A Szőcei szénagyűjtő tábor – Kerekerdő Alapítvány

(1991-2001.)

(Gyöngyössy Péter)

Van egy hely. Erdő szélén kicsi ház. Völgyben gazdag rét. Kristálytiszta hideg patak, csillaghúros vízfodor, sáshajú part. Domboldalban sok forrás, mohalepte kavicsok. Páfrányos ösvény, pókok szőtte erdő. Tücsökzenés este, bagolykiáltós sötétség, ködfátyol a rét felett. Csillagpaplanos nyáréjszaka. Három fok. Hajnali szénaillat, falusi harangszó. Melegpuha mohapárnák, lepkelepte virágok, erdőzümmögés. …

Először 1991-ben rendeztük meg táborunkat Szőcén. Azóta minden nyár végén összegyűlt egy kisebbfajta elszánt diáksereg és néhány lelkes felnőtt, hogy egy hétig, azért dolgozzon, hogy megmaradjon a jövő számára a Szőcei tőzegmohás. Megfigyeléseket végeznek, adatokat gyűjtenek, no és persze szénát gyűjtenek. Legutóbbi (2001. aug. 5-12) táborunkban közel negyvenen voltunk. A társaság nagy része már nem először járt itt. Sokan harmadszor negyedszer jöttek el ide. Ide természetközelbe és nem a „Sziget”-re bulizni, sört, vagy kólát vedelni. Tizenegy tábor után nehéz érzelmek nélkül, tárgyilagosan írni erről a rendszeres augusztusi programról. Többünk életének meghatározó részévé vált a Szőcei szénagyűjtő tábor. Tíz év alatt több száz gyerek jó kedvvel végzett, kétkezi munkája szentelte meg számunkra ezt a helyet.

1. Előzmények

A Kerekerdő Alapítvány programjainak gyökerei a soproni Süni Klub, majd pedig a szombathelyi Süni Klub tevékenységéhez kötődnek. A szombathelyi Süni Klub első önálló táborát Szőcén rendeztük meg, Akkor ezt hívtuk Süni tábornak. Mint a Süni táborról szóló fejezetben elmeséltük a Süni Klub nagy létszámban vett részt már 1990-ben, majd 1991-ben a Gyermekek Háza Felsőcsatáron megrendezett un. „Szakköri táborában”, mely egy programdús, de sok tekintetben mégis urbanizált tábor volt. A klub megalakulásának már a kezdetén kerestük egy olyan önálló, alapvetően természetközelibb körülmények között megrendezendő tábor lehetőségét, mely valamilyen aktív természetvédelmi munkát is végez. A Szőce patak völgyében először dr. Szinetár Csaba és dr. Kovács J. Attila kíséretében jártam. A rendszerváltást levezénylő un. Nemzeti Kerekasztal mintájára ekkor Szombathelyen működött egy olyan laza civil szerveződés, melyben a megye legkülönbözőbb világnézetű, pártállású és képzettségű, de a természetvédelem iránt elhivatott szakemberei tevékenykedtek. A Vas Megyei Természetvédelmi Kerekasztal egyebek mellett foglalkozott az Őrség természetvédelmi helyzetével, ezen belül is a Szőcei tőzegmohás aggasztó állapotával. Dr. Szinetár Csaba a tanárképző főiskola tanára akkor több beadványt, írt az intézményes természetvédelem munkatársai számára, javaslatot téve a terület megfelelő kezelésére. Akkor a legnagyobb probléma az volt, hogy az állami területet, vagy le se kaszálják, vagy ha ez mégis megtörténik a széna rajt rohad a területen s ez veszélyezteti a terület jégkorszaki maradvány jellegét, mindenekelőtt a tőzegmoha megmaradását. Már akkor észlelhető volt egyes inváziós fajok, köztük is elsősorban a nagy aranyvessző elszaporodása, mely szintén komoly veszélyt jelenthet a területre. A közös terepbejárást hamar tettek követték. Első alkalommal 1990. április 22-én, az első magyarországi Föld napján gyűjtöttünk szénát Szőcén. Akkor az első szabad parlamenti választások előtt, a Föld napja igencsak civil ünnep volt. Szombathelyen több intézményt és szervezetet sikerült az ügy mellé állítani, ezért már akkor is több eseményre került sor Szombathelyen. Én akkor úgy véltem, hogy a Süni Klub tevékenységéhez, ezen a napon, legjobban egy aktív természetvédelmi munka passzolna. A kezdeményezést az akkori természetvédelmi intézmény (Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság) kedvezően fogadta. Így hát néhány harcedzett süni klubos kíséretében a Föld napján egy napig próbáltuk gyűjtögetni az előző évben lekaszált, azóta a lápos területen félig elrothadt szénát. Akkor teljesen nyilvánvalóan látszott, hogy a közel egy méteres nagy mennyiségű fű ottrothasztása nagyon káros a természetvédelmi értékekre. A következő év őszén ismét jártunk ott, akkor a fakitermelés során a lápba bedöntött fák maradványait gyűjtögettük. Mindezen előzmények után 1991-ben létrejött az első tábor Szőcén. A bázis a természetvédelmi intézmény kutatóháza volt. Ennek az udvarán vertük fel a sátrainkat. Akkor mindössze tizennégy gyermek és két felnőtt alkotta a tábort. A vizet és az ennivalót a faluból hordtuk. Jobb híján a patakban mosakodtunk (szappan nélkül). A létfenntartásunkhoz szükséges feladatokat közösen végeztük (bevásárlás, főzés, mosogatás) A természetvédelmi hatóság igényei szerint, többféle munkát végeztünk. Aranyvesszőt irtottunk, szénát gyűjtöttünk, rőzsegátakat építettünk, hogy minél több vizet visszatartsunk a területen (ez utóbbi ötlet a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság igazgatójától dr. Kárpáti Lászlótól származott és azóta bebizonyosodott, hogy téves elképzelés volt). Ezen kívül kisebb túrákkal felfedeztük a területet és környékét. Az évek alatt fokozatosan alakult ki és ma is folyamatosan formálódik a tábor arculata. Volt olyan tábor, amelyben mindössze tucatnyi gyerek vett részt, de többnyire 20-30 fő szokott lenni a létszám. Előfordult, hogy az egy hetes (7-9 napos) időszak alatt kiscsoportos foglalkozások alatt bebarangoltuk szinte az egész Őrséget, máskor meg szinte ki sem mozdultunk a völgyből. Előfordult, hogy szinte minden nap esett az eső és szénát alig tudtunk gyűjteni, az utóbbi években pedig csaknem az egész területről legyűjtöttük a szénát. A tábort lebonyolító mostani stáb mintegy öt éve dolgozik együtt. A tábor intézményi gazdája éveken keresztül a szombathelyi Gyermekek Háza volt. A szombathelyi Süni Klub már jónéhány éve megszűnt, ezért a tábort széles körben meghirdettük, de tudatosan törekedtünk arra, hogy más programjainkon megtaláljuk azokat, akiket szívesen látnánk egy ilyen táborban. A tábort lebonyolító stáb 1997 óta a Kerekerdő Alapítvány keretein belül tevékenykedik. Két esztendeje a tábor hivatalos szervezője és lebonyolítója a Kerekerdő Alapítvány a Gyermekek Háza támogatásával.

A Kerekerdő Alapítvány munkájában résztvevő szakemberek közül többen jónéhány évet dolgoztak az intézményes természetvédelem kötelékében, az Őrségi Tájvédelmi Körzet

területén. A személyes kötődések, a terület értékeinek megőrzése iránti elhivatottság miatt kézenfekvő, hogy az Őrség természetvédelmi problémáinak megoldásába az alapítvány is részt vegyen. Éves munkatervében megalakulása óta szerepel az Őrség program. A program keretében átfogó tanulmány készült az őrségi erdők történeti ökológiai vonatkozásairól, aktívan részt vállaltunk a tervezett Őrségi Nemzeti Park előkészítő munkálataiban, ismeretterjesztő kiadványokat (plakát- és képeslapsorozat) adtunk ki, egy népfőiskolai programot készítünk elő a térség falvaiban, lépéseket tettünk a táj építészeti karakterének megőrzése érdekében kiadandó könyv létrehozásáért. A szőcei tábor a Kerekerdő Alapítvány környezeti nevelési („Természetről a természetben”) és természetvédelmi („Őrség program”) programjainak találkozását jelenti, hiszen egy fokozottan védett terület nélkülözhetetlen természetvédelmi kezelését végezzük el évről, évre.

2. A térség bemutatása

A Rábától délre eső, a Körmend-Zalalövő közúttól nyugatra az országhatárig terjedő terület Magyarország egyik természeti értékekben leggazdagabb területe. Nagy része (38 ezer ha) 1978 óta védett az Őrségi Tájvédelmi Körzet része. Ez a terület több kistáj összessége. A Rába völgye a szűebben értelmezett Őrség a Vendvidék, a Vasi Hegyhát, a Zala völgye a Kerka vidék a Hetés osztozik a területen. A vidék közel ötven apró település községhatárát öleli fel. A terület természeti területekben gazdag, bár sok helyütt másodlagosan kialakult társulásokat találunk, melyeket a kisparaszti hagyományos gazdálkodás alakított ki (kaszálórét gazdálkodás, bakhátas szántóművelés, szálaló erdőgazdálkodás, extenzív gyümölcstermesztés). Jelentősek a vizes élőhelyek. Az egyik legfontosabb a Rába mint szabályozatlan folyó. A területen ötszáznál is több forrás fakad. Különös gyöngyszemei a területnek a lápok. Ezek közül több jégkori reliktumnak tekinthető. Az erdei fenyővel elegyes lomberdők közül ma is azok a legértékesebbek, melyeket a hagyományos szálaló gazdálkodással művelnek. Lágyszárú vegetációjukban a jégkori maradványfajok, az Alpok közelségére utaló boreális, montán elemek is megtalálhatóak. Különös és egyre pusztuló értékei a területnek a kaszálórétek. (láprétek, mocsárrétek, szőrfűgyepek, hegyi rétek). Ezek a botanikai ritkaságoknak valóságos eldorádóját nyújtják. A vidék kultúrtörténeti értékekben is gazdag. A hagyományos szeres és szórvány településforma a mai Magyarország területén csak itt látható. A népi építészet jellegzetességei is élnek a területen. A terület nagy része az ötvenes évekig kisparaszti magántulajdon volt. Ez hozta létre a táj jellegzetes karakterét, és a jelentős természeti értéknek számító élőhelyek sokaságát. Az államosítást és tsz szervezést követő nagyüzemi gazdálkodás ezen értékekben nagy pusztítást vitt végbe. Felszámolódott a táj mozaikos karaktere. Az elegyes többszintű többkorú paraszterdőket sok helyütt fenyő monokultúrák váltották fel. A kisvizekből (lápok) sokat lecsapoltak, melioráltak, vízrendeztek. Sok rétet beerdősítettek. A jellegzetes táj szinte csak a Vendvidéken maradt fenn. A természetvédelmi intézmény központja mindig nagyon távol esett. (Győr, Sopron, Sarród). Sem az ügyek tömegével, sem a problémákkal nem tudott megbirkózni a csekély létszámú személyzet, melynek összetétele is gyorsan változott. A területre nagyon kevés pénz jut ilyen céllal. Az utóbbi években bár történt néhány jelentősnek tűnő előrelépés (TK központ, eszközök), a problémák mennyisége nem csökkent. A területet annak idején nemzeti parknak szánták. Az Őrség sorsán természetvédelmi szempontból sokat lendítene, ha önálló igazgatóság létesülne itt önálló személyzettel és költségvetéssel. Ez az egyik fő oka, hogy a nemzeti park ügy máig nem aludt el. A kilencvenes évek közepén, civil kezdeményezésre, aláírásgyűjtés indult az ügyben melyet neves tudósok is támogattak. A nemzeti park ügye három éve hivatalos rangra emelkedett, és elvi döntés született arról, hogy középtávú cél az Őrségi Nemzeti Park létrehozása. Várhatóan 2002 tavaszán megalakul a nemzeti park az Őrségben.

3. A tábor működési területe

A Szőce patak völgye az Őrség és a Vasi-hegyhát találkozásánál található. Maga a patak, mely az első faluig kristálytiszta és számos ritka, gerinctelen élőlény élőhelye a Zalába folyik így a Balaton vízgyűjtőjéhez tartozik. A Nádasd-Szőcei-fennsík legbővizűbb vízfolyása. A völgyben értékes láprétek és láperdők, tőzegmohás átmeneti lápok váltják egymást, számos nagyon ritka jégkorszaki reliktum fajnak adva otthont. A terület nagy része az év jelentős részében vizenyős, helyenként vízállásos, ám nagyobbik fele nyár végére teljesen kiszárad, de nehezebb gépeket, járműveket csak kisebb foltokon bír el a terület. Szőce, mely Körmend és Zalalövő között fekszik, az urbanizáltabb falvak közé tartozik. A lakosság korábban főleg szarvasmarhatartásból és erdőgazdálkodásból élt. Ma a lakosság nagy része a közeli városokba jár dolgozni. A patakvölgy menti rétek a II. Világháború előtt magántulajdonban voltak. Az itt található rétek voltak a környék legjobb kaszálói, legelői. A területet évente kétszer kaszálták és késő őszig legeltették. A forrásokat tisztán tartották. Még száz évvel ezelőtt is a fennsíkon alig volt erdő. Az egykor művelt területeket ma nagyrészt erdei fenyvesek borítják. Az erdőterület növekedése, a szántóföldek meliorációja is hozzájárult a láprétre jutó víz mennyiségének csökkenéséhez. A helyi lakosság ismerte a tőzegmohát, melyet aranymohának, ezüstmohának neveztek és a takarmánynak kevésbé alkalmas sásosokkal együtt almozáshoz szintén kaszáltak. A falubeliek elmondása szerint az államosítás előtt egészen máshogyan nézett ki a terület, jóval vizesebb láposabb volt a terület, több volt a tőzegmoha is.

A területet a tudomány számára Pócs Tamás (ma már akadémikus) nemzetközi hírű mohakutató fedezte fel pályája kezdetén, az 50-es években. Vegetációkutatásait egy német nyelvű könyvben tette közzé (Vegetátionstudien im Őrség). Sajnos az általa leírt, Magyarországon csak itt regisztrált tőzegkákát már jó ideje nem találjuk a területen. De van még kereklevelű harmatfű, tőzegeper, vidrafű, északi sás, zergeboglár, kígyógyökerű keserűfű, gyapjúsás, széleslevelű újjaskosbor. A terület gerinctelen faunája is számos ritkaságot hordoz, a patakban ritka tegzesek és kérészek lárvái élnek. A környező dombok mészkerülő erdei is sok jellegzetes nyugat-dunántúli növényritkaságnak adnak otthont. A környék jó terep ahhoz, hogy kis területen mutassuk be az Őrség jellegzetességeit, és a vizes élőhelyek működését, természetvédelmi problémáit. A terület megőrzésében és fennmaradásában a környéken fakadó több tucat forrás és a hűvös mikroklíma (augusztusban derült éjszakákon nem ritka a fagypont közeli hőmérséklet és a közel 100 %-os páratartalom) mellett nagy szerepe volt a helyi lakosság extenzív rétgazdálkodásának. Ez tette lehetővé a tápanyagszegény állapot fenntartását. Ennek megszűnése a láp értékeinek eltűnését okozhatja. Ma már nagyon kevesen tartanak állatot, nincs szükség a szénára. Kaszálás nélkül a terület beerdősülne, s a reliktum fajok kipusztulnának Sajnos ez jelentős nagyságú területen már megtörtént, A kaszálatlan részeken uralkodóvá vált a nagy aranyvessző, több korábban vizenyős részen a feltöltődés jelei tapasztalhatók. A források több helyen betömődtek, helyenként vaddisznódagonyává alakultak. Egyes híresebb feltűnő fajok számára komoly veszélyt jelent az egyre nagyobb látogatottság. A kaszálás és a szénagyűjtés a terület vizenyős jellege miatt csak korlátozottan gépesíthető, ezért nélkülözhetetlen a kézi munka. Nagy probléma, hogy az összegyűjtött széna gyakran ott marad a rét szegélyében. Olykor egy-egy helyi gazda visz belőle. Előfordult, hogy az augusztusi száraz időszakot kihasználva elvitték a szeméttelepre, legutóbb viszont egy környékbeli vállalkozó bebálázta és elszállította. Valójában a kaszáláson kívül a természetvédelmi intézmény nem sokat törődik a területtel és a kutatóházzal.

A szűkebben vett terület két völgy „Y” alakú találkozásából áll össze. Összesen több mint öt hektárt kaszál az illetékes természetvédelmi intézmény, mely terület több rét mozaikjából áll össze. A patakot égerliget kíséri. A háztól délre fekvő nagyobbik rétnek a keleti szegélyén folyik a patak. A rét másik oldalán egy kis ér gyűjti össze a domboldalból fakadó források vizét. A széles lapos völgyalj és a domboldal találkozásánál van az az ösvény mely a táborhelytől indulva felfűzi a közeli két forrást. A völgy nyugati domboldalán egy akácos található. Gyűrűzéses módszerrel apránként kiírtjuk, mert a nitrogénmegkötő baktériumai révén kedvezőtlenül befolyásolja a láprétek és átmeneti lápok állapotát. Az akácosban már jónéhány cseres tölgyes faj vár ugrásra készen. Láprét és az akácos közötti sávban egy érdekes átmeneti terület található. Megvannak itt a láprét jellemző fajai, a völgyalj feltételezhető potenciális társulásának égeres, sásos, bokorfüzes, cserjés fajai, valamint az akácos nitrofil növényfajai és a cseres tölgyes visszatelepült növényei is. A kutatóház udvara lényegében már a völgyalji sík területtől lassan emelkedő domboldal alján a rét és az erdő sarkán közvetlenül a földút mellett található. A házhoz egy keskeny, a domboldalban található gyümölcsös kaszáló tartozik. A ház udvarát egy főleg bodzabokrokból álló cserjés sáv választja el a réttől. A völgyön keresztülhalad a Szőce északi részét a Nádasd-Őrimagyarósd közúttal összekötő kavicsos földút. A széna legyűjtésében rajtunk kívül, egy másik egyetemistákból álló társaság (jelenlegi nevükön „Fiatalok Természetismereti Klubja”) is közreműködik.

4. A tábor bázisa

Szőcétől északra, a temetőtől kezdődő földút mellett, a völgyben található az a kis ház, mely kezdettől fogva táboraink bázisa. A ház a fokozottan védett területen található és a területtel együtt állami tulajdon, melyet a mindenkori természetvédelmi intézmény működtet. Egészen a közelmúltig a Szőcei Kutatóház volt az Őrségi Tájvédelmi Körzet egyetlen ingatlana. A kutatóház egy öreg parasztház, melyben se víz, se villany nincs. A tömésháznak még eredeti fagerendás mennyezete van. Egy nagyobb és egy kisebb szoba, egy konyha és egy nagy pajta alkotja. Sajnos néhány éve a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság az egykori kamra helyén vizesblokkot hozott létre és egy melléképületet is épített ilyen céllal. Elvileg a működtetéséhez be kell indítani egy agregátort és egy hidrofort. Valójában az elmúlt hat évben csak egyetlen egyszer működött a rendszer. Soha nem vetemednénk arra, hogy ennyi gépet berregtessünk egy kis csapi vízért. A ház a falu legszélső házától is mintegy 1,5 km-re található. A hozzá vezető földút sokáig alig-alig volt járható. „Sajnos” néhány éve megerősítették ezért, most már gyakrabban van rajta forgalom. A húsz-harminc főnyi gyerek sátrakban lakik a ház udvarán. Legutóbb tizenhárom sátrat állítottunk fel. Az elmúlt évek gyakorlata szerint sátraknak a felét mi biztosítjuk a többit a táborozók hozzák. A házban hivatalosan csak öt alvóhely van, ezért inkább csak a felszerelés tárolására és szükségszállásra használjuk a szobákat. A konyhán gázpalackos főzési lehetőség van. Itt tartjuk az élelmiszert és az ívóvizet. Az állam berendezéssel együtt vásárolta meg a házat egy idős tanártól, illetve húsz éve néhány levetett irodabútorral bővítették. Ezért a bútorok nem egy tábor céljainak megfelelőek, de azért szívünkhöz nőtt ez az ódon illatú házikó. Itt mindent magunknak kell megteremtenünk, reggelit, vacsorát, ivóvizet, csupán az ebédet hozzuk máshonnan. Eddig legtöbbször a Vadása vendéglőből, idén a zalalövői iskolából. Néhány napon mi magunk szoktunk főzni bográcsban. A tábort úgy szoktuk berendezni, hogy a tábor közepe a tűzrakóhely padokkal körülvéve. A komoly fizikai munka megkívánja, hogy fürdési lehetőségről gondoskodjunk. Éveken keresztül az általános iskola mosdóját használhattuk, most pár éve a falu túlsó végén, a focipályánál található sportöltözőben fürödhetünk. Ehhez minden este kétszer végig kell menni a falun, mely így 3-4 kilométer esti sétát jelent. Szólni kell még a láprét fölé épített pallósorról. A látogatók taposási kára elleni védekezésként építtette a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója 1994-ben. Valójában e célra értelmetlen volt megépíteni jelenlegi formájában. Mindenesetre a palló fontos szerepet tölt be a tábor életében. Az utóbbi évek száraz nyarai lehetővé tették, hogy többen kint aludjanak. A palló meghitt éjszakai beszélgetések színhelyévé is vált. Korábbi években a táborozáshoz és a munkához szükséges eszközök jelentős részét helyben megtaláltuk. Sajnos az illetékes természetvédelmi intézmény a házra semmit sem fordít, a tönkrement eszközöket, szerszámokat, bútorokat nem pótolják, ezért egyre több eszközt kell lejuttatnunk a táborhelyre. Legutóbb mintegy harminc villát és szénagyűjtő gereblyét kellett leszállítanunk. Volt már rá példa, hogy a sátrak nagy része beázott. Ezért úgy készülünk, hogy a ház szobái szükségszállássá legyenek alakíthatók. Ezért pótszivacsokkal és hálózsákokkal is fel szoktunk készülni. (A Gyermekek Táborozásáért Alapítvány körmendi központjától szoktunk felszerelést kölcsönkapni A tábortól kis erdei ösvény vezet az egyik közeli forrásig, melyet foglalással ivásra is alkalmassá tettek. A tábor területén van még egy nyomókút, mely kézmosásra megfelelő vizet ad.

5. A tábor résztvevői

Táborunkat általában 25-30 főnyi gyereklétszámra méretezzük. Néhányszor előfordult kisebb létszám is, de az utóbbi öt évben mindig teltház volt. A 2000-ben megrendezett jubileumi táborban időnként közel ötven főre duzzadt a létszám a nosztalgianapra érkező egykori táborozókkal. A létszámot a táborhely befogadóképessége korlátozza. A szőcei tábort kezdettől fogva felsőtagozatosoknak szántuk. Kezdetben a Süni Klub tagjaiból verbuválódott a táborlakók köre. Mindig akadt azonban néhány kisebb gyermek is. Az elmúlt tíz év mérlege alapján egyértelmű, hogy a szőcei táborban a legnépesebb a visszajárók köre. Hiába, a szőcei tábornak varázsa van. Ebből adódik, hogy mindig vannak olyan középiskolás résztvevői is a tábornak, akik először kisiskolásként voltak itt először. Idei (2001.) táborunkban az átlagéletkor 15 év fölött volt és a társaság fele már legalább kétszer volt a szőcei táborban, de többen negyedszer jöttek el ide szénát gyűjteni. Más programjainkhoz hasonlóan a Szénagyűjtő tábort is széles körben meghirdetjük a Süni táborról szóló fejezetben leírtak szerint, de Szőcén olyan gyerekeket látunk szívesen, akik már valamilyen, természetvédelemmel kapcsolatos programban bebizonyították rátermettségüket. Ilyen programok az „Erdei iskolai hétvégék”, a „Mocorgó” és a „Kikelet” című vetélkedő, a Gayer Gyula verseny és az „Apadó kút” című program. Nyári táboraink többféle korosztályt érintenek. A kisebbeknek szólnak a napközis táborok (Pajta tábor, Öko tábor), a szőcei tábor előszobája a Süni tábor és a Mocorgó tábor. A szőcei tábor a programjaink között sok szempontból csúcsot jelentik. Egyéb rendezvényeink rendszeres résztvevőiben igyekszünk tudatosítani ezt. A visszajáró szőcések között többen vannak olyanok, akik valamilyen másik táborban, vagy erdei iskolában kóstoltak bele először ebbe a műfajba. A kedvezményrendszerünkkel is azt próbáljuk elérni, hogy a szőcei táborba a legrátermettebbek jöjjenek el. Ez a rendszer négy elemből áll. Tanévközi programjainkon (Erdei iskolai hétvégék, vetélkedők, terepgyakorlatok) a pacagyűjtő verseny legjobbjai kedvezményjegyeket is nyerhetnek 1000-2000 Ft. A kedvezményjegyek minden további programon beválthatók. Ezer forint értékben nyújtottunk idén kedvezményt azoknak, akik már legalább háromszor voltak alapítványunk valamelyik táborában. Azoknak, akik egy családból jelentkeztek (testvérek) szintén 1000 Ft kedvezményt kaptak. Többen voltak már olyanok, akik már nagyon régóta táboroztak velünk. Nekik (eddig nem sokan voltak ilyenek) felajánlottuk, hogy teljesen ingyenesen jöhetnek bármelyik programunkra, ha vállalják a felnőtt státuszt, azaz a pacagyűjtésben már nem kell résztvenniük, ám apróbb feladatokhoz várjuk segítségüket. Ideálisnak azt az állapotot tartjuk, ha a táborozók zöme nagyjából egy korosztályba tartozik, de mindemellett heterogén marad az összetétel (korosztályok, nemek aránya, érdeklődési kör, lelkület, lakhely,stb.). A szőcei táborok kezdete óta mindig voltak soproni sopron környéki résztvevői is a tábornak. Ez kezdetben a soproni és szombathelyi Süni Klub közös programjainak majd pedig a Mocorgónak köszönhető, mely Sopronban és Szombathelyen párhuzamosan zajlik. A tábor vezetőségét összeszokott stáb alkotja, akik között vannak hivatásos természetvédők, amatőr kutatók. Az első kislétszámú táboroknak alkalomszerűen állt össze a vezetősége. Időnként egy-egy foglalkozás érdekében külső személyeket is felkértünk, de valahogy a Süni táborral ellentétben itt a családias jelleg miatt kevésbé bizonyult kívánatosnak un. idegenek meghívása. Ezért ebben a táborban arra törekszünk, hogy a különböző foglalkozásokat tartó felnőttek a tábor egésze alatt jelen legyenek. A felnőttek között többféle élőlénycsoporthoz értő szakember akad. Így biztos alapokra épül a madarászat, a botanika, a gombaismeret és a rovarászat. A felnőttek között akad pedagógus, természetvédelmi szakember, kézműves, és zeneértő. Az állandó öt fős stáb korosztály összetétele is vegyes. Akad hetven éves idős ember a többség harmincas éveit tapossa, de fontosnak tartjuk, hogy a gyerekekhez korban és lelkületben is közelebb eső diákok is jelen legyenek. Volt jó tapasztalatunk egy-egy komolyabb középiskolással is de alapvetően a főiskolás korosztály vált be. Természetesen köztük is akad visszajáró. Fontos a stáb kialakításakor, hogy legyenek olyan felnőttek, akik nincsenek rendszeres foglalkozásokkal leterhelve és így az a fő dolguk, hogy együtt legyenek a gyerekekkel és ügyeljenek az alapvető létfeltételekre (mindig legyen ivóvíz, időben elkészüljön a reggeli és a vacsora, el legyen mosogatva, figyeljék, hogy mit kell bevásárolni, mindenki fürödjön, stb.). Korábban alkalomszerűen hívtunk segítségül környékbeli kézműveseket, és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság egy-egy szakemberét, de egyre inkább úgy tűnik, hogy meghittebb az olyan tábor, ahol nincs nagy jövés-menés. A tábor egésze alatt törekszünk arra, hogy lehetőleg száműzzük a civilizáció urbanizációs termékeit. Ez ügyben, kompromisszumot kötöttünk egy tábori autó erejéig. Az eszközök le és visszaszállításához, bevásárlásokhoz, az ebéd szállításához használjuk. Ezzel jelentős mennyiségű időt és energiát tudunk másra fordítani. Természetesen egyértelmű, hogy egy teljesen nomád tábor számos pluszt jelent. Mi egyelőre nem vállalkoztunk arra, hogy mindent mi építsünk fel és mindent magunk készítsünk (mosdó, WC, konyha, főzés, víznyerés, stb.) A tábor mindennapi életével kapcsolatos munkákban (reggeli, vacsora készítés, mosogatás, táborépítés, táborbontás) a gyerekek is részt vesznek.

6. A tábor céljai

A Szőcei szénagyűjtő tábor a szombathelyi Süni Klub táboraként kezdődött. Így tehát kijelenthetjük, hogy a tábor környezeti nevelési indíttatású. Hiszen egy természetvédelmi szakkör céljaihoz kerestünk megfelelő terepet, és az évközi munkát kiteljesítő aktív természetvédelmi tevékenységet. Azóta viszont bebizonyosodott, hogy az a kétkezi aprómunka, amit a tábor során végzünk, valóban nélkülözhetetlen, és úgy tűnik egyelőre pótolhatatlan és volumenében is jelentősen hozzájárul a Szőce-patak völgyében található fokozottan védett természeti terület megőrződéséhez. Sajnos, tehetnénk hozzá némi iróniával, hiszen a tábor nélkülözhetetlensége azt is mutatja, hogy az intézményes természetvédelem nem áll hivatása magaslatán. Így tehát a tábor célja kettős. A pedagógiai és természetvédelmi célok egymásra épülnek, kölcsönösen erősítve egymás hatékonyságát. A Kerekerdő Alapítvány (és a Gyermekek Háza) természetközpontú környezeti nevelési programjainak céljai legintenzívebben az erdei iskolai hétvégéken és a nyári táborokban valósulnak meg. Mint már említettük a táboraink közül is kiemelkedik a félnomád szőcei tábor. Ezért mindazok a célok, melyeket a Kerekerdő Alapítvány környezeti nevelési céljainak taglalásakor leírtunk, fokozott mértékben igazak a szőcei táborra. Meggyőződésünk, hogy ez a hatás elsősorban három körülménynek köszönhető. A legfontosabb a nomád jelleg. Úgy véljük minél inkább sikerül egy tábort nomáddá, természet közelivé tenni, annál erőteljesebben érvényesíthetők egyes környezeti nevelési pedagógiai célok. A másik meghatározó körülmény maga a helyszín. A Szőce patak völgyének különleges varázsa van. A laikus szemlélő talán nem is érti, miért fokozottan védett ez a terület. Egy hét ottlét alatt már meg lehet érteni. A harmadik kiemelkedő körülmény a közösen végzett természetvédelmi célú munka. A tábor programja e körülmények hatását hivatott erősíteni.

Érdemes a tábor nomád jellege kapcsán elidőzni. A nomád jelleg számunkra mindenekelőtt a természet közeliséget a komfort hiányát jelenti. Azáltal, hogy kint lakunk a szabadban, hogy nincsenek közművek, gépek, melyek egy laza gombnyomással kiszolgálnak minket, közvetlenné válik a kapcsolat a természettel, de annak eredményei, és következményei is rögtön érezhetők, ha valamilyen létfeltételünket, igényünket ki akarjuk elégíteni. Például, ha sötét van, és tüzet akarunk gyújtani, ahhoz fát kell gyűjteni, ha meggyújtottuk folyamatosan táplálni kell és a világosság mellett érezzük, hogy meleg, hogy füstöl, stb. Ha valaki szomjas legalább a forrásig el kell sétálnia, ha szemetet dob el érzékeli, hogy az magától nem tűnik el, valamit tenni kell vele. Egy ilyen táborban nem lehet steril körülményeket teremteni. Ha lehűl a levegő, ha kánikula van, nem lehet elbújni egy légkondicionált szobába, reggel harmatos a fű és a szúnyog is enni akar. A sátrakba rögtön beköltöznek a pókok és a teát és a lekváros kenyeret meg kell osztani a darazsakkal. A komfortnak ára van. Az esti fürdés három kilométer gyaloglás a bolt másfél (amúgy tilos). Fontosnak tartjuk, hogy a résztvevők érezzék, hogy itt mi betolakodók vagyunk, de viselkedhetünk jó vendég módjára is. A természettel való együttélés a nomád lét fontos hatása, hogy a résztvevők számos természettel kapcsolatos ismerete automatikusan bővül (pl.: derült éjszaka hidegebb van, a párás levegőből harmat csapódik ki, a puha fa hamarabb elég, a meleg teát hamarabb megérzi a darázs, mint a hideget, stb.). A táborlakók sokkal többször kényszerülnek önállóan dönteni, döntésük helyességét hamarosan saját bőrükön érzik. (például, ha munka közben forrásvíz helyett tanácsaink ellenére otthonról hozott meleg kólával oltják a szomjukat fájni fog a hasuk, ha este nem bújnak be a hálózsákba, mondván, meleg van akkor hajnalban dideregni fognak, ha éjszaka nem alszanak, nappal nem tudnak dolgozni, stb.). Egy nomád tábor a környezetkímélő életmódra nevelés legjobb terepe. Egy nomád táborban sokat fejlődhet a résztvevők „elég tudata”. Szemléletükben az élet illetve minden élőlény tisztelete fontos helyet kap, megtanulják, hogy pusztán néhány megszokott infrastruktúra, gép, kapcsoló likvidálása, hogyan megváltoztatja az ember helyzetét a természetben. A nomád jelleg, a tábor családias hangulata a gyereklétszámhoz viszonyítva magas felnőtt létszám, a gyerekek és a vezetőség heterogén összetétele sokat alakít a résztvevők egymáshoz, a „másik emberhez” való viszonyán. Itt a szó szoros értelmében, testközelben élünk egymással. A másik embert nem lehet kikapcsolni, likvidálni, nincsenek válaszfalak, és hangos zene, ami mögé el lehet bújni, a sátrakból minden szó kihallatszik, és minden szag sokáig bent marad. Itt minden a nyílt színen zajlik, itt nem lehet még a legkisebb tévedéseket és csínyeket sem elsumákolni, minden kiderül (pl.: ha valaki túl melegen öltözik, a többiek egyből lereagálják, ha valaki mániákusan retteg a pókoktól, az sem marad szó nélkül. Egy ilyen táborban folyamatosan mindenkinek (beleértve a táborvezetőket is) kezelni kell a konfliktusokat, a szokatlanul nyitott élethelyzeteket. Az esti tábortűzi beszélgetések fontos része, hogy bizonyos szituációkat, megtárgyaljunk és feloldjunk. Ezáltal ez a tábor jelentős hatással lehet a résztvevők önismereti, önkifejezési és együttműködési készségére, empatikus képességeire. Mivel mindenkinek az élete a többiek előtt zajlik, mód van összehasonlítani a különböző életmódok, viselkedésmódok környezeti hatásait. Itt megszólják azt, aki még három nap után is az éghető papír hulladék közé rakja a dinnyehéjat. Sokéves tapasztalat, hogy egy ilyen tábor oldja a szorongásokat, gátlásokat. Előfordult, hogy egy tábor után a szülők alig ismertek a korábban magába zárkózó, gátlásos gyermekükre. Egy nomád tábor fejleszti a résztvevők szociális magatartását, toleranciaszintjét, a másik ember iránti nyitottságot. Megtanulják elfogadni a másságot, tisztelni a másik embert. A tábor során törekszünk arra, hogy a közösségi tudatot fejlesszük, igyekszünk egyfajta tábori identitást kialakítani.

Alapvetően befolyásolja környezeti nevelési céljaink megvalósulását a helyszín. A fokozottan védett terület és környéke változatos természetes és természetközeli élőhelyek sorozata. A spontán hatásokon kívül célirányos kiscsoportos természetismereti foglalkozásokkal próbáljuk a gyerekek formaérzékenységét (Konrad Lorenz) fejleszteni. A tábor ideje alatt számos élőlénnyel, életközösséggel találkozhatnak, jelentősen bővül a fajismeretük. A terepi foglalkozások és az egyheti természetközelség számos ökológiai törvényszerűség, természetföldrajzi és történeti ökológiai összefüggés megismertetésére ad lehetőséget. Közvetlenül tapasztalhatják, hogy milyen hatása van bizonyos emberi tevékenységeknek, intenzív és extenzív gazdasági tevékenységeknek, illetve ezek elmaradásának Az itt található falvak és környékük arra is alkalmasak, hogy bemutassuk az ember és a természet harmonikus együttélésének néhány lehetséges formáját. A fokozottan védett területen való munkálkodás a természetvédelmi problémákkal való ismerkedésre is lehetőséget ad. A tábor során bőven adunk lehetőséget illetve ösztönzést (lásd: expedíciós nap) arra, hogy önálló munkával, megfigyelésekkel, kisebb kutatásokkal bővíthessék ismereteiket. Ezáltal fejlődhet a résztvevők kutatói, természetbúvár attitűdje. Igyekszünk tudatosítani, hogy az egész tábor, az ottlétünk azt kívánja szolgálni, hogy a terület értékei megmaradjanak. Fontosnak tartjuk, hogy érezzék a „a természet érték”. A tábor egész ideje alatt igyekszünk ösztönözni a gyerekeket az önálló munkára, önálló alkotásokra, önálló, gyűjtőmunkára (talált szobrok, fogalmazások, versek, kézműves foglalkozások, tudós klub). Ezáltal kreativitásuk, együttműködési készségük fejlődik. Az esti tábortüzek adnak lehetőséget arra, hogy a környezet- és természetvédelem filozófiai, érzelmi vonatkozásairól, a globális problémákról, egyes természeti népek életmódjáról, világfelfogásáról is szó essék. Ezt szolgálják az esti felolvasások, beszélgetések. Fontosnak tartjuk, hogy a lehetőség nyíljon résztvevőknek a természettel való személyes, intim találkozásra, a tapasztalatok, ismeretek, élmények belső elrendezésére. Ezért rendezünk remetenapot.

Nagyon fontos eleme a tábornak a közös munka. Igyekszünk már a tábor elején tudatosítani, hogy azért jövünk ide minden évben, hogy kétkezi munkával (szénagyűjtés, aranyvessző és akác irtás), megfigyelések, kutatómunkák, adatok gyűjtése révén elősegítsük a terület megismerését és megmaradását. Fontosnak tartjuk a gyerekek felelősségérzetének erősítését. Az önállóan, de mégis közösségben végzett munka jelentős nevelő hatással bír, mely főképpen az emberi kapcsolatok, a konfliktuskezelés és az önismeret terén hozhat újat a résztvevőknek. Gyakran előfordult már, hogy a tábor központjának sztáregyéniségének tartott, körberajongott fiatalemberről kiderült, hogy képtelen komoly összeszedett munkára. Ugyanakkor volt már rá példa, hogy a tudományokban kevésbé jártas, visszahúzódó gyerekről kiderült, hogy született szénagyűjtő, jól és örömmel tud dolgozni. A táborban sok olyan munka adódik, mely kellő alázat nélkül nem végezhető. (Még a faluban is cselédmunkának tartják a szénagyűjtést) A kimondott szónál sokkal inkább megérteti a gyerekekkel egy ilyen munka, hogy milyen komoly érték a tőzegmoha, vagy a harmatfű („Egy növény, amiért ennyit dolgoztam nem lehet akármi…! ) A szóbeli és a pacák számával való értékelések során kiemelten kezeljük a munka során tanúsított hozzáállást illetve az önállóan vállalt feladatokban nyújtott teljesítményt.

7. A tábor előkészítése

A szőcei tábor költségeihez szükséges források, csak a résztvevők befizetéséből (2001-ben 10000 Ft/fő volt) nem biztosítható. Ezért a szükséges felszerelés és a szükséges fedezet összegyűjtése komoly feladat. Ezért ez már az előző évi tábor után megkezdődik. A szükséges forrásokat pályázatokból illetve ingyenesen használt eszközök (pl.: Gyermekek Háza infrastruktúrája) segítségével próbáljuk biztosítani. A táborban negyven fő egyheti létezését kell biztosítani. Sajnos a kutatóház és annak felszerelése egyre jobban amortizálódik, ezért tavaly már mi vittük a szükséges szerszámokat (vasvilla, gereblye), és a vízhordó edényeket is. Idén már egyéb edényeket és eszközöket is kellett vásárolnunk. A jelentkezőket arra kérjük, hogy hozzanak saját hálózsákot és alá való matracot, szivacsot, stb. és ha van akkor saját sátrat. A többi sátrat, a biztonsági tartaléknak szánt szivacsot, hálózsákot, nekünk kell összeszedni. Szerencsére az elmúlt évtizedben kialakultak azok a csatornák, melyek segítségével eddig mindig meg tudtuk oldani az alapfelszerelés biztosítását. Meg kell szerveznünk a tábor ellátását. A tartós élelmiszerek nagy részét Szombathelyről szállítjuk le, a helyi kisboltból csak a kenyeret a vajat és a húsárut vásároljuk. Az ebédet több éven keresztül a hegyhátszentjakabi Vadása Vendéglőből biztosítottuk, de nagyon fel mentek az árak, ezért idén a zalalövői iskolából szállítottuk. Zalalövőről tudtunk elegendő zöldségfélét és gyümölcsöt is beszerezni. Fontos a tábor szellemi előkészítése. Az előző évi tábor közben és után meg szoktuk beszélni a tapasztalatokat, hogy mit csináljunk másképp, milyen újabb dolgot találjunk ki. A tábort ugyan széles körben meghirdetjük Szombathelyen és környékén, de az a tapasztalatunk, hogy a más programjainkon már kellő tapasztalatot szerzett és a táborban már előfordult gyerekek személyes kapcsolatai révén jelentkeznek újabb és újabb gyerekek. Ebben a táborban egyáltalán nem működik a gyerekmegőrző szerep, melyet más táborainkban tudomásul vettünk. Sajnos egyes szülők olykor megpróbálkoznak vele, de egyértelmű, hogy itt nem mindenki érzi magát jól. Előzetesen március április környékén szoktuk hírül adni a tábor időpontját, majd májusban szórólapokon és plakátokon történik meg a hivatalos meghirdetés a többi táborunkkal együtt. A szórólapokon egyértelművé tesszük, hogy ez egy félnomád tábor, ahol ráadásul szénát is kell gyűjteni és csak a legrátermettebbeknek érdemes eljönni. A szórólapjainkat kiküldjük arra a címlistára mely az előző évben programjainkon részt vett gyerekek és a velünk kapcsolatba került pedagógusok címeiből áll össze. Általában ebből a körből van a legtöbb jelentkező. A jelentkezések általában telefonon érkeznek. A tábori befizetésre néhény napot adunk meg. A tősgyökeres szőcei táborozók csekken is befizethetik a részvételi díjat. Mi fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek szülei még a tábor kezdete előtt megismerjék a tábor vezetőjét. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek is készüljenek a táborra. A tábor előtt két-három héttel egy részletes levélben tájékoztatjuk a jelentkezőket a táborral kapcsolatos összes tudnivalóról (tábor bázisa, működési területe, résztvevők, táborvezetőség, szállás, étkezés, tisztálkodási lehetőség, a program, szükséges felszerelés, stb.). A leendő táborlakók megfelelő készülődése kulcsfontosságú. Nekik is össze kell szedni a felszerelést, de ezen kívül a lelki, tudati ráhangolódás érdekében azt kérjük, hogy a tábori zászlóhoz mindenki készítsen egy zsebkendő nagyságú ruhadarabra egy textilképet, hozzon magával egy verset a tábori strófához, menjen el orvoshoz és kérjen igazolást egészségi állapotáról és hozzon egy kis doboz házi készítésű száraz süteményt. A táborba hozandó felszerelés részletes felsorolásakor arról is ejtünk szót, hogy mit ne hozzon a gyermek (magnó, rádió, wolkman, rádiótelefon, elektromos játékok, stb.). Általában a gépeket és amennyire lehet a technikai civilizáció, a fogyasztói lét terméket minél nagyobb mértékben igyekszünk száműzni. Egy jellemző adat: tavaly már egy kislány mindenféle tiltásunk ellenére hozott magával rádiótelefont, ebben az évben már mintegy hatan rejtegették mobiljukat. Már az előzetes levélben (a tábor előtt kb. két-három héttel) próbáljuk tudatosítani, hogy ez egy olyan tábor, ahol minden tettünknek közvetlenül érezzük a következményeit. Így például próbáljuk ösztönözni a résztvevőket arra, hogy a hazulról hozott élelmiszer a lehető legkevesebb hulladékot termelje (pl.: üdítők, stb.). A tábori részletes levélben arra kérjük a szülőket is, hogy ne látogassák meg gyermeküket csak halaszthatatlan okból, mert rossz érzéseket kelt azokban, akihez nem érkezik látogató azt is kérjük, hogy ne várják el gyermeküktől, hogy állandóan telefonáljon. Úgy véljük az efféle dolgok csak kizökkentik a gyerekeket a tábor miliőjéből. Legutóbbi táborunkban volt egy kisfiú, aki naponta többször is mobilozott. A tábor egy hete alatt sem volt képes a táborba beolvadni, a mások által már rég elfogadott rendet és szabályokat magáévá tenni. A tábor egésze alatt úgy viselkedett, mint egy előkelő idegen, mindent kívülről szemlélt. Mobil nélkül könnyebb lett volna.

8. A tábor programja

A tábor kezdő és záró napja markánsan más rend szerint zajlik. Ezért az alábbiakban bemutatjuk a tábor kezdetét, az általános napirendet, a tavalyi táborunk részletes programját és néhány jellegzetes tábori eseményt. A Szőcei szénagyűjtő tábor programja évek alatt csiszolódott olyanná amilyennek ma ismerjük, és évről évre folyamatosan változik. Egyes újabb elemekkel bővül, másokat megszüntetünk.

8.1. A tábor kezdete

A tábor programja bármilyen furcsa már a vasútállomáson való gyülekezéssel kezdődik Szőce-Rimány állomásig mehetünk vonattal, közben Körmenden át kell szállni. Az állomástól gyalog jutunk el mintegy 4 km-re lévő táborhelyig. Elvileg praktikusabb lenne, ha külön busszal oldanánk meg a leutazást. A busz a felszerelést is le tudná szállítani. Egy negyven fős létszám esetén praktikusabb, kényelmesebb lenne az odautazás. Tudatosan nem akarjuk nagyon kényelmessé tenni, sem az odautazást, sem a tábor felépítését. Ez a bumlizós jelleg sokkal jobban passzol céljainkhoz. Természetesen az is sokkal kényelmesebbé tenné a táborkezdést, ha előtte nap minden sátrat felvernénk, szépen elrendezkednénk, stb. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek lássák, érezzék, hogy milyen ez a hely nélkülünk, hogy a „semmiből” kell sok esetben a természet rovására (csend – zaj, zöld fű – gyalogösvények, stb.) megteremtenünk létfeltételeinket. Annyi engedményt teszünk, hogy a csomagokat a szőcei állomásról elszállítjuk. Az első nap a tábor felépítésével és berendezésével telik. Már ez is jelzi, hogy egy hétre, minimálisra igyekszünk korlátozni a civilizációs hatásokat. Fontos momentum, hogy mielőtt lázas sietséggel megkezdenénk a táborépítést, és civilizációs zajaink és termékeink végképp betöltenék a völgyet egy pillanatra megállunk. Ez az un. természetüdvözlet, c. programpont. Az ember hódolata a természet oltáránál. Korábban előfordult, hogy valamilyen játékkal felépítettünk magunkból valamilyen természetszobrot. Az volt a tapasztalatunk, hogy a játékból adódó zsivalygós, vidám jelleg közepette elveszik a pillanat meghittsége. Ezért újabban le szoktunk menni a rétre a lekaszált szénába. Körbeülünk és a felnőtt vezetők bemutatása után néhány komoly mondattal érzékeltetni próbáljuk, hogy mi itt vendégek vagyunk és azért jöttünk, hogy segítsük ennek a helynek a megmaradását, megőrződését. Fontosnak tartjuk érzékeltetni, hogy ez már a sokadik (2001-ben a tizenegyedik) tábor itt és több száz gyerek önkéntes munkája szentelte meg ezt a helyet ezután csendben töltünk el néhány percet, hallgatva a rovarok zsongását, mélyeket szippantva a széna illatából. Olyan ez a néhány perc, mint egy rövid ima. Ezután attól függően, hogy a társaság milyen mértékben áll új résztvevőkből, szoktunk még ismerkedős játékokat játszani. Ezek egyszerű körjátékok. Általában több rövid momentumból áll ez a rész. Fontos, hogy körben és egymásra figyelve töltsünk el valamennyi időt. Azok számára, akik először vannak itt ezzel lehetőséget próbálunk adni, hogy szemügyre vegyék a többieket, néhány alapinformációt megtudjanak róluk, hogy saját magukat valahogyan el tudják helyezni a csapatban. Először egyfajta nyilvános statisztika jegyében kérdéseket teszünk fel, melyre kézfeltartással kell válaszolni. Így mindenki számára áttekinthetővé válik, ki hány éves, hányadszor van itt a táborban, volt-e már máshol is táborozni velünk, volt-e már nomád táborban, volt-e már más természetvédelmi táborban stb. Meg szoktuk adni a lehetőséget, hogy mindenki bemutatkozzon néhány mondatban. Ezután több olyan játékot szoktunk játszani, ahol egymásra kell figyelni, egymás nevét kell használni stb. Amikor még a szombathelyi Süni Klub tagjai vettek részt a táborban, nem volt szükség ilyen játékokra és az idei táborban is csak lerövidítve alkalmaztuk, mert a résztvevők nagy része már volt Szőcén táborozni. Fontosnak tartjuk, hogy a társaság mielőbb jó közösséggé váljon, minél teljesebb módon megszűnjenek a falak közöttünk. Ebben az évben új momentum volt, egy olyan játék, melynek keretében mindenki véletlenszerűen három társának rajzolt névjegyet, és mindenki három gyerektől kapott is ilyet (némi ismerkedés után). A névjegyeket a ház egyik tornác felőli ablakára ragasztgattuk ki. Néhány alapvető tudnivaló és szabály ismertetése után (ivóvíz, WC, mosakodási lehetőség, a tábor területe, igényelhető eszközök, napirend, várható programok), közösen felverjük a sátrakat. A sátrakban lakók összetételét és a sátrak helyét a táborozók határozzák meg. Abba csak akkor szólunk bele, ha magától nem megy. A sátrak felverésében a felnőttek is részt vesznek, részben ők is sátorban alszanak. Megkezdődik a tábor berendezése. Fontosnak tartjuk, hogy minél előbb saját arcunkra formáljuk a tábor területét. A hozott textilképekből elkészítjük a tábori zászlót, a hozott versekből a tábori strófát. Ezeket a ház falán a tornácon helyezzük el. Mihamarabb kitűzzük a közös pacalapot (a táborozók értékelésére alkalmas táblázat). Így négy olyan közös alkotás is kikerült, melyek más-más módon külön-külön is jellemzik a táborlakókat és közös alkotásként jelentik az összes táborlakót, az egész tábort, kifejezik együvé tartozásunkat. Volt olyan tábor, amikor a zászlót helyben készítettük. Mindenki rajzolt bele valamit. Előfordult, hogy valamilyen közös jelvényt, kitűzőt is készítettünk Ebben az évben mindenki készíthetett magának egy egyenpólót. Mindenki kapott egy fehér pólót, és a második nap délutánján a kézműves foglalkozások keretében batikolásos technikával megfesthette és helyben faragott nyomdával rányomtathatta tetszés szerinti alakzatban, hogy „Szőcei szénagyűjtő tábor; Szőce; 2001.”. Közben átlátható módon el kell rendezni a felszerelést is. Le szoktunk szállítani egy hátizsáknyi könyvet, távcsöveket, nagyítókat klímamérő műszereket, olykor mikroszkópot. Elkészítjük a tudósfalat is. Rejtvényeket, feladatokat teszünk ki. Ezek részben kapcsolódnak a tábor működési területéhez, az Őrséghez. Ehhez kapcsolódik a tábori könyvtár. A rejtvényfal képes feladatokból és villámkérdésekből áll. Miután áll a tábor, rövid térképekkel illusztrált bemutató következik a Szőce-patak völgyének tájtörténetéről, majd egy rövid terepi foglalkozás keretében bemutatjuk a területet (láprét, patakpart, erdő, tőzegmoha, harmatfű, inváziós fajok), a természeti értékek megőrzésének problémáit és a veszélyeztető tényezőket. Fontos, hogy már a tábor kezdetén mindenki tisztában legyen azzal, hogy az itteni munkája, a szénagyűjtés hogyan függ össze a terület értékeinek megőrzésével. Az általános bemutatást a kiscsoportok megalakítása követi. Előfordult, hogy a csoportalakítást valamilyen játék keretében oldottuk meg, mostanában ezt a gyerekekre bíztuk, csak akkor szóltunk bele, ha nem sikerült megoldani. Ezután következik a faluismereti vetélkedő. Fontosnak tartjuk, hogy még mielőtt elmélyülnénk a természet rejtelmeiben az ott élők szemszögéből ismerhetik meg a gyerekek a környéket annak múltját és jelenét. Az évek során végzett falujáró programok számos érdekes információval szolgáltak a fokozottan védett terület állapotáról. A gyerekek kapnak segítségül egy kérdőívet, de az a cél, hogy ettől függetlenül is minél több emberrel beszélgessenek, minél több dolgot figyeljenek meg. A falujárásra 1-1,5 óra van. Az összegyűjtött adatokat egy összefoglaló fogalmazásban kell leírni és beadni másnapig. Volt, olyan tábor, ahol az első órákat azzal töltöttük, hogy vártuk, hogy elálljon az eső. Előfordult, hogy a falujárás beépült a hét kiscsoportos foglalkozásaiba és más falvakba irányult. Az első nap sem múlik el anélkül, hogy ne gyűjtenénk szénát. Ez a bemelegítés. Ismerkedés a szerszámokkal, a munkával. Az első esti tábortűznél folytatjuk az ismerkedést. Újabban sikeres szokott lenni az un. tömeges sztárinterjú (eldöntendő villámkérdések, kézfeltartásos válaszok).

8.2. A tábor napirendje

A gyerekek a tábor kezdetén, szóbeli tájékoztatás formájában ismerhetik meg a tábor tervezett napirendjét, tervezett és programját. Volt olyan tábor amikor külön faliújságot készítettünk e célra, és olyan is előfordult, hogy mindenki kézhez kapott már első nap egy programfüzetet.

A tábor kezdő és záró napja kivételével igyekszünk tartani a napirendet. A tábor sajátos hangulatát jelzi, hogy a tábortűz olykor éjszakába szokott nyúlni. Az első táborokban gyakran a nap jelentős részét szénagyűjtéssel töltöttük, de rájöttünk, hogy célszerűbb ezt a reggeli és esti órákra koncentrálni. Jobb rövidebb ideig intenzíven dolgozni, mint hosszú ideig kínlódni. A gyerekek is szívesebben dolgoznak így. Több éven keresztül az ebédet úgy oldottuk meg, hogy néhány nap elmentünk a távoli vendéglőbe (kb 6 km). Ekkor az ebédet strandolással kötöttük egybe. Az idei (2001.) táborba végig úgy hoztuk a zalalövői iskolából illetve két napon keresztül magunk főztünk bográcsban. Jelentős időt vesz igénybe az esti fürdés. A kisebb létszámú rövidebb táboroknál megoldottuk a patakban, illetve lavórok segítségével. Nagyobb létszámnál és 7-9 napos táboroknál célszerűnek tartottuk a szervezett fürdést. A falu iskolájában, majd a a falu túlsó végén lévő sportöltözőben oldjuk meg. Ez viszont egy kiadós esti sétát jelent (3-4 km). Mostanra az alábbi napirend alakult ki:

7.00- 9.00	Ébresztő, mosakodás, közös reggeli készítés, reggeli
9.00-10.00	Szénagyűjtés
11.00-13.0 0	Délelőtti program
13.00-15.0 0	Ebéd, ebéd utáni szieszta, illetve mosogatás
15.00-18.0 0	délutáni program
18.00-19.3 0	Szénagyűjtés
19.00-20.0 0	Vacsorakészítés, vacsora
20.00-22.0 0	Fürdés (esti séta)
22.00-23.0 0	Esti tábortűzi program

8.3. A szőcei tábor általános, vázlatos programja

A tábor életében jelentős időt képvisel a mindennapi életfeltételek megteremtése (reggeli, vacsora készítése, vízhordás). A reggeli és a késő délutáni időszakot (összesen maximum négy óra) rendszeresen munkával töltjük. Ekkor több csoportban szénát gyűjtünk, aranyvesszőt irtunk. A nap többi részét olyan kiscsoportos terepi foglalkozások teszik ki, melyek során megismertetjük a résztvevőkkel általában az Őrség, a Szőce patak és a tőzegmohás láprét élővilágát. Évről évre szokott lenni madártani, botanikai, gyógynövény ismereti, hüllő és kétéltű ismereti és patakvizsgáló és rovartani program. A kiscsoportos programsorozat lezárását jelenti az ún. „expedíciós nap”. Ekkor a gyerekek az eddig látottak alapján valamilyen önálló terepi munkát vállalnak. Ez lehet természetkutatás, helytörténeti adatgyűjtés, aktív természetvédelmi munka. Ez a nap tapasztalataink szerint jól megmozgatja a résztvevők kreativitását, önszervező képességét, és kellően izgalomban tartja őket a tábor végéig. Az intenzív terepi program után, de még az expedíciós nap előtt tartjuk a remetenapot, amikor minden gyereket „kiteszünk” néhány órára természetes közegbe valahova, ahol senkivel nem találkozhat, nem olvashat, nem nassolhat, szinte semmit sem csinálhat, a csendes elmélkedésen és szemlélődésen és gondolatainak lejegyzésén kívül.

Kiegészítő rendszeres program a mikroklíma mérés. Sok levegő víz és talaj hőmérőt, barométert és páratartalom mérőt szoktunk elhelyezni különböző helyekre (nyílt rét, erdő, vízpart, dombtető, völgyalj) és rendszeresen ellenőrizzük A táborban, van még madárgyűrűzés, gombaismereti foglalkozás, ásványbemutató, derült éjszakákon csillagászkodás. A tábor életében fontos szerepet játszik az esti tábortűz (kis méretű, körbeülhető). Ekkor értékeljük a napot, megbeszéljük a különleges tanulságos eseményeket, konfliktusokat, van mód, arra, hogy a gyerekek bemutathassák egyéb képességeiket (ének, hangszeres zene, színdarab). Bizonyos estéken felolvasást és beszélgetést tartunk, különböző filozófikus írásokból. Rendszeres programunk még a „Mesterségek napja”, ahol a környékről verbuvált mesterek segítségével lehet tanulni, szőni, fonni, nemezelni, gyöngyöt fűzni, agyagedényeket készíteni. Olykor az esti tábortűzhöz szoktunk hívni segítséget is. Egy alkalommal népdalénekes, másik alkalommal valamilyen hangszeres zenész segíti a jó hangulat létrejöttét. A tábor végén egy egész napos mikrobuszos kirándulásra is sor kerül, mely az Őrség középső részére és a Vendvidékre irányul. Így lesz teljes a tájegységről alkotott kép. Fontos eleme a tábornak, hogy szelektív hulladékgyűjtést valósítunk meg. Külön gyűjtjük a problémamentesen elégethető hulladékot (papírtermékek, néhány műanyag). Ezeket az esti tábortüzek alkalmával elégetjük Külön gyűjtjük a szerves hulladékot, amit a tábor végén az erdőben, a dombtetőn elásunk, és külön gyűjtjük az ételmaradékot, mellyel a disznókat tartó helyi gazdákat keressük meg.

A gyerekek munkáját, aktivitását pontozzuk (paca). E pontokhoz továbbiakat gyűjthetnek a napi rejtvények megfejtésével és a vetélkedőkön való aktív részvétellel, illetve saját alkotásokkal. Az elsajátított ismeretekről egy záró vetélkedőn adhatnak számot. A legtöbb pacát az expedíciós napért és a záró vetélkedőért kaphatják. A tábor során gyűjtött pacákért egy táborzáró pacaliciten, a tábor jellegéhez illő jutalmakat (könyveket, természetvédelmi plakátokat, prospektusokat, őrségi kézműipari termékeket szerezhetnek (Idén már három részből álló saját kiadású természetvédelmi plakátsorozatot és nyolc részes képeslapsorozatot is kínáltunk az Őrségről).

8.4. Egy konkrét szőcei tábor programjának ismertetése

2000. augusztus 6-12.

Augusztus 6. vasárnap

10.30	Indulás Szombathelyről vonattal
11.30	Megérkezés a Szőce-Rimány vasútállomásra, gyaloglás a táborig
13.00	Ebéd hozott anyagból
14.00	Ismerkedjünk- (játékok)
15.00	Táborépítés közösen(zászlóvarrás, faliújság-készítés)
17.00	Faluismerkedő vetélkedő(Kérdezősködés a faluban)
18.00	A fokozottan védett terület általános bemutatása, térképes tájtörténeti bemutató- Gyöngyössy Péter
19.00	Vacsora hozott anyagból
20.00	Bemelegítő szénagyűjtés
21.00	Fürdés, mosakodás
22.00	Tábortűz

Augusztus 7. hétfő

De.:	Ébresztő, reggeli készítés mosakodás
	Reggeli
	Szénagyűjtés
	Kiscsoportos természetismereti foglalkozások- Madarászás (madárgyűrűzés) – Kelemen Tibor- Botanika (ízeltlábúak) – Gyöngyössy Péter- Gyógynövényismeret – Pásti János- Hüllők, kétéltűek – Pálmai Angéla
	Indulás ebédelni Hegyhátszentjakabra
	Ebéd,
Du	Fürdés a Vadása tónál
	Indulás haza
	Szénagyűjtés
	Vacsora
	Fürdés, mosakodás
	tábortűz

Augusztus 8. kedd

De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások

Du.: Kézműves foglalkozások:

– Agyagformázás

– Gyertyamártogatás

– Gyöngyfűzés

– Nemezelés

Augusztus 9. szerda

De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások

Du.: Nosztalgia nap: az elmúlt tíz év során a táborokban előfordult gyerekek (ma már többen

felnőttek) részvételével

Kézműves foglalkozások:

– Agyagformázás

– Gyertyamártogatás

– Gyöngyfűzés

– Nemezelés

Augusztus 10. csütörtök

De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások

Du.: Remetenap

Augusztus 11. péntek

De.: Expedíciós nap

(Tetszőleges csoportokban, valamilyen önállóan eltervezett felmérés vagy munka megvalósítása)

Du.: Kirándulás az Őrség belső területeire és a Vendvidékre autóbusszal

Augusztus 12. szombat

8.00	Ébresztő, mosakodás, reggeli készítés
8.30	Reggeli
9.00	Szénagyűjtés
11.00	Záróvetélkedő
12.00	Ebéd
13.00	Táborbontás
15.00	Pacalicit, táborzárás, oklevélosztás
16.30	Utazás haza

8.5. A faluismereti vetélkedő

A faluismereti vetélkedő az első olyan önálló esemény, melyet a megalakított csapatoknak önállóan kell végig csinálniuk. A feladat az, hogy a faluról és a falu környékéről, de főképpen a Szőce-patak völgyéről minél több információt gyűjtsenek össze. Kézhez kapnak egy kérdőívet, melyet fel is olvasunk és megbeszélünk. felhívjuk a figyelmet arra, hogy külön értékeljük, ha valaki a kérdőívtől függetlenül is sok dolgot kiderít. A gyűjtésből egy összefoglaló fogalmazást kell írni. Fontos, hogy felhívjuk a figyelmüket a kulturált viselkedésre. és néhány szabályra. Ugyanabba a házba többször tilos bezörgetni. A csapat maga dönti el, hogy együtt dolgozik, vagy többrészre szakad. Meglepően színes és információ gazdag fogalmazásokat szoktunk kapni. A kérdezősködésből illetve a fogalmazásokból számos, a fokozottan védett területre vonatkozó érdekes ismeret, illetve kulcsfontosságú információ gyűlt össze. Az alábbiakban bemutatjuk a Szőcére készített kérdőívünket és az egyik „eredményt”.

Faluismerkedő vetélkedő

(Szőce)

Kérdőív

Milyen falvak találhatók a környéken? Mit jelent a nevük? Van-e valamilyen nevezetességük?
Honnan származik, mit jelent a falu neve, Szőce?
Mióta létezik a falu? Mindig ugyanott volt, ahol most?
Milyen vallású emberek lakják a falut? Van-e a faluban pap?
Hányan laknak a faluban? Hányan laktak régen?
Hány gyerek jár a falu iskolájába? Hány osztály működik?
Mivel foglalkoznak az itt élő emberek, miből élnek, régen hogyan volt ez?
Milyen mesteremberek vannak a faluban (hagyományos mesterségek)?
Milyen növényeket termesztenek, milyen állatokat tartanak a falu lakói? Régen mennyi állatot tartottak, mennyi van most?
Mennyi forrás van a környéken? Mi ezeknek a neve? Honnan származnak a nevek?
Az egyik ház udvarán áll egy régi, fából készült harangtorony, de ez egy másik faluból származik. Mi ennek a története?
Mikor épült a templom, és milyen stílusban? Miből készültek a falu legrégebbi házai?
Milyen gazdaságok, üzemek vannak a környéken?
Mit ábrázol a falu címere?
Mit tudunk a Zsigrai családról? Milyen jellegzetes, gyakori családnevek vannak a faluban és a környék településein?
Mit jelent a „Kera ivó” nevű kocsma nevében a „Kerá” szó? Hol található és miért így hívják a „Kerá utat”?
Hogyan nevezik a környező dűlőket, erdőket?
Hol van és miért így hívják a „Margit majort”, a „Csonkás erdőt”, „ a Malomlói házat”?
Mikor létesült a Vadása tó, mit jelent a neve? Hol van a „Himfa”?
Van-e az itt élőknek saját erdeje? Mire használják, milyen fák vannak benne? Több vagy kevesebb volt régen az erdő?
Milyen gombákat, gyógynövényeket szoktak szedni? Mire használják ezeket?
Hova kerül a szennyvíz, hova viszik a szemetet?
Ihatók-e a falu kerekes kútjai?
Hogyan nevezik a falu mellett húzódó völgyet, rétet és patakot? Miről nevezetes ez a terület?
Milyen volt régen a völgy? Kié volt a rét? Kinek a tulajdona most?
Mennyi víz volt régen a területen és a patakban? Hogyan változott ez? Volt-e itt valaha tó? Működött-e a közelben malom?
Milyen védett növények vannak a környéken? Milyen moha nő a réten? hogyan nevezik ezt a helybéli emberek?
Kié volt és hogyan nevezik azt a házat, ahol táborozunk? Hol van és miért így hívják a Biczó tanyát?
Milyen vallási ünnepeket, szokásokat tartank? Van-e a környéken rönkhúzás? Mit jelent ez?
Hogyan ünnepelik a Karácsonyt, a Húsvétot, a Farsangot?
Miből áll egy hagyományos karácsonyi vacsora és ebéd és a húsvéti reggeli? Van-e valamilyen jellegzetes helyi ételspecialitásuk, érdekes süteményük?
Hogyan készül a dödölle? Ismerik-e a cicegét, más néven a tócsnit, a berétet, és a krumpliprószát?
Mit csinálnak a tejjel? Készítenek-e valamit belőle házilag?
Mi a hajdina? Mikor ültetik, mire használják?

SZŐCE, AZ ŐRSÉGI FALU

(Az ’95. évi Szőcei SÜNI TÁBOR ANONYMOS CSAPATÁNAK beszámolója)

Itt táborozunk Szőcén. Egyik nap azt a feladatot kaptuk, hogy a falu lakóinak megkérdezésével megismerjük a település történetét.

Szőcét régebben németek és szlávok lakták. Ők Kis falunak hívták, ami szlávul annyit tesz: Szerce, ebből alakult ki a mai „Szőce” név.

A település régebben a mostani falu temető felöli végétől húzódó erdőben volt található. Ezt az emléket őrzi az erdőn egy rét, amelynek Hosszú-falusi rét a neve.

A falu 80 % római katolikus vallású, a többi ember evangélikus. Reformátust aligha találnánk. A falu katolikus temploma 1767-ben épülhetett. (Most is foglalkoznak vele, hogy pontosan mikor épült, de nem tudják kideríteni.) Egyébként román stílusban épült, ezt elárulják zömök falai és lőrésszerű ablakai.

A faluban Rimánnyal együtt kb. 500 ember lakik. Régen sokkal többen kb. 1200-an laktak itt.

A falu iskolájába 12 gyerek jár. Részletesen: elsősök nem voltak, másodikosok öten, harmadikosok szintén öten, negyedikesek ketten vannak. (Az iskolában csak négy osztály van.) Régen csak mezőgazdasági munkákkal foglalkoztak, de a jövedelem nagy része most is ebből származik. A faluban búzát, kukoricát, árpát, zabot, rozst és burgonyát termesztenek.

A faluban nincs sok állat. Rimánnyal együtt a baromfiak kb. 100-an, a sertések 150-en vannak. Négy-öt háznál lovat, öt-hét háznál tehenet találtunk. TSZ sosem volt itt.

Él még a faluban bognár, ács, asztalos, kőműves, de a fiatalok nagy része nagyobb településekbe, városokba jár dolgozni, pl.: Körmendre.

Rimányban van még mézüzem és növényi feldolgozó, ezek is sokaknak nyújtanak megélhetést. A falu kerekes kútjaiból most már nem isznak, miután minden házba bevezették a vizet. Egyébként ha jól megmernék még iható lenne.

Az emberek régen a forrásokból ittak. Pl.: Ágnes forrás neve, mert Ágnes nevű asszony lakott itt; Ián kút, az Ivánból; Herceg kút; Szent Péter kút: egy régi monda őrzi nevét eredetét. Régen a török korban történt. Egy török méltóság ahhoz a kúthoz rejtette aranyát egy kecskeszoborba. Amikor a törököket kiűzték itt maradt az arany. A török, akié volt, elküldött egy másik embert, hogy elhozza a kincset. Az az ember beöltözött, azt mondta ő Szent Péter, és így a vallásos magyarok beengedték maguk közé. Ott a kútnál aztán letörte a kecske szarvát és fejét, kivette belőle az aranyat és elillant. Innen a neve: Szent Péter kút.

Van még a: Szélesvízi forrás, Zala forrás, Vadalmási láp.

Egy ház udvarán egy régi fából készült harangtorony áll. (Kölcsey F. u. 40.). Ez felsőjánosfáról származik. A mostani gazdája egy pesti régiséggyűjtő.

Lakott itt régen egy család, a Zsigray. Birtokuk hatalmas volt, ők birtokolták az egész falut. Iváncon volt kastélyuk. Margit lányukról van elnevezve a Margit Major.

A faluban van egy Kerá ivó nevű kocsma. Nevét arról kapta, hogy húzódott erre egy út, most már nem járható, gazos, amin IV. Béla király menekült a tatárok elől 1241-ben. A régiek elnevezték király útnak, csakhogy ők azt mondták, nem király, hanem: kerá.

A falusiaknak vannak erdeik. Akad benne erdeifenyő, vörösfenyő, fekete fenyő, tölgy, nyír. akác, gyertyán, éger kőris, somfa és vadcseresznyefa található benne. Bár a többség fenyő- és épületfa.

Néhány erdő neve: Baku, Pálitag, Tako, Mikevölgy, Nagynyíres, Csonkás erdő, Malmói erdő, Csalit, Kisember erdő.

Több dűlő is van a környéken: Nagymező, Cserta mező, Kereszt, Gyertyánvölgy, Kisrét, Határ, Mál. A falusiak gyógynövényeket és gombákat szoktak gyűjteni. Ezerjófüvet, kamillát, hársat, kökényt, vargányát, őzlábat, galambicát. szilvagombát, törzsökgombát.

Ahol mi táborozunk, ott található a Köpön rét, a ház pedig Gaál Ágnesé, aki Sopronban lakik. Szélesvízi háznak mondják.

A falu alatt húzódik egy völgy, rajta rét és patak. Neve: Telekalja. Utoljára a falu címeréről: IV. Béla királyt ábrázolja lóháton. A Keráúthoz kapcsolódik IV. Béla. Egy kalász hajlik a bal oldalon, ez a mezőgazdaságot jelképezi. Ennyi röviden a faluról. Érdekes, hogy ennek a falunak mennyi izgalmas története van!

8.6. A kiscsoportos természetismereti foglalkozások

A „Süni tábor”-ról szóló fejezetben már ismertettük a kiscsoportos terepi természetismereti foglalkozások indítékait és céljait. A Szőcei szénagyűjtő táborban általában négy csoportot szoktunk alakítani, így egy időben négyféle foglalkozásra van mód. Egy csoportra 6-8 fő gyerek szokott jutni. Ekkora létszámmal már valóban elmélyült munkát tudunk végezni. A kiscsoportos foglalkozások a délelőttök egy részét veszik igénybe. Némelyik foglalkozás (madárgyűrűzés, rovarászat, stb) permanens módon folyik az egész tábor ideje alatt. A foglalkozások az elmúlt 10 évben többfélék voltak. Volt olyan táborunk, amikor elsősorban színhelyek szerint különböztek a foglalkozások. Ekkor egy kivételével minden csapat utazott. Az egyik csapat elbuszozott Ispánkra, illetve Szalafőre, a két legjellegzetesebb őrségi település valamelyikére, ahol a Szőcén már begyakorolt módszer szerint falukutató munkát végeztek. A másik csapat a szalafői „Őserdőtől indulva” a Szala forrásához a Fekete-tóhoz túrázott. A túra során a legfontosabb őrségi növénytársulásokkal és botanikai értékekkel ismerkedtek (mészkerülő erdeifenyves, sárgaliliomos láprét, tőzegmohás láp). A harmadik csapat a Nádasd-Szőcei fennsík erdeit tanulmányozta, a negyedik pedig szénát gyűjtött. Ebben a táborban nem volt könnyű összeszervezni az utazásokat. A dolgot járatos busszal és egy terepjáró segítségével oldottuk meg. A kiscsoportos program jelenlegi rendszerét kb. öt éve alkalmazzuk. A foglalkozások szakterületek szerint és színhely szerint is különböznek, de lényegében valamennyi a Szőce patak völgyében zajlik. A foglalkozások célja, hogy minél sokrétűbben, minél mélyebben megismertessük a gyerekeket a völgy természetes, természetszerű és mesterséges életközösségeivel. A foglalkozások az expedíciós napra való felkészítést is szolgálják. Másik oldalról megközelítve, maga a helyszín, a terep, „csak” egy lehetőség arra, hogy megtanítsuk a gyerekeket érzékszerveik használatára és fokozzuk a természet dolgai iránti érzékenységüket. A foglalkozások a Süni tábornál tárgyalt módon más-más stílust és módszert követnek.

A botanikai foglalkozás során végigjárjuk a völgy legjellemzőbb életközösségeit és közben minél több fajt próbálunk megtalálni megismerni. Közben aprólékosan tanulmányozzuk a fajokat, megtapogatjuk, megszagolgatjuk őket. Közben arról is szó esik, hogy egy-egy faj jelenléte milyen termőhelyi adottságra, vagy potenciális életközösségre utal. A foglalkozás a völgyalji erdőből indul, melyben megtalálhatók az akácos nitrofil növényei, néhány behúzódott lápréti növény, a láprét helyén potenciálisan lehetséges égeres növényei és az akácos helyén egykor volt cseres tölgyes növényei. Végigtárgyaljuk közben a legfontosabb természetföldrajzi ismereteket is (alapkőzet, talaj, éghajlat, vízrajz, stb.), részletesen szólunk a vegetációfejlődés korszakairól, a völgyre jellemző jégkorszaki reliktum jelleg legfontosabb három tényezőjéről (mikroklíma, hidrológiai viszonyok, hagyományos rétgazdálkodás). Ezután a láprét néhány jellegzetes foltjának növényzetét tanulmányozzuk a lekaszálatlan részeken. Megnézünk egy tőzegmohás forráslápfoltot, majd a láprét évek óta nem kaszált, nagy aranyvesszővel benőtt, helyenként beerdősült foltjait nézzük meg. tanulságos néhány vadjárta rész, dagonyává alakult forrás bemutatása is. Néhány évben a botanikai foglalkozáshoz kapcsolódott a rovarvilág, elsősorban a patak élővilágának tanulmányozása is, ebben az évben (2001.) ez a téma önálló foglalkozássá vált.

A madarász foglalkozáshoz kapcsolódik a madárgyűrűzés, mely folyamatosan üzemel a tábor ideje alatt. Ebben az évben három hálóhelyről gyűltek a madarak. A táborban gyakori vendég a vörösbegy, a barátposzáta, a cinegék, de előfordult már nagy tarkaharkály is. A madarász foglalkozás során a csapat távcsővel szerelkezik fel és meg-megállva beszélgetve, madarakat figyelve bejárják a környéket. Közben a megfigyelt madarak kapcsán szó esik a legfontosabb külső bélyegekről, az életmód és a külső összefüggéseiről, madarak táplálkozási és költési szokásairól. A legfontosabb fészkelési és élőhelyekről. Néhány éve létrehoztunk egy fészekodútelepet is a tábor környékén. A madárgyűrűzés jó alkalom, hogy a madárvonulásról, az állandó, átvonuló, költöző és téli vendég madarakról is szó essen. A foglalkozás során elsősorban jó megfigyelőkészségre van szükség, de a madárhangok közötti eligazodáshoz, jó zenei érzék is kell.

A gombász, gyógynövényes foglalkozás néhány nedvesebb évben elég sokféle gombát tudott bemutatni. Az utóbbi évek augusztusi szárazsága miatt a gombákat nélkülöznünk kellett. A gyógynövényes foglalkozás a növénytani ismereteket hivatott elmélyíteni. Ezen a foglalkozáson egészen más szempontok szerint történik a növényfajok bemutatása. Általában más és általában távolibb helyeket járnak végig a csapatok. Elsősorban az útmenti és erdőszéli növényeket tanulmányozzák. A foglalkozáson szó esik a növények gyűjtéséről, felhasználásáról, kezeléséről is. Ha gomba kerül elő, akkor ennek a különleges élőlénycsoportnak a bemutatására is sor kerül.

Hüllőket, kétéltűeket bemutató foglalkozást több évben is tartottunk. Ehhez jó alkalmat adott, hogy nedvesebb években rengeteg béka volt a területen. Az utóbbi két év nagy szárazsága miatt alig-alig akadt kétéltű. Többféle siklót és gyíkot is be lehetett mutatni a környéken. A foglalkozás megadja azt az élményt, hogy rövid idő alatt az összes hazai kétéltűt meg lehet ismerni, az előkerülő állatokat könnyű elfogni, kézbe venni. A foglalkozás egy beszélgetéssel indul, ahol a felsőcsatári táborhoz hasonlóan tisztázódik ennek a két állatcsoportnak a rendszertani helye, legfontosabb morfológiai bélyegei, táplálkozási és szaporodási szokásai. Ezután a környék jellegzetes békás és hüllős élőhelyein (patak, pocsolyák, láprét, erdő) bóklászik a csapat. Megtanulják meghatározni a talált fajokat, közelről tanulmányozhatják testfelépítésüket, mozgásukat.

Az ízeltlábúakkal kapcsolatos foglalkozás számára kiváló terep a Szőce patak völgye. A lekaszálatlan láprétfoltok valóságos eldorádóját adják a rovarok és pókok világának. A kristálytiszta patak maga is nagyon változatos élőhely. Gyors folyású részein és csaknem állóvízi szakaszain egyaránt gazdag élővilág él. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a táborlakók megismerjék, megszeressék ezt a „nem szeretem állatcsoportot”. Alig van olyan élőlénycsoport, melyet olyan mennyiségben irtana az emberiség, mint a rovarok. Ugyanakkor, ha sikerül rájuk hangolódni, hatalmas élményt nyújthat a velük való foglalatosság, hiszen mindenütt ott vannak, és rendkívül változatosak. A foglalkozás során elsősorban a patak ízeltlábúival ismerkednek a gyerekek. Egy merőkanál, egy tálca, és egy befőttes üveg segítségével sokféle állatkát lehet szemügyre venni. Sőt néhány faj regisztrálásával egy egyszerű biológiai vízminőség vizsgálatot is lebonyolít a csapat. A foglalkozás során a beszélgetések, a rovarok utáni kutatás, a határozó munka és a vízminősítő teszt alkalmazása egyaránt megtalálható.

8.7. A remetenap

A remetenapot, mely valójában csak egy szűk délután, három éve „vezettük be”. Az ötlet nem tőlünk származik. Más hozzánk hasonló megrögzött táborszervezőktől vettük át (pl.: Frenengel András: Tegzesében olvastuk. A hely nagyon alkalmas arra, hogy valaki csak úgy „együtt legyen” a természettel. A nap célja az, hogy azoknak, akik megértek rá lehetőséget adjunk a természettel való személyes együttlétre. A remetenap beiktatásakor személyes tapasztalatok is vezettek. Diákkoromban nagyon szívesen voltam valamilyen szép természetes helyen, és élveztem ezt a puszta együttlétet (néztem a vizet, üldögéltem egy fa tövében, van egy sziklán. A mai gyerekeknek nagyon kevés alkalmuk van az ilyen meghitt találkozásokra. A remetenapon nem szabad semmi egyebet tenni (enni, aludni, olvasni, stb.) a saját gondolatok papírra vetésén kívül. A gyerekeket „elrakosgatjuk” a környéken olyan helyekre, ahol nem találkozhatnak másokkal, és egymást sem láthatják. A helyeket olykor ők maguk választhatják ki. A legnépszerűbb a patapart és az erdőszél. Megdöbbentő az a csend ami a gyerekek kihelyezése után megüli a völgyet. Emlékezetes volt az első remetenap, amikor visszatérve egymás szavába vágva mesélték „élményeiket”. A tábor előző napjain, főleg a tábortűzi beszélgetéseken többször előhozzuk a remetenapot, igyekszünk ráhangolni a gyerekeket. Fontos, hogy ezt ne kitolásnak, kínzásnak, büntetésnek érezzék, amit ki kell bírni, esetleg valahogy meg kell úszni. Tavaly akadt néhány renitens, akik a többiek „remeteségét” is tönkretették. Ezért felajánljuk, hogy aki nem képes végig csinálni, az kiszállhat, ha nem zavar másokat. Vannak olyanok, akik messzebb félnének, ezért ők kapják a közelibb területeket.

8.8. Az expedíciós nap

A tábor első percétől kezdve próbáljuk ráhangolni a gyerekeket erre a napra, melynek során, a héten tanultakat felhasználva, valamilyen önálló munkával (felmérés, kutatás, adatgyűjtés, stb.) kell eltölteni egy, vagy több délutánt. Az előző napokon elmeséljük az előző évek expedíciós napjait, és igyekszünk ötleteket adni. A vállalt munkát tetszőleges csoportokban, vagy egyedül lehet elvégezni. és valamilyen konkrét dokumentumot kell beszolgáltatni (beszámoló, térkép, táblázatok, grafikonok, illetve egyéb termékek). Több táborunkban is sikerült folyamatos mikroklíma megfigyelést lebonyolítani. Néhány egyszerű hőmérő megfelelő helyre való kifüggesztésével jól bemutatható a völgy sajátos mikroklímája. Több táborban is akadt egy-egy lelkes csapat, amely hajlandó volt négy óránként, rendszeresen leolvasni a műszereket (még éjfélkor is). Néhány páratartalommérő, maximim-minimum hőmérő, egy-két digitális műszer már nagyon sok adat mérésére ad lehetőséget. Mérőhelyek: dombtető: nyílt fedetlen terep, zárt erdő; völgyalj: kaszált rét, erdő, patak felett erdőben, patak felett nyílt terepen, magas fűben; talaj és víz hőmérsékletek. Volt olyan lelkes csapat, amelyik egy kitűzött nagyobb mintaterületen felmérte a békákat. Nézték a különböző fajokat és mennyiségüket és jelölték, hogy a terep nedvességtartalma, hogyan befolyásolja a különböző békafajok mennyiségét. Egy kis csapat a dombtetőről haladva egy mintasávban felmérték a fás növényeket. Az egyik évben az egyik csapat a szomszéd faluban (Őrimagyarósd) végzett falukutatást, míg egy másik a falu, illetve Zalalövő templomának tornyát és padlását mérte fel denevérek és baglyok szempontjából. Mindig van, akik egy patakszakasz fizikai tulajdonságát és makrogerinctelen állatait méri fel, míg mások egyszerű rovarcsapdázást végeznek (lekvár, méz, hús, stb.). Minden évben akad aranyvessző és parlagfű írtó társaság (a virágzás előtti kaszálás és gyökerestül való kitépés hatásos lehet). Ebben az évben is voltak olyanok, akik kitettek néhány madárodút, illetve ellenőrizték a korábbi odúkat. Idén egy csapat diagramok és grafikonok, táblázatok segítségével feldolgozta az eddig összegyűlt madártani adatokat.

8.9. Az esti tábortűz

A szőcei táborban kezdettől fogva kiemelkedő jelentőséggel bírtak az esti tábortüzek. A tűzrakóhely, a tábor közepén található, körben padok találhatók, mintegy ez a tábor „fő tere”. A felsőcsatári Süni táborban a tábortűz „csak” egy program, az esti ellazulás a szórakozás színhelye. Itt Szőcén viszont a körbeült tűz mellett mindig valamilyen fontos dologról is szó esik. A tűzrakóhely, egy korábban létezett apró épület alapjai között lett kialakítva. Így adva van egy néhány négyzetméternyí sík terep. Viszonylag magas kőből épített pereme van. Ezek a körülmények azért fontosak, mert ezek teszik lehetővé, illetve szükségessé, hogy szorosan körbeüljük és emiatt eszünkbe se juthat, hogy nagy máglyát rakjunk. Ha mindenki ott ül a tűznél a tűzből semmit sem látni. A több órás esti sétával egybekötött fürdés után, tehát már teljes sötétben gyújtjuk meg az előre megrakott tüzet. Így érvényesül egy másik természetes funkció is. Tudniillik a tűz mellett van világos, és meleg. Ridegen hangzik, de a tábortűz köré mindenkinek oda kell jönnie. Az első nap a tűz körül folytatódik a délutáni ismerkedés, itt ismertetjük a tervezett programot. Minden este beszélünk az elmúlt napról. A felnőttek értékelik a gyerekeket, de a gyerekek is véleményt nyilváníthatnak. Kezdettől sokat emlegetjük a remetenapot és expedíciós napot, a kellő ráhangolódás érdekében. Mindig van, valamilyen eset, amiről, elsősorban a tanulságok miatt szót kell ejteni. Az idei (2001.) tábor bőven szolgáltatott ilyen eseményeket (italozás, természetromboló viselkedés, nagyobb gyerek a kicsikkel szembeni gátlástalan magatartása, stb.). Fontos, hogy azok az esetek, melyek több gyereket felháborítanak, egyértelműen negatívok ne maradjanak szó nélkül. Ugyanígy szó esik arról is, ha valaki valamilyen kiemelkedően pozitív dolgot tett. Az esték másik felében sor kerül felolvasásokra. Elsősorban a környezet- és természetvédelemhez kapcsolható filozófikus írások, tanmesék, esszék kerülnek elő, de akad néhány sokkal általánosabb, értékről szóló szöveg is. Volt olyan tábor, amikor szinte minden estére a gyerekek készültek valamilyen előadással. Zenéltek, verset mondtak, színdarabot adtak elő. Ezen kívül különböző játékokat is szoktunk játszani, olyanokat, amelyekhez passzol a körbeülés. Ezen kívül főztünk már általunk gyűjtött gyógynövényteát (kakukkfű), szoktunk sütni szalonnát, vagy krumplit. Ha a hangulat olyan hamarosan előkerül a gitár is és közös énekléssel telik az este hátralévő része. Egyes hűvösebb, nedvesebb időjárású táborban reggelente és napközben is a tűz (az estéről maradt parázs) köré gyűltek a gyerekek.

9. Értékelés a táborban

A tábor során, a Süni táborról szóló fejezetben ismertetett előzmények és hagyományok, miatt pacával értékeljük a gyerekek munkáját. Minden táborban készítünk egy egyedi pecsétnyomót (radírból faragjuk és egy nagy göcsörtös nyélre ragasztjuk). Az első táborokban mindenkinek volt egy pacalapja, majd egy pacafüzete és minden nap ebbe nyomtattuk a szerzett pontokat. Az utóbbi időben egy nagy közös pacalapot készítünk, melyen csapatonként mindenkinek a neve szerepel, és ezen feltüntetjük azt is, hogy milyen dologért adtuk a pacát. Ezáltal az értékelés nyilvánossá válik. Igyekszünk a gyerekek minden megnyilvánulását pontozni. Pacát lehet kapni a foglalkozásokon tanúsított aktivitásért, a közös munkában nyújtott teljesítményért, a vetélkedőkön elért eredményért, az általános viselkedésért, magatartásért. Pacát lehet szerezni a rejtvények megfejtésével, saját alkotásokkal (vers, rajz, festmény, fogalmazás, stb), talált szobrok (valamire hasonlító természetes tárgy) gyűjtésével, a legnagyobb kavics megtalálásával, a kézműves foglalkozásokon készített tárgyakkal, stb. Viszonylag nagyobb mennyiségű pacát lehet kapni a faluismereti vetélkedőre, az expedíciós napon végzett munkára és a záró vetélkedőre. Az összegyűjtött pacákkal, (melyet egy lepacázott, ezáltal hitelesített pacalapra számszerűen írunk fel) a táborzáró pacaliciten lehet értékes ajándékokra licitálni. Az árverésen értékes könyvek, természetvédelmi plakátok, képeslapok, népi kézműves termékek édességek kerülnek kalapács alá. Az idei táborban háromszáznál is több pacát gyűjtöttek a legjobbak.

10. A tábor zárása

Az utolsó előtti nap már a zárásra való készülés jegyében telik a vezetőség részére. Ekkor készülnek az emléklapok Mindenkinek egyedi, a pacákkal és levéllenyomatokkal díszített emléklapot készítünk. A szöveg utal a címzett valamilyen jó vagy rossz tulajdonságára, nevezetes esetre, szituációra. A hangnem, csipkelődő, irónikus, olykor kifejezetten nevelő célzatú. A táborvezetőség emléklapjait a gyerekek készítik. Ebben az évben az emléklapra a gyerekek egy-egy kakukkfűcsokrot is kaptak (a kakukkfűteák emlékére), a felnőttek pedig pár szál eredeti szőcei szénát. A 2000. évi tizedik jubileumi táborban nyitottunk egy emlékkönyvet, melybe bárki írhat valamit. Ezt a tábor végre felé szoktuk reklámozni. A tábort csak az utolsó nap délutánján kezdjük el bontani, melyben mindenki részt vesz. A pacalicit után nyilvánosan felolvassuk az emléklapokat. Mielőtt szokás szerint gyalogosan megindulna a társaság a 4 km-re lévő vasútállomásra lemegyünk a rétre, ugyanoda, ahol a kezdéskor álltunk. Itt körbeállunk, megfogjuk egymás kezét és én (a táborvezető) itt köszönöm meg a végzett munkát és néhány percig csendben állunk. Arra kérem a gyerekeket, hogy gondolják végig, hogy jó vendég módjára töltötték-e el az egy hetet itt a Szőce-patak völgyében, gondoljanak valamilyen kellemes élményre, eseményre. Ezután megindul a társaság az állomásra. A csomagok elszállításában segédkezünk. A vonatra való felszállás előtt mindenki aláírhatja az emlékkönyvet. Természetesen a gyerekek távozása után még sok teendő akad. Össze kell pakolni, vissza kell szállítani a kapott eszközöket a környékre, majd haza kell szállítani a felszerelést.

11. Személyes emlékek

Tíz év alatt nagyon sok olyan személyes emlék gyűlt össze, mely a szőcei táborhoz kötődik. A kislányom először nyolc hónapos korában volt itt. Még menni sem tudott. Miközben mi szénát gyűjtöttünk ő a pallósoron mászott. Voltak nagyon jó hangulatú, és kevésbé jól sikerült táborok. Érdekes módon azok a táborok a legemlékezetesebbek, amelyek a legrosszabb körülmények között zajlottak le. Esett az eső, hideg volt, sár, beáztak a sátrak, de a társaság (talán pont ettől) nagyon hamar összekovácsolódott. Esténként valóságos kulturális fesztiválokra került sor, teljesen spontán módon. Voltak akik gyertyafénynél lázasan készültek hogy furulyakoncerttel kápráztassák el a nagyérdeműt. Mások ceruzát rágva verseket írtak és kórusban előadták. Máskor csak az átszellemült arcok tudatják, hogy sikerült maradandó élményeket szerezni, megtörtént a meghitt találkozás a természettel. Máskor meg az elképesztő lázas munka mennyisége töltheti meg az ember szívét büszkeséggel. A tavalyi tízéves jubileumra többen eljöttek a régiek közül. Többen csillogó szemmel húzták maguk után párjukat, hogy megmutassák nekik az égerfagyökerek közül csordogáló erdei forrást. Tény, hogy a szénagyűjtő táborok nélkül már eltűnt volna a láprét.