Előzmények:
Az a tény, hogy Szombathelytől nyugatra Torony, Dozmat, Narda, Felsőcsatár, Vaskerestes, Horvátlövő, Pornóapáti, Nárai községek határában lignitet rejt a föld mélye, régóta, közel 100 éve ismert. Torony határában volt is egy kisebb mélyművelésű lignitbánya. A hetvenes években komoly állami szándék volt közös magyar osztrák projekt létrehozására, mely magyar oldalon egy külszíni bánya nyitását, Ausztriában pedig egy lignittüzelésű hőerőmű létesítését jelentette volna. Akkor rengeteg kutatófúrást végeztek, több magasszíntű tárgyalás is lezajlott. Akkor elsősorban az osztrák zöldek és az érintett lakosság tiltakozása miatt végül mégsem valósult meg.
1.) A Nógrádszén Kft. c. bányaipari cég néhány éve jelent meg a színen. Néhány kutató fúrásra kért engedélyt. Az első felvonásban rutinszerűen több illetékes hatóság (többek között a szombathelyi Polgármesteri Hivatal illetékes osztálya is kiadta az engedélyt. Aztán ahogy a bányanyitás és erőmű építés szándékáról szóló hírek begyűrűztek beindult a tiltakozás. Először Narda polgármestere dr. Horváth Sándor verte félre a vészharangot. A legkülönbözőbb szervezetek testületek nyilvánítottak véleményt s az ügy hamar a megyei közgyűlés színtjére s ezzel a politikai színtérre került. Végül a hatósági eljárás több fázisú menetében nem kapta meg az engedélyt a cég. Az elutasítás egyik legfőbb indoka az volt, hogy az akkor érvényben lévő Országos Területrendezési Tervben kulturális örökségvédelmi övezetként szerepelt z a térség. Ezzel akkor úgy tűnt megoldódott a dolog, elcsitultak a kedélyek.
2.) Az újabb riadalmat az indította 2002-2003 környékén, amikor a bányász cég bíróságon támadta meg a kutatófúrást elutasító hatósági határozatot. Mint kiderült a parlament által jóváhagyott új Országos Területrendezési Tervből az utplsó pillanatban kiszavazták a kulturális örökségvédelmi övezet c. kategóriát. A perrel egy időben több szálon indúlt újra a tiltakozás. 2003 júliusában nagyszabású aláírásgyűjtés indult. Pár hét alatt 30 ezer aláírás gyűlt össze, amiből valamivel több mint tízezret a Kerekerdő Alapítvány aktivistái gyűjtöttek. A tiltakozók, elsősorban az érintett települések polgármesterei megalakították a Vasi Lignitszelidítők Egyesületét, felvették a kapcsolatot az ausztriai önkormányzatokkal, tartományi szervezetekkel . Augusztus végén Nardán nagyszabású tiltakozó demonstráció volt, ahol Persányi miniszter is jelen volt és ígéretet tett a bányanyitás megakadályozására.
3.) A tiltakozás következő fázisa kevésbé látványos. Az érintett polgármestereknek szerveztek egy gyöngyösvisontai tanulmányutat az ottani külszíni bányák és a hőerőmű okozta problémák érzékeltetésére, az ott készült fotókból kiállítás nyílt Szombathelyen. A bírósági eljárásba száznál is több közbeavatkozó jelentkezett be, mely elsősorban az időhúzást szolgálta. Az így nyert időt a jogi helyzet megváltoztatására akarták felhasználni. A vasi országgyűlési képviselők, sajnos csak a jobboldali grupp, kísérletet tett arra, hogy az Országos Területrendezési Tervbe kerüljön vissza a kulturális örökségvédelmi övezet kategória. Ez a kísérlet rövid úton megbukott. Hankó Faragó Miklós vasi képviselő, aki az IM államtitkára azt javasolta, hogy a helyi rendezési tervekbe kerüljön bele a bányanyitás tilalma. Ez viszont sok idő és pénz. Végül Meggyesi P., aki szombathelyi látogatásai alkalmából többször kinyilvánította a bánya nyitás elleni véleményét azt igérte, hogy a rendezési tervekhez saját keretéből biztosít forrást. Így is történt. Mire a bíróság döntött, szinte az összes érintett rendezési tervbe belekerült a vonatkozó passzus. Közben több jegyző kinyilvánította aggályait ezzel kapcsolatban, mert szerintük nem teljesen állt biztos alapokon ez az IM által is javasolt megoldás.
4.) Az senkit nem lepett meg, hogy a hosszúra nyúlt pert a Nógrádszén Kft megnyerte. Amire viszont senki nem számított az az volt, hogy a bírósági döntésre hivatkozva a Bányászati Hivatal új eljárás nélkül megadta az engedélyt a kutatófúrásra, azaz a felállított rendezési tervekre alapozott koncepció összeomlott. Persze mindenki a jogi kiskapukat kereste és amennyire a sajtóból ez kiolvasható, több jogi lépés történt. Valamiféle fellebbezés, bírósági lépés stb. Ez, ha jól tudom, most is tart. A legutóbbi meglepő fordulat, hogy valamelyik állami szakhatóság, ha jól sejtem a Geológiai Szolgálat úgy nyilatkozott, hogy a föld alatti ásványvagyon az állami tulajdon és önkormányzati rendelet nem korlátozhatja ennek kinyerését…
Ami viszont az eltelt több év hozadéka, hogy a jogszabályi változások miatt az eddig viszonylag egyszerűen lebonyolódó bányatelek fektetési eljárás ma már komoly (drága és időigényes) környezeti hatásvizsgálathoz kötött.
Tehát egyelőre a kutatófúrások körül folyik a harc. Ezzel szerezhet ugyanis jogot a bányatelek fektetésre a cég. A bányatelek csak egy jogi vonal. A tényleges bányanyitás is egy újabb eljárás.
A céget is lenyomozták közben. Ennek a cégnek nincs forrása a tervezett projektre, tehát sokan úgy vélik, hogy ez csak egy szálláscsináló cég. Rengeteg találgatás folyt arról, hogy ki van a háttérben. Arról is szól a pletyka, hogy más anyag pl. Vasérc, Urán is van a mélyben. Mindig felröppennek olyan hírek, hogy egyik, vagy másik politikus már lefeküdt a bányászoknak, de előbb vagy utóbb kiderül, hogy kamu az egész.
Addig nincs baj amíg a cég nem öl bele nagyobb pénzt a terveibe, és minden érintett ellene van. Ha akár csak egy kis rés nyílik a falon vége a dalnak.
Mi a Kerekerdő Alapítvány egy, vagy több helyi jelentőségű természetvédelmi terület kialakítását céloztuk meg. Ez a projekt a lignitügytől függetlenül indult évekkel ezelőtt. A tervezett terület nem a tervezett bányatelekre esik, csak határos vele. A bányás terület természetvédelmi szempontból nem megkutatott. Mindenesetre ez egy jogi lehetőség. Sajnos a mi szavunkra kevéssé figyelnek, mert az ügy kezdettől fogva a politika szintjén lebeg, minden szereplő a politikai célokra is igyekszik az ügyet felhasználni.