Címzett:
Dr. Markovics Tibor Úr
igazgató
Őriszentpéter
Tisztelt Igazgató Úr!
A Kerekerdő Alapítvány más hazai zöld szervezetekkel egyetértésben, korábban már véleményt nyilvánított, a helyi önkormányzatok által kezdeményezett, Kétvölgyet, Felsőszölnökkel összekötő országos közút tervéről. Akkori álláspontunk ma sem változott. Úgy véljük, hogy a Vendvidéket, mely az Őrségi Nemzeti Park védett természeti értékekben és tájképi, kultúrtörténeti elemekben leggazdagabb, része, nem szabad újabb, jelentős természetkárosítást okozó útberuházással sújtani.
A tagolt terepen, az országos közút kategóriával járó műszaki paraméterek (útszélesség, ívek sugarai, lejtviszonyok) jelentős tájsebeket okoznak. Viszont a nemzeti park aprófalvas, szeres és szórvány településekkel átszőtt területén, nagyon is fontos a különböző településrészek, szerek, tanyák jó megközelíthetősége, összekötése, bekapcsolása a civilizáció vérkeringésébe, hiszen enélkül esély sincs a lakosság megtartására, a táj megőrzésére. A helyi forgalomnak megfelelő elfogadható színvonalú közlekedéshez viszont, nincs szükség feltétlenül széles, otromba országos közutakra. Szlovéniában és Ausztriában is a viszonylag keskeny, terepbe simuló, jó minőségű helyi, szalag utak jól kiszolgálják a lakosság igényeit. Ezért álláspontunk, most is az, hogy óriási természetkárosítással járó országos közút építését nem támogatjuk, jó minőségű helyi utakat viszont igen.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a jelenlegi közúti összeköttetés úthossza Kétvölgy (határátkelő)-Apátistvánfalva-Szentgotthárd-Felsőszölnök (faluközpont) között mintegy 24 km. Ez irreálisan nagy távolság, ezért megértjük a helyiek törekvését, mely a közlekedési táv csökkentésére irányul. Szeretnénk, hogy alakosság életminősége úgy javuljon, hogy a védett terület természeti értékei ne károsodjanak és a táj idegenforgalmi vonzereje is megmaradjon. Ehhez viszont, az útépítést semmiképpen sem szabad a korábbi tervezett nyomvonalakon és a tervezett műszaki paraméterekkel megvalósítani. Ezt a meggyőződésünket alátámasztják hivatalos természetvédelmi tanulmányok is. Mindkét falut jól ismerjük és szakembereink éveken át végeztek tudományos feltáró munkát a térségben
Ha a környezet- és természetvédelem egyik legfőbb alapelvéből: a takarékosságból indulunk ki, akkor is nyilvánvaló, hogy e két, kis lélekszámú falut, semmilyen körülmények között sem szabad, több tíz, vagy esetleg százmilliós költségvetésű, országos közúttal összekötni, ha ez ráadásul, a műszaki kötöttségek miatt, aránytalanul nagy természet -és tájpusztítást okoz.
Egy nemzeti park védett külterületén a természetvédelmi szempontoknak prioritása van. Az útépítések műszaki paramétereit úgy kell meghatározni, hogy a nagyobb károkozást megakadályozzuk. Ezért nincs létjogosultsága olyan állításnak, hogy vagy 5-6 m széles burkolatú utat építünk vagy semmilyet. Ez a józan észnek (megtérülés?) és mindennemű takarékosságnak is ellentmond. A műszaki paramétereknek arányosnak kell lenni, a várható szerény forgalommal.
Ugyancsak nem lehet érv az sem, hogy a két falut a (látszólag) legrövidebb úttal kell összekötni (érdekes módon sok síkvidéki település sem a legrövidebb úttal van összekötve), hanem a terepadottságokhoz, a földhasználati mintázathoz igazodó vonalvezetéssel, ahogy ezt Szlovéniában is tapasztaljuk. Az un „legrövidebb út” a megépítése a legnagyobb természetpusztítással járna.
Az alábbiakban bemutatjuk új, kompromisszumos javaslatunkat a közúti összeköttetés természetkímélő megvalósítására és ismertetjük azokat az érveket, melyek a jelenleg ismert és beterjesztett tervezetek súlyosan természetkárosító, éppen ezért törvénysértő voltát igazolják.
Természetkímélő kompromisszumos javaslat Felsőszölnök-Kétvölgy közúti összeköttetés megvalósítására
A két falu összekötésére egy olyan kompromisszumos javaslatot készítettünk, mely a természeti értékek védelmének, a terepviszonyoknak, a tájhasználati hagyományoknak és a meglévő lehetőségeknek a figyelembe vételével a legtakarékosabb és a legrövidebb. Figyelembe véve a nemrég megtörtént Európai csatlakozásunkat, és az egyre erősebb és nélkülözhetetlen szlovéniai kapcsolatokat is, az összekötést két lépcsőben és Szlovénián keresztül látjuk megoldhatónak.
1. Lépcső:
Mivel jelenleg Szlovéniába nemcsak útlevéllel, hanem személyi igazolvánnyal is át lehet menni, személyautós forgalom esetén javasoljuk a Kétvölgy-Cepinci-Markovci-Zenavlje-Martinje-Felsőszölnök útvonalat. Ez a távolság a jelenlegi hazai útvonalnak (Kétvölgy-Szentgotthárd-Felsőszölnök 24 km) csupán kb. a fele. A gyér forgalom miatt a határállomásokon időveszteséggel nem kell számolni.
2. lépcső:
A Shengeni egyezményhez való csatlakozásunk után (várhatóan 2007-től), már az a helyzet áll elő, hogy nem csupán a jelenlegi határátkelők helyén, hanem bármely úton át lehet menni a szomszédos EU tagországba, így hazánkból Szlovéniába is. Erre az esetre készítettük el, részletes számítással is alátámasztott javaslatunkat, ami a következő:
A két falu közti úthossz (Kétvölgy határátkelő -Felsőszölnök faluközpont): kb. 8,8 km, mely 3 szakaszból áll össze.
„A” szakasz (lila):
-teljes hosszában meglévő szlovén közút, keleti végén a Kétvölgyi határátkelőhöz
csatlakozik – hossza kb. 6,2 km
„B” szakasz (piros):
– szükséges kiépítendő új út 800 m, melyből 400 m a határsávon halad, a többi 400 m is meglévő, de ma alig járható földút. Ehhez mindössze Szlovéniában a ma meglévő közútról egy rövid, kb. 50 m-es új szakaszt kell építeni a magyar határig.
– Az út műszaki kialakításánál mindenképpen a meglévő csatlakozó utak szélességét és minőségét, és nem a túlméretezett szabványokat kell figyelembe venni. Jó példa erre Szlovénia, ahol hasonló adottságú falvak közötti keskeny szalagutak jól alkalmazkodtak a terepadottságokhoz és a nem túl nagy forgalomhoz.
„C” szakasz (színezetlen, a piros vonaltól a piros kör végpontig)
– Már meglévő, kavicsos út (kakasdombi út): 1,8 km.
A már meglévő, kavicsos Kakasdombi út szélesítését nem tartjuk elfogadhatónak, mert mindkét oldalon természetvédelmileg értékes erdők (fokozottan védettségre tervezett erdőtársulások: erdeifenyvesek, mészkerülő bükkösök) vannak. A jelenlegi szélességében történő burkolás azonban elfogadható.
A Felsőszölnök-Kétvölgy közúti összeköttetésre készült korábbi tervezetek értékelése
(számozás az első hatásvizsgálatnak megfelelő)
„1.” (kék)
Az eredetileg tervezett út hossza kb. 5,3 km, így a Kétvölgy (határátkelő) -Felsőszölnök (faluközpont) közötti teljes úthossz 5,3 km + 1,3 km = 6,6 km.
Ezen nyomvonal természet- és tájvédelmi szempontból semmiképpen sem elfogadható, amit részletesen kifejtett szakvélemény támaszt alá. Természetvédelmileg igen értékesnek mondható érintett terület legalább 1700 m, melyből 1300 m erdő.
„1-2 változat kombinálása” (sárga)
A 3 pontban vázolt nyomvonal egyik változata, mely csaknem olyan hatású természetvédelmi szempontból, mint a kék változat. Ezért ez sem fogadható el. Természetvédelmileg igen értékesnek mondható érintett erdőterületet 1000 m hosszon érint.
A 2-es változat (zöld) – A jelenleg benyújtásra került változat
Az egykori határsávon haladna végig (3,9 km). Kétvölgy határátkelőtől Felsőszölnökig a teljes hossz kb. 6,1 km). Ez a megoldás nem vethető el, bár csak eléggé szűk út befogadására alkalmas. Szélesebb út esetén a természetvédelmi szempontból értékes pionír növényzetű határsáv károsodik. Itt több védett növény előfordulása ismert. Ezek közül is kiemelkedik a havasi éger (Alnus viridis), mely az országban csak itt a Vendvidéken fordul elő. Legnagyobb ma ismert hazai állománya a tervezett út nyomvonalán található.Ezért 3,5 m-nél szélesebb burkolatú út természetvédelmi szempontból nem elfogadható. Költségesség szempontjából az általunk javasoltnál jóval drágább megoldás, hiszen a teljes szakaszon (kb. 4 km-en) új utat kellene építeni.
Természetvédelmi szempontból, az egykori határőrség által használt, lekavicsozott út, önmagában nem jelent természetvédelmi értéket, de az utat kísérő erdősült sáv szinte végig értékes élőhelyeket hordoz (csarabos fenyér, pionír erdeifenyvesek több védett növényfajjal). A legjelentősebb természetvédelmi érték a havasi éger, melynek 500 m hosszon összefüggő állománya él itt. A környezeti hatásvizsgálatban Tímár Gábor is leírja: itt él „ …ma hazánk havasi éger állományának kb. harmada-fele…” Ezt az egyedülállóan nagy állományt több botanikai munka is közli. (pl. Király G.-Király_A. 1999, Vasi Szemle 52(3) 283.oldal.) A havasi éger védett cserjefajunk, hazánkban kizárólag ezen a területen (Apátistvánfalva-Felsőszölnök között) él. Az út – forgalomhoz képesti – aránytalanul nagy szélessége miatt az állomány, tehát hazánk legnagyobb állománya, megsemmisülne, ami nem engedhető meg.
Mindenki, aki a jelenlegi tervezett (2. változat, zöld jelzés) az út ilyen kialakítását tervezi, szervezi, támogatja, engedélyezi, tudnia kell, hogy az építésnek, az az ára, hogy az ország legnagyobb havasi égeresét pusztítja el.
Összegezés
A már engedélyezési szinten elfogadott legújabb nyomvonal tervek (2. „zöld” nyomvonal) szerinti kialakítása hazánk legnagyobb havasi égeres cserjését véglegesen kipusztítja. Ezért kérjük, hogy az eredeti terveket vonják vissza, és újra vizsgálják meg a költséghatékonyabb és természetkímélőbb megoldásokat, melyeket alább javaslunk.
1. Természetvédelmi szempontból optimális és egyben a legköltséghatékonyabb nyomvonal megítélésünk szerint a (fent ismertetett ) Szlovénián át vezető út.
2. Ha mindenképpen a határsávon tervezett nyomvonalhoz ragaszkodnak, akkor pedig maximum 3,5- 4 m burkolatszélességű (kb. 6-8 m koronaszélességű) utat lehet építeni, nagy természetkárosítás nélkül. Minden ide vezető út, max. ilyen széles, tehát értelmetlen ettől szélesebbet építeni. A határsávon, természetvédelmi szempontból az, az elfogadható út, ami a jelenleg is földútként használt, fátlan sávon elfér.Lehetőség szerint minden olyan technikai megoldást alkalmazni kell, amely adott burkolatszélesség mellett a legszűkebb igénybevett sávot eredményezi, hogy ezzel a két oldalt lévő erdőket megkíméljük.
Tisztelettel kérjük Önöket, hogy szándékunk szerint sokoldalú megközelítést tartalmazó javaslatunkat vegyék figyelembe!
Amennyiben jószándékú figyelemfelhívásunkat nem ér célt, és nem változtatják meg az eredeti természetkárosító terveket, akkor mint civil szervezet minden jogi utat megkeresünk a természet hatékony megvédésére. Amint azt a Zengő példája megmutatta, egy jogilag „tiszta” engedélyezési eljárást is felül lehet (és kell) bírálni, ha az eljárás során nem volt meg minden információ az optimális döntéshez.
Várva válaszukat, tisztelettel:
Gyöngyössy Péter
A Kerekerdő Alapítvány
Kuratóriumának elnöke
A javaslathoz csatlakoztak az alábbi szervezetek:
Pro Natura Egyesület (Szombathely),
Reflex Környezetvédelmi Egyesület (Győr)
Magyar Természetvédők Szövetsége (Budapest)
Védegylet Egyesület (Budapest)
Szombathely, 2005. január 27.
Címzettek:
– Krea-Tura Mérnöki Kft., Besse László ügyvezető, 1126 Budapest Királyhágó tér 3.
– Doncsecz Károly Kétvölgy polgármestere 9982 Kétvölgy, Kétvölgyi u. 28.
– Ropos Márton Felsőszölnök polgármestere 9985 Felsőszölnök Fő u. 4.
Tájékoztatásul kapják:
– Marko Sotlar Szlovénia Szentgotthárdi főkonzulja 9970 Szentgotthárd, Kossuth L. u. 39.
– Vas Megyei Állami Közútkezelő Kht., Kovács Jenő igazgató 9700 Szombathely, Március 15. tér 2.
– Vas Megyei Közlekedési Felügyelet, 9700 Szombathely, Wesselényi. u. 7.
– Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 9700 Szombathely, Vörösmarty u. 2.
– Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, 9941 Őriszentpéter, Siskaszer 26/A