I. Általános összegzés
A hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogalkotás és a jogszabályokban előírt különböző színtű tervek készítése újszerű követelményeket jelent, mind a jogalkotók, mind a döntéshozók, mind, pedig a tervező szakemberek számára. Az érintettek, most teszik meg az első lépéseket ezen a járatlan úton. Részben ennek köszönhető, hogy mind a jogszabályokat, mind pedig a már elkészült terveket komoly kritika éri, a különböző szakmai körök, illetve társadalom szervezett csoportjai felől. Az eddig összegyűlt tapasztalatok alapján megfogalmazható, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos alaphelyzet, rendkívül hiányos feltárása miatt, a tervezés nem szorítkozhatott másra, mint az elvi célok ismételgetésére és így az intézkedési tervek, a hozzárendelt költségigényekkel együtt nem lehetnek megfelelő alapjai a közeljövő hulladékos beruházásainak és a rendszerek működtetésének, illetve nem szolgálhatják a hulladékgazdálkodási prioritásokat.
Egy, bármilyen színtű hulladékgazdálkodási terv, a megelőzési, a szelektív gyűjtési, újrahasznosítási, és ártalmatlanítási intézkedések összegzése. A megelőzés feltétlen prioritásának érvényesítéséért a legtöbbet maga a jogalkotó tehet, ha szabályozásaiban egyértelművé teszi ennek elsődlegességét és megteremti ennek jogi gazdasági feltételeit.
Sajnos a Hgtv. eddigi végrehajtási rendeletei sem segítik a megelőzés elvének érvényesülését.
Szinte valamennyi elkészült tervet, így a szombathelyit is jellemzi, az adatok nagyfokú hiánya, az elemzések elégtelensége. A probléma kezelését az un. csővégi szemlélet hatja át, mely szinte kizárólag műszaki, technikai problémává silányítja a hulladékgazdálkodás ügyét. A cselekvési program, és a szükséges intézkedések megfogalmazásánál a teljes tanácstalanság, ötlettelenség jellemzi a terveket, melyek a probléma megoldásánál szinte kizárólag a hulladékgyűjtéssel és kezeléssel megbízott vállalatokra építenek. Meg sem kísérlik, hogy számoljanak az Önkormányzat jogalkotói, helyi szabályozási lehetőségeivel, a meglévő intézményhálózattal, a tulajdonában, illetve kezelésében lévő közterületekkel kapcsolatos jogosítványokkal, a tulajdonában lévő egyéb vállalatokkal, az általa működtetett hivatalokkal, oktatási intézményekkel, gazdasági szabályozási lehetőségekkel.
A tervek készítőiben fel sem merül annak lehetősége, hogy a hulladékképződés folyamatába lehetőség van beavatkozni. A hulladékképződés jelenlegi mértékét, a fogyasztói társadalom megváltoztathatatlan következményének tekintik, melynek jelenlegi trendjeihez a tervek is csak asszisztálnak. A terv a kötelezően előírt tartalmi követelményeknek próbál csak megfelelni, de több pontban ezt csak a pírforma szerint sikerül neki.
Az alaptörvényben is megjelenő legfontosabb prioritás a megelőzés, melyre vonatkozóan a szombathelyi terv semmilyen konkrét javaslatot nem tesz. Egyéb formai és tartalmi hiányosságai miatt, elsősorban ezért, az Ökohydro Kft által készített tervet, jelen formájában nem javasoljuk elfogadásra, annak átdolgozását indítványozzuk.
II. Az előzményekről (területi hulladékgazdálkodási tervek)
A helyi tervek készítésének, az OHT –re támaszkodó, regionális tervek adnak keretet. Sajnos már ezekkel a tervekkel is sok probléma van. A területi (regionális) hulladékgazdálkodási tervek az Aarhisi Egyezmény hatálya alá tartozó programok, vagyis a társadalmi egyeztetési folyamatát a 2001. Évi LXXXI. tv rendelkezéseinek megfelelően kellett volna lebonyolítani. Sajnos ez elmaradt. Ez különösen azért nagy hiányosság, mert a tervekben meghatározott célkitűzések, beruházások társadalmi támogatottság hiányában nem, vagy csak komoly konfliktusok felvállalásával teljesíthetőek.
Az egyes regionális tervek adatainak összehasonlításából jól látszik, azok megbízhatatlan-sága. Az azonos tartalmú adatok vonatkozásában, a régiók között valószerűtlenül nagy különbségek vannak. Ez az alaphelyzet az egész produktumot támadhatóvá teszi, hiszen kétséges, hogy bizonytalan, vagy hiányos adatokból, alapvető értelmezési problémák mellett, mennyiben lehet szakmailag megalapozott terveket készíteni. Másik visszatérő probléma a definíciók tisztázatlansága. Az egyes tervekből kitűnik, hogy szinte régiónként máshogy értelmezik a „nem veszélyes ipari hulladék”, a „felhalmozott hulladék” kategóriáit. Itt meg kell jegyeznünk, hogy e tekintetben a Nyugat-dunántúli terv sokkal jobb színvonalú társainál.
Sajnálatos, hogy a regionális tervekben visszaköszön, az OHT azon elhibázott koncepciója, mely a hatalmas központi komposztáló telepek építését szorgalmazza. A nagy központi telepek létesítése feleslegesen növeli a szállítási távolságokat és így a környezetterhelést. A kiemelten kezelendő veszélyes hulladékáramok vizsgálatakor sajnos mindenütt elmarad a PVC, az azbeszt és a felületkezelési hulladékok (galvániszap) számbavétele. Kimaradt a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztés (K+F) helyzetének bemutatása és ennek fejlesztésére vonatkozó javaslatok leírása is. (Stb.)
A regionális tervekből, mind a helyzetfeltáró, mind pedig a cselekvési programot bemutató fejezetekből kimaradt, atársadalmi háttér feltárása (intézmények, civil szervezetek, hulladékos képzés-oktatás-ismeretterjesztés, lakossági attitüd, stb.) bemutatása. A tervek leggyengébb fejezetei a cselekvési programok, ahol jól kiütközik a koncepciótlanság és a tervezhető bázisadatok és trendek hiánya . A legtöbb tervben a cselekvési programokhoz, legfeljebb pénzeszközöket rendelnek, nem jelennek meg viszont, a megjelölt célok eléréséhez szükséges jogi intézkedések, a bevezetendő gazdasági szabályozók, oktatási-képzési-ismeretterjesztési intézkedések, programok. Az összehasonlító elemzések szerint a régiók közül az Észak-alföldi területi cselekvési program emelhető ki
A területi tervek rövid költségvetési részei elnagyoltak, sok helyen túlzóak, semmiféle betekintést nem adnak a számítások megalapozottságának ellenőrzésére. A területi tervek hiányosságai, elnagyoltsága, koncepciótlansága előre vetíti a helyi hulladékgazdálkodási tervek hibáit.
III. Általános elvi észrevételek (a helyi hulladékgazdálkodási tervről)
A helyi hulladékgazdálkodási terv hat év távlatában határozza meg az adott település hulladékgazdálkodási feladatait. Központi elvárás, hogy a tervben megjelenő helyi megelőzési, a szelektív gyűjtési, újrahasznosítási és ártalmatlanítási intézkedések egyrészt
– az OHT-ban és a Hgtv 1., 4 és 5.§-aiban megjelölt célokhoz, alapelvekhez és tevékenységi sorrendhez igazodjanak,
– másrészt a település – lakosság által is elfogadott- jövőképéhez.
Társadalmi támogatottság hiányában a tervben kijelölt célok, programok egyáltalán nem, vagy csak komoly konfliktusok felvállalásával teljesíthetőek.
Súlyos szemléletbeli és szakmapolitikai hiányosság, hogy a szombathelyi terv tervezete ezeket az elvárásokat nem tudja felmutatni. A terv a hulladék képződés megelőzése helyett (mivel azt láthatóan sem értelmezni, sem kezelni nem tudja) leginkább a szelektív gyűjtésre, a már meglévő hulladékok újrahasznosítási-ártalmatlanítási feladataira koncentrál. Elmarad annak világos megfogalmazása is, hogy az anyagában történő (értelmes) hasznosítás megelőzi a termikus hasznosításként megjelölt tevékenységet. Ennek kimondása azért fontos, mert egy esetleges égetőmű építése újra és újra felmerül a hulladékgazdálkodásban érdekelt vállalatok részéről.
A megelőzés feltétlen prioritásának érvényesítéséért, legtöbbet maga az önkormányzat tehet, ha olyan hulladékgazdálkodási tervet alkot, amely egyértelművé teszi ennek elsődlegességét és megteremti ennek jogi-gazdasági feltételeit. Amikor a terv méltatlanul alacsony színvonalon foglalkozik a települési szilárd hulladékok csökkentési lehetőségeivel, akkor éppen annak értelmét és fontosságát vonja kétségbe. Ez a hozzáállás elkendőzi a tervalkotó önkormányzat felelősségét mindazért, amit a megelőzésért a jogalkotásban, a hulladékgazdálkodásban illetve a személyes példamutatásában tehetne.
Márpedig amíg maga az önkormányzat nem teszi egyértelművé a megelőzés prioritását, addig nem várható el a polgártól sem, hogy megértse annak környezetvédelmi fontosságát. De az sem, hogy a társadalmi szervezetek teljes meggyőződéssel, aktivitással segítsék az ilyen szemlélettel készült hulladékgazdálkodási tervek megvalósítását.
IV. Formai, szerkezeti megjegyzések
Szerkezeti aránytalanságként értékeljük, hogy a részletes, általános leíró részhez képest a helyzetelemző részek, de különösen a cselekvési program rendkívül szűkszavú. Nem az a baj, hogy részletesen ír egyes környezeti elemekről. Sokkal inkább probléma, hogy egyes dolgokról sokat ír, másokról keveset, többek között nagyon lényeges dolgokról egyáltalán nem ejt szót. Az összegyűjtött ismereteket információkat nem értékeli hulladékgazdálkodási szempontból, illetve az információk gyűjtésénél (a kötelezően előírtakon kívül) nem olvasható ki semmiféle koncepció.
Általában érvényes a tervre, hogy nem elég probléma érzékeny. Leír adatokat, de nem jelzi a kiolvasható problémát, nem próbálja elemezni az okokat. Ilyen például a csatornahálózatra való csatlakozás 90%- os aránya. Mi van a többivel, mely városrészeket érint ez a dolog, stb. Vagy, a hulladékudvar kihasználtságának értékelése, mi lesz a nem oda kerülő veszélyes hulladékokkal, stb.
Sok esetben nem tudjuk, vagy csak kikövetkeztethetjük az adatok forrásait. Több esetben nem elég egyértelmű, hogy a táblázatban szereplő adat mennyire teljes körű milyen megbízható, vagy, ha nincs adat, miért nincs, mit kellene tenni hogy legyen, milyen erőfeszítéseket tett a tervező az adatok gyűjtésére. Jót tenne a tervnek, ha minden konkrét adat, (táblázat alatti lábjegyzetben) után szerepelne, annak forrása, minősége (honnan kapott, miből számított, hogyan becsült, stb.).
Jó lenne ha az adatok forrásáról megbízhatóságáról, illetve az adatok értelmezéséről, elemzéséről, értékeléséről szóló részek formailag világosan elkülönülnének. Több esetben (pl.: a nem csak szombathelyi hulladékkal foglalkozó cégek adatainál) nem egyértelmű, hogy az adat milyen mértékben tartalmazza a nem szombathelyi vonatkozásokat. Fontos lenne, hogy a tervező ne hagyjon adatokat, táblázatokat szöveges értékelés nélkül.
Nagyon lehangolóak a „na.” jelzésű táblázatrészek. Nem érzékelhető a tervező erőfeszítése az adatok felkutatására. Fontos lenne megmagyarázni az ilyen jelzés alkalmazását. Ezeknél a táblázatoknál már csak azok rosszabbak amelyek teljesen üresek (pl.: 35. Oldal), vagy ha az „na.” jelű sorhoz valamilyen intézkedést rendel.
V. Tartalmi észrevételek az általános leíró (I. fejezet) részhez
„A település bemutatása” c. fejezetnek, úgy véljük, nem az a szerepe, hogy különböző szaktudományok vonatkozó ismeretei, össze legyenek lapátolva, hanem sokkal inkább az, hogy a meglévő ismereteket, a hulladékgazdálkodás szempontjából értékelje a tervező. Pl. a természetrajzi viszonyoknál, a talajtípusok felsorolásánál sokkal fontosabb lenne meghatározni az illegális hulladék elhelyezés szempontjából, talajtani szempontból érzékeny területeket. Sajnálatos, hogy a természetföldrajzi leírásnál, szó sem esik a még meglévő természetes, ill. átalakított növényzetről, művelési mintázatokról, magáról a tájról. Ennek a fejezetnek egyes részei csak a belterületre vonatkoznak másik részei a közigazgatási területre.
A környezeti állapotról szóló rész nem foglalkozik a közterületek, zöld területek hulladékkal való fertőzöttségével sem, a várost övező kiskertes területek hulladékos problémáival, márpedig ezek a területek az illegális hulladéklerakás szempontjából, legfontosabb veszélyforrások. A közlekedési fejezetnél is fontos lett volna a városból kivezető utak környékének értékelése, az illegális szemétlerakás szempontjából, de a hulladékszállítás útvonalaival sem foglalkoznak a tervezők.
Nem foglalkozik a terv, a hulladékgazdálkodás szempontjából, olyan fontos dolgokkal, mint például a településszerkezet ismertetése – a lakótelepek, városi illetve falusias beépítés, kiskertes beépítések hulladéktermelési sajátosságai – a lakosság eloszlása, – sajátos hulladékáramlási irányok – a település kereskedelmi struktúrája stb. Ezek jellemzésére tematikus térképek lennének a legalkalmasabbak.
Nem elemzi a leíró rész a város hulladékgazdálkodási szempontból fontos társadalmi háttér elemeit sem. Ilyenek pl.: az önkormányzat, ill a Polgármesteri Hivatal tárgyi szakmai felkészültsége, a meglévő intézményrendszer (oktatás, kultúra, egészségügy, szociális, stb.), a hulladékos képzés-oktatás-ismeretterjesztés helyzete, a témával foglalkozó civil szervezetek, együttműködési hálózatok (helyzete, szükségessége), a lakosság hulladékokkal kapcsolatos attitűdje, szokásai, jelzései.
A gazdaságról szóló fejezetnek különösen fajsúlyos résznek kellene lennie, hiszen a hulladékok keletkezésének termelésének, a lakosság, fogyasztói, vásárlási szokásainak fontos alakítói a város termelő üzemei, kereskedelmi egységei. Elsősorban nem foglalkoztatási szempontból, hanem a hulladékgazdálkodás szempontjából kellene górcső alá venni a gazdaság szereplőit. Jó lett volna értékelni a termelő üzemeket kereskedelmi és szolgáltató egységeket, hogy hulladék szempontjából, az önkormányzat számára problémát okoznak, semlegesek, vagy potenciális partnerek lehetnek.
Fontos lenne, hogy hulladék szempontjából készüljön egy átvilágítás, arra vonatkozóan, hogy azokon a helyeken, melyre az Önkormányzatnak a legközvetlenebbül van ráhatása, azaz az Önkormányzat saját intézményiben, hivatalaiban, tulajdonrésszel rendelkező vállalataiban milyen a hulladékképződés helyzete, (mennyiség, összetétel, stb.). Nem elemzi a terv a város területét abból a szempontból sem, hogy bizonyos hulladékfajták, milyen mértékben jellemzőek (pl.: karton – kereskedelmi egységek, egyéb papír – irodaházak, kiskertes részek – biohulladék, stb.).
A „Területfelhasználás” c. fejezetben alig esik szó, a város sajátos településszerkezetéről, a hulladékgazdálkodást, erősen befolyásoló szempontok szerinti értékeléséről (pl.: zöldterületek, forgalmas közterületek, nagy forgalmú kereskedelmi egységek, családi házas övezetek, kiskertes övezetek, közjóléti erdők, stb.). Fontos, hogy legalább a település bemutatásánál szó essék, azokról a hulladékos problémákról, melyeknek a megoldása ha nem is önkormányzati hatáskör, de befolyásolja az itt lakók közérzetét.
Méltatlanul kevés szó esik az illegális hulladéklerakóról, a város jellemzően szemetes pontjairól, a közterületek tisztán tartásának kérdéséről. Érdekes lenne egy olyan tematikus térkép, mely hulladékos szempontból elemzi a várost
Zavaróak az olyan ellentmondásos adatok mint, pl. az uralkodó szélirány (2. oldal: É-i. D-i; 12. oldal: Ny-i), vagy a fizetőparkolók férőhelykapacitása (8. oldal).
A növény és állatvilág bemutatásának, sokkal inkább a természetföldrajzi fejezet után lenne a helye. A fejezet méltatlanul alacsony színvonalon tárgyalja a kérdést, különösen igaz ez az állatvilágra. Az általános bemutatáson kívül ennek a fejezetnek is lehetnek hulladékgazdálkodással összefüggő vonatkozásai, hiszen bizonyos kommersz és tömegességre hajlamos fajok (gyomok, rágcsálók, férgek, galambok) jelenléte a hulladékokkal hozhatók összefüggésbe. Itt jegyzem meg, hogy a város területén számos védett sőt fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmények alá tartozó madárfaj is előfordul.
Nagy hiányossága a fejezetnek, hogy nem értékeli a várost a hulladékmegelőzés kapcsán szóba jöhető intézkedések szempontjából. Egy önkormányzatnak, ugyanis nemcsak műszaki, technikai, és közvetlen pénzügyi eszközei vannak. Jó lehetőségei vannak, mint jogalkotónak (helyi rendeletek), intézményfenntartónak, mint tulajdonosnak (terület, ingatlan, cég tulajdonosának), mint kétoldalú szerződések alanyának, mint gazdálkodó szervezetnek, területkezelőnek, a város oktatási, kulturális életében, az egészségügyi szolgáltatások, területén a legfontosabb résztvevőnek.
VI. Keletkező hulladékok, meglévő rendszerek bemutatása
A megalapozó rész hiteles adatbázisa (aktuális környezeti adatok) azért lenne fontos, mert itt válik ismertté, hogy a jövőképben kitűzött célokat milyen tényleges állapotokból kell elérni és ahhoz milyen prioritások rendelendők. Ami a megalapozó részben nem jelenik meg azt később sem lehet érdemben vizsgálni.
A keletkező és felhalmozott adatok résznél jelentkező bizonytalanság és a sok „nincs adat” utalás nem annyira a tervkészítő cégnek róható fel – hiszen ő hozott anyaggal dolgozik, hanem annak, hogy csak 2003 év végéig nem is volt hulladékos adatszolgáltatásról szóló központi jogszabály.
Egyértelművé kellene tenni, hogy ma (a termelői veszélyes hulladékok nyilvántartását kivéve) nincs megbízható hulladékos információs rendszerünk, a mennyiségi-minőségi-összetételi adatok becsültek, vagy kitaláltak. Ezek között a tervkészítő igyekszik ugyan rendet tartani, de több helyen sikertelenül.
A tervben elmaradt vizsgálatok után hiányzik annak meghatározása is, hogy a jövőbeni megalapozott tervezés érdekében milyen további állapotfelmérésekre van szükség.
Egyébként visszatérő probléma a fogalmak, definíciók tisztázatlansága. Úgy tűnik nem egyértelmű például az „ipari hulladék” mibenléte, vagy hogy mi számít a „felhalmozott hulladék” kategóriájába..
Az előzmények között alapvető lenne számba venni és ismertetni a meglévő területi (pl.: Nyugat-dunántúlui Régió hulladékgazdálkodási terve, kistérségi koncepciók, tervek) és a helyi programok és koncepciók hulladékos előírásait. Gondolunk itt a feltételezhetően meglévő Környezetvédelmi Program, a Környezet-egészségügyi Akcióprogram vagy a Hulladékgazdálkodási Koncepció ma is hatályos és használható részére, a város területrendezési tervéről nem is beszélve. Ez elmaradt.
A terv nem értékeli a jelenlegi szelektív gyűjtési rendszerek (pl.: hulladékudvar) hatékonyságát (elmarad a SWOT analízis). Nyilvánvaló, hogy a keletkező háztartási veszélyes hulladékoknak csupán kis százaléka kerül a „hulladékudvarba” megfelelő lerakókra. Hogy ez miért van így és jól van-e így, arra nem ad választ a terv. Hasonló a helyzet a nem a csatornába jutó folyékony hulladék „hiányzó” részével.
A tervből teljességgel elmarad a hulladékszállítási útvonalak felülvizsgálata energiagazdálkodási illetve zajvédelmi szempontból.
Nem jelenik meg a hulladékgazdálkodás szempontjából hasznosítható erőforrások, tartalékterületek, kapacitástartalékok felsorolása.
Hulladékgazdálkodási szempontból nem értünk egyet azzal a megközelítéssel, hogy egyes hulladékok problémája – bár Szombathelyen keletkezik – de „nem a városi önkormányzat felelősségi körébe” tartozik.
A felhalmozott hulladék-adatoknál érthetően kellene megfogalmazni, hogy valójában hány nyilvántartott legális, megtűrt és illegális hulladéklerakóhely ismert és azok, milyen közegészségügy-környezeti veszélyt jelentenek. Csodálkozva olvastuk, hogy erről nincs nyilvántartás és távlati célként csak egy szűk mondat erejéig jelent meg a vadlerakók teljes felszámolásának szükségessége. Az ezzel kapcsolatos adatok gyűjtésénél más forrásokat is igénybe lehetett volna venni (Rendőrség, légifelvételek, Földhivatalok, stb., erdőgazdaság, stb.)
A terv a szervezett szelektív hulladékgyűjtés témáját, azzal intézi el, hogy jelenleg nincs ilyen Szombathelyen (5.2.1.) Valójában, mire a terv elfogadásra kerül, már működni fog. A megvalósítással kapcsolatos műszaki, gazdasági, tervezés megtörtént, az engedélyezések megtörténtek, a hulladékszigetek kiépítés alatt vannak. Tehát bőven rendelkezésre állnak ahhoz adatok, hogy (ha a hulladékmennyiségekről, még nincs is működési tapasztalat), hogy a hamarosan működő rendszer jellemzőiről, kapacitásairól, szóljon a terv. Annál is inkább, hiszen a cselekvési program legfontosabb prognózisai a szilárd hulladékok terén a szelektív hulladékgyűjtés bevezetéséhez kapcsolódnak.
Érthetetlen módon hiányzik az önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal belső „hulladékos átvilágítása”, a jelenlegi apparátus felkészültségének, a munka színvonalának felmérése.
A szilárd hulladékok nem csak ebben a fejezetben, de az egész tervben összemosódnak. Sehol nem derül ki azok eredet szerinti összetétele(a háztartásból, intézményből vagy közterületekről származó hulladékok aránya), holott ezek ismerete adna lehetőséget a későbbi beavatkozásokra, programokra. Ugyanígy elmaradnak a közigazgatási területen belül lévő, ámde hulladéktermelési szempontból speciális területi egységek (irodai komplexumok, lakótelepek, hétvégi telkes beépítések) részletes elemzése.
A kiselejtezett gépjárművekről lehetne adatot találni (pl.. az évente forgalomból kivont járművek mennyisége (Polg.Hiv), autóbontók, fémátvevők, stb.
A terv elspórolta a III. fejezet részletezését („A hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvető műszaki követelmények”) Jó lett volna, ha a mellékletek csatolása mellett bővebben értékelné a helyzetet a tervező.
Rövid úton lerendezi a terv a IV. fejezetet is (Egyes hulladéktípusokra vonatkozó speciális intézkedések.). Láthatóan nem tudott mit kezdeni vele a tervező. Nincsenek adatok, elemzések, értékelések.
Jelentős hulladékos esemény az évi lomtalanítás, és a karácsonyfa gyűjtés, melyre vonatkozóan szintén nem tudunk meg konkrétumokat (mennyiség, összetétel, hasznosítás, tapasztalatok, stb.)
A hulladékhasznosítás címszó alatt örömmel olvastunk volna arról, hogy a komposzttelepen készített komposztot hol, mire milyen eredménnyel hasznosítják, ugyanígy a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításáról is nagyon szűkszavúan ír a tervező.
Méltatlanul kevés figyelmet szentel a tervező, az illegális lerakók kérdésének (V.1.2. sz. fejezet). Semmilyen konkrétumot nem tudunk meg a témáról. A tervező láthatóan kísérletet sem tett, hogy adatokat gyűjtsön (közútkezelő, földhivatalok, rendőrség, szisztematikus felmérések, stb.).
A laikus döntéshozónak fel sem tűnik, a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos néhány sornyi értékelés. Lényegében több ezer tonna/év mennyiségű folyékony hulladék sorsáról nem tudunk semmit, de még az sem derül ki a tervből, hogy ez probléma. A terv azzal intézi el, hogy a csatornázottság teljes kiépítésével megoldódik a dolog. És addig…?
VII. Elérendő célkitűzések meghatározása
Egy környezeti jövőkép arról szól, hogy milyen életminőséget, környezeti feltételeket szeretne lakóhelyén látni az ott élő lakosság. Ha az állapotrögzítő – problémafelvető részben nem sikerül begyűjteni a legjobb stratégiák kialakításához szükséges információkat, ötleteket, helyi programokat, akkor nincs esély, a lakossággal egyeztetett jövőkép kialakítására sem. Értelemszerűen hibásak lehetnek a célkitűzések, prioritások és az ahhoz kapcsolt feladatok is Végül pedig erősen csökken a program végrehajtásának esélye.
A terv egyetlen mestervágással kiiktatja a megelőzéssel való foglalkozásnak még az elvi lehetőségét is („Nem a keletkezett mennyiség, hanem a lerakott mennyiség csökkentési céljait adjuk meg.”)A „Csökkentési célok” c. fejezet lényegében arról szól, hogyan fog nőni a hulladékok mennyisége.
A tervezési területre és időszakra prognosztizált hulladéknövekmény szinte mindenütt indoklás nélkül jelenik meg, így annak mértéke nem tekinthető megalapozottnak. A képződő szilárd hulladék mennyiség növekedési rátája azt jelzi, hogy a tervező eleve lemond a keletkezés csökkentésére irányuló megelőzési törekvések érvényesítéséről. Ez számunkra elfogadhatatlan.
Furcsának tartjuk, hogy a fejezet a legfontosabb témákban teljes mértékben behódol a jelenleg működő, rendszereknek és a célkitűzéseket is a folyamatban lévő fejlesztések mentén fogalmazza meg. A terv egyik értelme pontosan az, hogy a politikai és gazdasági érdekektől és az aktuális szolgáltatók hatalmi és piaci helyzetétől függetlenül, fogalmazzon meg szakmai irányokat. Nem gondoljuk, hogy mindenáron kritizálni, bírálni kell a meglévő vagy fejlesztés alatt lévő rendszereket, de legalább azt írják le, hogy az amúgy szóba jöhető alternatívák miért nem tekinthetők potenciális lehetőségnek. A terv nem a Vasivíz Rt, ill a Városgazdálkodási Kft. terve hanem az Önkormányzaté. A terv hitelesebbé válna, ha megpróbálná a közszolgáltatásban tevékenykedő gazdasági társaságok tevékenységét elemezni, értékelni.
A nagy méretű, kapacitású komposztálók üzemeltetése jelentős környezetterheléssel járhat. Környezetvédelmi és tudatformálási szempontból egyaránt nagy fontossággal bírnaaz egyéni (kiskerti) és a közösségi komposztálás célkitűzésének megjelenítése, ahhoz támogatási programok indítása. A célkitűzések között sajnos erről kevés szó esik
A csomagolási hulladékok problémáját – mint kiemelt hulladékáramra vonatkozó részt – a terv külön tárgyalja ugyan, viszont itt sem szól, a megelőzés problémájáról. Az újrahasználat kérdése és jelentősége az egész tervben szóba sem kerül.
A lényegében kiépítettnek tekinthető szelektív gyűjtési rendszer esetleges továbbfejlesztéséről (pl.: többféle hulladékfajta gyűjtése stb.) nem esik szó. A csomagolóanyagokkal (azok szelektív gyűjtésével, hasznosításával) kapcsolatos előírások során nem jelenik meg egyértelműen azok egyéb háztartási hulladékoktól való különkezelési célkitűzése és az azokkal kapcsolatos elvárások, technikai feltételek biztosítása.. A két rendszer végig egybemosódik, holott a jogszabályok elvárásainak megfelelően a gyűjtó-hasznosító rendszer kiépítése és finanszírozása nem az önkormányzatot, hanem elsődlegesen a csomagolóipart terheli (okozói elv). A feladatok megoldására létrehozott ÖKO-Pannon féle koordináló szervezetek jelenleg az önkormányzattal finanszíroztatják meg a különgyűjtő rendszerek létrehozásának, működtetésének költségek. Ennek megszüntetését szerepeltetni kell a célkitűzések között. Nagyon lehangoló a 38. Táblázat, mely szinte semmilyen használható adatot nem tartalmaz.
A tervben kitűzött célok között nem szerepel a társított (TetraPak-féle) csomagolóanyagok csökkentése – és általában az újrahasznosíthatatlan kombinált anyagok visszaszorítása.
A szelektív gyűjtőszigetek számának növelésével egyetértünk. Nem támogatjuk viszont azt, hogy ez megalapozó vizsgálat és szakmai koncepció nélkül történjen. A terv erre vonatkozóan nem tartalmaz konkrétumot. Jó lenne tudni, hogy a hamarosan működő szigetek és a későbbiekben tervezettek milyen szempontok alapján jelöltetnek ki A tervben meg kell határozni az új szigetek kijelölési szakmai szempontjait (pl. lakóterület sűrűséghez, beépítési jelleghez, kereskedelmi egységekhez való igazodás). Alapvető feltételnek kellene lennie a kedvező lakossági, gyalogos megközelíthetőségnek, a maximum 250-300 méteres ráhordási távolságnakl a biztosítása.
Ugyanitt nincs utalás arra, hogy a maradék szemét elszállítási díja fog-e változni.
Hasonló a probléma a hulladékudvarral. Fel sem merül annak értékelése, hogy a jelenlegi egy hulladékudvar megfelelő-e, elegendő-e. Nem szól arról a terv, hogy a hulladékudvar kihasználtságát, hogyan lehetne növelni. (Győrben 7 hulladékudvar létrehozását tervezik, melyet a véleményező szervezetek megkétszerezni javasoltak). A jelenlegi forgalom felveti annak a kérdését, hogy egy nagy udvar, vagy több kisebb működtetése-e a célszerű. Ennek eldöntéséhez különös figyelmet kell fordítani a szakmai és a lakossági érdekek egyeztetésére (az optimális ráhordási távolságok és a környezetterhelés ütköztetése).
A fejezetben nem jelennek meg a megjelölt célok eléréséhez szükséges jogi és gazdasági szabályzók, a végrehajtandó oktatási-képzési-ismeretterjesztési intézkedések, programok.
VIII. Cselekvési program
Ez rész a terv szakmailag leggyengébben és leghasználhatatlanabb része, ahol legélesebben tükröződik a tervező szemléletbeli fogyatékossága, a tervezhető bázisadatok és trendek hiánya. A tervben megjelenített – meglehetősen szerény – programok leginkább az újrahasznosítással és ártalmatlanítási tevékenységekkel kapcsolatos műszaki beruházásokat ecseteli. A fejezet nagy részét táblázatok alkotják, melyek eleve korlátot szabnak a bővebb kifejtésnek. Ezért különösen fontosnak tartjuk, hogy megfelelő értelmező, magyarázó szövegrészek készüljenek.
Hol maradnak azok a megelőzést és hulladékcsökkentést szolgáló intézkedések, programok, melyek segíthetik az elvárt ökológiai-társadalmi célok elérését?
A módszertani ajánlás szerint a cselekvési program taglalásakor külön kell választani az ismeretterjesztési, intézményfejlesztési, módszertani programokat a konkrét hulladékgazdálkodási programoktól. Itt „a célkitűzések olyan megjelenítése szükséges, amely magába foglalja a környezet, ezen belül a hulladékgazdálkodás, a társadalom, a gazdaság horizontális és vertikális szintjeit” – írja a szakirodalom. Nos, eben a tervben a szétválasztás helyett inkább egy színvonaltalan egybemosás történik. Egyébként beigazolódik, hogy hiányos adatokból és alapvető értelmezési problémákból csak „letudás-szintű” terveket lehet készíteni. Sajnálatos, hogy hat év feladatait a tervkészítő nyolc oldalon és ilyen színvonalon akarja „eladni”.
Különösen sajnálatos a VII.1. fejezet szűkszavúsága és elnagyoltsága. Szűk másfél oldalt szán rá a tervező. Lehangoló ez a teljes ötletnélküliség. Ez a fejezet lenne hivatott tartalmazni olyan intézkedéseket, melyek túlmutatnak a hulladékkérdés műszaki, technikai jellegén. Sajnálatos, hogy a tervezett költségtételeket, ráadásul sehol nem magyarázza, indokolja a tervező.
Az a város, amelyik a hulladékgazdálkodást ilyen technokrata szemlélettel közelíti meg – meg is érdemli a sorsát.
A NAT tantárgyközi alapon kötelezővé tette az iskolai környezeti nevelést, az Ftv. az iskolai fogyasztóvédelmi oktatást, a hulladékgazdálkodással kapcsolatos oktatás illetve az ismeretterjesztés fontosságát pedig a Hgtv. 54.§-a külön feladatként nevesíti. Ezen feladatoknak részletesen kellene megjelennie a tervben. Elmaradásuk a terv egyik súlyos hiányossága.
A témában olyan fontos feladatok kerülhetnének beépítésre, mint a lakossági hulladékos tanácsadók kiképzése, továbbképzése – a lakossági (hulladék)Tanácsadó Irodák működtetése
A tudatformálás jelentős részeként kellene megjelennie a környezetbarát fogyasztói magatartási formák kialakítását, formálását célzó feladatoknak is. A tervből ez is hiányzik, holott a környezettudatos fogyasztói réteg vásárlási döntései nagyban csökkenthetik a környezet terhelését (szennyvizek minőségjavulása a háztartási vegyszerek csökkentésével, hulladékcsökkentés a visszaváltható csomagolások preferálásával stb.)
A terv csak nyomokban foglalkozik a K+F lehetőségeivel, vagy az önkormányzat és intézményeinek példamutatási lehetőségeivel. Egyáltalán nem említi az intézményi háttér erősítését, az ellenőrzés fontosságát. Különös tekintettel a társadalmi ellenőrzés megteremtésére.
Elmaradnak azok a jogi és gazdasági szabályozással kapcsolatos javaslatok is, amelyek segítenék a lakosság és az ipari-szolgáltató szektor hulladékcsökkentési törekvéseit.
A speciális felelősségi alakzattal és teljesítési előírásokkal bírna ez a csomagolási hulladékok tekintetében, ahol szabályozni kellene a környezetvédő hatóságok, az önkormányzatok és a csomagolóanyagok kezelésére alakult koordináló szervezetek kapcsolatát (és az azzal kapcsolatos teendőit).
Nem kap külön cselekvési programot a veszélyes hulladékok megelőzési gyakorlata sem. A különleges hulladékáramokhoz kapcsolódóan csak egy erősen lehangoló táblázatit találunk, ahol az adatgyűjtésen kívül semmi nem szeerepel.
A kiemelten kezelendő veszélyes hulladékáramok vizsgálatakor sajnos mindenütt elmarad a PVC, a felületkezelési hulladékok (galvániszap) és számbavétele.
Nem esik szó arról sem, hogy az évi egyszeri lomtalanítás, a jelenlegi módszerek, elegendőek-e..
A terv nem veszi figyelembe azt, hogy az állati eredetű hulladékok „feldolgozásához” ugyan megvan a kapacitás – reálisan számolni kell azonban azzal, hogy a jövőben állati hulladékból készült termékek felhasználhatósági területe az EU élelmiszerbiztonsági követelményeinek szigorodásával erősen beszűkül.
A szennyvizeknél jelzett csővégi beavatkozás helyett a kibocsátó forrásnál alkalmazott technológia váltásra kellene koncentrálni. A szennyvíziszapok komposztálásával általában egyetértünk, de annak alapvető követelménye a szennyvizek nehézfémtartalmának csökkentése is.
A folyékony hulladékokkal kapcsolatosan sem említik a megelőzés fontosságát (víztakarékosság), de a természetközeli szennyvíztisztítók esetleges telepítését sem. Ez különösen fontos lenne azokon a nem csatornázott, a településszerkezeti sajátosságok miatt kieső területeken, ahol a szennyvíz a talajba vagy az élővizekbe jut. Azt értjük, hogy a teljeskörű csatornázás megoldja majd a problémát, de addig mi lesz, mit javasol a tervező? Biztos, hogy ez az egyedül szóba jöhető megoldás? Lehet, hogy igen, de ezt indokolni kellene.
Ebben a fejezetben sem merül fel a jelenlegi csomagolóanyag szelektív gyűjtési rendszer továbbfejlesztése egyéb hulladékok fogadására. A környezet és a lakosság érdeke egyaránt teljeskörű gyűjtést feltételezne, és azt hogy a képződő hulladékokból minél több kerüljön újrahasznosításra és minél kevesebb a lerakóra. A cselekvési programban azonban sajnos nem jelenik meg a jelenleg tervezett rendszer teljeskörűvé bővítése.
A feladatok között nem írják elő a hulladékgazdálkodással összefüggő információrendszer fejlesztését – a hulladékgazdálkodási adatok rendszeres nyilvánossá tételét. A környezet állapotára vonatkozó adatok megismerése alapvető állampolgári jog. A társadalmi tudatosság csak akkor növelhető, ha a környezettel kapcsolatos adatok nyilvánossága, a valóságos helyzet ismertetése a normális állapot és az nem függhet az adatkezelő szervek aktuális jóindulatától. Alapvető továbbá a hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek ill. a hulladékkezelő létesítmények üzemeltetés társadalmi ellenőrzésének biztosításának előírása is.
Értehetetlen módon elmaradnak a hulladékkezelési (közszolgáltatási) feladatok fejlesztéséhez szükséges előírások. A terv nem szerepeltet javaslatot a közszolgáltatási szerződések és szemétdíj rendszer felülvizsgálatára. Kísérletet sem tesz a „hulladékos hatóságok” és a témában dolgozó társadalmi szervezetek munkájának összehangolására vagy az önkormányzat és az egyes koordináló szervezetek szerződéses kapcsolatának felülvizsgálatára.
Alapvető hiányosság, hogy a cselekvési program alig foglalkozik az ipari-szolgáltatási szektorban keletkező hulladékokkal, a folyékony hulladékokkal, az inert és a mezőgazdasági hulladékokkal
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hulladékgazdálkodási terv készítése során a lakossággal való folyamatos egyeztetés elengedhetetlen és ennek során biztosítani kell, hogy annak tartalmát az érintettek megismerhessék, véleményezhessék, alakíthassák. Valószínűleg az alkalmazott módszerek nem túl sikeresek (pl. a tervvel kapcsolatos kerekasztal beszélgetésre hét civil szervezertet hívtak, melyek közül egy képviseltette magát). Az már most látszik, hogy a tervkészítésnél Szombathelyen is a civil szervezeteknek szokás szerint csak alibi szerepet szánnak.
IX. Összegzés
A hulladékgazdálkodási terv rendelkezésre bocsátott anyaga természetesen sok értékes adatot és javaslatot is tartalmaz, ezek felsorolásának azonban nincs értelme. Véleményezésünk – minthogy számunkra ez a szerep jutott- alapvetően kritikai indíttatású.
Az OHT-ban és a regionális hulladékgazdálkodási terv – a Hgtv.-hez igazodóan- egyértelműen írja elő a megelőzés (1) – hasznosítás (2) – ártalmatlanítás (3) sorrendjét. Elvárható lenne tehát, hogy a megelőzés prioritása a helyi hulladékgazdálkodási tervben is „visszaköszönjön”. Ez azonban a tervben csak egyszer, annak 50. oldalán jelenik meg. Ez számunkra azt jelzi, hogy a tervkészítő ismeri ugyan a Hgtv. által érvényesíteni előírt fontossági sorrendjét (a megelőzés prioritását), csak nem érti annak jelentőségét és mibenlétét. Feltehetően ezért nem tudja azt célkitűzésként értelmezni és hozzá cselekvési programokat rendelni.
Véleményünk szerint a hulladékgazdálkodási terv jelen formájában távol áll egy ökológiailag orientált, valós célokat is megfogalmazó, lakosságot is mozgósítani képes környezetvédelmi programtól. Súlyos hiányosságai miatt átdolgozást igényel, jelen formájában tárgyalásra vagy elfogadásra alkalmatlannak tartjuk.
Szombathely, 2004. október 11.