Előzmények
A sorozat új helyszínen, a Kerekerdő Alapítvány keretei között „A kerek világ kicsiben” címmel folytatódott. 2004. november 18-án Angol Estet tartottunk, utunk üde zöld réteken, gyapjúkabátos juhok mellett, köd és virág borította dombvidékeken át vezetett a költészetben és zenében gazdag Szigetországba. Láthattunk derűs, vidám filmecskét Angliáról, elhangzott egy magyar író novellája angol úti élményeiről, s a meteorológiáról, láthattunk angolkeringőt a Haladás Táncsport szakosztálya párosának közreműködésével, a Capito Gitárklub növendékei Beatles nótákat énekeltek. Felidéztük ismert angol költők verseit, gyönyörködhettünk az angol táj jellegzetes szépségében, természeti értékeinkben, vendégeinket angolteával és az ehhez járó jellegzetes szendvicsekkel és teasüteményekkel kínáltuk.
2005. február 23-án Horvátországot próbáltuk megidézni, ez azért is számított érdekes feladatnak, mert városunkban és környékén, sok horvát nemzetiségű polgár él. Nem volt könnyű. Úgy megidézni az országot, hogy azok is jól érezzék magukat, akik nálunk sokkal jobban is meri történelmét, kultúráját. Vágyakat kívántunk ébreszteni, és emlékeket felidézni, amikor bemutattuk a horvátországi nemzeti parkokról szóló kisfilmet, Jókai Mór és Jules Verne vezetésével kirándultunk Raguzában, és meghallgattuk a Horvátzsidányi Betyárokat, akik horvát népzenével szórakoztatták a közönséget.
Az ismeretterjesztő, szórakoztató kulturális programsorozat célja
Egy-egy nemzet, ország természeti, kulturális értékeit, gasztronómiai kincseit próbálja felidézni, bemutatni több műfaj integrálásával. Az egyes esteken hangsúlyos szerepet kap az egyes országok történelme, irodalma, zeneművészete, megpróbáljuk érzékeltetni az adott táj jellegzetességeit, bemutatni természeti kincseit. A műfaji sokszínűség lehetőséget ad arra, hogy többféle érdeklődésű, szemléletű ember megtalálja a számára vonzó programot, közben viszont más impulzusok is érik, így alkalmas a sorozat ismereteink, élményanyagaink bővítésére.
Az országok kiválasztásában szerepet játszik, hogy nagyon távoli egzotikus kultúrájú országokat ugyanúgy ember és érzék közelbe hozzuk, mint a közeli könnyen meglátogatható, személyesen is megtapasztalható országokat.
Fontosnak tartjuk, hogy a versek, dalok, zeneművek élő előadásban szólaljanak meg, az ismeretterjesztő előadásokat lehetőleg hiteles, hozzáértő előadók tartsák.
Az Estek felépítése
- Az ország, nemzet bemutatása hangulatok történetek képek felidézésével. Ez történhet irodalmi idézetek, történelmi érdekességek és kisfilm segítségével.
- Az ország, nemzet természeti értékeinek bemutatása kisfilm, diavetítéssel egybekötött előadással.
- Szemelvények az ország irodalmából: versek novella és regény részletek, jellegzetes korszakok, ismert írók, költők megidézése.
- Gasztronómiai kirándulás: az ország, nemzet étkezési kultúrájának bemutatása, kóstoló jellegzetes ételekből, italokból.
- Dallamok, ritmusok: a zenei jellegzetességek bemutatása meghívott művészek segítségével
- Egyéb érdekességek bemutatása: tánc, mozgásművészet, képzőművészet stb.
Az egyes esteken nem szerepel minden programblokk, a legjellemzőbb vonásokat kíséreljük meg megfoghatóvá, átadhatóvá tenni. Az Estek helyszínét az ország hangulatához próbáljuk igazítani képek, tárgyak, díszletek segítségével.
Helyszín: Ökocella, a Kerekerdő Alapítvány központja.
A programok időtartama: 2-3 óra
Megvalósult programok
Angol Est az Ökocellában
Napsütötte és köd borította szigetek, lágy domb- és völgyvidékek, tavak, vízesések, zöldek és kékek, zöldeskékek és kékeszöldek. Kőcsipkés gótikus katedrálisok, ódon kastélyok, szonettek és drámák, merev hagyományok és merész újítások.
2004. november 18-án Nagy-Britannia ihlette ötórai teára vártuk „szalonunkba” kedves vendégeinket. Akik nem is késlekedtek, s legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, az érdeklődéssel telt kedves közönség megtöltötte Alapítványunk szigetországi hangulatba öltöztetett Központját. A megértő és fáradhatatlan Nagyérdemű (, akinek ülőhely már nem jutott) még a folyosóról is figyelemmel kísérte az Est műsorát.
Angol teadélutánunk „A kerek világ kicsiben” című kulturális rendezvénysorozat részeként került programjaink sorába. Nem volt előzmény nélküli, mivel a Művelődési és Sportház rendezvényeinek palettáján 2003-ban született egy estsorozat, melynek címe „A világ kicsiben” volt. Ennek hagyománytisztelőjeként és örököseként a Kerekerdő Alapítvány folytatta a megkezdett utat, és a francia sanzonok (Francia Est), a dél-amerikai ritmusok (Dél-Amerikai Est), az Andersen-mesekincs (Dán Est), és a duruzsoló orosz szamovár (Orosz Est) után angol kulturális értékek, hagyományok bemutatására határozta el magát. Az Angol Est nem csupán az angol nemzet, hanem a Brit-szigetek valamennyi lakójának szülőföldjét hívta segítségül, s idézte meg Nagy-Britannia természeti értékeit, kulturális életművét, gasztronómiai „találmányait”.
Egy igazi angol csalhatatlanul meg tudja különböztetni egymástól a szórványos esőzéseket, az időszakosan megnövekedett felhőzetet, és az esetleges záport vagy zivatart. Angliát és rajta keresztül a Brit-szigeteket a közhit a köd és eső hazájának tartja, pedig a valóságban annak csak egyes részei, és azok is csak egy-egy napra érdemelhetik ki ezt a nem túl barátságos jelzőt. Bálint György az Esten idézett Londoni köd című novellájából megtudhattuk, hogy maga a londoni eső is némi szégyenérzettel, szomorúsággal és elnézést kérve közli a város lakóival: „Úgy tűnik (már megint) esem”. Pedig ha tudná, hogy a legfontosabb és leggazdagabb társalgási témával, az időjárással ajándékozza meg a londoniakat, eszébe se jutna irulni-pirulni a csapadékhozama miatt.
A magyar novella részletei után közönségünknek bemutattuk Alapítványunk legkedvesebb angol mozgóképeit. A kisfilm fehéren csillogó sziklapartjainak, gyapjúkabátos, békésen legelésző juhainak, festői halászfalvainak, és az eleven angol főváros képeinek zenei aláfestését „a liverpooli négyek”, a Beatles muzsikája adta.
A standard táncok sorában az első helyen szereplő, harmonikusan hullámzó, lendületes tánc nevét származási helyéről kapta. Így természetesen estünk műsorából sem hiányozhatott az Angol keringő. A Haladás Sporttánc Szakosztályának párosa, Kalmár Tamás és Németh Andrea számára a közönség készséggel engedte át – széksorai felajánlásával – a lehető legnagyobb táncteret. S így egy nagyon látványos bemutatót láthattunk a táncosok rendelkezésére álló, alig nagyobb, mint 3×4 méteres „bálteremben”.
A leghétköznapibb pillanat is képes költészetté válni valamely nemzet nyelvén, így igaz ez az angolra is. Britannia költőinek tollából tengernyi (ha nem óceánnyi, de azt nehezebb leírni!) tinta folyt el, s nem is lehet e szerzőket elégszer idézni. A rímvirágokkal tarka mezőre, azaz a szigetország költészetébe Kemény Katalin szavain át érkeztünk. Előadásában angol szerzők műveiből kaptunk szép válogatást.
Az angol teadélutánokat már évszázadokkal ezelőtt is szokás volt rövid színdarabokkal, szavalatokkal, és zenei előadásokkal élénkíteni. Mi is – követve a hagyományt – így tettünk. A Capito Gitárklub tehetséges zenésznövendékei többek között Beatles-dalokkal érkeztek Angol Estünkre. A négy fiatal előadását a közönség részéről elismerő taps jutalmazta, s további gitár- és énekszóra kérlelte.
S mindeközben csészék csörrentek az asztalon; a kezekben illatozó, aromás ízű italt fennen dicsérte a társaság. A délutáni teázás angol szokása Bedford hetedik hercegnőjétől származik. A XVIII. század vége felé kiadós reggeliket fogyasztottak, későn vacsoráztak, így öt órára a hercegnő már rosszul volt az éhségtől. Elrendelte hát, hogy ebben az időben kekszet és teát szolgáljanak fel, mely előbb arisztokratikus divat, később azonban nemzeti hagyomány lett. A jó angol háziasszony maga is példával járt elől a kínálgatásban. Egyes előkelő családokban előfordult, hogy a dáma vendégei kedvéért egyetlen délután során akár húsz csésze teát is megivott. Így érthető Sidney Smith, brit prédikátor XVIII. századi felkiáltása: „Hogyan élhettünk korábban tea nélkül?!”
Estünk végéhez közeledvén gazdára talált az utolsó morsel, azaz az uborkás-sonkás kétszersült, és az utolsó muffin teasütemény is. Az uzsonna egészen a novemberi estbe nyúlt. Búcsút vettünk a galambszürke égbolt és a fanyar humor hazájától, egy gyönyörű országtól.
Horvát Est
Azokban, akiknek már ismerős volt a táj, szép emlékeket ébresztett a Kerek világ kicsiben rendezvénysorozat februári „utazása”. Azokban azonban, akik még nem érezték arcukon a dalmát tengeri levegőt vagy az adriai napsütést, minden bizonnyal vágyat keltett, hogy megismerjék ezt a barátságos európai országot.
2005. február végén Horvát Estre vártuk vendégeinket, hogy a téli fények szerénysége ellenére megidézzük a szomszédos ország napsütéstől ragyogó hangulatát, és képzeletbeli utazást tegyünk Szombathelytől Dubrovnikig. A világnak e nagyon fiatal országára – meglepődésünkre és csodálatunkra – nagyon bőkezűen szórta ajándékait a Természet. Horvátország kulturális örökségének és természeti parkjainak színessége Estünk vendégei előtt semmiképpen sem maradhattak rejtve. Tradicionális tamburazene, horvát irodalom, fénnyel írott és fénnyel mozgó természeti képsorok, hagyományőrző ételkülönlegességek kóstolása sorjáztak ezen az estén az Ökocella falai között.
Vendégeink megérkezését követően máris rövid városnézésre, illetve történelmi tájegységeket érintő kirándulásra indultunk Jókai Mór és világirodalmár-társai „idegenvezetésével”. A regényrészletek Kemény Katalin előadásában hangzottak el, s vezettek minket mind közelebb a dalmát kőfalakhoz, isztriai virághoz, a horvát-szlavón tájhoz. Lábunk alatt az erődített óváros öreg utcáját éreztük szaladni, le egészen a kikötőben ringatódzó halászbárkáig, amelyen tekintetünk nyugodott. Az írók tolla által így lefestett tájra igyekeztünk további, immár valós képsorokkal is vendégeinket elkísérni.
A Horvátország hét nemzeti parkját bemutató kisfilm igazolta sejtésünket, hogy a természet védelmére különösen nagy gondot fordítanak déli szomszédaink. A földközi-tengeri térség több száz szigetének háborítatlan oltalmában rendkívül színes élővilág bújik meg. A szárazföld védett részein szintén számos ritka növény- és állatfaj talál menedéket. Plitvicén harsogva ömlik alá és csendben mélázva csorog a víz. És suhanva száll, permetezve zuhan, tajtékkal harsogva esik. A legismertebb horvát nemzeti park területén nedves öreg erdőktől körülvéve tizenhat tó terül el, amelyek számtalan vízeséssel kapcsolódnak egymáshoz. A vízeséseknél jóval csendesebb, de hasonlóan lenyűgöző természeti képződmények teszik híressé a Paklenicai Nemzeti Parkot. Karsztszurdokai és sziklafalai közöttt nem egy indiánfilmet fényképeztek celluloidszalagra közép-európai filmgyártók. Hegyeit a rézbőrű testvérek helyett ma inkább a félelmet és tériszonyt nem ismerő sziklamászók látogatják a legszívesebben. Az antik hagyomány szerint a kalandos életű Odysseus-t is rabul ejtette az adriai Mljet-sziget szépsége, illetve a kicsiny földdarab nymfája, Kalypso. A görög eposz hőse nem is sejtette, hogy e sziget valamikor védett nemzeti parkja, természeti kincse lesz e tájnak.
Annak a tájnak, amely már valójában Horvátország dél-keleti csücske. Itt található az „Adria gyöngyszemének” nevezett, fallal védett város, Dubrovnik is. A védett természeti értékeket bemutató kisfilmet követően, Dubrovnik történelmének rövid felelevenítésével megismerhettük az erődített település kulturális hagyatékát – a városalapítás legendájától középkori kereskedelmi szerepén át szellemi virágzásáig -, és lakóinak épített környezetét, amely ma már a Világörökség részeként szintén védelem alatt áll.
Estünkön nemcsak a kerek nagyvilág horvát tájra utaló irodalmából válogattunk, hanem külön csokrot készítettünk horvát szerzők műveiből is. A rímvirágokból kö(l)tött színes verscsokrot Kemény Katalin nyújtotta át vendégeinknek, magyar fordításban.
Horvát szomszédaink szája ízének megfelelő, de szombathelyi közönségünknek is tetsző étkek sorakoztak vendéglátó asztalunkon. Az Ökocellában levegőn szárított, füstölt dalmát sonka illatozott juhsajttal, olajbogyóval körítve. A csavart lokni alakú édes süteményt, a sudlicát egy szentpéterfai horvát háziasszony készítette szívvel-lélekkel erre az estére.
A határainkon innen, megyénkben lakó, évszázados horvát hagyományokat őrzők itt élnek közöttünk, nem egy nemzetiségi településen. A Nagyérdemű soraiban is ülve elismerően szóltak arról a látásmódról, amely a Horvát Esten saját kulturális örökségükbe próbált betekintést nyújtani. A népviseletben érkezett Horvátzsidányi Betyárok vidám tamburica-muzsikája csendült fel Estünk végén. A zenészek, s a közönség horvát hagyomány-őrzőinek énekét messze vitte a februári szél. Messze, egészen a dalmát partokig.
Japán est
Bizonyára sokaknak nem meglepő, hogy alapítványunk időről időre kitekintést tesz a kerek nagyvilágba, és olyan nemzetek nyomába iramodik, amelyek valamilyen formában szellemi lenyomatokat, szokásokat hagytak a Föld képén, lenyűgöző és értékes tárgyi emlékeket, történelmi örökséget adtak az emberiségnek. A bolygónkon élők mind-mind ilyen nemzeteknek a tagjai. Kivétel nélkül. Ezúttal A kerek világ kicsiben estsorozat eddigi legtávolabbi utazására kerítettünk sort. Távol-keleti ízeket, dallamokat, képeket és mozdulatokat idéztünk meg az Ökocella egyik november esti programján. Miközben vendégeink érkezésére várva az európai fül számára kissé szokatlanul hangzó koto szólamait hallgattuk, illatos füstszalagocskák siettek egymás körül csavarodva, tekeredve a füstölőkből a magasba. Japán Estünk egy páratlan kultúra ősi gyökereit, ma is élő és átörökítésre méltó hagyományait, természeti környezetét igyekezett bemutatni.
Japán lakói egy percig sem kételkednek földrajzilag kedvező helyzetükben, abban, hogy az estenkénti vulkánkitörések, földrengések és forgószelek ellenére nagylelkű volt hozzájuk a teremtés, azaz Izanagi és Izanami, a menny lebegő hídján álló istenpár. Tengervízbe merített kődárdájuk alkotta meg a japán szigetsort, a világnak e különös és szép szegletét. A shinto vallás értelmében szentként tisztelt hegyek és erdők évszázadokon át érintetlenek és sértetlenek maradtak, a mitológia, a képzőművészet és az irodalom állandó tárgyát képezték.
Japán szigeti mivolta és fekvése történelmét és kultúráját egyaránt meghatározta. A partokat övező tengerek a kapcsolattartás akadályát jelentették, az idegen hatások beszivárgását visszatartották. De az olykor bősz, tájfunok korbácsolta vizek óvták is Japánt a támadó kísérletek ellen; megóvták egyben kultúrája egyediségét, különállóságát, tisztaságát. A tenno, a japán császár különleges címmel tüntette ki azokat, akik a japán kultúra hagyatékát ápolják, illetve örökítik át a felnövekvő nemzedéknek. Ők Japán élő kincsei – tudtuk meg egy érdekes kisfilmből az est során.
Közreműködő vendégeink közt ezúttal olyan érdekes embereket köszönthettünk, akik egy-egy ősi japán szokás ápolásának szentelik majd’ minden idejüket; tudásuk elmélyítésére és átadására törekednek. Ekk István apróságai különös növények. A „kertművész” előadásából megtudhattuk, hogy e törpefák életük derekán sem igen érik el a fél méteres magasságot. A bemutatott bonsaiokat tekintve, megértettük, hogy növény és gazdái között olyan bensőséges kapcsolatra van szükség, amely japán kertészeknek már több ezer évvel ezelőtt a sajátja volt. Ekk úrtól sok érdekességet hallhattunk a bonsaiok életéről, történetükről, alakításuk hagyományairól, és ápolásukról.
A világirodalomnak rendkívüli sorai, gondolatőrzői a japán haikuk. E sajátos, tömör és mégis gazdag mondanivalót rejtő literatúrából válogattunk, hogy a szótagjelek bűvöletébe vonjuk hallgatóinkat.
A bűvölet azonban még csak ezután tetőzött igazán a közönség soraiban, amikor hosszas várakozás után előléptek a sógunok kardját mesterien forgató harcosok. A Sei Ken Japán Hagyományőrző Egyesület tagjai a tradícionális japán kardművészet, az iaido művelői. A fegyver-és viselet-bemutatót követően a mozdulatok, a milliméter pontosan kiszámított vágások, a támadások, és az elhárítások sora következett. Császár Gábor az egyesület vezetője, 1. danos iaido oktató alapos történelmi ismereteit is felfedte előttünk. Csodálattal hallgattuk a japán sógunok több évszázados harcának történetét.
A távol-keleti hangulat megteremtésében sokan siettek segítségünkre. Rakuzással készült kerámiák, japán társasjátékok, színes selymek, kalligráfiák és gésaábrázolások társaságában kóstoltuk végig és fogyasztottuk el a japán konyha izgalmas kínálatát, kortyolgattuk el az illatos zöldteát. A bátrabbak szakéval, rizspálinkával oltották szomjukat.
Lengyel est
Februárban a galíciai hegysoron átkelve egy közép-európai nemzet otthonába látogattunk el, Lengyelország földjére. Az aprólékos finomsággal metszett városok, a virágszőnyeggel, erdőségekkel tarkított tájak, nemzeti parkok, fűszeres szláv étkek mind-mind színes részei Polonia bennünk élő barátságos képének. Lengyel Estünkön az ország természeti értékeiből, nemzeti hagyományaiból, zenevilágából, lírájából és ízeiből állítottunk össze egy kis esti kóstolót.
A Henryk Sienkiewytz történelmi regénye alapján készült Tűzzel-vassal c. film képsorai fogadták az érkezőket, akik a vetítővásznon kora-újkori lengyel és kozák viseletet, fegyverzetet, korabeli menyegzőt, párbajt és csatajeleneteket láthattak. A filmrészleteket népzene kísérte. Mérei János, a Bartók Béla Zeneiskola tanára volt az esten közreműködő legfőbb hangadónk. Hamarosan vidám harmonikaszóval töltötte meg az egész termet. Az ismerős Kakukk Jankó dallamát egy újabb népdal, majd egy kedves mazurka követte. Nem maradhatott ki a hangszeres előadásból Chopin, a nagy tiszteletnek örvendő zeneszerző sem. Hasonlóan színes csokrot kötöttünk a lengyel irodalomból válogatott versekből.
Azt tartják, hogy Lengyelország úgy általában a „madarasok” paradicsoma. Egy, a mazúriai-tóvidéken tett látogatás során, minden bizonnyal megrendülünk abbéli hitünkben, hogy a magyar föld a legkedvesebb a gólyák számára, mert errefelé csaknem mindegyik házon, s templomtornyon ott egy kocsikeréknyi fészek, s hangos kelepelés tölti be a falvakat. Lengyelország területén jelenleg 23 nemzeti park, és 122 tájvédelmi körzet van. Kalauzunk, Németh Csaba vezetésével, vetített képeket is segítségül hívva az ország több, védettséget élvező szegletébe is bekukucskáltunk. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa rengeteg fényképpel és gazdag természetismerettel tette színessé, érdekessé előadását.
Egy régi lengyel mondás szerint „ne bízzál azokban, akik keveset esznek”. Tudvalévő, hogy a lengyel nemzet szeret enni. Az évszázadok során a történelmi változások, az állam többszöri felosztása, új meg új gazdái, különböző nemzetek hatásai mind-mind befolyásolták konyhájának étlapját. Vendégváró asztalunkra ezúttal lengyel tészta került. A lekváros, szalonnás-káposztás pirog nagy tetszést aratott az Ökocella közönsége körében.
Estünk végén Katona Attila, a Berzsenyi Dániel Főiskola történésze tartott, mintegy ezer esztendő történéseit felölelő előadást Egy közép-európai nagyhatalom. Lengyelország története címmel. Vendégeinktől a lengyel születésű II. János Pál pápa soraival búcsúztunk.
Kósi Anita
Tervezett programok
Olasz Est
Olaszország rendkívül színes, természeti értékekben gazdag ország. Területén található hegyvidék, termékeny síkság, területét nagy százalékban tenger veszi körül. Kulturális hagyományai évezredekre nyúlnak vissza, történelme is változatos. Voltak a területén városállamok, tartozott Ausztria fennhatósága alá, területén volt királyság, köztársaság, véres harcot vívtak az olasz nemzeti állam kialakulásáért. Az olasz irodalom gyökerei és nagyon régre vezethetők vissza, nem hagyhatók figyelmen kívül az ókori, középkori irodalmi hagyományok, de jelentős a modern olasz irodalom is. Az olasz képzőművészet, ezen belül is a reneszánsz festészete, építészete rendkívül ismert, szinte bárki meg tudja nevezni a nagy olasz festőket, szobrászokat. Ha olasz zene, akkor opera. Az operairodalmat elképzelni sem lehet Olaszország nélkül Az olasz ételek világszerte ismertek kedveltek, nagyon híresek az olasz borok. Ezt a természeti, kulturális, gasztronómiai sokszínűséget kívánjuk életre hívni Estünkön, előadók, művészek segítségével, törekedve minél sokszínűbb, érzékletesebb program összeállítására. Célunk, hogy minél több érzékszervet megmozgatva adjunk hiteles képet a hozzánk nagyon közeli ismert és kedvelt kultúráról.
Az Est tervezett programja:
Olaszország nemzeti parkjai, természeti értékei- képes beszámoló
Az olasz képzőművészet virágkora- művészettörténeti előadás: Az olasz reneszánsz
Az olasz irodalom gyöngyszemei: válogatás az olasz lírából. Az olasz táj, az olasz életérzés bemutatása regényrészletek segítségével.
Részletek olasz operákból meghívott előadó tolmácsolásában zenekísérettel
Vendéglátás: kóstoló jellegzetes olasz ételkülönlegességekből, borokból
Galéria
