Természet hangjai – Kerekerdő Alapítvány

Előzmények:

A XIX. század végén a világ különböző országaiban különböző formában, de napirenden volt az állatok, erdők védelme. Hazánkban minden ilyen irányú törekvés középpontjában Hermann Ottó állt, aki tudományos munkásságával és közéleti szereplésével Magyarország környezetvédelmének megalapozója volt. A hazai pedagógia nyitottan és érdeklődően fogadta az amerikai iskolákban 1894-től bevezetett Madarak (Birds day) és Fák (Arbor day) napját.

Hermann Ottó az országos Állatvédő Egyesület 1900. Évi februári közgyűlésén felvetette egy amerikaihoz hasonló intézkedés bevezetését. A közgyűlés elfogadta a javaslatot. A terv kivitelezésére azonban még 6 évet kellett várni. Az első Madarak és fák napját végül Chernel István kezdeményezésére ünnepelték meg Kőszegen. 1906 óta ünnepelnek Magyarországon Madarak és Fák napját. A természethez kapcsolódó ünnepek közül az egyik legrégibb ünnepünk, amely azonban, főleg az iskolai keretek között történő ünneplésre korlátozódott, és általában egy-egy sétát, maximum kirándulást jelentett.

Régóta érlelődött a Kerekerdő Alapítvány munkatársaiban a gondolat, hogy a madarak és fák napját tavaszköszöntő ünneppé lehetne tenni. A régi kor embere együtt élt a természettel, ismerte, szerette azt. Nem okozott gondot, ha a természetben kellett énekelnie, zenélnie, táncolnia, sőt szívesen tette. Nem kellett hozzá különösebb eszköz. Tavasszal kivonultak a hegyoldalba, rétre, muzsikáltak, énekeltek, táncoltak, örültek a tavasznak, egymásnak.

Ma nemcsak létezésünk feltételeit hanyagoljuk el, de elfelejtjük természet adta, igazi hangjainkat is. Gépek segítségével beszélgetünk, gombok nyomogatásával fejezzük ki érzelmeinket, pedig az ember ősi igénye, hogy beszéljen, belső tudattartamainak vers, dal vagy zene segítségével engedjen szabad áramlást.

Ugyanúgy lehet kifejezni szeretetünket és tiszteletünket a természet iránt.

Ezek az elvek vezérelték a Kerekerdő Alapítványt, hogy létrehozza a Természet hangjai Madarak és fák napi kulturális fesztivált, melyet 2004. május 9-én rendezett meg először.

Szerettük volna, ha minél többen vállalkoznának arra, hogy a madarak és fák, illetve a természet iránti tiszteletüket, szeretetüket a mammutfenyő tövében elmondott verssel, dallal, zenével fejezzék ki. A programra bárki jelentkezhetett, aki vállalta a minden technika nélküli, természet közeli körülményeket.

Délelőtt és kora délután a résztvevő gyerekcsoportoknak természetismereti foglalkozásokat tartottak az alapítvány munkatársai, délután került sor a tényleges fesztiválra.

A lelkes és bátor iskolásokon kívül, akik természettel kapcsolatos verseket mondtak, énekeltek, hangszeres zenét adtak elő, néhány profi zenész is vállalkozott a szereplésre.

A rendezvény célja

Dallal, zenével, verssel tisztelegni a természet előtt, melynek az ember nem ura, birtoklója, hanem minden más élőlénnyel egyenrangú része, kultúrájával, tudásával együtt.

Felhívni a figyelmet a természeti és kulturális értékek kapcsolatára, megőrzésére. Az arborétum potenciális kulturális központ, régen is lehettek itt kulturális események, ezt bizonyítja a területen található zenepavilon.

A fesztivál helyszíne:

Szombathely, Kámoni Arborétum mammutfenyője előtti tisztás

A Kerekerdő Alapítvány mintegy nyolc évvel ezelőtt átgondolta, hol vannak olyan helyek a városban, amelyek alkalmasak komolyabb utazás és szállásköltség nélkül, szombathelyi iskolák számára természetcentrikus környezeti nevelési programok lebonyolításra, két területet tartott kiemelt figyelemre méltónak, az egyik a Kámoni Arborétum, a másik a Vasi Múzeumfalu. Azóta mind a két területet igyekeztünk programokkal megtölteni.

A Kámoni Arborétumban tartjuk az Ökosuli foglalkozásait, az ökotábor keretében kisebb munkálatokat is végeztük a területen. Úgy gondoljuk a terület fontossága – tudományos jelentősége mellett – az által is növekedhet, ha a területre érdemes bejönni, mert az olyan programok, rendezvények vannak, amelyek közérdeklősére tarthatnak számot.

Indokolni kell az Arborétumon belüli helyszínválasztást is.

A Kaliforniában honos Hegyi mammutfenyők a világ legnagyobbra megnövő fái, egyben a Föld ma ismert legnagyobb testű élőlényei. A legidősebbek kora meghaladja a 2000 évet is. Bár az Arborétum mammutfenyője ehhez a lehetőséghez képest még csecsemő, mégis úgy gondoltuk, egy Madarak és fák napi rendezvénynek, ennek a fának a tövében kell megvalósulnia.

Ami eddig megvalósult:

2004-ben is és 2005-ben is kb 200 ember volt kíváncsi a rendezvényre, még a legvégén is 30-40-en, melyről a helyi televízió és a megyei sajtó is tudósított. 2004-ben több volt a gyerekfellépő, sok volt a vers. A szelíd gyerekhangok azonban elvesztek az Arborétum fái között, ezért 2005-ben több volt a hangszeres fellépő. A helyszínhez és az eseményhez jól passzolnak a fúvós hangszerek, a kórushangzás, a népzenét játszó zenekarok és a kisebb együttesek produkciói is. 2004-ben fellépett a Magyar Zenebarátok Egyesülete, Németh Tamás – tárogató, Peltzer Géza – harmonika, Zsoldos (Báró) Zoltán – bendzsó, Paulik Családi Zenekar, Horváth Károly – tekerő, a Rutafa énekegyüttes.

Jó volt látni, hogy élet költözött erre a területre, az emberek birtokba vették ezt a helyet. A tó partján a népdalénekes lányok fonták a hajukat, kissé távolabb egy fenyő tövében a fuvolista lányok próbáltak. Bár a profi zenészek kissé aggódtak, hogy sem színpad nem lesz, sem erősítés. De ettől valahogy különös varázsa lett a rendezvénynek.