Hatalmas meglepődéssel és még nagyobb örömmel tapasztaltuk, hogy a történelmi játékban részt vevő harminchat portyázó – csaknem kivétel nélkül – hibátlanul oldotta meg az I. forduló rejtvényét, amelyből városunk ókori története rajzolódott ki. Rajzolódott, ugyanis a kérdések helyes válaszain túl, szép és szemléletes rajzokat is küldtek a „história-kutatók” a római korról. Sokféle alkotás érkezett hozzánk antik ruházatról, fegyverzetről, a mindennapi élet színességéről, lakóházról, s még Merkúrról, a szárnyas saruban közlekedő római istenről is. Külön öröm minden olyan figyelmesség, részlet a nem is olyan kis műveken, amely Savariát, azaz a római kori Szombathelyt juttatta az alkotók eszébe.
A II. forduló érdekes kérdései, meglepő feladatai már a középkor világába csalogatják a játékos kedvűeket. A feladványok mind-mind egy római katonatiszt fiával, annak életével kapcsolatosak. Szent Márton legújabbkori kutatói, vagyis a tudós portyázók lelkesen követték a Savariából számos európai városon átutazó, végül Tours-ba érkező Mártont, s vetették papírra legendáit. Íme két történet a levelezős játékban részt vevők tollából:
„Így történt meg egy szokottnál jóval keményebb tél közepén, midőn a hidegtől sokan megfagytak, és Mártonnak már semmije sem volt a fegyverén és az egyszerű katonai köpenyén kívül, hogy Ambianum város kapujánál egy ruhátlan koldussal találkozott. A szerencsétlen ember könyörgött az arra járókhoz, hogy szánják meg, de mindnyájan elmentek mellette. Ekkor az Istennel eltelt férfiú megértette, hogy az Úr neki hagyta meg azt, akin senki sem könyörült. De mit tegyen? A rajta lévő köpenyen kívül nem volt egyebe, mert már hasonló célra mindenét elajándékozta. Fogta tehát az oldalán hordott kardját, és középen elvágta vele köpenyét, az egyik részét odaadta a koldusnak, a maradékot pedig magára terítette. Néhány körülötte álló nevetett rajta, mert megcsonkított öltözéke csúfnak látszott a számukra. Sokan azonban, akikben egészségesebb lélek lakott, nagyot sóhajtottak, mert semmi hasonlót nem tettek, bár kétségkívül többjük volt, hogy fölöltöztessék a ruhátlant, és megtehették volna anélkül, hogy szükséget szenvedtek volna.”
Lakosi Krisztián-Lakosi Richárd-Horváth Botond-Sibinger Mihály
„Egyszer Márton áthajózott Gallinária szigetére. Magával hozott egy kakast, három tyúkot, egy gúnárt, és két libát és két zsákocska magot, elkezdte szorgalmasan szaporítani. Búvóhelyet és egy kis forrást is talált. Ez a nyugalmas élet nem tartott örökké. Egyszer álma jelezte ezt. Egy reggel meglátta, hogy halászcsónakok eveznek feléje. Az ebben ülő emberek azért jöttek, hogy elvigyék őt, azonnal futásnak eredt a szárnyas néppel együtt. Egy szűk fáskamrában talált menedéket, lekuporodott egy sötét sarokba, és bekötözte az ajtót. Lépteket hallott, de nem találták meg őt, később gágogás ütötte meg Márton fülét. A ludak vezették el az embereket búvóhelyére. Egy fénysugár ragyogott a homlokán. Az emberek elkezdték kiáltozni: Tours új püspöke, Szent Márton! Éljen! Éljen!”
Székely Zoárd-Tóth Dávid-Ujvári Barnabás
A történelmi időutazás folytatódik. A következő fordulók során is Szombathely és környékének elfeledett nevezetességeivel, híres szülötteivel, egykori és mai különös lakóival ismerkednek meg a gyermekek. A Portyák a múltba levelezős játék célja lakóhelyünk épített – megőrzött, lerombolt vagy helyreállított – értékeinek, szellemi és művészeti kincseinek, valamint a természeti környezetnek a megismertetése, s védelmükre irányuló magatartás motiválása.
A tanév végén városi sétával összekötött, játékos nyílt vetélkedőt rendezünk. A győztesekre értékes nyeremények és még további meglepetések várnak.
Portyázóinknak további jó munkát, izgalmas kutakodást kívánunk!
Kósi Anita