meghatározásánál és végrehajtásánál gondoskodni kell a természetes elegyfajok és a változatos faállományszerkezet megőrzéséről.
c.) Törekedni kell a folyamatos erdőborítást biztosító, szálaló, illetve átalakító üzemmód alkalmazására, különös tekintettel az erdős táj meghatározó elemét képező gazdasági rendeltetésű -, valamint belterület 200 méteres körzetében fekvő erdőkben, továbbá mindenütt, ahol az gazdasági előnyökkel is jár.
z.) a természetes , és természetszerű, erdőkben tarvágás csak kivételes esetekben, védett területen semmilyen körülmények között sem alkalmazható

X.) A körzeti erdőterv készítésével összefüggő egyeztetési folyamatba és hatósági eljárásba ügyfélként be kell vonni azokat a természetes és jogi személyeket, melyeknek jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét a körzeti erdőterv előírásai érintik.

Y.) Meg kell teremteni a jogi, szervezeti és eljárási feltételeket arra, hogy a bonyolult erdészeti adatrendszerből adatot igénylők megkapják a megfelelő tájékoztatást ahhoz, hogy megfelelően fogalmazhassák meg kérelmüket, javaslataikat;

(4) Védett és fokozottan védett természeti területen lévő erdők esetében a körzeti erdőtervet a részletes természetvédelmi kezelési tervekkel összhangban kell elkészíteni.

Y.) A körzeti erdőterv készítése során biztosítani kell, hogy a körzetben érintett erdőgazdálkodók, önkormányzatok, társadalmi szervezetek és más érdekelt felek a tervben foglaltakat még annak kiadása előtt megismerhessék, és ahhoz javaslatot tehessenek. A körzeti erdőtervet az említett felek javaslatainak figyelembevételével - ha azok az e törvényben meghatározott célokat és előírásokat nem sértik - kell elkészíteni.

X.) A körzeti erdőterv készítésével összefüggő egyeztetési folyamatba és hatósági eljárásban ügyfél

       a.) A körzeti erdőtervvel érintett erdőterület erdőgazdálkodója, vagy erdőgazdálkodó hiányában a tulajdonos
       b.) A körzeti erdőterv által érintett erdőterülettel határos ingatlan tulajdonosa, illetve gazdálkodója
       c.) A körzei erdőterv által érintett erdőterületen hatósági jogkörrel rendelkező társhatóságok
       d.) A körzeti erdőterv által érintett erdőterület községhatár szerint illetékes önkormányzatok jegyzője
       e.) A körzeti erdőterv által érintett erdőterület vadgazdálkodója
       f.) A körzeti erdőterv által érintett erdőterületen turisztikai, üdülési, egészségügyi, oktatási, ismeretterjesztési, illetve közjóléti szolgáltatást végző személy, illetve szervezet
       g.) A körzeti erdőterv által érintett erdőterületen természetvédelmi kezelést végző szerv
       h.) A körzeti erdőterv által érintett erdőterületen környezetvédelmi és vízügyi kezelési, feladatokat ellátó szerv

Y. ) A körzeti erdőterv készítésével összefüggő egyeztetési folyamatba ügyfélként, azokat a civil szervezeteket is be kell vonni, melyek az erdészeti hatósághoz való bejelentkezés során hitelt érdemlően igazolták, hogy:

(1) A körzeti erdőtervezés megkezdésének időpontjáról, lefolyásáról az ügyféli jogokkal rendelkező természetes és jogi személyeket és értesíteni kell, és hirdetményi úton (önkormányzati hirdetőtáblákon és a sajtóban) is tájékoztatást kell adni.

X.) Az (1) pontban közzétett értesítés után 30 napon belül az érintett civil szervezetek ügyfélként bejelentkezhetnek.

(2) Az ügyfélként érintett személyek és szervezetek az erdőtervezés folyamata során írásos javaslatokat tehetnek legkésőbb az erdőrészletszíntű tárgyalást követő egyeztetésig.

(3) A terepi felvételezést követően erdőrészlet szintű tárgyalást kötelező tartani, amelyen az erdőgazdálkodó, az érintett társhatóságok, a természetvédelmi kezelésért felelős szerv, valamint az erdészeti hatóság vesz részt.

(4) Az erdőrészlet szintű tárgyalások lezárását követően a körzet egészére vagy annak egy részére vonatkozóan az erdészeti hatóság az összes ügyfél valamint a lakosság bevonásával egyeztető tárgyalást tart. Az egyeztető tárgyaláson tájékoztatást ad a körzet vagy körzetrész jelenlegi természetbeni állapotáról, a következő időszak erdőgazdálkodási lehetőségeiről és korlátairól, valamint meghallgatja és mérlegeli az ezzel kapcsolatban elhangzott észrevételeket, véleményeket.

(5) Amennyiben erdőrészlet szintjén az erdészeti hatóság, az érintett társhatóságok, a természetvédelmi kezelésért felelős szerv, a többi ügyfél és az erdőgazdálkodó között véleményeltérés van, különösen a fahasználati lehetőségeket, vagy az erdő felújítását érintő kifogások merültek fel, akkor az erdőterv módosításának szükségességéről a Körzeti Erdőterv Bizottság dönt, a megkereséstől számított 30 napon belül.

(6) A körzeti erdőtervezés befejezésekor az erdészeti hatóság záró tárgyalást tart. A záró tárgyalásról az érintett ügyféli jogokkal rendelkező jogi és természetes személyeket értesíteni kell. A körzeti erdőtervi záró tárgyalás, tárgyáról, időpontjáról és helyszínéről hirdetményi úton is tájékoztatást kell adni.

Az eddigi tapasztalatok alapján a jogszabályban eddig is szereplő „előnyben kell részesíteni” szinte egyáltalán nem jelenletett semmiféle korlátozást, ami a tájidegen és idegenhonos fajok használatát illeti. Szükségesnek tartjuk a konkrétabb megfogalmazást. Védelmi rendeltetés esetében nincs indokolt és nem lehet kivételes eset sem. Ott rendeltetésénél fogva a „folyamatos erdőborítást nem biztosító üzemmódok” értelmüket vesztik, ezen erdők funkciója éppen a fák megléte, azaz védelmi rendeltetésű estében ilyen nem lehet. Ezen belül a „védett erdőben” a „kivételes esetekben használhatóak tájidegen illetve idegenhonos fafajok.” veszti értelmét, azaz védett erdőben nem használhatóktájidegen illetve idegenhonos fafajok
Mind a hatályos, mind a tervezett módosítás figyelmen kívül hagyja a közelmúltban kialakult illetve erősödő társadalmi részvétel formáinak, lehetőségeinek beépítését a tételes joganyagba. Az üzemtervek, körzeti erdőtervek kialakításánál, tárgyalásánál az érintettek bevonásáról alapjogszabályként két törvényre hivatkozunk:
1995. évi LIII. tv. (1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezetterhelés és környezethasználat a környezetszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységnek, terveknek és programoknak, valamint a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak a megismerésére.
(2) A környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából az állam mindenki számára lehetővé teszi a környezet és az egészség lényeges összefüggéseinek, a környezetkárosító tevékenységek és azok fontosságának megismerését.
(3) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani, és - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény által megállapított kivételekkel - hozzáférhetővé tenni, és a megfelelő tájékoztatást megadni.
2004. évi CXL. tv.: 15. § (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.
(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója.
(5) Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul.
A Kvt. vonatkozó szabályai (3.§.(1) d.) az erdőtörvény vonatkozásában megkövetelik az alaptörvénnyel való összhangot, így az érintett nyilvánosságnak a vonatkozó tervek, programok kialakításában való aktív közreműködését lehetővé kell tenni, véleményezési jog biztosítása mellett. A Ket. szabályai ugyancsak alkalmazandók az ügyfélkör meghatározásakor, hiszen kétséget kizáróan olyan közigazgatási eljárás részeként készülnek az üzemtervek, melyek az erdőtörvény általánosan megfogalmazott közérdekűség elve szerint nem csupán az erdőgazdálkodókat, szakhatóságot érintik, hanem érintett önkormányzat közösségét. Valóban időszerű lenne a módosítás során figyelemmel lenni az érdek-képviseleti szervek meghatározásakor a Ket. és a Kvt. által már elismert társadalmi szervezetek részvételi jogára, és ennek megfelelően a véleményezési eljárásban azokat kifejezetten nevesíteni.
Az EU csatlakozás egyik hozadéka, hogy ma már Magyarországon is figyelemmel kell lenni az un. Aarhusi Egyezményre (kihirdetve: 2001. évi LXXXI. törvénnyel) ill. ennek megfelelő EU irányelvekre. Ebből különösen az adatokhoz való hozzáférés, illetve a döntésekben a társadalmi részvétel lehetőségének biztosítása érdekes. Úgy véljük, hogy azon állampolgároknak, illetve közösségeiknek, akiknek a táji környezetét erdők alkotják, illetve azoknak a civil szervezeteknek, melyek alapító dokumentumuk szerint az erdők ügyével foglalkoznak, meg kell adni ezeket a jogokat. (Orsz. Erd. Adattár, Körzeti Erdőtervek, Orsz Erdészeti Tanács, stb.)

33. § (3.) törlendő !!! Az üzemtervtől eltérni … a gazdálkodási viszonyokban beállt változás esetén ne lehessen. A módosítási kérelmet a körzeti erdőtervezés szabályai szerint kell elbírálni.

(4) Az (1) – (2) bekezdés szerinti eljárásban a körzeti erdőterv készítésének folyamatába bevont jogi és természetes személyek rendelkeznek ügyféli jogokkal.. Az eljárás megindításáról az ügyfeleket az erdészeti hatóság értesíti. Erdőgazdálkodó hiányában az erdészeti hatóság hirdetményben értesíti a tulajdonosokat. A hirdetmény tartalmazza: …

35.§.)(1) Az erdőgazdálkodás fenntarthatóságának folyamatos biztosítása érdekében az erdészeti hatóság a körzeti erdőterv készítésekor és az azt követő 5. évben
a) az adott körzetre vonatkozó hozamvizsgálatot végez, valamint
b) a szálaló üzemmódba sorolt erdőkben a miniszter által rendeletben meghatározott módszerrel erdőrészlet-szintű, vastagsági osztályonkénti (vékony – közepes – vastag) fatérfogat- és törzsszám-felvételt is végez.

A körzeti erdőtervből gazdálkodói-társadalmi-szakhatósági-hatósági konszenzus alapján létrejött adattári tartalom módosítása csak az erdő állapotában előre nem látható változás esetén indokolható, a gazdálkodási.viszonyokban beállt változások figyelembe vétele a hosszú távra szóló tervezésen alapuló tartamos erdőgazdálkodást veszélyezteti.

Vélemény:
Az új erdőtörvény legnagyobb jelentőségű változása minden bizonnyal az éves erdőgazdálkodási terv és annak engedélyezési eljárásának megszüntetése. Ez bejelentési kötelezettséggé alakul, és a felelősség a szakirányítóra hárul. Ugyan a bejelentést követően a hatóságnak vannak eszközei, ám az eddigihez képest a gazdálkodó kerül helyzetbe. A hatóság könnyen kijátszható, mert a tiltó határozat át nem vételével ki lehet bekkelni a rendelkezésre álló határidő lejártát.
Úgy véljük a hatóság lehetőségeinek ilyen mérvű liberalizálása nem engedhető meg azokban az erdőkben, melyek természetességi állapotuknál és rendeltetésüknél fogva közcélokat szolgálnak és ezáltal a széles társadalmi rétegek életminőségét döntően befolyásolják. Ezek az erdők a védelmi és közjóléti rendeltetésű, természetes, természetszerű és származék erdők. Ezen erdők esetében továbbra is éves engedélyezési eljárás keretében, a határozat kézhez vétele és jogerőre emelkedése után lehetne csak erdészeti munkákat végezni. E javaslatunk a vonatkozó fejezet teljes átdolgozását igényli.

(1) Az erdőgazdálkodó az erdő fenntartására, védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló erdőgazdálkodási tevékenységet csak a 32. § (2) bekezdés b) pontja szerinti előírások alapján, az erdészeti hatósághoz történt előzetes bejelentést követően végezhet. Védett erdőben illetve Natura 2000 területen tervezett erdőgazdálkodási tevékenységet egyidejűleg a természetvédelmi hatósághoz is be kell jelenteni. A bejelentések elmulasztása az erdőgazdálkodási szabályok megsértésének minősül.

(2) Az erdőgazdálkodó bejelentését ellenjegyzést követően a szakirányító küldi meg az erdészeti illetve a természetvédelmi hatóságnak. A természetvédelmi hatóság köteles 15 napon belül az erdészeti hatóság felé szakhatósági hozzájárulását megadni.

(4) A tartamos erdőgazdálkodással összhangban lévő, az Adattár előírásainak megfelelően tervezett és bejelentett erdőgazdálkodási tevékenységek természetes, természetszerű, származék és átmeneti erdőben tervezett növedékfokozó gyérítés, szálalás, egészségügyi termelés, egyéb termelés esetén, véghasználatoknál, az (5) bekezdésben foglalt kivétellel, illetve védett vagy Natura 2000 erdőben - a bejelentés átvételét követő 31. naptól az Adattárral összhangban, az abban foglaltaknak megfelelően, a bejelentésben megjelölt évben végezhetők. A bejelentésben csak a bejelentés éve vagy a bejelentés időpontját követő naptári év jelölhető meg. A természetes, természetszerű, származék és átmeneti erdőben tervezett növedékfokozó gyérítés, szálalás, egészségügyi termelés, egyéb termelés esetén, véghasználatkor illetve védett vagy Natura 2000 erdőben tervezett erdőgazdálkodási tevékenység csak az erdészeti hatóság engedélye alapján kezdhető meg.

(5) Az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodási tevékenységeket feltételhez kötheti, korlátozhatja, megtilthatja, amennyiben az erdőgazdálkodó gazdálkodása során e törvényben és a kapcsolódó jogszabályokban előírt szabályokat megszegte, bejelentése nincs összhangban a tartamos erdőgazdálkodással, az erdei haszonvételek körzeti erdőterv hatálya alatti időben elosztott gyakorlásával, továbbá, ha az erdő állapotában olyan korábban előre nem látható esemény következett be, amely azt indokolttá teszi. A feltételnek, korlátozásnak, tiltásnak a bekövetkezett eseménnyel arányosnak kell lennie. A megtiltásnak, korlátozásnak tudomásul vett illetve engedélyezett fakitermelés esetén is helye van, ha a fakitermelést szakszerűtlenül végzik, továbbá, ha az erdő állapotában olyan korábban előre nem látható esemény következett be, amely azt indokolttá teszi.

(8) A tárgyévben megkezdett, de be nem fejezett fakitermeléseket az erdészeti hatóság részére be kell jelenteni, melyek a tárgyévet követő év végéig végrehajthatók, kivéve, ha annak folytatását szakszerűtlenség miatt az erdészeti hatóság megtiltotta.

9) Az erdő rendeltetése szerint illetékes szakhatóság, valamint a működési területe szerint érintett természetvédelmi kezelésért felelős szerv minden olyan, a körzeti erdőtervezés időpontjában nem ismert adatot, tényt, változást haladéktalanul köteles az erdészeti hatóságnak a tudomásszerzést követően bejelenteni, amely az (5) bekezdés szerinti korlátozás elrendelését vonhatja maga után, illetve szükség esetén intézkedik a változások Adattáron történő átvezetéséről a 33. § (2) bekezdése alapján.

X.) Az erdei életközösség védett fajai fennmaradásának és fejlődésének biztosítása érdekében az erdészeti hatóság - a természetvédelmi hatóság megkeresése alapján vagy önállóan - korlátozhatja, vagy megtilthatja az erdőterületen:
       - egyes fák, facsoportok kitermelését,
       - vízfolyásokat kísérő, lápokat, mocsarakat szegélyező erdők tarvágását, végvágását
       - az elhalt, fekvő fa és gally gyűjtését,
       -egyes kisebb, amúgy nem védett területeken, mindenféle erdészeti (közelítés, szállítás, stb)
       és egyéb (pl. vadászat), tevékenység végzését”

Y) Az erdei életközösségek védett és ritka fajainak fennmaradása valamint az erdők, károsítók és káros természeti hatások elleni védekező képességének növelése érdekében - az ültetvényszerű és ültetvény-erdők kivételével – az erdőgazdálkodó köteles az álló fatömeg legalább 5-8 %-át, álló és fekvő holtfaként megőrizni.

Y) Az erdei életközösségek védett és ritka fajainak fennmaradása valamint az erdők, károsítók és káros természeti hatások elleni védekező képességének növelése érdekében – a kultúrerdők és faültetvények kivételével – az erdőgazdálkodó köteles az álló fatömeg legalább 5-10 %-át, álló és fekvő holtfaként megőrizni.

Z) Az erdő természetességének javítása, fenntartása és védelme érdekében az erdészeti hatóság indokolt esetben a fakitermelés végrehajtását feltételekhez kötheti.

Úgy véljük, hogy az erdőtörvénynek komoly garanciákat kell nyújtania ahhoz, hogy a széles társadalmi csoportok életminőségét leginkább meghatározó természetes, természetszerű és származék és átmeneti erdőkben az erdők természetességi állapota ne romoljon. Ezt a célt a törvény több helyen deklarálja, de garanciákat erre nem tartalmaz. Úgy véljük itt kell megadni ezeket a garanciákat. A továbbra is határozathoz kötött termeléseket azért célszerű a természetességhez kötni, mert csak ezek a kategóriák nem függnek a gazdálkodó szándékától.
A nem védett területen élő erdei életközösségek védett és fokozottan védett növény- és állatfajok (pl.: madarak fészkelőhelye, védett növényfajok jelentős ősszefüggő állományai, stb.) megóvása régóta akut konfliktusa az erdőgazdálkodás és a természetvédelem művelőinek. A javasolt cikkely lényegében a természetvédelmi törvényben deklarált elvek és célok megvalósíthatóságát tenné lehetővé.
A holt faanyag megőrzését a hatóság kötelezheti a természetvédelmi hatóság külön megkeresése nélkül is, hiszen ez nagyban növeli az erdők természetességét.
A védett illetve ritka állat illetve növényfajok megőrzéshez nemcsak a védett területeken van szükség bizonyos lépések megtételére, hanem a gazdasági céllal kezelt erdőkben is. Kutatások azt bizonyítják, hogy ha a holtfa mennyiség eléri az álló fatömeg 5-8%-át a biológiai sokféleség hirtelen megnő.
Az erdők természetességének védelme érdekében a hatóságnak nagyobb mozgásteret kell engedni, olyan mértékben, amely indokolt esetben még végvágás esetén is elfogadható kompromisszumot jelenthet a gazdálkodó és a hatóság között.

E paragrafusba javasolja az agresszíven terjedő idegenhonos fajokkal való erdősítés tilalmát, ám ez olyan módon van megfogalmazva, hogy rögtön meg is adja a szöveg a kiskaput.
Konkrétan és határozottan meg kellene tiltani, azoknak az invázióra hajlamos fajoknak a telepítését és azoknak a nemesített fajoknak/fajtáknak a telepítését is, melyek spontán kereszteződéssel veszélyeztetik az őshonos állományokat. Ezen a helyen is össze kellene kapcsolni a szabályozásban az erdőtermészetességi és az őshonos/nem őshonos kategóriákat.

X.) Nem őshonos fafajjal történő erdőtelepítés csak akkor engedélyezhető, ha az adott területen őshonos fafajjal való erdősítés termőhelyi okok miatt nem végezhető.

Y.) Tilos, a termőhelynek megfelelő őshonos fafajokból álló erdő (természetes, természetszerű és származék, átmeneti erdők) 200 m-es környezetében olyan fafajú erdőtelepítés és fásítás, mely fafaj magról vagy sarjról történő spontán terjedésével, spontán kereszteződések megvalósulásával, az őshonos fafajú állomány hosszabb távú megőrzését, vagy annak későbbi természetes felújítását hátráltatja.

42. § (1) Az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően telepített erdő fennmaradásáról az erdészeti hatóság fennmaradási engedély-kérelem alapján határozatban dönt. A fennmaradási engedély-kérelem elkészítésére az erdőtelepítési tervdokumentációra vonatkozó előírások érvényesek, benyújtására az erdészeti hatóság megfelelő határidő kitűzésével hívja fel az engedély nélkül telepítő figyelmét.

Z.)Az erdőtelepítés-kivitelezési terv jóváhagyásánál minden esetben figyelmmel kell lenni, hogy az erdőtelepítés fokozottan védett állat- és növényfajok élőhelyére ne gyakoroljon kedvezőtlen hatást.

Az Evt szerint a szakszerűség érdekében csak jóváhagyott telepítési tervdokumentáció alapján végezhető erdőtelepítés. Ugyanezen § (2) bekezdése az őshonosság és természetközeliség érdekében tesz ugyan lépéseket, de ennek megfogalmazása annyira óvatos, hogy gyakorlatilag szabad mozgást enged a fafajmegválasztásban. Szükségesnek tartjuk e bekezdés pontosítását.
Az erdőtelepítések gyakorlata során elsősorban síkvidéki területeken jelentős problémát okozhat pusztai állat- és növényfajok állománya számára a tájszerkezetet átalakító erdőtelepítés. Mivel az erdőtelepítés a Evt. 34. § (1) szerint Erdei faállomány korábban nem erdőnek minősülő ingatlanon való telepítése (a továbbiakban: erdőtelepítés), valamint a fásítás telepítése az ország környezeti állapotának javítását, a klímaváltozás hatásainak mérséklését, a természeti értékek és a táj, a termőföld, a vizek és az egyes emberi létesítmények védelmét, a természeti erőforrások bővítését," Egyik célja célja a természeti értékek megőrzése, ezért elkerülendő minden ennek ellentmondó telepítés kivitelezése.
Az erdőterületek megőrzése, ill. növelése szigorúbb rendelkezéseket kíván. Egyértelművé kell tenni, hogy a terület továbbra is erdőterület kell, hogy maradjon, annak ellenére, hogy az adott telepítés sikertelen volt. Különösen igaz ez a csereerdősítésekre, melyek ténylegesen az erdőterület csökkenését hivatottak megakadályozni.

Ennek a paragrafusnak a pontos, egyértelmű, megfogalmazásai úgy véljük, nagy jelentőségűek az őshonos fafajokból álló természetes és természetszerű erdők megőrzésében és fenntartásában. Ez a cikkely is tipikusan az a hely, ahol a természetességi kategóriákat, az őshonos/nem őshonos listát és az alkalmazandó módszereket össze kell kapcsolni. Fontos, hogy az előírások ne hagyjanak kiskapukat. Határozott és egyértelmű szabályozásra van szükség. A „törekedni kell” és a „lehetőség szerint” tipusú nagyon engedékeny megfogalmazásokat kerülni kell.

X.) A termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok magról történő természetes felújítását kell alkalmazni mindenhol, ahol annak feltételei adottak vagy megteremthetők.

Y.) Természetes, természetszerű és származék és átmeneti erdők mesterséges felújítása során idegenhonos fafajok csak akkor alkalmazhatók, ha az őshonos fajok alkalmazását termőhelyi ok kizárja.

Z.) Természetes, természetszerű és származék és átmeneti erdőkhöz 200 m-nél közelebb fekvő erdőterületen nem végezhető erdőfelújítás, özönfafajokkal, illetve olyan fafajokkal melyek magról vagy sarjról történő spontán terjedésével, spontán kereszteződések megvalósulásával az őshonos fafajú állomány hosszabb távú megőrzését és az állomány x) pontban meghatározott módon történő későbbi felújítását hátráltatja.

Vhr. 29. § (1) A faállomány tarvágását vagy kipusztulását követően
a) a legalább 70% sikerességű mesterséges erdősítést a tárgyév végétől számított második, a síkvidéki erdő mezőgazdasági előhasználata esetén a harmadik év június 30-ig biztosítani kell, illetve a továbbiakban fenntartani, és a befejezésig el kell érni a 100 % sikerességet;
b) a sarjadztatás 70%-os sikerességét a tarvágást tárgyévét követő második év június 30-ig biztosítani kell, illetve a továbbiakban fenntartani, és a befejezésig el kell érni a 100 % sikerességet;
c) sarjadztatással - az erdészeti hatóságnak az Evt. 22. §-a (2) bekezdésének a) pontjában részletezett rendeltetésű területekre hozott eltérő döntése kivételével az éger, az akác, és az őshonos nyár valamint a fűz fafajú erdők újíthatók fel. Az éger és a fűz felújítása tuskósarjadztatással, míg az akác és a hazai nyár gyökérsarjadztatással történhet.

Az Evt. erdőfelújításról szóló része védi a termőhelynek megfelelő őshonos fafajokból álló erdőket, de ezek fenntartása érdekében csak egy szűk területen korlátozza a végezhető műveletet, és a természetes felújítást írja elő, minden arra lehetséges helyen. Ha a természetes felújítás valamilyen okból nem kivitelezhető, akkor gyakorlatilag bármilyen fafaj ültethető, tekintet nélkül az adott termőhelyre és az adott erdőterület környezetére. Pedig egy adott erdőterület fafajmegválasztása annak tágabb környezetére is kihatással van. A telepítéshez hasonlóan (azzal egyező okból) a felújítás esetén is szükség van védőtávolságra, és a szabályozás egzaktabb megfogalmazására az agresszíven terjedő idegenhonos fafajok terjedésének korlátozására érdekében.

54. § (4) Az erdőgazdálkodó, vagy annak hiányában az erdő tulajdonosa, a vadállomány által okozott külön jogszabályban meghatározott mértékű károsítás észlelését követően haladéktalanul köteles bejelentést tenni az erdészeti, valamint a vadászati hatóság felé.

57. § (5) Az (1) - (3) bekezdésben foglaltak be nem tartása miatt az erdő talajában keletkezett kár megszüntetéséről az erdőgazdálkodó, vagy annak hiányában az erdő tulajdonosa haladéktalanul köteles gondoskodni. Az erdőgazdálkodó az (1) bekezdésben foglaltak szerint minden esetben köteles a helyreállításról gondoskodni, a (2) - (3) bekezdések szerinti esetben pedig csak akkor, ha a kár neki felróható okból következett be, és a károkozó az erdészeti hatóság kötelezése alapján gondoskodott a helyreállításról. Amennyiben a (2) - (3) bekezdések szerinti károkozás nem az erdőgazdálkodónak róható fel, az erdőgazdálkodó köteles a károsítás további folytatását megakadályozó intézkedések megtételére, így az illetékes rendőri- vagy környezetvédelmi szerv és az erdészeti hatóság felé feljelentést, illetve bejelentést tenni. Ennek elmulasztása az erdőgazdálkodási szabályok megsértésének minősül.

(2) A vágástéren visszahagyott faanyag égetése nem megengedett, a fakitermeléskor keletkező fahulladékot aprítva vagy halmokba rendezve visza kell hagyni a területen, a gallyakban tárolt tápanyagok hasznosulása, valamint a holt faanyagot fogyasztó élőlények védelme érdekében.

X.) Tűz, nagy fertőzésveszély esetén - előzetes bejelentés után - az erdőgazdálkodó által arra kijelölt területeken és csak abban az esetben megengedett, ha a tűz az újulatot és a környezetében lévő erdőt, az erdőn kívüli területek élővilágát, valamint a természeti képződményeket és egyéb műtárgyakat nem veszélyezteti.”

Növekvő figyelmet kell fordítani a talaj sérüléseinek helyreállítására ott, ahol a csapadék meggyorsítja az eróziót.
A vágástéri holt faanyag megőrzése is nagyobb figyelmet érdemel, indokolatlan elégetését meg kell előzni minden olyan esetben, ahol erre lehetőség van, mert ez is az erdők természetességét növeli és segíti a tápanyagok megőrzését.

53. § X.) Fakitermeléshez csak lebomló lánckenőolajjal üzemelő motorfűrész vehető igénybe.

66. § (1) h.) Egészségügyi fakitermelés: az elhalt, a súlyosan sérült vagy beteg fák kitermelése;

67. § (1) Nem állami erdőben a 66. § 1) bekezdés d) és e) pontja szerinti fakitermelés engedélyezése esetén az erdészeti hatóság erdőfelújítási biztosíték nyújtását köteles előírni.

67. § (2) Az erdészeti hatóság a 66. § (1) d), pontja szerinti fakitermelés engedélyezését indokolt esetben erdőfelújítási biztosíték nyújtásához kötheti különösen, ha
a) az erdőgazdálkodó a kérelem benyújtását megelőző három évben az erdőgazdálkodási szabályokat megsértette;
b) közvetve vagy közvetlenül az erdőgazdálkodó tulajdonában álló vagy általa vezetett gazdasági társaság az erdőgazdálkodási szabályokat megsértette;
c) a tulajdonosi, vagy egyéb jogosulti körben, korábban erdőgazdálkodási szabályok megsértésével érintett terület tulajdonosai, vagy egyéb jogosultjai megjelennek.

(3) Az erdőgazdálkodó kötelezés nélkül is jogosult erdőfelújítási biztosíték nyújtására.

67. § (5) Erdőfelújítási biztosítékként az erdészeti hatóság
a) bankgaranciát;
b) hatóság letéti számlájára elhelyezett készpénzt, államkötvényt;
c) ügyvédi vagy bírói letétbe helyezett készpénzt, államkötvényt;
d) az erdőgazdálkodó többségi tulajdonában álló, véghasználatra elő nem írt erdő tulajdoni hányadára vagy tehermentes egyéb ingatlanára a Magyar Állam javára bejegyzett jelzálogjogot fogadhat el, illetve tarthat fenn.

68. § (1) Az ápoló és tisztítóvágás, felújítóvágás végvágás és szálalóvágás végvágása valamint a tarvágás kivételével minden fahasználat csak akkor hajtható végre, ha a kivágásra tervezett fák szakszerű megjelölése és törzskiválasztó gyérítések kivételével becslési jegyzőkönyvbe való felvétele előzetesen már megtörtént. A becslési jegyzőkönyvet az éves terv-bejelentéshez kell csatolni. A faültetvényre, kultúr erdőkre ezen előírások nem vonatkoznak.

68. § (5) Az erdészeti hatóság a fa kitermelését korlátozhatja vagy megtilthatja, amennyiben az erdőgazdálkodó az erdőfelújítási kötelezettségének e törvényben, illetve külön jogszabályban megszabott módon, illetve határidőre nem tett eleget, valamint ha az erdészeti hatóság által jogerős határozattal előírt lejárt határidejű pénzügyi kötelezettsége van. A megtiltásnak, korlátozásnak tudomásul vett illetve engedélyezett fakitermelés esetén is helye van a fenti feltételek bármelyikének fennállása esetén.

Indoklás:
A magánerdőkkel kapcsolatos hatósági tapasztalatok miatt fontosnak tartjuk, hogy az erdőfelújítások biztosítására, hatósági eszközök és kellő anyagi biztosíték álljon rendelkezésre
Az erdőfelújítási biztosíték garancia arra, hogy az esetleges gazdálkodói mulasztások miatt keletkező károk helyreállításának pénzügyi fedezete folyamatosan biztosított legyen. Ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a nem állami tulajdonban álló erdőknél minden esetben kötelező legyen az erdőfelújítási biztosíték letétele véghasználat során.

73. § (1) Erdőt igénybe venni kivételes esetben, a közérdekkel összhangban és csak akkor lehet, ha az erdőbe tervezett létesítmény elhelyezésére vagy tevékenység gyakorlására az adott térségben nem található más, arra alkalmas, nem erdővel fedett földterület.

76. § (1) Erdő igénybevétele esetén az igénybevevő erdővédelmi járulékot köteles fizetni,
melyből az állam csereerdősítést köteles végrehajtani.

b) amennyiben az erdőt erdészeti létesítmény elhelyezésére, vagy árvízvédelmi célokra veszik igénybe;
c.) a védett természeti területen lévő faültetvény és kultúr erdő faállomány kipusztulását vagy erdőterv szerinti véghasználatát követő mezőgazdasági művelésbe vonásáért, ha a termőhelyi viszonyok az őshonos fafajokkal történő erdőfelújítást nem teszik lehetővé, melyet az erdőgazdálkodónak részletes termőhely-feltárással kell bizonyítania;

d) a szabad rendelkezésű erdő és cserjés mezőgazdasági művelésbe vonása esetén.

(6) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a csereerdősítés az országban bárhol megvalósítható.

81. § (2) b) az ingatlanügyi hatóság hivatalból is kezdeményezheti a földterület művelési ágának erdő művelési ágra történő megváltoztatását, önerdősülés észlelése esetén köteles azt kezdeményezni;

103. § (1) Ha az erdőgazdálkodó illetőleg –erdőgazdálkodó hiányában - az erdő tulajdonosa az erdészeti hatóság felszólítása ellenére, nem tesz eleget e törvény szerinti erdőfelújítási kötelezettségének, és ezáltal az erdő fennmaradását vagy fejlődését veszélyezteti

vhr 79. § (2) Az erdészeti hatóság minden év januárjában, a közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. Törvény rendelkezéseiben foglaltak betartásával pályázatot ír ki ajánlattételre. Ajánlatot az elrendelhető erdőgazdálkodási feladatok erdőfelújítás, végrehajtására lehet tenni. Az ajánlatokat az erdészeti hatóság február 28-ig bírálja el és értesíti a döntésről az ajánlattevőket.

Gyöngyössy Péter
Erdőmérnök, természetvédelmi szakmérnök
A Pro Natura-díjas Kerekerdő Alapítvány
elnöke