1. Örökbe fogadtunk
A „Apadó Kút” bemutatásakor fontos előrebocsátanunk, hogy ez a program már nem él. Ám létezésének mintegy 3-4 éve számos tanulsággal járt, melyet érdemes megemlíteni. A Kerekerdő Alapítvány tevékenységének közvetlen előzményeihez tartozott a szombathelyi Süni Klub működtetése, mely a Gyermekek Háza szakköreként működött 1990 és 1994 között. A Süni Klubos korszak vége felé, úgy tapasztaltuk, hogy egy külső intézmény, egy iskolán kívüli szakkör nem életképes az iskolák belső programkínálatával szemben. Ezért is indítottuk el a „Mocorgó” c. vetélkedőt, amelyben iskolai csoportok, pedagógus vezetésével vehették részt. 1994-ben már túl voltunk egy nagyszabású sikeres Mocorgón, mely soproni és szombathelyi iskolásoknak szólt. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon, mi van a vidéki gyerekekkel. Egy vidéki iskola nagy lehetősége, hogy viszonylag közel talál valamilyen természeti területet, melyet jól használhat az oktatásban és egy felnőtt vezette gyerekközösség sokat tehet, akár értékes területek megőrzéséért. Megérett bennünk a gondolat, hogy elsősorban vidéki iskolásoknak kínáljunk olyan programot, mely alapvetően nem vetélkedő, hanem inkább egy laza hálózat. Elevenünkbe talált, amikor találkoztunk több civil szervezet „Fogadj örökbe egy patakot!” című programjával. Akkor e sorok írója (Gyöngyössy Péter) éppen a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóságnál dolgozott. Megyei léptékűre tervezett program lévén a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nemrég alakult Környezet és Természetvédelmi Oktatóközpontjának vezetőjét kerestem meg. Így lett az alapvetően civil oldalról elindított program intézményi gazdája a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ és a Vas megyében is illetékes természetvédelmi intézmény a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság. Némi előkészületek után ’94 őszén „Apadó kút” címmel hírdettük meg a természetvédelmi programot. Vas megye általános iskolásai számára, mely bekerült az 1995. a természetvédelem éve alkalmából elindított rendezvények közé.
Célunk az volt, hogy segítsük az általános iskolás korosztály természethez fűződő viszonyának fejlődést, az iskolákban folyó természetismereti oktatás kiteljesítését.
„Fogadd örökbe a természet egy darabkáját!”, … egy fát, egy erdőt, egy patakot, egy tavat, egy rétet, egy madárfészket, egy dombot, egy parkot, stb.! – szólt a felhívás. A program alapját egy vállalás adta, amit a nevező egyén, ill. csoport tett. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg a lakóhelyén egy konkrét helyhez kapcsolható természeti objektumot (ami lehet terület: park, erdő, rét , mocsár, tó, patak és lehet kisebb dolog: öreg fa, madárfészek, hangyaboly, rókavár, stb.) úgy tekintett, mintha az övé lenne és vállalta, hogy legalább a tanév során (de reméljük tovább is) folyamatosan törekszik a megismerésére, gondozására, megvédésére. 1995. januárjáig mintegy 50 nevezés érkezett a megye 14 településéről. Jelentkeztek egyének, néhány fős csoportok, de egész osztály közösségek és szakkörök is. Mintegy 350-400 gyerek lett részese ennek a programnak.
Mi a szervezők a természet „tér-idő rendjéhez” kapcsolódóan (de az iskolaév sajátosságait sem szem elől tévesztve) feladatcsomagokat küldtünk ki, melyekről visszajelzést vártunk. A beérkező írásos anyagokat közzé tettük a („Nyitott szemmel a természetben” és a „Zöldfülű” c. diáklapokban), a vizuális alkotásokból (rajzok, fotók) kiállításokatt szerveztünk és módot adtunk arra, hogy az így létrejövő kis kutatócsoportok, szóban, személyesen is előadhassák a többi résztvevőnek mindazt, amit végeztek. Ennek érdekében kis konferenciákat szerveztünk szombathelyen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, ahol a bemutatkozáson kívül előadások, egyéb foglalkozások révén további ismereteket is szerezhettek a diákok.
Mindezek alapján látható, hogy programunk fő célja a környezeti nevelés, ismeretterjesztés volt. Volt azonban ennek az akciónak egy másik olvasata is. Reméltük, hogy kialakul egy olyan rendszer, melynek elemei, valamely természeti területtel foglalkozó természetbúvár, természetvédő csapatok. A résztvevők megismerhetik egymás munkáját, a központ révén megfelelő ismeretekhez, információkhoz, nyilvánossághoz jutnak, megfelelő szakmai megmérettetésben és elismerésben is részesülnek. Úgy gondoltuk, ha kellő sűrűségűvé válik a hálózat s az egész megyét sikerül behálózni, az ún. helyi természetvédelem csíráit vetettük el, s talán egyszer ezek az Apadó Kút „sejtek” lesznek kezdeményezői egyes területek védetté nyilvánításának. Tekintve, hogy az egyik háttérintézmény a megyében illetékes természetvédelmi hatóság volt, ezért úgy gondoltuk hogy a kiépített hálózat egyben segítséget is jelenthet a felügyeleti munkához. Ugyanakkor hatósági eszközökkel megtámogathatók a helyi kezdeményezések. Ez a távlati cél azonban nem volt alkalmas arra, hogy a résztvevő iskolás gyerekek rendszeres munkájához kellő motivációt nyújtson. Ezt a szerepet ajándékokon kívül olyan nyári táborok töltötték be, melyeken a legaktívabbak számára kedvezményes ill. ingyenes volt a részvétel.
A benevezett csapatok közül az első évben 26 bizonyította aktivitását a konferenciákon és küldött írásos beszámolót. A tavaszi konferenciákon be lehetett mutatni a készített dokumentumokat (térképek, naplók, alkotások) és élő szóban is be lehetett mutatni a végzett munkát. A konferenciák színes forgataga, s a résztvevő pedagógusok visszajelzései alapján is egyértelmű volt, hogy szükség van efféle rendezvényekre. Az „Apadó Kút” felhívására, olyan iskolák és pedagógusok is megmozdultak, akik más programokra, vetélkedőkre eddig nem voltak vevők.
Az első évben a zárkonferencia értékelése alapján, mintegy 54 gyerek vehetett részt kedvezményesen, ill. ingyenesen természetvédelmi táborokban. Az Apadó Kút táborát éveken keresztül Velemben rendeztük meg a felsőcsatárihoz hasonló célokkal és módszerekkel (a szervező az MMIK volt, a lrbonyolító stáb pedig a lényegében a ma már Kerekerdő Alapítvány néven megjelenő szakembergárda). De ezen kívül más programjainkra (Erdei iskolai hétvégék, Süni tábor, Szőcei szénagyűjtő tábor) is sikerült mobilizálni az Apadó Kút által hatókörünkbe került gyerekeket. Több szőcei tábornak olyan gyerekek alkották a magját, akik az Apadó Kút révén kerültek kapcsolatba velünk.
’95 őszén az elmúlt tanévben beküldött beszámolókból és a táborok naplóiból összeállt a „Zöld-fülű” c. lap harmadik száma. A lap eljutott minden iskolába és a program minden résztvevőjéhez. A második évben a programot igyekeztünk továbbfejleszteni. A feladatokat tovább csiszoltuk, bővítettük, melyeket egy füzetben jelentettünk meg. A harmadik éven a „Fogadj örökbe!” jelleget kibővítettük más konkrétabb feladatokkal, melyről szintén megjelentettünk egy füzetkét (pocsolya akció: kisvizek felmérése; gólyafészek és fecskefészek felmérés; legidősebb környékbeli fák felmérése, stb. Az első két év után vezettük be a szomszédolások rendszerét, melynek az volt az indítéka, hogy decentralizáljuk a programot és lehetőséget adjunk a benevezett iskoláknak, hogy a helyszínen is bemutathassák végzett munkájukat, vendégül láthassák a többieket. Egy tanévben 2-3 szomszédolást tartottunk, melyek nagyon jól sikerült egész napos rendezvények voltak. A vendéglátók bemutatták az iskolájukat, az örökbefogadott objektumot, kirándulást, és vetélkedőt szerveztek és egy kis eszem-iszom sem maradt el. Szintén a harmadik évben indítottuk el a terepgyakorlatok rendszerét. Alkalmanként néhány Apadó Kút csoportnak szerveztük ezeket a programokat. A cél az volt, hogy a pedagógusoknak és a gyerekeknek szakmai segítséget nyújtsunk, bővítsük ismereteiket tapasztalataikat. A megye több pontján szerveztünk ilyen természetismereti programot.
Időközben az MMIK Környezet és Természetvédelmi Oktatóközpontjának más lett a vezetője, aki nagy lelkesedéssel, de egészen más stílusban folytatta az intézmény ez irányú munkáját. Ez a munkastílus az Apadó Kút c. program szempontjából fontos tervszerűség, rendszeresség és átláthatóság rovására ment. Ezért néhány év alatt leépült az Apadó Kút működtetésében résztvevő külsős stáb és az oktatóközpont közötti kapcsolat, mely az Apadó Kút c. program megszűnéséhez vezetett. (1998.).
2.Miért Apadó Kút?
„Apadó Kút”: fogyó természet, pusztuló bioszféra. Kissé lehangoló, pesszimista elnevezés. Jobb lenne talán egy gyerekprogramot valami vidám kedves névvel felcímkézni, morfondírozhatnak sokan. Apadó Kút! Ez egy figyelmeztetés. Figyelmeztet az emberiség, de minden egyes ember felelősségére. Felelősségre a jövő nemzedékek iránt. Mindazon események, tettek és cselekedetek, amit az elnevezés takar, nem csupán kellemes időtöltés, tanulás, verseny a táborban való részvételért, hanem ama felelősségérzet kellő megnyilvánulásai kell, hogy legyenek. Ezért hát a komoly elnevezés. Ez persze nem zárja ki a vidámságot. Aki azonban valóban részt akar venni a programban, attól nem kevés elszántságot, áldozatvállalást és főleg sok munkát vártunk.
3. Mindenkihez!
A feltett költői kérdésre, hogy ki vehet részt a programban rögtön azt válaszolhatnánk, hogy bárki, aki kedvet érez hozzá. Első menetben az általános iskolák felső tagozatosai számára hirdettük meg a programot, de már az elején is voltak bátor harmadikosok, negyedikesek, akik beneveztek. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a lobogó lelkesedés, és sok csodálatos feladat sem ér semmit, ha a programba benevezők mögött nincs a pedagógus segítsége. A legeredményesebbek az 5-10 fős csapatok voltak. A program egyik alapelve, a résztvevők körének állandó bővítése, ezért is jobb, ha csapatok neveznek. A program jellegéből adódóan a kisebb településekhez is szólt. Elsősorban abból a banálisnak tűnő meggondolásból, hogy tudniillik „ a természet vidéken” van. Azaz egy kis falu környékén sokkal könnyebb valami „természetfélét” találni, mint egy nagyváros betonrengetegében. Egy gondozott nagyvárosi parknál sokkal több köze van a természethez egy falu melléki kis erdőnek, vagy egy jelentéktelennek tűnő zsombékosnak. Míg egy városban rengeteg időt jelent, hogy a csapattagok egyáltalán odaérjenek a választott területhez, addig ez falun általában nem jelent problémát. A tapasztalatok szerint a falusi pedagógusok és csapataik, a kezdeti jelentkezés után visszariadtak a feladattól, pedig a program elsősorban nekik szólt. Érdekes volt a benevezett csapatok területi eloszlása is. Azt vártuk, hogy a megye legjelentősebb természeti területeit hordozó tájak falvaiból, az Őrségből, a Kőszegi-hegység környékéről, a Rába-völgyéből érkezik sok benevezés. Nagyot tévedtünk. Ezekről a helyekről nem volt egyetlen nevezés sem (a Rába völgy kivétel). A természetesnek legkevésbé nevezhető Kemenesaljáról Celldömölk környékéről viszont nagyon sok csapat nevezett be. Több nevezés érkezett a Vasi hegyhátról és néhány Szombathelyről.
4. „Te kit választanál”
Valami „kedvest, s szépet” válaszolhatjuk. az Apadó Kút felhívásában arra ösztönöztük a gyerekeket hogy jól gondolják át, hot mit fogadnak örökbe. Úgy véltük ezt nem célszerű meggondolatlanul tenni, mivel a program lényege, hogy egy behatárolható, konkrét objektum vizsgálata, megfigyelése kapcsán, minél több ismeretet és élményt gyűjtsenek a résztvevők. Ezért azt javasoltuk, hogy érdemes valami „jó” területet kinézni. Minél természetesebb, összetettebb és nagyobb, annál jobb, mert annál többféle feladatot lehet elvégezni. Annál nagyobb a kínálat, annál érdekesebb a munka. Nem utolsó szempont az sem, hogy viszonylag könnyen megközelíthető legyen, mert hetente egyszer, de legalább kéthetente kívánatos oda eljutni. Azt kértük a jelentkezőktől, hogy a vállalt feladat nagyságát és a résztvevők számát hangolják össze. Egy közepes nagyságú természetszerű terület, park, rét, tó, erdő, patak, akár egy egész osztálynyi gyereknek is elegendő munkát ad. Egy-egy fa, hangyaboly, madárfészek, kisebb 1-2 fős csapatoknak való feladat. A madármegfigyelést sem lehet egész hadseregnyi gyerekkel végezni. Bár senkit nem utasítottunk vissza, azokat a jelentkezőket, akik a szobasarokban álló szobanövényt, egy háziállatot, vagy az ablak előtt álló fát kívánták örökbe fogadni megpróbáltuk a választott kedvenccel valamilyen hasonlatosságot mutató, természetben található élőlény megfigyelésére rábírni. Ugyanis úgy véltük, hogy ha valaki semmilyen korszakalkotó bonyolult mérést nem csinál csak időnként kint, a szabad levegőn, a „természetben” tölt néhány órát, hasznosabb, mintha ugyanazt valamilyen „emberi építmény mélyén” tenné.
5.Örökkön örökké
Bűvös szó. Az örökbe fogadni nem különben súlyos, felelősségteljes kifejezés. Nem szabad vele játszani. Reméltük, hogy azok a csapatok, akik az „Apadó Kút” c. programba beneveztek, s legalább egy tanéven keresztül egy patakkal, erdővel, vagy idős fával foglalkoztak, saját személyiségük számára maradandó nyomot hagytak, s ezáltal visszavonhatatlan, tehát örökre szóló dolgot tettek. Természetesen tudjuk, hogy az, az általános iskolás, aki lelkesen figyelte az időjárást egy tanéven keresztül, naplót vezetett a madarak mozgásáról, vagy merőkanállal és tálcával a kezében járta a kiválasztott patak partját, iszapban lakó rákok és férgek után kutatva, az nem valószínű, hogy élete végéig ezt fogja csinálni. Változik az érdeklődés, felbomlanak az osztályközösségek, a középiskolai hajtás nem kedvez az efféle elmélyült foglalatosságoknak. Reméltük azonban, hogy marad valami minden résztvevőben. s talán lesznek olyanok is, akiknek az életében meghatározó jelentőségűek lesznek az „Apadó Kút” program során átélt események. Biztosan olyan is lesz a gyerekek között, aki felnőtt korában is, azért szemmel tartja az egykor örökbe fogadott fát, patakot, és esetleg szót emel pusztítása ellen.
6. Egész évben „Apadó Kút”
A tanév során kétszer, ősszel és tél végén tartottunk toborzót. Azt szerettük volna, ha minél több, főként falusi iskolából jönnek jelentkezők. Azt szerettük volna, ha létrejön egy, a megyét átfogó, hálózat, melynek résztvevői egymással rendszeres kapcsolatban vannak, egymástól tanulhatnak, s minden fontos információhoz gyorsan hozzájuthatnak. Így a legtávolabbi kistelepülési iskola is részesülhet azon programokból, rendezvényekből, melyek a megyeszékhelyhez ill. a természetvédelem és környezetvédelem intézményeihez kötődnek.
Minden évben újra bővítve és tökéletesítve szerettük volna az Apadó Kút füzetet kiadni, melyben minél több hasznos ötletet akartunk kínálni. A tanév során többször, ősszel, télen, tavasszal az Erdei iskolai hétvégeken adtunk módot a kapcsolatok kialakítására, a végzett munkával kapcsolatos problémák megoldására, az ismeretek bővítésére, jobb és újabb módszerek kipróbálására. Ezek egyben jó alkalmak voltak arra, hogy valóban értékes, közel természetes állapotot tükröző területeket ismerhessenek meg a résztvevők. Két alkalommal, tél végén és májusban, ún. Apadó Kút konferenciákon lehetett bemutatni, elmondani mindazt a munkát, amit a résztvevő csapatok végeztek. A májusi konferencia egyben az értékelő, záró esemény is volt. A legaktívabbak számára kedvezményes táborokat szerveztünk, melyek a legintenzívebb ismeretszerzési lehetőségek. Fontosnak tartottuk, hogy az általunk javasolt feladatok, ötletek ne csak általában patakokra, madárfészkekre, stb. vonatkozzanak, hanem az adott konkrét helyhez kötődjenek. Ezért évente legalább egyszer a terepen is szerettünk volna minden csapattal találkozni, és megismerni az örökbefogadott „természetdarabot”. Az első év történéseit a „Zöldfülű” c. lap harmadik számában rögzítettük. Azt terveztük, hogy minden évben hírt adunk hasonló színvonalon a tanév eseményeiről.
7. A természetes tér és idő
Mi emberek mindenféle mesterséges szerkezetekkel, órákkal, naptárakkal mérjük az időt. A természetben az időt csak bizonyos változások mutatják. Minden évben nőnek valamekkorát a fák, változik a patakok medre, stb. Ezt csak akkor tudjuk megfigyelni, ha néhány dolgot rendszeresen ugyanott, ugyanúgy mérünk. A rendszeres mérések, megfigyelések hálójából épül ez az egész program rendszerré. Gyakori mérést, megfigyelést igényel az időjárás, a klíma megfigyelése. Tavasszal a vegetáció megindulásakor rendszeresen lehet mérni a növekedést, a magok csírázását, a virágzást. Az éves növekedést (pl. fáknál a törzsátmérő vastagodását) úgy lehet precízen mérni, ha minden évben ugyanakkor megmérjük pl. a fa kerületét, az ágak hossznövekedését. Fontos, hogy az előző évi naplók, adatok ne vesszenek el.
8.A természet „kint” van
Banálisnak tűnő megállapítás. „A természet kint van”. Valóban az. De mégis sokaknak nem nyilvánvaló, hogy ha meg akarjuk ismerni, ki kell menni hozzá. Könyvből, videóról sokminden megtudható, de aki testközelben nem érzékelte a dolgokat az nem tud semmit. Aki nem érezte az avar illatát, az nem tud semmit az anyag körforgalmáról, akit nem csípett meg darázs, az mit sem tud az élőlények bonyolult kapcsolatairól, aki még soha nem ázott meg, annak pusztán tananyag marad a víz szerepe a földi életben. Tehát nincs más hátra, ki kell menni, minél többször. Lehetőleg minél hosszabb időt el kell ott tölteni. Minden évszakban legalább egy egész nap történéseit nyomon kell követni. A naphoz az éjszaka is hozzátartozik. A sötét egy sor élőlénynek ugyanazt jelenti, mint az ember számára a nappal. Ezért az éjszakát sem szabad kihagyni.
9. Tanácsok örökbefogadóknak
A program bemutatása érdekében az alábbiakban bemutatunk egy csokorra valót mindazokból a tanácsokból, javaslatokból és ötletekből és feladatokból melyeket a csapatoknak küldtünk ki.
9.1. Minden kezdet nehéz
Érdemes először úgy kimenni a területre, hogy semmilyen érdemi munka nem történik (előzetes terepbejárás). Ez alatt kell eldönteni, hogy az ajánlott feladatötletekből mi az, amit meg lehet az adott helyen valósítani, mi az, amit nem. El kell dönteni, hogy milyen rendszeresen tud a csapat kijutni a terepre, mennyi időt tud arra fordítani, hogy dokumentálja munkáját. Ez utóbbi talán a legnehezebb, legidőigényesebb munka. Érdemes még néhány fős csapatot is felosztani munkacsoportokra (pl. térképes, madarász, botanikus, klímamegfigyelő, kiskertész csapat). Egy-egy terepi program során mindig legyenek rendszeresen elvégzett feladatok (pl. hőmérsékletmérés, vízmérés), rendszeresen figyelemmel kísért dolgok (pl. fák rügyfakadása, virágzása, termésérés, levél hullása). Érdemes időnként valami új kampányszerű feladatot elvégezni (pl. levélszámlálás, szemétszedés, odúkészítés, faültetés, éjszakai megfigyelés, stb.) Nagyobb terület esetén érdemes egy rendszeresen bejárt útvonalat kialakítani, s erre felfűzni különböző vizsgálatokat. Időnként külön élményt nyújt, ha ettől az útvonaltól eltérünk. A munkát úgy célszerű szervezni, hogy a terepi programok után legyenek közös (tantermi) feldolgozó időszakok, és az egyes munkacsapatok otthon is tudjanak mit csinálni. Apróbb dolgokra célszerű a szülők segítségét is igénybe venni (pl. madáretető készítés, magok csíráztatása otthon, stb.).
9.2. A hangyabolytól az erdőig
Nagyon fontos eldönteni, hogy a természetbúvárkodás során mennyire törekszünk az apró és egyre kisebb részek megismerése felé, és az így elkülönített részek közti összefüggések vizsgálatára. Az elvi lehetőség adott arra is, hogy a sejtek szintjéig is eljussunk, de akár a molekuláris szint sem lehetetlen. A probléma eldöntéséhez a legfőbb támpont maga az örökbefogadott objektum. Egyetlen kis fa kiválasztása esetén szinte elkerülhetetlen, hogy a fácska belső felépítésével működésével is foglalkozzunk, egy erdő viszont szinte végtelen lehetőséget kínál védnökeinek. Ez esetben egy-egy vizsgálat, mérés, megfigyelés elvégezhetősége érdekében a terület egy-egy részét, érdekes pontját kell kijelölni (pl. egy korhadó fa, vakondtúrás, stb.) tovább részletesebb munkálkodás érdekében.
9.3. Naplók, jegyzetek, táblázatok
Az Apadó Kút c. program egyik fő elve a nyilvánosság. Azaz, nem csak az a fontos, hogy egy csapat sok munkát végezzen a terepen, hanem, hogy a végzett munkát bemutathatóvá tegye. Ezért mindenféle kiállítható, megjeleníthető dolgot kell létrehozni. Az egyik legfontosabb a térkép, melyet minden csapatnak készíteni kell. Természetesen nem azt várjuk, hogy valami komoly műszer segítségével, műszakilag hiteles térképet készítsen a csapat. Már meglévő térképek segítségével a terepi tapasztalatokra építve kell egy szabad kézzel rajzolt, nagy léptékű térképet készíteni, oly módon, hogy akár egy madárfészek vagy egy hangyaútvonal is ábrázolható legyen rajta. Célszerű pl. csomagolópapírra rajzolni a térképet. Az elvárható méret is nagyjából a fél-egy ív. A lényeg a szemléletesség. Természetesen a térkép készítése közben minden megtanulható, amit a térképről tudni lehet.
Fontos, hogy az örökbefogadott természeti objektumról minél több rajz, fotó szülessen. A megfigyeléseket, vizsgálatokat naplóban érdemes rögzíteni, melyekből egyes rendszeres megfigyelésből származó adatokat táblázatokban, grafikonokon lehet bemutatni. Ott, ahol több éve folyik ilyen munka, a különböző évek adatait is össze kell hasonlítani (pl. klíma adatok, növekedési adatok). Fontos a gyűjtés és a gyűjtemény készítés. Nem feltétlenül az iskolában megkövetelt gyűjtőlapos módszer itt a kívánatos, hanem az, hogy esztétikailag minél tetszetősebb legyen.
9.4. Polgármesteri Hivataltól a „Józsi bácsiig”
Magyarország területe, mint általában Európa, ősidők óta lakott terület, melyet évezredek óta alakít, formál az itt élő lakosság. Mindaz, amit ma látunk „mint természetet”, az ember és a természet egymásra hatásából jött létre. És eszerint formálódik ma is. Ezért azok a személyek és szervezetek, melyek az adott területen gazdálkodnak vagy a területhez valamilyen módon kapcsolódó tevékenységet végeznek, nagyon sokat tudnak a terület múltjáról, a jelenlegi állapot kialakulásának útjáról. Több szervezet hivatalból rendelkezik a területtel kapcsolatos adatokkal, nyilvántartásokkal, térképekkel (Földhivatal, Erdőrendezőség, Erdőfelügyelőség, Vízügyi Igazgatóság, Környezetvédelmi Felügyelőség, Természetvédelmi Igazgatóság). Idős emberek, közülük is olyanok, akik egykor felelős beosztásban dolgoztak, nagyon sokat tudhatnak az örökbefogadott területről. Régi írások, feljegyzések, fotók, képeslapok is sokat segíthetnek. Természetesen van, amit, csak akkor tudunk kideríteni, ha jó kérdéseket teszünk fel. Úgyhogy tegyük fel az első kérdést: mire vagyunk kíváncsiak? Ha vannak kérdéseink, akkor már csak a megfelelő válaszadót kell megtalálni. Ha ügyesek vagyunk, állandóan új és új kérdések merülnek fel. Érdemes egy korábbi időszakot megjelölni (pl. 100 évvel ezelőtt), és arra vonatkozóan adatot gyűjteni, hogy milyen is volt, hogyan nézett ki régen a patakunk, a folyó, az erdő, stb.
10. Ismerkedjünk
Ha valaki egy új, számára ismeretlen erdőben, vagy patakban, vagy vízparton jár, akkor többnyire nem a talajtípus megállapításával, az iszap vegyi analizálásával kezdi a terület megismerését. Sétál az erdőben, mélyeket szippant a friss levegőből, hallgatja a szél zúgását és a madarak énekét. Nézi a tovairamló patakvizet, vagy leül a tópartra és élvezi a békák énekét, gyönyörködik a naplementében. Ezt kell tennie mindenkinek, aki örökbe fogad egy darabka természetet és ezt vártuk azoktól is akik beneveztek az „Apadó Kút” mozgalomba. Az alábbiakban olyan feladatokat, ötleteket, javaslatokat mutatunk be, melyekről úgy véltük, hogy hozzájárul az „Apadó Kút” csoportok munkájához. Ezeken kívül számos megfigyelési, vizsgálati módszert is kínáltunk ezek illusztrálására néhány csapat beszámolóját mellékeljük. A feladatokat úgy adjuk közre, mintha egy több fős csapat lenne a feltételezett olvasó. Reméljük senkit nem zavar a többes szám második személyben íródott megszólítás. A feladatok mindegyike valamilyen többé-kevésbé természetes területre, tehát valamilyen életközösségre, ökológiai rendszerre vonatkozik. Ugyanis egy lebetonozott tér közepén álló fa is része valamilyen élő rendszernek, még ha adott esetben az meglehetősen sivár és degradált is. Tehát, aki egy fát vagy madárfészket fogadott örökbe, annak is érdemes foglalkoznia a tágabb rendszerrel a szélesebb környezettel. Az alábbiakban közreadott feladatok csak így értelmezhetők.
10.1. Színkavalkád
Valószínűleg mindenki volt már úgy, hogy gyönyörködött az ősz színeiben, esetleg gyűjtött is néhány színes levelet. Ha jó alaposan körülnézünk, még télen is rengeteg féle színt összegyűjthetünk a látszólagos szürkeségből. Gyűjtsünk színeket! Levéldarabka, kéregtöredék, rügy, termés, gombakalapbőr, elhagyott csigaház darabja, kavics, talajdarabka, tollpihe, mind-mind érdekes lehet egy színsála létrehozásában. Egy-egy színgyűjteményt érdemes az év különböző szakaszában létrehozni. Ez ugyanúgy fontos jellemzője a természetnek, mint mondjuk a talajok vízháztartása, vagy a csapadék kémhatása. A gyűjtemény készülhet pusztán leírásként is. Ilyenkor le kell írni, hogy milyen színt találtatok, és az hol található, mi a szín tulajdonosa. Nagyon látványos gyűjteményt lehet készíteni, ha a természet aktuális színeit felragasztjuk, ténylegesen létrehoztok egy színskálát. Ehhez jól használhatók a mindkét oldalas ragadós fényképsarkok ill. egyéb ragasztópapírok. Érdemes odafigyelni az elszíneződésekre is. Egyes dolgoknak más a színe nedvesen és szárazon, ill. ha (friss törésfelületen) hirtelen levegő éri. Lehet olyan színskálát csinálni, ami a színhordozó dolgok szerint csoportosít. Pl. levelek színei, kéregszínek, színes kavicsok.
10.2. Nesztár
Ki ne gyönyörködött volna a madarak énekében, a szél zúgásában. A neszek, zajok, zörejek vagy ezek hiánya a természetben fontos szerepet játszanak. Az ember ma állandóan mesterséges zajokkal veszi magát körül. Csak akkor nyugodt, ha bömbölő zene veszi körül, s ha nem lenne, biztos hiányozna neki a városi közlekedés zaja. Ugyanakkor halálra rémül, ha egy egér elsurran mellette. A természet is produkál erős zajokat, de többnyire nagyon oda kell figyelni arra, hogy meghalljuk a jellegzetes neszeket. Gyűjtsünk neszeket, zajokat, zörejeket. A területetekre az éppen tapasztalható hangjelenségek, vagy csak az elmélyült figyelemmel összegyűjthető neszek szintén nagyon jellemzőek lehetnek. Ezek változnak az év során, de kötődnek az időjáráshoz is. Más a szél zúgása télen és más nyáron. Másképp énekelt a rigó télen és tavasszal, sőt napszak szerint is változhat mindez. Próbáljatok meg minél többféle hangot felfedezni. Füleljetek. Álljatok meg a területen. Figyeljétek a hangokat. Guggoljatok le! Hasaljatok a földre! Más neszeket hallhattok. Hallgatózzatok a fa törzsén! Füleljetek a fű közé. Próbáljatok minél többféle „víz” hangot felfedezni. Tapasztalataitokat leírhatjátok pl. egy „nesznaplóba”. Próbáljátok minél szemléletesebben bemutatni a gyűjtött neszt. Ha érzékeny magnótok van, hangszalagon is rögzíthetitek az erősebb neszeket. Fontos, hogy a színek és neszek gyűjtésekor pontosan dokumentáljátok, hol, mikor, mit találtatok, gyűjtöttetek.
10.3. Illatok völgye
Ibolyát, gyöngyvirágot talán mindenki szagolt már. Elhullott állat tetemére is mondtátok már, hogy fúj , de büdös. De vajon szagoltatok-e már meg fakérget, tobozt, nyírfamagot? Az embernek nagyon gyenge a szaglása, még a kutyáéhoz képest is, hát méh a rovarokhoz képest. Mégis valószínűleg sokkal több illatot tudunk érzékelni, mint amennyire valójában odafigyelünk. Az illatoknak a természetben kulcsfontosságú szerepe van. Nem véletlen, hogy az ember ősi részében „tudatosultak” az illatok. Nosza készítsük fel nózinkat a munkára és szagolgassunk. Mindennek lehet érzékelhető illata. A víznek, a kavicsnak, a földnek, a fakéregnek, a rügyeknek, a növényi részeknek, gyökérnek, szárnak, levélnek, virágnak, termésnek. A madárfészeknek, bagolyköpetnek, madártollnak, bogárnak, férgeknek. Sok dolognak egészen más illata van szárazon és nedvesen. Olykor meglepő lehet a különbség valaminek a külső és belső illata között. Más a szaga a frissen tört kéregnek, ágnak az ujjaink között szétdörzsölt levélnek, virágnak. Nagyon zavarba jönnénk, ha el kellene mesélnünk, meg kellene neveznünk a tapasztalt illatokat. Nem nagyon van rá kifejezésünk, legfeljebb összehasonlíthatjuk ezeket (olyan, mint a …) legegyszerűbb azzal a névvel illetni az illatot, ahonnan származik. Érdemes az örökbefogadott területen, vagy objektum körül illatgyűjtő expedíciót szervezni. Hogyan lehet illatgyűjteményt készíteni? A legegyszerűbb, ha a tapasztalataitokat precízen leírjátok. Kit szagoltatok meg? Minek volt kellemetlen vagyon nagyon jó illata? Esetleg mihez hasonlított. Csoportosítsátok a tapasztalataitokat nedves és száraz illatok, különböző levelek, ágak, gombák illata, frissen széttört kéreg, fadarab, kavics illatai stb. Az illatgyűjteményt bemutathatóvá is lehet tenni. Pl. az illathordozóból vagy annak egy kis darabját, vagy egy pár grammnyi összetört, kiszárított részét valamilyen pici, zárható edénybe kell tenni. Erre a célra alkalmasak a kimosott gyógyszeres üvegek, a „Plussz”-tabletták zárható edénykéi, filmes dobozok, gyufaskatulyák. A dobozra rá kel írni, hogy minek a darabkája van benne, mikor, hol gyűjtöttétek. Keressetek jó és rossz illatokat. Keressétek meg a legjobb és a legrosszabb illatú dolgokat.
10.4. Formák tárháza
Talán mindenki volt már úgy, hogy a természetet járva rácsodálkozott egy-egy érdekes kavicsformára, egy különleges jégcsapra, egy furcsa alakú fára. Ha keresünk ilyeneket, nagyon sok érdekes dolgot lelhetünk. Vannak olyanok, amik „csak” érdekesek, mások valamihez hasonlítanak. Vannak olyanok, melyeket be lehet gyűjteni károkozás nélkül, másokat le lehet rajzolni, fényképezni. Rendezhettek „talált szobor” kiállítást is. Gyűjthettek szép kéreg, levéllenyomatokat. Időnként a különböző rovarok által megrágott, károsított levelek, kérgek fantasztikus rajzolatokat produkálnak. Keressétek meg a legszebb, legérdekesebb, vagy a legfélelmetesebb, legijesztőbb formákat. Próbáljátok megfogalmazni, hogy miért ilyen vagy olyan.
10.5. Repül, pörög, hullik, avagy gyűjtsünk mozgásokat
Egy lakásban vagy teremben ülve, megtapasztalhatjuk azt, amikor minden nyugalomban van körülöttünk. A természetben ez szinte lehetetlen. Amikor látszólag nyugalom van, ha jobban odafigyelünk előbb-utóbb felfedezünk egy repkedő madarat, a szél által mozgatott ágakat. Saját területeteken is találtok ilyeneket. Figyeljetek a mozgásokra. Gyűjtsetek olyan mozgásokat, amelyek az élőlény saját (energiával való) mozgása valamilyen állandó, hosszantartó vagy váratlan, esetleg periodikus mozgás. Próbáljatok minél több találó kifejezéssel, leírással jellemezni a mozgást. A gyűjtemény lényege, hogy leírjátok, mi, hogyan és mikor mozgott. Gyűjtsetek számotokra érdekes és kellemetlen, rossz érzéseket keltő mozgásokat. Keressétek meg a legszebben hulló falevelet, termést, a legszebben repülő madarat, a széltől legjobban, legszebben és legkevésbé mozgó fát és ágat. Próbáljatok magyarázatot adni a különböző mozgásokra. Miért így mozog az egyik, miért úgy a másik. Keressetek összefüggést a mozgást végző dolog alakja, felépítése és a mozgásjelenség között.
10.6. Valami van a levegőben
Mint tudjuk az élővilág a levegőt is benépesítette. Az itt röpködő madarakon, rovarokon vagy ökörnyálra kapaszkodó pókokon kívül mindig vannak a levegőben apró „tárgyak”, amelyek a szelek szárnyán messze eljuthatnak eredeti helyükről. A természet anyag, energia és információ áramlásában ennek nagy szerepe van. A szélporozta növények nem teremnének magot, s a felhagyott szántóföld soha nem népesedne be élőlényekkel, ha a levegőből a szél vagy más élőlény által nem kerülne oda egy-egy növénymag, rovarpete, spóra. Vizsgáljuk meg, hogy milyen dolgok kerülnek a választott területre. Helyezzünk ki valahova egy időjárásálló dobozt, tálcát, vagy valamilyen más edényt. Ez legyen elég tiszta. Rendszeresen, hetente, havonta vizsgáljuk meg mi került bele. A talált dolgok közül sok lesz olyan, amiről nehéz eldönteni, hogy mi, azt nagyítóval meg kell vizsgálni. Próbáljátok meg kideríteni, hogy az adott dolog honnan származik, minek a része, milyen hosszú utat tett meg idáig. Ha egyszerre több helyre helyezzünk ki ilyen felfogó edényt, valamilyen szisztéma szerint, akkor az azonos származási helyű dolgok (magok, levelek) mozgásáról szétterjedési térképet is rajzolhattok. A kihelyezések és az ellenőrzések időpontját is fel kell jegyezni célszerű erről is naplót vezetni. Az egészen apró dolgok (virágpor, spóra) nem biztos, hogy leér a földre, megtapad a fák kérgén, levelén a fűszálakon. Az ilyen apróságok eltűnnének a földre kihelyezett edényekbe hullott nagyobb dolgok mellett. Más módszerre van szükség. Készítsetek egy olyan táblát, lapot, aminek egyik, vagy mindkét oldalát ragadós réteg borítja. Ilyen készíthető úgy, ha egy kartont mindkét oldalán ragadós szalagragasztó csíkokkal beragasztunk. Az így létrejött „csapdát” felakaszthatjuk fa törzsére vagy valamilyen botra erősítve a földbe szúrhatjuk. Itt lényeges, hogy függőleges helyzetben legyen a lap. Lehetőleg különböző irányokba helyezzünk ki ilyen lapokat. Rendszeresen ellenőrzzük ill. cseréljük őket (megszárad a ragasztó). Nagyítóval, mikroszkóppal vizsgáljuk az áldozatul esett apróságokat. Az előző módszernél alkalmazott szisztematikus mintavétel és térképezés itt is megvalósítható. Lényeges itt is, hogy mi, mikor, honnan került a csapdába. A mintavételezést az év különböző időszakaiban célszerű végezni. Biztosan nagy különbség van az őszi, téli és tavaszi „fogás” között.
10.7. Mit visz a víz, avagy egy „zöld folyosó”
A különböző vizek, de különösen a folyóvizeink ill. annak környéke ún. zöld folyosóként működik. A víz mellett a vízben mindig van élet. A víz felett szabadon áramló levegő és az áramló víz fontos közeg arra, hogy az élőlények ezek szaporítósejtjei (virágpor, mag) és különböző anyagok (elhalt szerves anyagok, talajrészecskék, stb.) hosszabb utat is megtegyenek. Valaha a magasabb hegyekről így terjedtek el az ott kialakult (vagy megmaradt) fajok az alsóbb területeken is. Akik patakot, folyót, vagy állóvizet fogadtak örökbe, megfigyelhetik ezt a mozgást, a víz szerepét ebben a fontos folyamatban. A legegyszerűbb leülni egy ponton a víz mellé, és figyelni és feljegyezni, hogy mit visz a víz. Legalábbis a felszínén. Valamilyen edénnyel, hálóval kis gáttal össze is gyűjthetitek ezeket. A vízben úszó dolgokat csak úgy vizsgálhatjátok, ha a vízbe valamilyen a víz által átjárható akadályt vagy edényt tesztek. Vizsgáljátok meg az összegyűlt dolgokat, próbáljátok meg meghatározni őket, csoportosítsátok őket (pl. talaj, iszap, holt szerves anyag, mag, stb.) Becsüljétek meg, hogy az egész víz vagy ennek egy szakasza mennyi ilyen dolgot szállíthat.
A folyók vízjárása erősen befolyásolja a szállított dolgok minőségét, mennyiségét. Ezért a folyó, patak vízjárásához igazodóan mérjétek, vizsgáljátok, hogy „mit visz a víz”. Jelentős különbségeket tapasztalhattok a különböző évszakok „szállítmányai” között.
10.8. Hű-Hó! Egy különleges közeg
Amikor hó fedi a tájat, kicsit minden megváltozik. A hó azonban nemcsak látványnak szép, a hóemberkészítés és a hócsatázáson kívül. A hó különleges lehetőséget kínál a természetbúvárok számára is. Mindenki látta már, amikor hatalmas pelyhekben hull a hó, és érezte, amikor hódara szitál. Érdemes közelebbről nagyító alatt megszemlélni, miben különböznek a különböző hófajták. Kíséreljétek figyelemmel, hogy a különböző hótípusokból keletkező hótakaró, milyen tulajdonságokban különbözik. Tapasztalhatjátok, hogy az egyikből könnyű hóembert csinálni, a másikból nehéz. Vajon miért? Mérjétek meg, hogy egységnyi térfogatú hó milyen súlyú. Egységnyi térfogatból mennyi víz keletkezik. Vizsgáljátok meg a hótakaró mikroklímáját. Mekkora a Hőmérséklet a hó felszínén, a hó belsejében és a hó alatt, a talaj felszínén. Hogyan változik ez a napi hőingással. A hótakaró fehér felülete nagyon alkalmas arra, hogy különböző nyomokat és hó felszínére kerülő, hulló apró tárgyakat meglássuk. A hóban jól láthatók a különböző állatok mozgásait, rendszeresen használt váltói. Ezek akár a térképre is berajzolhatók. Könnyű észrevenni a fehér hóra esett madártollat, a bagolyköpetet vagy az egyes állatok ürülékét. Ezeket mind érdemes feljegyezni, megvizsgálni. A hó felszínén jól látszanak az apró, lehullott magvak, ágak is. Meg lehet így mérni, hogy milyen távolságra jutnak az egyes magvak, mennyi hullik egységnyi felületre. A hó felszínén olykor megfigyelhetők apró, pattogó, fekete vagy piros pontocskák. Ezek apró ízeltlábúak, ún. ugróvillások. Ilyenkor meg lehet figyelni mozgásukat, viselkedésüket. Mikroszkóp alatt testének felépítése is vizsgálható. Jó, ha figyelemmel kíséritek a hóolvadást is. Az, hogy melyik területen olvad el leghamarabb ill. legkésőbb a hó (feltételezve az egyenletes hótakarót), felhívja a figyelmet arra, hogy a területnek hol milyenek a mikroklimatikus viszonyai. Hol van összességében melegebb, hűvösebb, hol szélvédettebb a terület. A félig elolvadt, esetleg újra megfagyott hó arra is utal, milyen az alatta lévő talaj. Hol milyen nagy a vízáteresztő, vízbefogadó képessége. Leegyszerűsítve, ahol sokáig pocsolya áll, ott tömörebb a talaj. Ez szintén berajzolható a térképre. Ha a hóesés széllel párosul, helyenként kicsi hóbuckák, máshol hó nélküli, csupasz területek keletkeznek. Ez jól mutatja azt, hogy a területen hol vannak szélfolyosók, és hol akad meg a szél valamilyen akadályba. A „hódomborzat” formájában feltüntetve ezt a térképünkön, a terület széljárásával kapcsolatban tudhatunk meg értékes információkat. Ne feledkezzetek meg a havas fákról, bokrokról sem! Jellemző a fák korona szerkezetére, hogy mennyi havat képesek megtartani, mennyi idő alatt olvad le vagy hullik le róluk a hó. Egy-egy fa esetén azt is érdemes megfigyelni, hogy a fa melyik részéről hullik le a hó először, hol marad meg legtovább. Figyelmeteket ne kerülje az se el, hogy, hogyan viselkedik a hó a fatörzsek körül, a bokrok alatt. Jellemző lehet egyes fafajokra és cserjefajokra a törzsük körül megolvadt hógyűrű, és az is, hogy lombkorona alatti hó olvadása hogyan alakul. Olykor különleges formákat produkál a hótakaró. Gyűjtsünk ilyen hószobrokat. El lehet mesélni a formát, de le is lehet rajzolni vagy fotózni.
10.9. Kirándulás „Felhőországba”
Talán nemcsak jelen sorok írója az, aki rá szokott csodálkozni egy-egy különleges felhőformára, mint, ahogy ezt Weöres Sándor verse is írja: „Domb tövén hol nyúl szalad …”
Tartsátok szemmel a felhőket. Ne csak azt figyeljétek, mennyi van belőlük, hogy eső vagy hó várható hanem azt is figyeljétek, hogy mihez hasonlítanak ezek. Ha jól figyeltek, egész felhőmesét írhattok a látványból.
10.10. Egyszer volt, hol nem volt …
Ti, akik még alig több, mint fél évtizede figyelitek a környezetetekben található dolgokat, aligha érzékeltétek nagy változásokat. De talán nektek is feltűnt már, ha egy zöld terület helyére házat építettek vagy kivágtak egy olyan fát, amit már régen megszoktatok. Bizonyára az általatok örökbefogadott terület sem volt mindig olyan, mint most. Próbáljátok elképzelni, milyen volt itt a természet, mielőtt az ember beleavatkozott, avagy milyen lenne most a természetes állapot. Írjatok egy fogalmazást. Próbáljátok meg minél több konkrét adatot kideríteni a területetekről. Nézzetek meg régi térképeket, régi írásokat, képeslapokat, magánfotókat. Kérdezzetek meg minél több ismerőst, mit tudnak a területről. Írjatok beszámolót a kutatómunkáról!
10.11. A természet poézise
Költőink és dalíróink, a meseírókról nem is beszélve, szinte mind megtisztelték a természet valamely általuk ismert részét egy-egy szép alkotással. Gyűjtsetek olyan verseket, meséket, dalokat, melyek valamilyen módon kapcsolódnak az általatok örökbefogadott objektumhoz. Pl. patakról, folyóról, erdőről, fáról, stb. szólnak. Minél több ilyen alkotást gyűjtsetek össze, és válasszátok ki a nektek legjobban imponálót. Próbáljatok meg ti magatok is írni egy-egy verset, mesét, vagy akár színdarabot, ami kapcsolódik a ti területetekhez.
10.12. A százholdas pagony és a hét fenyőfák
Biztosan mindenki olvasta a „Micimackó”-t. A címben szereplő elnevezésekkel ott találkozhattatok. Ami ezekben a nevekben érdekes, hogy alapvetően nem természettudományos nevek ezek. Sokkal inkább olyan dolgokra utalnak, melyek Micimackó és barátai számára fontosak. Tehát az a feladat, hogy ti is találjatok ki hasonló neveket a területetek különböző részeire. Akár minden kis zugra, minden fára kitalálhattok ilyen jellemző nevet. Természetesen egy név csak akkor ér valamit, ha használjátok őket. Ezeket a neveket a térképre is vezessétek fel.
10.13. „Napfivér – Holdnővér”
Azon elődeink, akik a ma emberénél sokkal jobban függtek a természet erőitől, mindig nagy figyelmet szenteltek a csillagok állásának. Ma az asztrológia reneszánszát éljük. Nagy kár lenne, ha természetbúvárkodásunkból kihagynánk a szabad szemmel is jól látható égitesteket. Ma még nem tudjuk, hogyan, de valószínű ezek mozgása hatással van az élőlények viselkedésére is. Figyeljetek tehát a holdat, a csillagokat. Jegyezzétek naplószerűen, hogy egy-egy megfigyelés alkalmával milyennek láttátok. Azt is írjátok le, ha valamilyen különleges színűeknek vagy alakúnak látjátok ezeket. Ma már kevesen tudnak a csillagok állásából olvasni, kevesen ismerik a csillagképeket. Próbáljatok meg segítőket keresni. Csillagmegfigyeléseteket leszűkíthetitek egy-egy közismert alakzatra, ennek mozgására (pl. Göncöl-szekér, Fiastyúk, stb.)
10.14. Jégvirág és vízfodor
Azok a csapatok, akik valamilyen patakot, folyót, tavat fogadtak örökbe, gyönyörűséges, olykor félelmetes jég alkotta alakzatokat figyelhetnek meg a vízbe, a vízparton. Különleges rajzolatokat lehet látni a folyók, tavak befagyott felületén, a parton pedig a gyökerekre, ágakra, kövekre kiloccsanó víz alakít ki valóságos szoborkerteket. Írjátok le vagy rajzoljátok le ezeket. Nagyon szép fotókat vagy akár videofelvételt is készíthettek erről. Ahol sok a jég a parton, oda máskor is több víz jut. Ennek megfigyelése, s térképi jelölése fontos információt nyújthat a part vízellátottságáról, ami nyilván az ottani növények és állatok életét is befolyásolja. Patakokon lassan kialakuló jégpáncél rajzolatából, a befagyás folyamatából (hol fagy be utoljára, stb.) következtetni lehet arra is, hol milyen mély a víz, milyen nagy a sodrás, vagy milyen a víz minősége. Ezeket a jégállapotokat rá lehet vezetni a térképre is. Befagyatlan állapotban is érdemes odafigyelni a víz felszínén tapasztalható fodrokra, hullámokra, mert ezekből szintén a víz mozgására, és így élővilágára, lehet következtetni. A megfigyeléseitek alapján készíthettek „vízfodor-térképet” (az azonos vízfelszíneket azonos színnel kell jelölni).
10.15. Sötétben tapogatózva, avagy ölelj át egy fát!
Az ember meglehetősen jó tapintó érzékkel rendelkezik. Mégis jószerivel akkor vesszünk erről tudomást, ha pl. megégetjük a kezünket, s szinte csak akkor használjuk, ha valamit vásárolunk, s megtapogatjuk, hogy elég puha-e a barack, vagy megfelelő tapintású-e a vásárolandó ruhanemű. Különösen fontossá válik a tapintás, ha sötétben kényszerülünk valahol botorkálni. Megszoktuk, hogy mindent a szemünkkel érzékelünk. Gyökeresen megváltozik egy területtel vagy dologgal kapcsolatban az élményünk, ha csak tapintó képességeinkre vagyunk kényszerítve. Rengeteg olyan dolgot tudhatunk meg az örökbefogadott területről, vagy akár egyetlen fáról, ha pl. becsukjuk a szemünket, és csak a kezünkkel érzékelünk. Próbáljátok meg a talajfelszínt, a füvet, a fák tövét is ilyen módon feltérképezni. A műveletet rendszeressé is tehetitek úgy, hogy ugyanazt a területet (fát, talajt, felszínt) más más évszakban is megtapogatjátok. Próbáljátok megfogalmazni és leírni, mit éreztetek.
10.16. Talpunk alatt fütyül a szél
Talán nektek is volt már olyan élményetek, hogy nyáron hatalmas hőségben valamilyen homokos vagy füves vízpartra (főleg tengerpartra) érve (főleg hosszú gyaloglás után) muszáj volt levenni a cipőt, s végigfutni a homokos parton be a vízbe. Nos ha máshonnan nem, innen tudhatjátok, hogy mezítláb egészen más a világ. Különösen, ha figyelünk arra, amit a talpunkkal érzékelni tudunk. Nincs más hátra, mint le a cipőkkel, azaz valamilyen melegebb időben tegyetek sétát a területeteken mezítláb. Lassan koncentrálva haladjatok. Ilyen módon a felszín apró jellegzetességeiről tudhattok meg értékes információkat. Érdemes a szemmel láthatóan különböző területeket végigtalpalni. Fogalmazzátok meg és írjátok le, mit éreztetek.
10.17. Szagoljuk alulról az ibolyát
Tapasztalásból tudom, bizonyára abban mások is megerősítenek, hogy azok a tulajdonságok, amit a világból, vagy valamely konkrét dologról „normálisan” érzékelünk, jelentősen megváltozik, ha pusztán valamilyen szokásainktól eltérő dolgot művelünk. Ez már akkor is nyilvánvaló, ha pl. az általunk szokásos útvonal helyett egy másikon megyünk pl. iskolába, boltba. Másképp látjuk az utcát az egyik, és másképp a másik irányból. Különös, ismeretlen világ tárul fel előttünk, ha valahol pl. az örökbefogadott területen akárcsak leguggolunk, vagy lehasalunk, netán hanyatt fekszünk. Időnként a megszokott, rendszeresen járt útvonalat változtassuk meg. Egy-egy dolog vagy jelenség megfigyelésekor, vizsgálatakor időnként tegyünk olyat, ami a szokásostól eltérő. Pl. változtassuk meg testhelyzetünket, szokásos mozgásunkat. Ahol eddig lassan mentetek, ott gyorsítsatok, fussatok. Ahol eddig mindig csak áthaladtatok, ott álljatok meg, üljetek le egy pillanatra. Érdemes ilyen típusú „rendkívül”, szokatlan vizsgálódást végezni a különböző évszakokban. Írjátok le, hogy ily módon miben volt más a területeteket.
10.18. Séta az esőben
Amikor esik az eső, a természetben sok minden megváltozik. Megélénkülnek a békák, előbújnak a giliszták, új erőre kapnak a kókadt virágok. Mi, akik városban, faluban élünk jószerivel ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a lakásunkon kívül, vagy az esernyőnkön kívül esik az eső. Aki kirándulás közben már megázott, az tudhatja, hogy ez nemcsak kellemetlen élmény lehet. Az esőben egy csomó dolgot meg lehet figyelni, ami máskor nem lehetséges. Többek között ilyenkor derül ki, hogy hol mennyire esik az eső, melyik fa alatt marad száraz a talaj, hol keletkeznek pocsolyák, s milyen élőlények figyelhetők meg ilyenkor. Tehát legalább egyszer esőben is látogassatok el a területetekre, és írjátok le, milyen más dolgokat tapasztaltok a száraz időszakhoz képest.
11. A „Szigetlakók”
Az Apadó Kút c. program feladatai bár sokéves terepi tapasztalatokra épülve, de mégis íróasztal mellett születtek. Amikor megírtam őket és sokszorosítva kiküldtük a benevezett csapatoknak nem gondoltam, hogy kénytelen leszek ezeket a gyakorlatban is kipróbálni. Akkoriban már egy éve rendszeres kapcsolat fűzött a szombathelyi Váci Mihály Általános Iskola akkor másodikos képzőművész osztályához. Mesterházyné Gyimesi Ilona volt akkor az osztályfőnök, aki elhatározta, hogy benevez az Apadó Kút c. programba és felkért, hogy segítsem a munkát. Az osztály a szombathelyi Csónakázótó szigetét fogadta örökbe és felvették a Szigetlakók nevet. Hetente, olykor kéthetente oktatási időben 1-2 órát töltöttünk a szigeten, esőben, hóban, fagyban és kánikulában, két éven keresztül. A terepen végzett felmérések, megfigyelések és a benti feldolgozó, és gyűjtő munka része lett az iskolai oktatásnak. Számomra nagy élmény volt ez a néhány év. Sokat tanultam én is a gyerekektől. A munka menete, módszerei hónapok alatt kristályosodtak ki. A gyerekeket több munkacsoportra osztottuk. Bár a rendszeres terepi program egy része mindig közösen zajlott, a kis csoportoknak voltak speciális feladataik. Az időjárásfigyelő csapat rendszeresen figyelte az országos időjárásjelentéseket, otthoni hőmérőn a szombathelyi hőmérsékletet, figyelte a csapadékot, a felhők mennyiségét, a szigeten pedig mindig mértük több ponton a levegő hőmérsékletét, e tó vízének h és a talaj hőfokát, a szél erejét és irányát. Minderről táblázatokat készítettek naplót vezette. A madarászcsoport minden foglalkozáson számbavette a tavon lévő vízimadarakat, az előforduló énekeseket, télen a madáretetőre járókat (fajok, számuk, viselkedésük), benti foglalkozásként pedig könyvekből igyekeztek minden információt összeszedni a látott fajokról, sőt némelyiket le is rajzolták. A botanikus csapat, követve a vegetációs időszak sajátosságait meghatározta a szigeten látható fafajokat, gyűjteményeket, rajzokat készített. Hétről hétre naplót vezetett, melyben rögzítették az adott állapotot. Lombhullás fázisai, levélszineződés, termésérés, maghullatás, rügyes állapot, rügyfakadás, virágzás. A kertész csapat magokat hajtásokat gyűjtött, csiráztattak, ágakat hajtattak, néhány máshol begyűjtött növényt el is ültettek (pl.: hóvirág). Tapasztalataikról naplót vezettek. A térképész csapat egy nagy méretű térképet készített, melyet mindig bővítettek. Berajzolták a különböző fákat, cserjéket, a vakondtúrásokat, a bagoly kedvenc nappalozó fáját, a kirakott madárodúk helyét. Előfordult, hogy éjszaka is kimentünk a szigetre, hallgattuk a baglyokat, rovarcsapdákat készítettünk, szemetet szedtünk, odúkat helyeztünk ki, de jártunk ott hófúvás után is. A hóban nyomokat kerestünk. Télen madarakat etettünk. Mindeközben minden alkalommal gyalog jöttek ki a gyerekek, mely felért egy testnevelés órával. Mértek számoltak, naplót vezettek, fogalmazást írtak. Interjút készítettek a horgászokkal, a polgármesterrel, régi képeslapokról próbálták rekonstruálni a tó korábbi állapotát. Kisérleteztek, könyveket bújtak. Szeretett szigetükhöz verseket írtak. Egy évnyi sok aprómunkájából hatalmas anyag gyűlt össze. Az Apadó Kút konferencián, ahol ők voltak a legkisebbek, nagyon kitettek magukér. Megható és számomra örökre emlékezetes volt az, amikor az egyik koratavaszi szigetjárásunk (előtte két hétig nem jutottunk ki) alkalmával látható volt hogy parkfenntartói munkák folytak a szigeten. Egyik kedvelt fánk volt egy szép ezüstjuhar, mely azért volt jó alany, mert nagyon korán virágzott, korán hozott termést az ágai lehajoltak és könnyű volt tanulmányozni rajta a természetes folyamatokat. Szokásos útvonalunkon haladtunk a szigeten, amikor váratlanul meglátták a gyerekek a fát, pontosabban ami maradt belőle, egy üszkös csonkot. Kivágták és az ágakat a tuskón égették el a munkások. A gyerekek odaszaladtak, megdöbbenve körbeállták, majdnem sírtak, majd egymás szavába vágva már azt tervezték, hogy kihez forduljanak (polgármester, rendőrség, stb.). Később sok év múlva, hetedikes korukban, a kivágott fa közelében ültették el, egyik tragikus buszbalesetben elhunyt társuk emlékére, az osztály emlékfáját.
Gyöngyössy Péter