1. A történet kezdete
Mint minden ma is élő környezeti nevelési programunknak, így a Süni táboroknak a gyökerei is Sopronhoz kötődnek. A Kaán Károly Ökoklub és az akkori Soproni Úttörőház által életre hívott Süni Klub első átütő sikert eredményező rendezvénye az 1988. nyarán megszervezett Süni tábor volt. A következő tanév Süni Klubos foglalkozásait már stabil résztvevői körre lehetett alapozni. A tábor legfőbb szervezője Szalai Károly (al.: Tülök) akkor negyedéves erdőmérnökhallgató volt., aki korábban felkérés alapján részt vett egy természetvédelmi táborban a Börzsöny-hegységben, ahol egy jól összeszokott csapat már régóta foglalkozott általános iskolások táboroztatásával. Ennek a tábornak a tapasztalatai kétségkívül nagy hatással voltak az első Süni táborra is.
Akkoriban az Ökoklub igazi alkotóműhelyként működött, a programok jelentős része valódi csapatmunkában szerveződött. Valakinek támadt egy ötlete, kialakult egy mániája, elmesélte ezt a többieknek, újabb és újabb ötletek merültek fel, míg végül a gondolatok konkrét tettekben öltöttek testet. Így volt ez a Süni tábor esetében is. Valójában a Süni klub életre hívásából és féléves működéséből természetes módon következett, hogy nyáron tábort szervezzünk a klubtagoknak. Visszagondolva erre a tizenhárom évvel ezelőtti eseményre, nagyon sok olyan, ösztönös eleme volt ennek a tábornak, melyek azóta szakmai, pedagógiai elvekké, célokká fogalmazódtak Számos ott kitalált, vagy magától kialakult módszer némileg átalakulva, továbbfejlődve ma is megtalálhatók táborainkban.
A tábort megelőző klubfoglalkozásokon általában tízegynéhány kisdiák vett részt. A nagyrészt szombat délelőttre, vagy délutánra időzített programokon Sopron környékének természeti területeit, a Soproni-hegyvidéket, a Szárhalmi-erdőt és a Fertőt használtuk bemutató terepként. A kisebb túrák mellett, a gyerekek aktívan bekapcsolódtak a Fertőboz közelében kialakított békamentő akcióba, az madár és denevérvédelmi programokba is.
A tábor programjának megszervezéséhez nagy energiával látott neki az egyetemistákból és az Úttörőház lelkes népművelőiből álló csapat. Mégis kissé megrémültünk, amikor a tábori felhívásra közel ötven gyerek jelentkezett. Lassan ráébredtünk, hogy egy hét napos tábor egészen más felelősséggel jár, mint egy néhány órás szakköri foglalkozás. Még időben megértettük, hogy itt egy hétre a szülők ránk fogják bízni legnagyobb kincsüket, a gyermeküket. Nemcsak a szakmai programért, hanem a félszáz gyerek minden percéért mi felelünk. Azért is, hogy, ne legyen éhes és el ne rontsa a gyomrát, hogy jól érezze magát napközben, hogy jól aludjon, reggel rendesen felöltözzön, stb.
Ennek az első tábornak a helyszíne végül Sopron lett. A Harkai-platón található kempingben annak egy meglehetősen elkülönített részén építettük fel a tábort katonai és kemping sátrakból. Ma már nehéz lenne rekonstruálni, hogy a puszta véletlennek köszönhetően, vagy az izgő-mozgó gyereksereg kezelhetőségébe vetett hitünk bizonytalanságainak köszönhetően, de tény, hogy mintegy tucatnyi felnőtt gondoskodott arról, hogy a sünik a lehető legjobban érezzék magukat ebben a táborban.
A stáb egyetemi hallgatókból, barátokból, barátnőkből (ezek között akadt egy-egy menyasszony is) tehát 18-24 éves fiatalokból állt. A tábori jelentkezések során azonban kiderült, hogy a szülők, mivel semmilyen tapasztalatuk nem volt még hasonló táborral kapcsolatban természetes módon igénylik, hogy tapasztalt pedagógus is legyen a táborban. Így az utolsó pillanatban az Úttörőház két idősebb tanárnőt is felkért, hogy segítsék a munkánkat. Az egy hét alatt sokat tanultunk egymástól. Így tehát egy olyan táborvezetőség jött létre, amely alapvetően vegyes korosztályú volt. Hasonlóan a résztvevő gyerekek összetételéhez. A tábort és magát a Süni Klubot is felsőtagozatosoknak hirdettük. A résztvevők zöme 5-6 osztályos volt de jónéhány kisebb és nagyobb gyermek is eljött. A tábor végére bebizonyosodott, hogy ez a vegyes korosztályúság, mind a felnőttek, mind pedig a gyerekek körében számos olyan pluszt hozott, ami egy homogénebb összetétel esetén elmaradt volna. Persze csak jóval később fogalmazódott meg bennünk, hogy az olyan alapértékek, mint a tolerancia, a felelősségérzet, a másság tisztelete egy ilyen heterogén összetétel mellett nagyon természetes módon beépülnek a tábori életbe. A „sok” felnőtt lehetővé tette azt is, hogy minden kiscsoportnak legyen egy állandó „sünmamija”, aki szinte beépül a gyerekek közé és minden gyerek ügyes bajos dolgára ügyel és szükség esetén a táborvezetőség felé közvetíti a dolgot.
A tábor mindennapjai úgy alakultak, hogy a délelőttönként kiscsoportos természetismereti foglalkozásokat tartottunk, melyek szakterületenként és helyszínenként is különböztek. A gyerekeket öt kis csoportra osztottuk szét. Egyszerre négy foglalkozás zajlott, az ötödik csapat pedig pihent illetve a táborban töltötte az időt. A forgószínpadszerű foglalkozássorozat négy napon keresztül zajlott. Egy foglalkozásra így csak 8-9 gyerek jutott. Valódi természetbúvárkodást ennél sokkal több gyerekkel nem lehet megvalósítani. Elvileg megtehettük volna, hogy az egész tábort egyik nap az egyik, másik nap a másik programra és helyszínre visszük, ám ennek hatékonysága nagyságrenddel kisebb lett volna. Így utólag visszagondolva egyáltalán nem tengett bennünk túl az erdészekre oly sokszor jellemző „mi úgyis mindent tudunk” szemlélet. Ebből fakadt, hogy a foglalkozások vezetésére igyekeztünk szakembereket találni. A botanikai foglalkozásokat az első néhány napon dr. Csapody István vezette, majd az ő nyomdokain mi folytattuk. Színhelye a Soproni-hegyvidék volt. Egy kellemes túra során a hegyvidék szinte összes jellemző természetes élőhelyét és persze rengeteg növényt sikerült bemutatni, megtapasztaltatni. Egy másik csoport a Fertőn szervezett gyűrűző táborba töltötte a délelőttöt, intenzív madarászkodással. A harmadik csapat a hidrobiológiai kutatóállomásra járt ki, ahol megismerkedtek az ottani munkával, a műszerekkel és mikroszkópos vizsgálatokat végeztek. A társaság negyedik fele a Szárhalmi- erdőben rovartani foglalkozáson vett részt. A délutáni sziesztát változatos programokkal igyekeztünk kitölteni. Volt népdaltanulás és táncház, természetfotós előadás és fotós foglalkozás, ahol mindenki fotózhatott és a tábor végén meg is kapta a készült képeket. Volt filmvetítés és sportos foglalkozás. Az esti tábortűznél minden csapatvezető és foglalkozásvezető szóban értékelte a csoportok munkáját és itt osztottuk ki a pacákat is. A paca kis papírlapokra játéknyomdával nyomtatott figura volt. Színük illetve az ábrázolt dolog szerint más-más értéket jelentett. Pacával értékeltük a gyerekek minden ténykedését. A tábori életben tanúsított magatartásukat, a foglalkozásokon való aktivitásukat, a kitett rejtvények megfejtését. A tábor végén a szerzett pacákért licitálással lehetett ajándékokat szerezni. A tábor utolsó két napján felpakoltuk az egész tábort és elutaztunk a Hanságba a Fehér-tóra, ahol egy egészen más közegben töltöttünk el egy napot. A kirándulás második napját a Szigetköz megismerésére szántuk. A két nap alatt a gyerekek rengeteg vízimadarat láttak, hajóztak a Dunán és a fürdés sem maradt el. Valószínűleg azt senki sem felejti el, amikor egy marhacsorda néhány kósza tagja átsétált az egyik felhajtott ponyvájú sátoron és néhány jól elhelyezett tehénlepénnyel lepte meg a sátor lakóit. A következő év süni táborát a Bükk-hegységbe szerveztük s azóta is hagyományosan a soproni sünik nyári tábora mindig más-más helyszín szerveződik. A lebonyolításban általában valamilyen erdőmérnökhallgatókból álló csapat segédkezik.
2. A szombathelyi Süni Klub táborai
A szombathelyi Süni Klub a soproni tapasztalatokra épülve 1991 tavaszától kezdett működni. Akkor már végzett és a szakmában dolgozó erdőmérnökként a szombathelyi Gyermekek Házát kerestem meg, hogy úgymond vállalja be a Süni Klubot. A mai léptékkel mérve szerény propaganda ellenére nagyon nagy volt a jelentkezők száma, viszont a soproni viszonyokhoz képest nagy különbség volt, hogy nem állt rendelkezésre egy lelkes fiatalokból álló csapat. Egyedül voltam gyakran 70 gyerekre. A klubfoglalkozások beindulása után azonban hamarosan lelkes támogatóra találtam. A Gyermekek Háza egyik népművelőjében. Gelle Mária először munkaköri kötelességként, aztán egyre nagyobb kedvvel vett részt a munkában. A Gyermekek Háza akkor minden évben nyári tábort szervezett az intézmény szakköröseinek Felsőcsatáron. Az ott található Gyermeküdülőt a Gyermekek Háza üzemeltette. Már 1991-ben meghívást kaptunk a táborba. A bélyeggyűjtő, számítógépes, a versmondó, a képzőművész, a modellező szakkör mellett az egyik legnépesebb társaság a Süni Klub volt. A tábor arculatára rögtön hatással lett a sünik jelenléte és számos Sopronban kipróbált elem beépült a tábori programok közé, pl.: a paca. Két ilyen szakköri táborban vettünk részt. Ezek a táborok rendkívül programdús, rengeteg ötletet felvonultató rendezvények voltak. Az első táborban kissé furcsán éreztem magam, hiszen előtte utoljára általános iskolásként táboroztam ott úttörőként. A zászlófelvonások, a trombitaszó, az állandóan jelenlévő határőrök, az óriási tábortüzek adták a tábor jellegét akkor, ám mégis maga a táj és a táborhely kellemes hangulata ragadta meg az embert. Már az első szakköri tábor is bebizonyította, hogy a Vas-hegy és a Pinka-szurdok (ahova a rendszerváltás előtt sohasem jutottunk el) kiváló terep a Süni klubos foglalkozások számára. A szakköri táborok résztvevői beleértve a szakkörvezetőket is nagyon heterogén összetételt mutattak, csakúgy, mint az első soproni táborban. A gyerekekre elég sok felnőtt jutott, minden kis csapatnak volt egy középiskolás ifi felelőse is. A tábor napirendje a soproni táborhoz hasonlóan úgy épült fel, hogy a délelőttönként kis csoportokban um. szakmai foglalkozások zajlottak, délutánonként pedig nagyon változatos egyéb programok, melyek között volt sportverseny, koncert, táncest, számháború, stb. Az esték is programmal voltak megtöltve. Volt diavetítés, éjszakai túra, tábortűz melletti éneklés, stb. A táborra jellemző volt, hogy külső un. szakemberek bevonása helyett nagymértékben a meglévő, a táborban résztvevők, adottságaira képességeire épültek a programok, sok olyan eleme volt a tábornak, mely a gyerekek aktivitására, kreativitására alapozódott. Több látszólag értelmetlennek tűnő, mégis a résztvevők közösséggé fejlesztését, jó hangulatának fokozását szolgáló külsőség is jellemezte a felsőcsatári egy hetet. Minden tábornak volt egy jele, amit mindenki magán viselt a becenevével együtt Az egyik táborban ez egy fejpánt volt, a másikban egy ott festett póló. Természetesen volt tábori zászló, mindenféle feladatokkal teli rakott faliújság, volt a tábornak szignálja (az egész tábor ki volt hangosítva és komoly stúdió üzemelt az egy hét alatt (ez utóbbi természetvédelmi szempontból nem volt éppen szerencsés). A tábor csúcspontja egy mesevetélkedő volt, amikor egy keretmesének megfelelően a szakácsnőtől a legapróbb gyerekig mindenki valamilyen saját maga kreálta jelmezben feszített. A gyerekcsapatoknak mint különböző királyságokat képviselő udvari küldöttségeknek ki kellett engesztelni a hétfejű sárkányt (táborvezetőség), hogy kiszabaduljon a királylány. Ennek érdekében ajándékot kellett készíteni, műsort kellett adni és a sárkány által kiszabott hét próbát is teljesíteni kellett.
A szakköri táborok kreatív hangulatából, a kultúra széles skáláját felvonultató szemléletéből, a gyermeket teljes személyiségében megszólító pedagógiai gyakorlatából, módszertani virtuózitásából sokat merítettünk későbbi táborainkban is. Sajnos ahogy Gelle Mária más munkahelyre távozott vége szakadt ezeknek a táboroknak.
Az első önálló Süni Klubos tábort 1991-ben Szőcén, az Őrség keleti szélén fekvő település közelében rendeztük meg. Ekkor mintegy tucatnyi lelkes sünivel a szőcei tőzegmohás, fokozottan védett terület megőrzését segítő munkákat végeztünk. ( a szőcei tábort lásd később)
Az első önálló felsőcsatári természetvédelmi tábort, 1993-ban szerveztük meg. Ez a tábor a soproni és a szombathelyi Süni Klub közös tábora volt. A tábori stábot a két klub vezetői illetve barátok ismerősök alkották, tehát végzett erdőmérnökök, erdőmérnökhallgatók, kezdő pedagógusok, népművelők. A tábor programja is a felsőcsatári tapasztalatok és a Süni Klubos hagyományok elegyére épült. A második közös Süni tábor 1994-ben Sarródon az akkor átadott Kócsagvárban lett megrendezve nagy mértékben felhasználva a felsőcsatári tapasztalatokat. Ezután a is voltak soproni résztvevői a felsőcsatári táboroknak, de már nem a korábbi Süni Klubos formában. A soproni sünik azóta is mindig máshol szervezik meg táborukat, mi pedig minden évben ugyanott és nagyjából ugyanakkor felsőcsatáron rendezzük meg a tábort, ezáltal térben és időben is behatárolódott. Míg a soproni klub munkájára az jellemző, hogy évközben Sopron környékén zajlanak a foglalkozások és a nyári tábort valamilyen távolabbi vidékre szervezik, addig a szombathelyi természetismereti programok jellemzője, hogy évközben természetismereti egész napos túrákkal bebarangoljuk a jellegzetes tájait, a nyári táborok pedig ugyanott szerveződnek. Jellegük, programjuk, és helyszínük szerint más korosztályt, illetve más előzetes tapasztalatokkal rendelkező gyerekréteget céloznak meg. A kezdők és a kisebbek napközis táborokban kezdhetik (Pajta tábor, Ökotábor), majd a félnomád szőcei táborig juthatnak az évek során. Időközben a szombathelyi Süni Klub lényegében megszűnt. Úgy tűnik, hogy tanévközben nem tudott versenyre kelni az iskolák és egyéb intézmények kínálatdömpingjével. Megmaradtak azonban a programok, melyeket széleskörben meghirdetünk és többnek törzsközönsége is létrejött. Nyári táborainkat azóta is töretlen sikerrel rendezzük meg. A kialakult hagyományok miatt a felsőcsatári természetvédelmi táborunkat továbbra is Süni tábornak hívjuk. A táborok intézményi gazdája sokáig a Gyermekek Háza volt, ám kezdettől fogva a szervezés, a menedzselés és a lebonyolítás a személyi és tárgyi feltételek biztosítása egyre jobban az intézménytől való függetlenedés irányába mutatott. A Süni táborok a kezdettől fogva nem voltak rentábilisak. Ahogy a közművelődési intézmények költségvetését egyre jobban megkurtították, úgy vált egyre fontosabbá más források felkutatása, a pályázati lehetőségek feltárása. 1998. óta a Kerekerdő Alapítvány a tábor hivatalos lebonyolítója. A plakátokon és szórólapokon mint társszervezők szerepelünk.
3. A felsőcsatári Süni tábor
Már a legelső szakköri táborok is, de az azt követő első közös soproni szombathelyi Süni táborok is az iskolaidőt követő első két hétben lettek megszervezve. Ennek egyszerűen az a tapasztalat volt az oka, hogy ebben az időszakban a legnagyobb az igény a táborokra (valahova tenni kell a gyereket!). A Süni táborok kezdettől tudatosan nem váltak szűkebben értelmezett szaktáborokká. Igyekeztünk megőrizni a szakköri táborokban tanult nyitottságot és komplex jelleget. A tábor számos célja közül az egyik kétségtelenül az is, hogy a természetet szerető, a természetjárást természetbúvárkodást kedvelő gyerekeket megtaláljuk, illetve ők is megtaláljanak bennünket annak érdekében, hogy tartós kapcsolat alakuljon ki köztünk, azaz rendszeres résztvevőivé váljanak programjainknak. A tábor természetközeli helyszíne és programja lehetőséget ad arra, hogy a természetvédelemben jártas, nagy előképzettséggel rendelkező gyerekek is megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő lehetőségeket, ám a szűkebben vett táborhely viszonylagos urbanizáltsága a kezdő táborozóknak is biztonságos körülményeket biztosítanak.
3.1. A tábor helyszíne:
Felsőcsatár Szombathelytől nyugatra közel 20 km-re az osztrák-magyar határ közvetlen közelében fekszik. A Pinka is itt lépi át határt, mintegy északról körbeölelve a Vas-hegyet és itt fordul délnek, hogy Körmend közelében a Rábába torkolljon. felsőcsatár horvát, míg a hegy déli oldalán található Vaskeresztes német nemzetiségi falu. A felsőcsatári Vas-hegyen, a határtól alig száz méterre, a falutól kb. egy kilométerre lévő Gyermeküdülő (korábban Úttörőtábor) különböző táborok bázisa már évtizedek óta. A tábor egy lankás platón fekszik A terület, mely lényegében egy rét két oldalról az erdő, harmadik oldalról egy természetes cserjesor határolja. Az épület mögött rendszeresen kaszált réten egy focizásra alkalmas terület található. Az épület mögött apró szántókkal és rétekkel tagolt nyílt terület van, innen nagyon szép a kilátás a hegy magasabb részeire. Az üdülő 86 fő befogadására alkalmas, saját főzőkonyhával rendelkezik. Tizenkét-tizennégy fős hálókban történik a gyerekek elhelyezése A főépülethez különálló ebédlő tartozik. Az ebédlő előtt egy nyitott, de fedett szabadtéri foglalkoztató lett kiépítve. A kőépület, mely főzőkonyhával is rendelkezik megfelel az alapvető komfortigényeknek. Amikor úttörőként több mint huszonöt évvel ezelőtt először táboroztam ott még közel sem volt ilyen lakájos ez a hely. Az épületben nem volt vezetékes víz. A pajtában lavórban hideg vízzel mosakodtunk. Esténként egy fa tüzelésű bojler melegítette a patakból felszívott vizet. Egyesével lehetett fürdeni. Felsőcsatáron gyerekként háromszor táboroztam, de egyszer sem került rám a sor a fürdetéskor. Az ebédlőn akkor még erősen látszott, hogy nem sokkal előtte lóistálló volt, nem volt még mennyezete sem. A fiú WC az egykori disznóól oldalára felszögelt ferde ereszcsatorna volt, ami hátul az erdőbe folyatta azt amit beleeresztettek. Az akkori táborok elmaradhatatlan tartozéka volt a határőrök kutyás, lovas, fegyveres bemutatója. Mindezek és az unalmas úttörős formaságok ellenére már akkor is nagy varázsa volt ennek a helynek.
3.2. A tábor működési területe:
A Vas-hegy és a Pinka közeli szakaszának természeti értékeit a rendszerváltás utáni újabb kutatások fedezték fel. Számos olyan geológiai és botanikai értéket tártak itt fel, amelyek miatt többen javasolták védelemre a terület északi részét. Így az IUCN által készített Nemzeti Ökológiai Hálózat című munka is országos jelentőségű magterületnek minősítette. A terület változatos természeti adottságai, melyek mindössze négy négyzetkilométeren helyezkednek el, nagyon alkalmasak arra, hogy akár egy hét alatt is jelentősen bővítsük a gyerekek természetismeretét. Több olyan kőzet is található itt, mely másutt egyáltalán nem fordul elő (zöldpala, szerpentin azbeszt, grafitos pala, talkpala). Nagyon kis területen találhatók változatos felszíni formák (ártéri sík, szurdokvölgy, lapos fennsík, elhagyott bánya). Az itt élő, még természetes élővilág is nagyon gazdag. Van itt ártéri puhafás ligeterdő, patak menti égerliget, kocsánytalan tölgyes, fenyőelegyes tölgyes, sziklaerdő. A terület a ritka csipkeharaszt egyik hazai élőhelye. A Pinka ezen felsőszakasz jellegű gyors folyású részén több ritka szitakötő és egyéb rovar is él. A terület fölött rendszeresen látni darázsölyvet és a Pinkán vízirigót és a jégmadarat. A hegyen eltöltött néhány óra alatt is érzékelhető, hogy ez a terület a környező intenzíven művelt nagyrészt nagytáblás mezőgazdasági területek között, mint afféle zöld sziget működik. A hegyen található művelt területek (apró szántók, kaszálók, gyümölcsösök, szőlők, bekerítetlen pincék) aprómozaikos tájképi és élőhely mintázatot hoztak létre. A terület a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából fontos terület, a Pinka pedig az ökológiai folyosó szerepét tölti be. A területet érdekessé teszik a környező horvát falvak, a szőlőhegy több száz éves ódon pincéi, a Pinkára telepített ipartörténeti jelentőségű vízierőmű, valamint a hegyen található vaskori halomsíros temető. A térség (Vas-hegy – csoport) ausztriai oldala további ígéretes lehetőséget rejt magában. A Pinka már ott is meredek sziklák tövében folyik, ez a több részén „felső szakasz” jellegű folyó fűzi fel a hegycsoport tagjait. Szinte minden hegy más kőzetből épül fel. Van itt dolomit hegy, szerpentin, kloritpala, zöldpala alkotta hegy. Ennek megfelelően mások a felszíni formák, s az ezekhez kapcsolódó élővilág is.
A közeli Burg (Pinkaóvár) határában található Európa legnagyobb földvárromja. Hosszú távú terveink között szerepel a tábort és környékét (beleértve az ausztriai oldalt is) egy természetvédelmi oktatóbázissá, illetve Erdei iskolai (évközi) programok lebonyolítására is alkalmas központtá fejleszteni.
3.3. A tábor résztvevői:
A Süni táborok létszámát maximum 60 fő gyerekre tervezzük. A közös soproni szombathelyi táborok idején olykor túlléptük ezt a létszámot, az utóbbi években 40-50 fő körül alakul a résztvevők száma. Sajnos az üdülő épületében nincsenek közösségi helyiségek illetve nagyobb terek, ezért un. teltház esetén nagyon zsúfolt az épület. A tábort széles körben hirdetjük meg A táborok időpontjáról már április elején tájékoztatni szoktuk azokat, akik az előző időszak programjai során kapcsolatba kerültek velünk és így szerepelnek a címlistánkon (mintegy 300 fő). A részletes szórólapot május közepén szoktuk ugyanennek a körnek elpostázni. Az előzetes és a végleges szórólap eljut azoknak a pedagógusoknak is akikkel az elmúlt évek során valamilyen környezeti nevelési program révén kapcsolatba kerültünk (mintegy 200 fő) A hivatalos meghirdetés május elején történik. A részletes felhívás megjelenik a Szombathelyi műsorfüzetben a városi hetilapban (Savaria fórum) és a megyei napilapban. A gyermekek Háza információs csatornáin szórólapok és plakátok formájában eljut a város iskoláiba. Saját (Kerekerdő Alapítvány) plakátjainkat el szoktuk juttatni a szombathelyi és a környező települések iskoláiba és óvodáiba, és több forgalmas helyen is kifüggesztjük. Külön szoktunk figyelni ebben az időszakban azokra a rendezvényekre (vásárok, cirkusz, egyéb nagyobb tömegeket megmozgató rendezvények) ahol sok ember megfordulhat. Szórólapjainkon a tábort úgy hírdetjük hogy zömmel 10-12 éveseket várunk, de elfogadjuk az idősebb és fiatalabb jelenkezőket is. A felnőtt stábot általában 10 fő felnőtt segítségével szoktuk megvalósítani. A gyerekek egy része olyan természetismereti, természetvédelmi program jutalmazottjaként vesz részt, mely valamilyen módon a Kerekerdő Alapítvány érdekeltségi körébe tartozik. Ilyenek az Erdei iskolai hétvégék, a Kikelet című vetélkedő, a Gayer Gyula verseny, a Természet napjai c. vetélkedő és az Apadó Kút című program. Ezeken a rendezvényeken (a pacagyűjtés során) un. kedvezményjegyeket lehet nyerni 1000-2000 Ft értékben, melyet a táborokhoz is fel lehet használni. Ezenkívül ebben az évben (2001.) további 1000 forint kedvezményt adtunk azoknak akik már legalább három táborunkban részt vettek, együttesen jelentkező testvéreknek. 2001-ben ez a tábor 11 000 Ft-ba került fejenként.
3.4. A táborvezetőség
A Süni táborok kezdetei óta törekvésünk volt, hogy a tábor arculatát nagy mértékben meghatározó természetismereti programokhoz az adott szakterülethez értő szakembert hívjunk. A többi program esetén is igyekszünk minden foglalkozáshoz az adott témában jártas, azzal egyébként is foglalkozó foglalkozás vezetőt hívni. Nem cél, hogy ugyanaz az ember tartsa a patak makrogerinctelenjeiről szóló természetismereti foglalkozást, mint aki az agyagformázást mutatja be, még akkor sem ha erre a kisgyerekek szintjén amúgy képes lenne, mert, minden felnőtt, aki a gyerekekkel a táborban foglalkozik, nem pusztán egy szolgáltató gép, hanem akarva akaratlanul is teljes személyiségével van jelen. Egy valódi faműves egészen máshogy tanít fafaragást mint aki csak a tábor kedvéért veszi elő a bugylibicskáját. Egy tízéves gyerek szintjén sok felnőtt el tudja mondani mindazt amit a Vas-hegyi halomsírokról tudni érdemes, mégis amikor csak tehettük igyekeztünk az adott korszakban jártas régészt hívni, hogy a helyszínen magyarázza el mindazt amit a titokzatos halmokról érdemes megjegyezni. Ugyanígy egy kis utánanézéssel bárki, aki ismeri a növényeket tarthatna gyógynövényes foglalkozást, ám mégis egészen más az amikor olyan valaki mutatja meg a gyógynövényeket aki maga is gyűjti és használja őket. Ennek a nagyfokú hitelességre való törekvésünknek általában az anyagi lehetőségeink, vagy más szervezési tényezők szabnak határt. Mindezzel párhuzamosan persze arra is törekszünk, hogy, akik, mint felnőttek jelen vannak minél többféle dologhoz értsenek, minél többféle eszközt tudjanak hozni. A felsőcsatári Süni táboroknak most már évek óta van egy stabil stábja. A csapatban két teljes család is akad, akik a legelső táborban még mint barát illetve barátnő, majd vőlegény és menyasszony majd mint házaspárok illetve kétgyerekes családok vettek részt. A többiek szép lassan csatlakoztak Összességében akad a stábban több erdőmérnök (köztük vezető beosztású közigazgatási szakember is), több pedagógus, reál- és humán szakos egyaránt. Akad testnevelő és egészségügyi szakember, zeneértő, irodalmár és amatőr természettudós. Akad huszonéves és hetvenéves is. A stábban több biztos botanikai és zoológiai ismerettel rendelkező akad, köztük akadnak az adott szakterületen belül kutatóként is számon tartott majdnem profik. A stáb polihisztor tagját Pásti János bácsit név szerint is érdemes megemlíteni, aki végzettségét tekintve kohómérnök (erdőmérnököknek ezért csak Jó szerencsét! köszön), ám mint amatőr természettudós kiváló ismerője és gyűjtője a gyógynövényeknek, ásványgyűjteménye több tonnát nyom, okleveles gombaszakértő és amatőr csillagászként jól eligazodik a csillagok körében. Az összeszokott csapatot olyan fiatalabb lehetőleg hölgytagokkal szoktuk kiegészíteni, akik életkorban közelebb állnak a résztvevőkhöz. A négy, vagy öt kis csapat mindegyikének lesz egy ilyen sünmamája, figyel arra, hogy mindenki rendesen egyen, mosakodjon, ellenőrizze magát kullancsilag, ügyel a szobák tisztaságára és szükség esetén mesét mond azoknak akik nehezen alszanak el. Volt olyan tábor ahova középiskolásokat kértünk olyan gimnáziumokból, ahol az átlagnál nagyobb súllyal foglalkoznak a környezet és természetvédelemmel. Azzal is próbálkoztunk, hogy a saját programjainkon kinevelődött, középiskolássá serdült fiatalt kérjünk fel erre a munkára. Sajnos úgy tapasztaltuk, hogy egy középiskolás még nem képes kellő komolysággal és felelősséggel ellátni ezt a feladatot. Az elmúlt három évben tanárképzős főiskolásokat szerveztünk be, akik az ott végzett munkát nyári gyakorlatként is elkönyvelhették. Az elmúlt években kialakult főiskolás (tanító, és humán szakos) stábbal nagyon meg voltunk elégedve.
A Süni táborok kezdetén még mindenki fizetség nélkül, um. szerelemből dolgozott, majd jelképes tiszteletdíjért. Ahogy azonban egy-egy foglalkozáshoz (zenész, kézműves) külső szakembereket hívtunk, világossá vált, hogy ennek a munkának is van pénzben kifejezhető értéke. Ezért törekszünk rá, hogy mindenkit, akit lehet megfizessünk megbízási díjak formájában. Ez persze nem mindig sikerül, de mindenesetre törekvésünk.
3.5. A tábor időpontja
A Süni tábort kezdettől fogva az iskolaév után a nyári szünet első heteinek valamelyikén rendeztük meg. Ennek több oka volt. Évek alatt bebizonyosodott, hogy a szülők részéről ebben az időszakban van a legnagyobb igény arra, hogy gyermeküket valahol elhelyezzék. Másrészt a felsőcsatári Gyermeküdülő, ahol egész nyáron egymást követik a táborok ekkor még a szezonra felkészített viszonylag jó állapotban van. Sajnos a többi tábor, ahol a természet és épített környezet iránti tisztelet kevésbé jellemző hatalmas pusztítást tud véghez vinni. Értendő ez a közeli erdőkre és az épület berendezéseire egyaránt. Ez a kiválasztott hét általában Szent Iván napja, azaz Keresztelő Szent János ünnepének (illetve a nyári napforduló) környékére esett. Az ünnephez kötődő, mai és ősi hagyományok tábori körülmények közé is illeszthető elemei adták az ötletet, hogy minden olyan programot, amit amúgy is meg szoktunk szervezni, valahogyan a népi kalendárium nevezetes napjaihoz, vagy egyéb jeles napokhoz illesszük. A tábor hét elejétől hét végéig tart, így a jeles napos hét, belekalkulálva az iskolaév módosulásait is, mindig máshogyan jön ki. Évek alatt a június 20-től június 30-ig terjedő időszakot ölelték fel táboraink. Nem minden napra sikerült valamilyen közvetlenül szervesen kapcsolódó nevezetességet találni, de minden tábor előtt komoly előtanulmányokat végzünk ennek érdekében. Csak néhány példa ezek közül:
Június 21.: A nyári napforduló, a csillagászati nyár kezdete. 1982-ben Maurice Fleuret francia zenetudós kezdeményezte, hogy a nyár első napját a világon mindenütt köszöntsék zenével. Ez a nap 1985-ben vált nemzetközi zeneünneppé. Ezen a napon este csillagászkodni szoktunk és valamilyen zenés programot szoktunk szervezni.
Június 22.: Ezen a napon született Szombathelyen Weöres Sándor Kossuth díjas neves költőnk. Ezen a napon este verses zenés emlékezést szoktunk tartani. A Weöres Sándor verseiből készített műsort, közös verselés, majd önkéntes egyéni produkciók szokták követni.
Június 23.: Párizsban 1894 június 23-án összeült az a kongresszus, mely az olimpiai játékok felújítását határozta el. 1897. óta ezt a napot, mint a nemzetközi Olimpiai napot ünneplik. Ezen a napon délután játékos sportvetélkedőket tartunk. A hagyományos sorversenyen és különböző (foci, ping-pong, stb.) bajnokságon kívül több megmérettetési lehetőséget szoktunk kínálni. Például petrencés rúd tartás, kakasviadal, kavics célbadobás csizmaszárba, szikla hajítás, kötélhúzás, stb
Június 24.: Szent Iván napja; Keresztelő Szent Jánosnak és az ősi fényszimbolikának az ünnepe. Idő és termésjósló nap. Számtalan hagyomány kötődik e naphoz. Ez a nap napfelkelte nézéssel szokott kezdődni. Még pirkadat előtt fel szoktunk menni a hegy tetején lévő kápolnához és ott várjuk a napot. A program nem szokott kötelező lenni. Különös varázsa van ezeknek a reggeleknek. A délután folyamán feldíszítjük az ebédlőt. A hagyományoknak megfelelően mezei virágokból koszorúkat készítünk, színes papírból forgókat hajtogatunk. Este Szent Iván napi népdalokat tanulunk, majd egy fergeteges táncházzal és tűzugrással fejeződik be ez a nap. Valahogy több éven keresztül úgy alakult, hogy ezen a napon nem volt jó idő ezért ezt mindig az ebédlőben tartjuk. Sok-sok gyertyából a terem közepén kirakunk egy kereszt (négyszög) alakzatot. A táncházban általában ősi gyimesi és moldvai csángó körtáncokat tanulunk (kerekes, héjsza). Néhány éve találtunk rá a moldvai „Drumuj drakuj” táncra (ördögtánc), ez szokott lenni a nap csúcspontja, ezt követi a tűzugrás. Néhány alkalommal olyan szerencsénk volt, hogy a e nap környékén tömegesen lehetett látni a Szent János bogarakat.
Június 25.: Vilmos napja . A Vilmos germán eredetű nép. A népvándorlás időszakában a germánokkal egyidőben éltek a Kelták. Ebből az apropóból ezen a napon szoktuk megszervezni a régésztúrát a hegyen található vaskori halomsírokhoz. Több alkalommal régész vezette ezt a túrát. A sírok abból a korból származnak, amikor a kelták is éltek. Egy híres Vilmos Tell Vilmos híres svájci szabadsághős. E nap délutánján íjászkodni szoktunk. Este pedig country táncházat tartunk (az írek a kelták leszármazottai és az ő zenéjükből alakult ki a country zene.
Június 26. János-Pál napja. Római vértanuk voltak, időjárási patrónusként tisztelték őket. Több tájegységen gyertyaszentelést tartottak ezen a napon. Ebből az alkalomból kézműves délutánt szoktunk tartani, ahol többek között gyertyát is lehet készíteni ősi mártogatós módszerrel. Ezen kívül lehet gyöngyöt fűzni, agyagozni, batikolni, a fafaragás fogásaival ismerkedni.
Június 27.: I. Szent László, magyar királynak a lovagkor mintaképének, pogány ízű mondák és legendák vitézének, a legnépszerűbb magyar szentnek az ünnepe. Ezen a napon általában lovagolni és íjászkodni lehet, de volt már olyan, hogy a lovagoltatást nem sikerült megoldani. Ekkor olyan lovagi tornát (vetélkedőt) szoktunk rendezni, ahol valamilyen páros feladatot kell megoldani.
Június 28.: Levente napja. Árpád fejedelem legidősebb fiának a neve. Egyes feltevések szerint eredeti jelentése: vadász. Köznapi értelemben daliát, vitézt jelent. Ebből az apropóból ezen a napon szoktuk megrendezni a számháborút. Ezen a napon 1811-ban született Kriza János erdélyi unitárius püspök, népköltészeti gyűjtő, költő, akadémikus. Főleg a székely népköltészetet gyűjtötte, 1863-ban adta ki Vadrózsák c. gyűjteményét, amely balladákat, dalokat táncrigmusokat, találós kérdéseket, népmeséket tartalmazott. A 2001 évi táborunk hete úgy esett, hogy a Weöres Sándor apropóján tervezett irodalmi estet nélkülözni kellett. Szerencsénkre Kriza János születésnapja mégis alkalmat adott arra, hogy az irodalmi kultúra sem hiányozzon a tábori programokból. Este egy népballadákból, népmesékből, és régi találós kérdésekből összeállított estet tartottunk.
Június 29. Péter-Pál napja. Az aratás kezdő időszaka, számos szokás, hagyomány kötődik e naphoz. Ezen a napon is szoktunk kézműves foglalkozásokat tartani. A legfőbb eszköz a szalma. Aratókoszorúk, szalmaékszerek készülnek ezen a napon. Az este alkalmas un arató bál, arató mulatság tartására.
3.6. A tábor előkészítése
Egy tábor előkészítése általában már az előző tábor végén kezdődik a szervezők számára. A táborhely időben való lefoglalása, a finanszírozáshoz szükséges pénzeszközök összegyűjtése, (pályázatok)a táborvezetőség összeállítása komoly feladatot jelentenek. Mégis az események a tábor nyilvános meghirdetésekor gyorsulnak fel igazán. Széleskörben meghírdetett táborról lévén szó, tapasztalataink szerint többféle motiváló tényező is szerepet játszik, akkor amikor egy gyermeket a szülei befizetnek a táborba. Egész éves programjainkkal arra törekszünk, hogy minél több olyan gyerek legyen a táborban, akit tényleg érdekel a természet és a természetvédelem, vagy előző tapasztalatai alapján szívesen jön táborozni Felsőcsatárra. Ezt szolgálja a kedvezményrendszer is (kedvezményjegyek, rendszeres résztvevők, kiemelt kedvezmény). Tapasztalataink szerint a táborozók létszámának az így jelentkezők a felét sem teszik ki. Nagyon gyakori motiváló tényező, hogy az adott időszakban valahol el kell helyezni a gyerekeket. De van olyan szülői pedagógiai szemlélet is, hogy már elég nagy a gyerek ahhoz, hogy egy bentlakásos tábort kipróbáljon. Az évek alatt volt olyan tapasztalatunk, hogy a gyermek számára csak a táborban derült ki, hogy hova is került. A szülők egyáltalán nem beszélték meg vele, nem készítették fel. Olyan is előfordult, hogy este a gyerek hazajött az üdülésből, a nagymamától, vagy egy másik táborból aztán reggel indult velünk Felsőcsatárra. Mi évek alatt csiszoltuk ki a tábor programját, nagy energiával készülünk rá, ezért azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek, akik velünk táboroznak szintén készüljenek, időben ráhangolódjanak a táborra, megbecsüljék azokat a programokat, amelyeket kitaláltunk, megterveztünk. Ezért a tábor meghirdetésekor a szórólapokon plakátokon igyekszünk elég részletesen körvonalazni a tábor jellegét, körülményeit. A jelenkezéskor az érdeklődő szülők további szóbeli információkat kapnak. A tábor előtt két héttel (előbb nem érdemes mert elfelejtik) nagyon részletes levelet küldünk a jelentkezőknek. Ebben a szálláshelyről, az étkezésekről, a résztvevőkről, a tábor vezetőségről és a tervezett programról is részletes tájékoztatást adunk. Tételesen fel szoktuk sorolni, hogy milyen felszerelést ruházatot kell hozni. A tábor ideje olyan nyár eleji időszakra esik, amikor sokféle időjárás is előfordul. Nem hagyunk kétséget afelől, hogy ha esik az eső, ha sár van akkor sem fogunk a szobákban gubbasztani. (Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött ember!) Volt már olyan tábor az évek során, hogy a hét szinte minden napján esett az eső. Fontos, hogy felkészüljenek erre a felszerelés összecsomagolásakor, hogy váltás ruha, váltás cipő is legyen. A levélben arról is szoktunk szólni, hogy mit ne hozzon a gyermek (magnó, rádió (fejhallgatósat se), elektromos, zajos játékok, rádiótelefon, felesleges élelmiszer, stb.). Igyekszünk a mesterséges, művi, gépi világot amennyire csak lehet száműzni a tábor életéből. Annak érdekében, hogy a szülők és a gyerekek is készüljenek a táborba több még otthon elvégzendő feladatot szoktunk kiróni rájuk. Kérni szoktuk, hogy mindenki hozzon egy kis doboz házi készítésű süteményt. Ezt az esti programokra szoktuk feltálalni, két három alkalommal. Persze a táborozók közel egyharmada csak valamilyen boltban vett nassolni való hoz. Arra kérjük a jelenkezőket, hogy egészségügyi állapotukról hozzanak orvosi igazolást. Elsősorban nem arra a sztereotíp, az orvosok által előre kinyomtatott szövegre vagyunk kíváncsiak, hogy fertőző betegségben nem szenved, hanem sokkal inkább az átlagostól eltérő egészségügyi adottságokra (allergia, krónikus betegség, születési rendellenesség, stb.). Az elmúlt tízegynéhány évben alig akadt olyan tábor amelyiket megúsztunk volna egy-egy kisebb sérülés, betegség nélkül, de többször volt olyan helyzet is, hogy éjszaka kellett a kórház baleseti ambulanciájára mennünk.
A gyerekektől is azt várjuk, hogy készüljenek a Süni táborba. Ezért mindenkinek otthon készíteni kell egy kis (25X25 cm-es) textilképet. Ezekből varjuk össze a tábori zászlót. Arra kérjük a gyerekeket, hogy hozzanak magukkal egy verset, idézetet, vagy valamilyen irodalmi műből egy részletet (lehet saját alkotás is). Ezt még otthon másolják rá egy irólapnál nem nagyobb papírra. Ezek a kis papírlapok fogják alkotni a tábori STRÓ-FA lombkoronáját. Ez egy nagy papírlapra felrajzolt fa, amit a zászló közelében teszünk ki. Korábban próbálkoztunk azzal is, hogy szülői értekezletet tartottunk a táborba jelentkezetteknek. Sajnos kevesen jöttek el, ezért erről lemondtunk. A tábor elején a gyerekek megkapják általában a tábor Programfüzetét, mely részletesen órára lebontva tartalmazza a tábor eseményeit.
Általános tapasztalatunk, hogy a gyerekek rengeteg ennivalót hoznak magukkal, olykor több hétre valót, akkor is, ha leírjuk, kérjük, hogy ne tegyék, mert nem tudjuk tárolni. Ezért első napra közös étkezést nem vagy csak nagyon kis mértékben szoktunk tervezni. Így legalább a hozott élelmiszer nagy része elfogy. A második napon szigorúan össze szoktuk szedni a romlékony ennivalót.
A levélben arra szoktuk kérni a szülőket, hogy a hét során ne látogassák meg gyermeküket, mert a szórványos látogatások szétzilálják a tábor programját és rossz érzéseket kelt azokban, akikhez nem jön látogató. Azt is kérjük a részletes levélben, hogy a szülők ne várják el gyermeküktől, hogy rendszeresen telefonáljon, mert, volt már olyan tábor, (ahol közel volt a telefonfülke), ahol a gyerekek a tábor idejének jelentős részét a fülkénél való sorban állással töltötték. Felsőcsatáron szerencsére csak a faluból lehet telefonálni, ezért megoldhatatlan, hogy minden nap telefonos programot tartsunk. Természetesen szoktunk adni rá lehetőséget, hogy egy-egy alkalommal lehessen telefonálni. Szeretnénk, hogy a résztvevő gyerekek a lehető legteljesebb mértékben a táborban legyenek szellemileg, lelkileg egyaránt, ezért a büfébe, boltba járással együtt a telefonálást is erősen szabályozni szoktuk. Volt olyan eset is amikor a váratlan szülői vizitek elkerülése céljából (amikor a hét vége a tábor közepére esett) családi vasárnapot szerveztünk, azaz megadtunk egy időintervallumot amikor a szülők meglátogathatták gyermeküket, sőt olyan programot szerveztünk, amiben a szülők is részt vehettek. De ez sem volt jobb megoldás, mert a szülők többsége távol maradt.
3.7. A tábor céljai:
A „Természetről a természetben” c. környezeti nevelési program általános céljait már ismertettük. Ezek a célok legteljesebb formában az erdei iskolai programokon és a nyári táborokban érvényesülnek. A táborok közül is legfőképpen a Süni táborban, hiszen ez a típusú tábor rendelkezik a legnagyobb múlttal, ennek a tábornak a programja a legsokrétűbb, hiszen a szűkebben vett természetbúvár foglalkozásokon kívül a kultúra szinte minden szeletéből felvillantunk valamit.
Mint a program nevéből és általános céljaiból következik, a Süni tábor is szabadlevegős program. Mindent megteszünk azért hogy a táborlakók a lehető legtöbb időt töltsék a szabadban természetes közegben. Ha egy programot zárt helyen és a szabadban is meg lehet valósítani, akkor mi biztos, hogy az utóbbit választjuk. Arra törekszünk, hogy a gyermekek minél több közvetlen tapasztalatot szerezzenek a tábort magába foglaló kistájról, a Vas-hegyről és a Pinka völgyéről. Ezért általános törekvésünk, hogy a tábor ideje alatt a gyerekek minél több időt töltsenek kint a szabadlevegőn, ha lehet természetes közegben. A programokkal célirányosan próbáljuk segíteni azt, hatást, amit ez a hely gyakorolhat mindazokra, akik eljönnek ide.
Mindent megteszünk azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és kellemes élményekkel megrakottan menjenek haza. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy a Süni tábor materiális értelemben maga a Kánaán. Sőt ilyen értelemben puritán rendezvényről van szó. Igyekszünk mellőzni a fogyasztói társadalom, az urbanizált világ kommersz termékeit. Ezért nincs állandó büfézés, telefonálás, mi nem tartunk discót, bulit és hasonlókat. Igyekszünk kiszűrni a gépeket, a mesterséges zajokat, szagokat. Láttunk már olyan mások által szervezett felsőcsatári tábort, ahol a tábor különböző részein legalább négyféle zene üvöltött, a fűben szanaszét hevertek az üdítős üvegek és mindenki nagyon happy volt. Nálunk a táborban a táncházak kivételével nem szól gépzene, nem látni fejhallgatóval bambuló gyerekeket, TV nézésről szó sem lehet, az esti túrára is zseblámpa nélkül szoktunk menni, és a tábortűzünk sem többméteres máglya, hanem kicsi, barátságos és körbeülhető. Talán ezért is van az, hogy itt a gyerekek, egy idő után, különösebb figyelmeztetés nélkül is észreveszik ha valamilyen madár megszólal az erdőben, feltűnik, ha elhúz felettük egy denevér és észreveszik a fűszálon pihenő katicabogarat is Ennek ellenére aki részt vett már ebben a táborban biztosan nem unatkozott, nem érezte úgy, hogy aszkéta módjára töltötte el az egy hetet. Mi a kommersz anyagi, testi örömök helyett szellemi táplálékot igyekszünk nyújtani.
A tábor során nem pusztán ismeretek átadásáról van szó, hiszen ahhoz, hogy meg tudjunk nevezni egy növényt, vagy egy bogarat, először észre kell vennünk, legalább sejtenünk kell, hogy hol és mikor lehet megtalálni. Konrad Lorenz formaérzékenységnek nevezte azt a különleges képességet, mely valószínűleg minden természeti lénynek így az embernek is sajátossága. Ez az a képesség, mely a különböző érzékszervek által közvetített információk, alapján az evolúció sokmillió éve alatt archetípikusan is rögzült tudás alapján értelmezni tudja a természet dolgait. „Mint a neves Nóbel díjas tudós írja „az emberiség nagy problémája hogy elfelejtettük, hogyan kell bánni az élőlényekkel, az élő rendszerekkel”. A legtöbb ember élete során csak mesterséges dolgokkal találkozik. A természetről csak elvont ismeretei vannak. Ennek tipikus példája, hogy 100 gyerekből 95 a minden sugaras szerkezetű sárga virágú növényre azt mondja, hogy mocsári gólyahír. Teljesen mindegy, hogy nyár közepe van és hogy az illető virág, (például valamelyik boglárka) egy hegytetőn, sziklás helyen nőtt. Ehhez hasonló, amikor egy kisfiú megkérdezte egy madárdaltól hangos erdőben, hogy „itt nincs semmilyen állat?”. Ezért mi a képességek közül a Konrad Lorenz által meghatározott formaérzékenység fejlesztését, tartjuk a legfontosabbnak.
A tábornak sok olyan eleme van, ahol nagy szükség van a gyerekek kreativitására, együttműködési készségére is. A természetismereti foglalkozásokon gyakran ők maguk találják meg egy-egy felmerült kérdésre a helyes választ, és a tábor során nagyon sok vetélkedő, verseny illetve egyéb lehetőség van ahol kipróbálhatják a ötletességüket, alkotókedvüket.
Az ismeretek közül mi a természettel kapcsolatos ismeretekre helyezzük a fő hangsúlyt, azon belül is a fajismeretre, melyhez a terepen rögtön társul az élőhelyismeret és számos fontos ökológiai törvényszerűség ismerete is. Lényegében nagyon egyszerű dologról van szó. Megtanulják észlelni (látással, tapintással, füleléssel, szaglással) a körülöttük lévő élőlényeket, természetes tárgyakat és megtanulják megnevezni őket, vagy legalábbis valamit tudnak róla mondani. Megtanulják azt is, hogy ezek a dolgok térben és időben is meghatározottak, tehát nem lehetnek bármikor és bárhol és sohasem léteznek önállóan a természet többi dolgától függetlenül. A biológia könyvben be lehet mutatni egy hangyát képről, az órán meg lehet nézni filmről stb., ám ha ezt a jószágot a maga valóságában akarjuk megtapasztalni akkor amellett, hogy látjuk a hangyát, érezzük, hogy fúj a szél, levelek potyognak a fáról, érezzük az avar illatát, hogy közben harkály kopácsol a szomszéd fatörzsön, arról nem is beszélve, hogy a hangya sosincs egyedül, általában nem mozdulatlan, sőt csinál valamit. Egyszerre rengeteg hatás ér bennünket, ha hagyjuk, vagy ha megtanulunk figyelni rá.
A gyerekek világhoz való viszonyulásának tekintetében a természettel kapcsolatos felelősségérzet, tudatosság és a szociális magatartás fejlesztése a cél. A terepi program során mindig tapasztalunk olyan állapotokat, olyan jelenségeket, amelyek a természet harmóniájáról árulkodnak, de olyanokat is, melyek valamilyen emberi tevékenység káros hatásait tükrözik. Igyekszünk megtanítani a gyerekeket arra is, hogy felismerjék azokat a jeleket, melyek valamilyen negatív hatásra utalnak. Igyekszünk tudatosítani, hogy ezeknek a káros hatásoknak milyen további következményei lehetnek de azt is megmutatjuk, ha lehet, hogy hogyan lehetne, lehetett volna kiküszöbölni ezeket a hatásokat, illetve mit lehetne tenni, hogy helyrehozzuk, amit valaki elrontott.
Szemléletformáló munkánkban a természet és. általában az élet tiszteletére, a sokféleség és a másság tiszteletére igyekszünk nevelni a gyerekeket. Ebben a dologban nagyon nagy szerepe van a személyes mintának, a példamutatásnak. Óriási jelentősége van annak, hogy hogyan viselkedünk, hogyan nyúlunk egy élőlényhez, hogy a kézbe vett bogarat ugyanilyen gonddal visszahelyezzük, oda ahonnan elvettük, vagy elhajítjuk. Gyökerestül kitépjük-e a virágot, leszakítunk egy kelyhet, vagy esetleg lehajolunk és úgy szagoljuk meg, vagy csak messziről valahova oda mutatunk, hogy az ott „az”. Mindenféle tudálékos szövegnél többet ér, ha esős időben nemcsak figyelmetlenül keresztül csörtetünk az erdőn, hanem olykor lehajolunk és odébb teszünk egy-egy csigát, vagy gilisztát, hogy mások rá ne lépjenek (tíz perc múlva minden gyerek ezt fogja csinálni). A terepen a természetben való elmélyült munka koncentrált viselkedést követel. A tábor elején különösen figyelünk arra, hogy a természetbe való kiszabadulás, ellazulás ne járjon teljes szétszórtsággal, figyelmetlenséggel. Ezt szolgálja az is, hogy a természetismereti foglalkozások kis csoportban (8-12 fő) és általában két felnőtt jelenléte mellett zajlik.
A terepcentrikusság következménye, hogy egyes programjaink fontos szerepet játszanak az egészségnevelésben A természetismereti foglalkozások során sokat túrázunk, a szabadidős programokon, is fontos szerepet kap a sport. A nap reggeli tornával kezdődik. Fontos feladatunknak tartjuk a szülőföld megismertetését, a hazaszeretet felébresztését. Soha nem mulasztjuk el, hogy a Felsőcsatárt, a környék falvait, az ott élőket, viszonyukat a tájhoz bemutassuk, megtapasztaltassuk (faluismerkedő vetélkedő) Fontos megértetni, hogy egy tücsökciripeléstől hangos vadvirágos rét létének feltétele az állattartó parasztember is.
Az elmúlt hat év során kialakultak azok a rendszeres tevékenységformák, amire a terület alkalmas. Így a tábor programjának gerincét olyan kiscsoportos foglalkozások teszik ki, amelyek a színhelyek különbözősége és szakterületek szerint is igyekszik megismertetni a terület értékeit. A vasfüggöny megszűnése óta a terület szabadon látogatható. A táborozókon kívül megjelentek a horgászok, fürdőzők is. A meredek hegyoldalakon az erózió, másutt a szemetelés és a vandalizmus okozott károkat. A tábor programját aktív természetvédelmi munkák is kiegészítik.
3.8.A tábor napirendje
Mi kezdettől fogva törekedtünk arra a táborainkban, hogy a programok egy viszonylag kötött napirend szerint alakuljanak, illetve az egyes programformák, mint panelek illeszkedjenek a napirend vázához, és a különböző programtípusok azonos napszakban legyenek. Negatív példaként találkoztunk olyan táborral, ahol, mindig máskor volt az ébresztő, máskor az étkezések, a tábor programját talán csak a táborvezető látta át, néha még ő sem. Az effajta képlékenység talán megengedhető egy középiskolás és főiskolás korosztály esetén, ám az a gyerekkorosztály, akiknek mi a Süni tábort szervezzük, úgy vélem igényli a biztonságos állandóságot, és a programok átláthatóságát. Ezt szolgálja a programfüzet és a tájékoztató faliújságok és a reggeli és az ebéd után szóban is elmondott tájékoztatások, eligazítások és a kiscsoportok irányítására, felügyeletére kitalált főiskolásokból álló „sünmamik” intézménye. A napirendet igyekszünk betartani, de ha a program úgy kívánja kisebb csúszások lehetségesek. Így például, egy vidám tábortűzi hangulatos együttlétet nem rekesztünk be a hangulat tetőpontján, és a számháborút sem lehet félbeszakítani az uzsonna miatt.
7.00.: Ébresztő
7.00-8.00.: Reggeli torna, mosakodás, öltözködés, szobák rendberakása
8.00.: Reggeli, szobarend ellenőrzés
9.00-12.00.: Délelőtti program (kiscsoportos természetismereti foglalkozások terepen)
12.30. Ebéd
13.00-15.00.: Ebéd utáni szieszta, szabad program
15.00-19.00.: Délutáni programok,
közben 17.00-kor uzsonna
19.00.: Vacsora
20.00-21.00.: Szabad program
21.00-22.00.: Esti program
22.00-23.00.: Fürdés, mosakodás, kullancsvizit, készülődés a lefekvéshez
23.00.: Takarodó, kicsiknek esti mese.
3.9. A tábor programja
A tábor első felében viszonylag zsúfolt kötött programokat tervezünk, a második felében már több szabadidőt hagyunk. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a táborlakók között jó közösségi kapcsolatok, barátságok fejlődjenek ki. A tábor elején sok olyan játékot szoktunk játszani, melyek az ismerkedést, a személyes kapcsolatok fejlődését segítik elő. A délelőttöket olyan kiscsoportos foglalkozások (maximum 10-12 fős csoportok) teszik ki, melyek szakavatott vezetőkkel, a terület különböző természeti értékeit mutatják be a gyerekeknek. A foglalkozások szakterületek, helyszínek és módszerek szerint is különböznek. Általában négy, vagy ötféle foglalkozást tartunk. Mindig szokott lenni madarászás, botanikai foglalkozás, gyógynövényismereti, és a hüllőkkel, kétéltűekkel kapcsolatos program. Ezt szokta kiegészíteni az ízeltlábúakkal, vagy csak a patakkal, mint természtes élőhellyel kapcsolatos foglalkozás. Így az eddigi táborok tapasztalatai alapján lesz: madártani foglalkozás (madárgyűrűzés), kőzet – és ásványtani foglalkozás, botanikai és a patakok élővilágával kapcsolatos program.
A szakmai programok között nem csak a természet, az élővilág megismertetését tartjuk fontosnak, hanem a térség történetének, néprajzának, mindennapi életének, kultúrtörténeti értékeinek megismertetését is. Egy fészekodú-telep létrehozását már tavaly megkezdtük. Az odúk ellenőrzése is szerepel a tábor programjai között. Összegyűjtjük és elszállítjuk az erdőben és a folyó mentén elszórt szemetet.
A tábor programjai egy néphagyományos kerethez illeszkednek. Az egyes dátumokhoz kötődő hagyományokat és programokat „A tábor időpontja” c. fejezetben már leírtuk. Így például Szent Iván (Szent János) napja napfelkelte nézéssel kezdődik és táncházzal egybekötött tűzugrással végződik. Erre az időszakra esik Weöres Sándor halálának évfordulója, így ezen a napon hagyományosan egy olyan irodalmi estet tartunk, mely a költő természettel kapcsolatos műveiből válogat és az est második felében a gyerekek is előadhatják az általuk ismert verseket. A délutánok a különböző versenyek, vetélkedők és szabadidős foglalkozások ideje. Így lesz: faluismerkedő vetélkedő, játékos sportvetélkedő, számháború, stb. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy az egészséges életmódra nevelés is szerepet kapjon a tábor életében. Ezt szolgálják a reggeli tornák (Tai chi), a napi 10-15 kilométeres túrák, és a tábor környékének sportolási lehetőségei. A szabadidős programokra is igyekszünk a kínálatot gazdaggá tenni, így lesz mód lovaglásra, íjászkodásra (Szent László a lovagkirály napján). A tábor egésze is egy nagy vetélkedő, melynek lényege, hogy a táborlakók minden lépését (a foglalkozásokon való aktív részvétel, vetélkedők eredményei, rejtvények megfejtései, alkotások) pontozzuk, pacákkalértékeljük és a tábor végén nagyszabású pacaliciten lehet ezekért jutalmat szerezni. A tábor életét napi rejtvények és ezek megoldását szolgáló könyvtár egészíti ki. A szabadidős foglalkozások között különböző kézműves mesterségek megtanulására is van mód. A kulturális kínálatot szabadtéri (akusztikus, erősítés nélküli) koncert, tábortűz melletti népdaltanulás, táncház, alkotják. Az utolsó estén saját produkciókkal lehet készülni.
3.9.1. A 2001. évi Süni tábor részletes programja (2001. június 24-30)
Június 24. vasárnap: Szent Iván napja
10.00. Indulás busszal Szombathelyről
De.: Megérkezés a táborba
Ismerkedő játékok
Csapatok megalakítása
Szobák elfoglalása
Tábori zászló elkészítése
Du.: Faluismerkedő vetélkedő
Bányajárás
Növények gyűjtése koszorúkötéshez
Szent Iván napi koszorúk, papírforgók készítése
A terem (ebédlő) feldíszítése
E.: Szent Iván napi hagyományok felelevenítése
Daltanulás
Táncház
Tűzugrás
Esti séta a kápolnához, csillagászkodás
Június 25., hétfő: Vilmos napja
De. Kiscsoportos természetismereti foglalkozások
-madarászat
-botanika
-ízeltlábúak
-gyógynövények
-hüllők, kétéltűek
Du.: Ügyességi vetélkedő Tell Vilmos nyomán
Íjászkodás
Régésztúra a (kelta) halomsírokhoz
E.: Country táncház
Miért védjük: Vas megye növénytani értékei
Tábortűz
Június 26., kedd: János-Pál napja
De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások
Du.: Kézműves foglalkozások
-gyertyamártogatás
-fafaragás
-agyagozás
-batikolás
-gyöngyfűzés, gyöngyszövés
E.: Diavetítés: Madarak
Gombák
Június 27., szerda: László napja
De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások
Du.: Lovaglás
Íjászkodás
Lovagi torna
Sün keresés
E.: A lovagi torna folytatása: szellemi vetélkedő (fele sem igaz)
Június 28., csütörtök: Levente napja
De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások
Du.: Harcra fel „szép magyar leventék”! – Számháború
E.: Irodalmi és népdal est Kriza János születésének 190. évfordulójára
Balladák, találós mesék
népdaltanulás
Június 29., péntek: Péter-Pál napja
De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások
Du.: Túravetélkedő
Aratónapi kézműves foglalkozások
-arató koszorúk, szalmadíszek
-gyöngyfűzés
-fafaragás
E. Táborzáró mulatság, tábortűz
Június 30. szombat:
De.: Pakolás, takarítás
Eredményhirdetés
Paca licit
Emléklapok kiosztása
Hazautazás
3.9.2. A természetismereti foglalkozások
A legelső, még Sopronban megrendezett Süni tábor óta, táboraink és erdei iskolai programjaink gerincét az un. kiscsoportos természetismereti foglalkozások adják. Gyakorló pedagógusok, akik osztálynyi gyereksereggel szoktak dolgozni hibát követnek el, amikor úgy gondolják, hogy a szabad természetben is hatékonyan lehet dolgozni 20-30 gyerekkel. A helyzeten az sem segít, ha a gyerekek terelgetéséhez fegyelmezéséhez, további pedagógusokat
vonnak be. Ennyi gyerek már valóságos tömeg. Minél többen vannak, annál nehezebb őket irányítani, mozgatni, fegyelmezni. Nagy zajt csapnak, egymásra figyelnek és nem az őket körülvevő természetre, a taposással nagy kárt okoznak, és igazi természetbúvárkodásra nincs mód, vagy mert az állatok már időben elmenekülnek, vagy mert ennyi gyereknek nem lehet megmutatni sem a növényeket, sem az apró állatokat. Mi úgy véljük hogy 8-10 gyerek az ideális létszám a természetben végzett foglalkozásokhoz. Minél inkább nagyobb létszámú a csapat, annál kevésbé jön létre kontaktus a résztvevők, a foglalkozásvezető, és a természet között, és egyre inkább idegenvezetői munkává alakul a program. Ekkora létszám mellett olyan helyekre is eljutunk, ahova nagyobb létszámmal már nem lenne lehetséges. A szervezés során a gyerekeket létszámuktól függően 3-4-5 csoportra osztjuk. Egyszerre, egy időben ugyanennyi foglalkozás zajlik. Minden csapat minden foglalkozáson részt vesz forgószípad szerűen. A foglalkozások maximális időtartamát az szabja meg, hogy az egész programba hogyan illeszthető a kiscsoportos foglalkozások blokkja. A péntek estétől vasárnap estig tartó erdei iskolai hétvégéken kis szünetekkel egymást követik a foglalkozások. Egy nap alatt így a gyerekek 4 foglalkozáson vesznek részt. Télen rövidebb késő tavasszal és nyáron hosszabb a rendelkezésre álló idő (hosszabbak a nappalok). Ez a forma így rendkívül tömény és megterhelő, de iskolaidőben működőképes. A nyári egy hetes Süni táborban megvalósítható az ideális állapot. Egy napon, egy délelőttnyi időtartamban, csak egyféle foglalkozást tartunk. A Süni táborokban ahol 40-60 fő szokott jelen lenni, öt csoportot alakítunk, így egyszerre ötféle foglalkozás zajlik, általában 9 órától 12.30-ig. Ez alatt az idő alatt van idő akár nagyobb területet is bebarangolni, türelemmel megfigyelni egy fiókáit etető madarat, vagy a környék összes kétéltűjét bemutatni. Van idő játékra vagy akár arra is hogy önálló feladatot is elvégezzen a csapat. adni a gyerekeknek, vagy játékos foglalkozást tartani. Van mód átismételni feleleveníteni, mindazt amit a foglalkozáson tanultak. A foglalkozások a választott terep és a szakterület szerint is különböznek, és a foglalkozásvezetők személyéből adódóan másféle stílust és módszert követnek. Nemcsak másféle ismereteket, hanem másféle képességeket fejlesztenek, más szemléletet képviselnek. A foglalkozások módszere, stílusa abban is különbözhet, hogy az illető csapat milyen korú, milyen előképzettségű gyerekekből áll. Akkor is ilyen kis létszámú csoportokat alakítunk, ha nem sikerül a csapat létszámmal egyező számú foglalkozásvezetőt beszervezni. Ekkor az egyik csapat mindig „pihen”, ill. rejtvények megfejtésével feladatok megoldásával töltheti az időt.
Az alábbiakban azt az öt legfontosabb foglalkozást mutatjuk be, mely leggyakrabban előfordul a táborban:
Madarászás; ismerkedés a madarak világával
A tábor egész ideje alatt madárgyűrűzés folyik. A tábor közvetlen közelében 1-2 madarászháló kerül kihelyezésre, de az idei táborban is volt rá példa, hogy egy rövid időre a Pinka fölé is ki lett húzva egy háló. A madártani foglakozás vezetője Kelemen Tibor, aki civilben tanár, de a Magyar Madártani Egyesület Helyi Csoportjának egyik legaktívabb tagja. A Süni táborok madármegfigyelő programjainak köszönhetően számos érdekes madártani adat gyűlt össze a területről (vízirigó, darázsölyv, hegyi billegető, macskabagoly). A hálók rendszeres ellenőrzésének szükségessége azt is jelenti, hogy a kötött programtól függetlenül, napközben többször is van lehetőség közelről szemügyre venni madarakat. Rendszeres „vendég” szokott lenni a barátka poszáta, a vörösbegy, a fekete rigó, a meggyvágó, a széncinege, a kékcinege, az őszapó, az erdei pinty, az ökörszem, a fakúsz, de az ártéri hálózás eredményeként a jégmadár és a vízirigó is meg szokott fordulni a táborban. Ha érkeznek a madarak általában összeszalad a tábor apraja nagyja. Általában minden táborban ki szokott alakulni egy-egy madarász csapat, akik a hajnali hálóellenőrzésről semmi pénzért nem maradnának le. Az érdeklődőbb gyerekek a háló kifeszítésétől, a madarak kiszedéséig, és a gyűrűzésen, a biometriai adatok felvételén át a jegyzőkönyvvezetésig végigkövethetik a madártani munka folyamatát. A tábor környéki erdőben az elmúlt két évben kiépítettünk egy odútelepet, melyet meglepően nagy százalékban foglaltak el madarak. Az odúk között akad lenyítható oldalú, üveges belső fallal ellátott is, bemutathatóságot szolgálandó. Az odútelep bemutatása, ellenőrzése és karbantartása részben a foglalkozásoknak is részét szokta képezni, de a tábor fakultatív programjai között is előfordul. Az elmúlt évek néhány sikeres pályázatának eredményeként a kiscsoportos programon minden gyerek kezébe távcsövet tudunk adni. Ezért a foglalkozás általában azzal indul hogy a távcső használatát, beállítását gyakorolják. A foglalkozás minél több madarat igyekszik megfigyelni a társaság. Ez a kiscsoport tehát nagyon figyel a hangokra, a röpködő, mozgó „tárgyakra”. A mozgásformák, röpképek, viselkedésformák felismerése alapeleme a foglalkozásnak. Természetesen az egyes fajokat általában saját élőhelyén, táplálékszerzés esetleg fiókaetetés közben észleli a csapat. Ez a foglalkozás általában a nyíltabb, mozaikos területeket részesíti előnyben, hiszen a kezdő távcsövesek itt hamarabb jutnak sikerélményhez. Tehát egy kisebb séta során a hegy művelt, kertekkel, gyümölcsösökkel, szőlőkkel, borpincékkel tagolt részét járják be. Egy-egy alkalommal több tucat madárfaj is elő szokott kerülni. A madármegfigyelés közben az egyes madarak kapcsán természetesen szó esik, a madarak testfelépítéséről, a legfontosabb külső bélyegekről, a fő madárcsoportokról, az alapvető rendszertani egységekről, a madarak táplálkozásáról, költési szokásairól, a madárvonulásról, a táplálkozási hálózatban betöltött szerepükről. A gyerekek közben azt is gyakorolhatják, hogy megfelelő könyv segítségével hogyan határozzák meg az észlelt madarat. Útközben olykor meg megáll a társaság, hogy füleljen egy-egy jellegzetes hangra. Szinte mindig akad többféle nyom, ami valamilyen madárra utal. Madártollak, lepotyogott elhagyott fészkek, tojáshéjdarabkák, ürüléknyomok, harkálykopácsolás nyomai esetleg bagolyköpetek. Ez mind-mind alkalom arra, hogy számos dolgot megbeszéljen a társaság. Erre a foglalkozásra is, csakúgy mint a többire jellemző, hogy folyamatos a kommunikáció a foglalkozásvezető és a gyerekek között, folyamatos a kontaktus a természettel. A foglalkozás a feszült figyelem pillanatainak, a kötetlen beszélgetések, játékos mozzanatok és felelősségteljes pillanatok elegyéből áll össze. A foglalkozásvezető nagy tapasztalattal és felkészültséggel rendelkezik ahhoz, hogy minden marat, melyet a csoport észlel meg tudjon nevezni és minden felmerülő kérdésre választ tudjon adni. Ahhoz is megvan a rutin, hogy a foglalkozás menetét, stílusát, az időjárási viszonyok, vagy a csoport összetétele érdeklődése szerint közben is alakítsa. Persze nem minden csapat láthatja ugyanazokat a madarakat. A különbözőségeket hivatott feloldani a madarakkal kapcsolatos diavetítés, ahol közelről, kézben tartott élő madarakról készült felvételeken hosszasan lehet egy-egy madárfajt megszemlélni, kazettáról pedig a hangjukat is meghallgatni. A madarakkal kapcsolatos ismeretek elmélyítését számos a tudósklubban kihelyezett határozó könyv segíti.
Botanika; ismerkedés a növények világával
A botanikai foglalkozást „ősidők” óta olyan erdőmérnökök szokták tartani, akik az (egyetemi szintű) átlagnál jobban ismerik a növények világát és szűkebben vett hivatásuk mellett is szívesen botanizálgatnak. Az első közös soproni-szombathelyi Süni tábor óta hol e sorok írója (Gyöngyössy Péter), hol pedig Ferenczy András látja el ezt a posztot, aki először még egyetemistaként táborozott itt ma pedig igazgatóhelyettesként dolgozik egy nagyhatalmú erdészeti hatóságnál. A növényekkel való foglalkozás jó alkalom arra, hogy élőlényeket, zavarás nélkül, aprólékosan tanulmányozhassanak a gyerekek. Legfőképp a jó megfigyelőképességre jó színérzékre és az apró részletekben különböző természetes formák közötti jó eligazodó képességre van szükség, de használni kell a tapintó és szaglószervünket is. Ezek az érzékszervek egyben jól fejleszthetők is a természetben. (A kislányom aki idén lesz nyolc éves érdekes módon minden számára új dolgot először megszagol és csak utána néz meg.) A botanikai foglalkozáshoz kitűnő terep a tábor környéke. Az üdülő mellett közvetlenül egyik oldalról kaszálórétek másik felől zárt erdő, távolabb apró szántóföldek gyümölcsösök szőlők mozaikjai találhatók. A sűrű erdőszélt egy meredek oldalú patakvölgy követi. A kis patak meanderező medre a Pinkába torkollik. Egy rövid szakaszon természetes ártéri ligeterdők és mocsárrét társulások kísérik, majd meredek sziklafalak tövében gyors sodrással ömlik tova. A hegység helyenként mész tartalmú alapkőzetet, illetve talajfoltokat is tartalmaz, amúgy nagyrészt kisavanyodott, helyenként erősen erodált talajok fedik. Ezen adottságoknak megfelelően a botanikai túra ezeket a természet közeli élőhelyeket járja végig, bemutatva ezen területek növényeit. A csapat meg-megállva, lehajolgatva, lassan halad. Egy-egy jellegzetes növényfajt részletesen tanulmányoznak, megtapogatnak, megsimogatnak, megszagolnak, közben a foglalkozásvezető sok érdekes információval segíti, a tapasztalatok rögzítését (mire használják, mit jelent a neve, milyen más nevei vannak, milyen történetek érdekes események kötődnek hozzá, stb.). Közben óhatatlanul szó esik morfológiai ismertető jegyekről, rendszertani kategóriákról, életformákról, növénytársulásokról, élettani és ökológiai összefüggésekről is. Hangsúlyosan szerepel a természetes és a mesterséges állapotok közti különbségek megfigyelése. Kezdésként megnézzük a rendszeresen kaszált és az évek óta nem kaszált rét és egy felhagyott beakácosított szántóföld közötti különbségeket. Itt főleg rovaroktól sűrűn látogatott virágos lágyszárúakat láthatunk. Egyből azt is érzékelhetjük milyen kapcsolatai vannak az illető növénynek más élőlényekkel. Ezután végigjárjuk a táborhelyet határoló erdőszélt, ahol rengeteg fa és cserjefaj fordul elő. Leereszkedünk a patakvölgybe, ahol egy hegyvidéki patak menti égerest tanulmányozhatunk. Az erdőben terméseket magokat gyűjtögetünk, megtapogatjuk a fák kérgét, alaposan megvizsgáljuk a fák levelét. A patakon átkelve a meredek oldal lankásabb tetőre ér. Itt egy erdei fenyő elegyes tölgyes növényeit lehet tanulmányozni. Itt már akadnak páfrányok és mohok is. Nagy sikert szokott aratni a száraz mohák felélesztése. Ezután a csapat leereszkedik a Pinka árterére, ahol az ártéri ligeterdők és mocsárrétek, magaskórósok dús növényzetét lehet megtapasztalni csalán és szúnyog csípésekkel együtt. Az őserdőszerű erdőkép a tavaszi elöntések nyomai jó lehetőséget adnak arra, hogy érzékeltessük az ártér működését, az alsóbb szabályozott csaknem steril mederszakasz pedig a folyószabályozás biológiai következményeit mutatja. A Pinka mentén számos adventív inváziós növény is előfordul, mely jó alkalom e probléma bemutatására. A Pinkát kísérő meredek sziklafalakon több ritka páfrányféle is előfordul, mely a sziklai életformák bemutatására alkalmasak. A foglalkozáson több ritka fajjal is találkozhatnak a gyerekek (turbánliliom, kosborok, stb.), így a természetvédelmi kategóriákról is szó esik. A tábor ideje alatt levelekből termésekből rögtönzött gyűjtemény is készül. A felragasztott és kiállított tablókon a nevek mellett több más információ is szerepel. A gyűjtemény a tábor végéig tanulmányozható. Pacaszerzési lehetőségként szoktuk hirdetni a növénygyűjtemény készítését (csak apró növényi részekből, levelekből, termésekből), melyet hármasával együttdolgozva lehet benyújtani.
Hüllők, kétéltűek; ismerkedés a békákkal, siklókkal, gyíkokkal
A soproni Süni Klubbal rendszeresen részt vettünk a Fertő melletti békamentési akcióban. Ennek tapasztalatai alapján tudtam, hogy az, az irtózó, a békáktól, siklóktól undorodó magatartás, melyet gyakran a felnőttek, sokszor a pedagógusok táplálnak a gyerekekbe, nagyon könnyen megváltoztatható. Sőt olykor ezekkel a „nem szeretem állatokkal” kapcsolatos érzelmek átcsapnak a másik végletbe, és egy idő után minden gyerek, különösen a lányok pici békákat akar babusgatni, a gyíkokról nem is beszélve. Ezért különösen örültem amikor Pálmai Angéla, aki civilben tanár, csatlakozott a táborozós csapathoz. Ő jó ismerője és egyben kutatója több gerinces állatcsoportnak is, így a hüllőknek, kétéltűeknek, kisemlősöknek, azon belül is a denevéreknek. Hazai hüllőkből, kétéltűekből nincs nagyon sokféle, ezért a velük való foglalkozás megadja azt a sikerélményt, hogy az összes fajt rövid idő után nagy biztonsággal fel lehet ismerni. Ezek a jószágok ugyanakkor nem olyan gyors mozgásúak, hogy csak segédeszközzel lehetne őket megfigyelni. Megfelelő élőhelyen hamar a szemünk elé kerülnek és könnyen megfigyelhetők, elfoghatók kézbe vehetők. Ez az egyetlen gerinces állatcsoport, melyet egy gyerek saját erejéből el tud kapni, saját kezében meg tud figyelni. Természetesen egy béka (hasonlóan a többi élőlényhez) nem játékszer. Azt is meg kell tanulni, hogyan kell ezeket az állatokat elfogni, hogyan kell kézben fogni, hogyan kell velük bánni, hogyan kell őket elengedni. Az állatok pláne védett élőlények elfogása kényes probléma. Sokan úgy tartják, hogy ne nyúljunk hozzájuk, csak zavarás nélkül tisztes távolból csodáljuk meg őket. Ezzel a szemlélettel nem szeretnénk vitatkozni. Mi sem rendezünk békavadászatot, pusztán a győzelemittas birtoklás miatt nem fogunk el semmilyen állatot. Fontos tudatosítani, hogy a béka és a sikló nem örül annak ha megfogjuk, még akkor is ha „olyan aranyos”. Mi úgy véljük, hogy elfogadható kompromisszum hogy szakmai felügyelettel kézbe vegyük a békát. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek, (a leendő felnőttek) ne utálják őket, ne rettegjenek tőlük, tudják hogyan kell velük bánni. Így, ha betéved valakinek a kertjébe egy sikló, vagy egy béka nem csapja rögtön agyon, ésa szerencsétlen jószág nagyobb eséllyel éli túl a találkozást. A hüllőkkel kétéltűekkel kapcsolatos foglalkozás első felében egy beszélgetés keretében tisztázzák a két állatcsoport legfontosabb jellemzőit, hasonlóságukat és különbségüket. Szó esik az élőlénycsoportok nevének eredetéről jelentéséről, testfelépítésükről, mozgásukról, kültakarójukról, légzésükről, táplálkozásukról, szaporodásukról, élőhelyükről, természetvédelmi jelentőségükről, magyarországi elterjedésükről. A beszélgetés során színes képek, kontúrrajzok, határozókönyveket is használ a foglalkozásvezető. Az általános jellemzés után sorra veszik a hazai fajokat, részletesen megbeszélik a morfológiai bélyegeket. Ezután felfedezőútra indul a csapat. A Pinka duzzasztó gátjától a tábor irányába haladnak és állatok után kutatnak. Az első néhány béka, vagy sikló megtalálása után a foglalkozásvezető megmutatja a helyes kézbentartást, és a gyakorlatban is végignézik az elméletben már megbeszélt morfológiai bélyegeket, az illető faj élőhelyének jellemzőit. Ezután a gyerekek a foglalkozásvezető felügyelete mellett már önállóan kutatnak. Ha valaki talál valamit, a többiek is megnézik. Minden állatot ott engednek el, ahol találták. Persze mindig akad olyan gyerek, aki szeretné hazavinni, babusgatni, de fontos megértetni, hogy a béka nem játékszer, nem árt az ő szemszögéből is nézni a szituációt. A folyótól felfelé haladva a patak mentén, majd a domboldalon több békafaj is elő szokott kerülni (kecskebéka, gyepi béka, erdei béka, mocsári béka, barna varangy, sőt a közeli elhagyott épület környékén néha zöld varangy is). A közeli réten és a bokrok között gyíkok és siklók után is körül szokott nézni a csapat. A foglalkozást egy összegző beszélgetés zárja. Volt példa rá, hogy diavetítés segítségével, vagy kontúrrajzok kiszínezésével, vagy valamilyen játékkal elevenítik fel a tapasztaltakat.
Gyógynövények, (gombák)
Évek óta a tábor időszakában nagyon kevés gombát szoktunk találni, ezért inkább csak a gyógynövényekre szűkül a foglalkozás. Felmerül a kérdés, hogy minek külön gyógynövényes program, ha van már botanikai foglalkozás. Viszonylag kevés a két foglalkozás közötti átfedés. A gyógynövényes túra viszonylag nagy utat tesz meg, elsősorban a művelt és lakott területek környékére figyel. Az árokpartok, mezsgyék, bolygatott területeket figyelik. Így tehát a növénytani ismereteket tovább mélyíti a foglalkozás. A növénytani foglalkozás főként cönológiai szempontokat követ, jellegzetes élőhelyek meghatározó fajait mutatja be. A gyógynövényes foglalkozáson pedig egy speciális szempont, a gyógyászati felhasználhatóság szempontjából és főleg lágyszárú, virágos növényeket keresnek. A foglalkozást Pásti János bácsi vezeti, aki egészen más szemléletet és stílust követ, mint az eddig ismertetett foglalkozások Ő a tábor polihisztora, aki végzettségét tekintve kohómérnök, és ifjúkorában kutatóként ötvözetekkel foglalkozott. Aztán 1956 után egy pár évre körülnézett Új Zélandon. Miután hazajött csak segédmunkásként dolgozhatott, de olthatatlan természettudományos kiváncsiságát amatőrként próbálta kielégíteni. Kitűnő ismerője és fáradhatatlan gyűjtője a gyógynövényeknek, az ásványoknak, kövületeknek, jól eligazodik a csillagos égbolton, korábban saját számításokat is végzett csillagászati témákban, mindemellett okleveles gombaszakértő. Gyógynövényekből és gombákból több szakkönyv összevetésével saját könyvet írt (csak saját magának). János bácsi aki megrögzött agglegény, idén 70 éves, és még mindig képes minden másnap elmenni a Bakonyba, kövületeket gyűjteni., vagy gombászni, vagy átbiciglizni Velembe és egész nap gyógynövények után járni, János bácsi stílusa és módszerei a legkevésbé sem tekinthetők pedagógiaiaknak. Ő egy igazi békebeli fáradhatatlan, kissé bogaras természettudós, aki nagy energiával és eltökéltséggel próbálja megmutatni, elmondani, átadni mindazt, amit tud. János bácsi nem mindig szokott arra figyelni, hogy vajon minden gyerek érti-e a magyarázataiban olykor előforduló tudományos kifejezéseket, fejből, gyorsan ledarált kémiai képleteket. De sebaj, a vele töltött néhány óra így önmagában is pótolhatatlan. A gyógynövényes foglalkozáson egy elég hosszú körutat járnak be és közben minden gyógynövénynél megállnak. Közben be is gyűjtenek egy sorozatot és a táborban kiállítás készül belőlük. Természetesen szó esik arról, hol és hogyan kell a gyógynövényeket gyűjteni, szárítani, és felhasználni.
Ha véletlenül sikerül gombás időszakot kifogni az nagy szerencse. A hegy változatos adottságainak megfelelően nagyon gazdag gombákban. A gomba környezeti nevelési szempontból nagyon hálás élőlény. Viszonylag könnyű észrevenni, mert elüt a környezetétől, rendkívül változatos formájú, színű, szagú, tapintású fajok vannak köztük, és anélkül gyűjthetjük termőtestüket, hogy magát az élőlényt elpusztítanánk. Izgalmas jószágok, mert vannak köztük nagyon ízletesek, és híresen halálosan mérgezőek, gyönyörűek és gusztustalanok. A gombászás, csakúgy, mint a békászás nagyon népszerű tevékenység szokott lenni a gyerekek körében
Ízeltlábúak; ismerkedés a rovarokkal, pókokkal és egyéb furcsa jószágokkal
Az ízeltlábúak a legnépesebb állatcsoport a földön, csak becslések vannak rá, hogy mennyi faj is él belőlük. Mindenhol ott vannak, rengeteg van belőlük, akarva akaratlanul is találkozhatunk velük. Néhány fajukat, mint például a katicabogarat nagyon szeretjük, másokat, mint például a szúnyogot és a legyeket, vagy a molylepkéket ki nem állhatunk. Vannak köztük csodaszépek és undorítóak. Vannak köztük óriásiak (galambméretű trópusi szitakötők), és nagyon parányiak (a legkisebb apróbb mint egy papucsállatka), fantasztikus képességeik, minden képzeletet felülmúló érzékenységű érzékszerveik vannak. Ugyanakkor könnyű őket megölni. Nincs még egy állatcsoport, melyet olyan mennyiségben pusztítana az emberiség, mint az ízeltlábúak, azon belül is a rovarok. Hiányuk, vagy túlszaporodásuk viszont hamar észlelhető következményekkel jár. A szerepük természetes körfolyamatok szinte minden részletében nagyon is nyilvánvaló. Némelyikük csak agyafúrt csapdák segítségével kerülhet a szemünk elé, egyeseknek csak a nyomaival találkozhatunk, másokat meg nem lehet elkergetni. Az ízeltlábúak világa tehát nagyon alkalmas arra, hogy a biológiai sokféleséget az élővilág bonyolult ökológiai kapcsolatait és sérülékenységét érzékeltessük. Az ízeltlábúakkal kapcsolatos foglalkozást e sorok írója (Gyöngyössy Péter) szokta tartani. Be kell vallanom, hogy én nem vagyok igazi szakértője ennek az élőlénycsoportnak, részemről ez egy felvállalt feladat, annak érdekében, hogy ez a fontos élőlénycsoport ne maradjon ki a foglalkozásokból. Éppen ezért ez a foglalkozás nem törekszik arra, hogy minden szemünk elé kerülő jószágot pontosam meghatározzunk, néhány esetben csak nagyon nagy rendszertani egységek megnevezésére vállalkozom, inkább megpróbálom felkelteni a kíváncsiságot ezek iránt a „nem szeretem állatok” iránt. Megpróbálok felvillantani néhányat abból a formagazdagságból, és életsrtatégiai sokszínűségből, mely olyan nagyon jellemző ezekre az állatokra, megpróbálom bemutatni helyüket szerepüket a táplálkozási hálózatban, a természetes körfolyamatokban. A foglalkozás egy beszélgetéssel kezdődik. Leülünk a fűbe és végigtárgyaljuk az ízeltlábúakkal kapcsolatos ismereteket (testfelépítés, morfológiai jellemzők, szaporodás, táplálkozás, fejlődés, növekedés, változékonyság, előfordulás, méreteik, érdekes képességek, ökológiai szerepük, stb.) Ezután útra kelünk és végigjárjuk a környék jellegzetes természetes élőhelyeit. Szoktunk magunkkal vinni egy-egy befőttes üveget, olykor fűhálót, melyekkel a gyors mozgású, rejtett életet élő ízeltlábúak is közel hozhatók. Megnézzük a lekaszált és lekaszálatlan rét nyüzsgő rovarjait, pókjait. Igyekszünk minél több egyedet, illetve többféle fajt megfigyelni. tanulmányozzuk a testfelépítésüket, mozgásukat viselkedésüket, ha mód van rá el is fogunk néhányat közülük és közelről kézben tartva is áttanulmányozzuk őket. Meghallgatjuk a hangjukat és keressük nyomaikat (rágásnyomok, gubacsok, petecsomók, bábok, stb.). A tábort övező cserjesorban már főleg csak rágásnyomaikat és gubacsokat nézegetünk. Az erdőben megvizsgáljuk az erdei avart, rendszerint előkerül egy egy százlábú és ezerlábú, olykor egy-egy ászkarák, és futóbogár. Megvizsgálunk egy egy korhadó fatörzset is, itt jól látszik rovarok lebontó folyamatokban betöltött szerepe. Ezután a patak mentén haladunk lapos köveket, ágdarabokat emelgetve. Jól jön itt is egy befőttes üveg, nem árt ha van egy merőkanál és egy tálca. Itt a patakban élő ízeltlábúakat (illetve lárváikat) próbáljuk bemutatni. Egy-egy jól irányzott iszapmerítés bolharákok százait képes a tálcán bemutathatóvá tenni, de néhány perces szemlélődéssel is sok mindent láthatunk a vízben (tegzesek, kérészlárvák, szúnyoglárvák). Egy rövid időre összehozhatunk a befőttes üvegben egy kisebb akváriumot. Leérve a Pinka partjára, az ártéri magaskórósban tanyázó jószágokat keresünk. A folyóparton általában találunk szitakötő lárvabőrt, a víz felett szitakötőket és a felszínen molnárkákat. a fűzfákról pedig a kabócák tajtékja csöpög. Végigjárjuk a Pinka vadvízi részét, majd fent a meredek sziklafal tetején jutunk vissza a táborba, ahol röviden átismételjük a tapasztaltakat. Régebben előfordult, hogy egy megfelelő lámpával és lepedővel éjszakai lepkészést tartottunk, és volt példa arra, is hogy talajcsapdákat helyeztünk ki. Kiemelten szoktuk kezelni a természetes csapdákat (virágzó cserjék, állati tetem, ürülék), előfordult, hogy néhány illatanyagot is kihelyeztünk (méz, lekvár, romlott hús, stb)
3.9.3. A tábor berendezései
A Süni táborok állandó tartozéka több olyan dolog, mely az évek alatt alakult ki. A táborba érkezés és a kezdő játékok után amíg a gyerekek pakolnak ágyat húznak, a táborvezetőség lázas igyekezetbe kezd annak érdekében, hogy mihamarabb kikerüljenek azok a díszletek, amelyek, a tábort külsőségeiben is meghatározzák, illetve a tábor működtetéséhez szükségesek.
Zászló
A Süni táboroknak mindig, volt valamilyen jele, zászlója. Kezdetben ez egyszerű vászon volt, amire ott helyben, néhány vállalkozó szellemű gyermek, rajzolt valamit, aztán volt olyan amikor mindenki rajzolhatott rá, ezáltal mindenki benne volt egy picit ebben a közös alkotásban. A zászlót általában valamelyik fára húztuk fel különösebb külsőségek nélkül. Aztán ez az első eső után felismerhetetlenné vált. Végül kb. 4 éve alakult ki az a forma, amit azóta is alkalmazunk. Amikor levélben tájékoztatjuk a gyerekeket a tábori tudnivalókról, azt kérjük, hogy mindenki otthon a táborra való készülődés jegyében készítsen otthon egy 25X25 cm-es vászondarabra valamilyen textilképet, mely valamilyen módon kapcsolódik a tábor jellegéhez. A pakolós rendezkedős időszakban ezeket a zászlódarabkákat összeszedjük. Ezután néhány felnőtt irányítása mellett néhány vállalkozó szellemű gyermek néhány öltéssel egy nagy vászondarabra varja a textilképeket. 50-60 résztvevő esetén ez már egy elég monumentális alkotás. Az így elkészített zászlót olyan fedett helyen függesztjük ki, ahol nap mint nap mindenki gyakran megfordul. Az ebédlő előtti nyitott fedett tér vált a zászlók állandó helyévé. Különösebb ceremónia nélkül szoktuk kifüggeszteni. a zászló egyike ama díszleteknek, melyek segítik barátságossá saját arculatúvá varázsolni a résztvevők számára idegen rideg táborhelyet. A zászló ebben a formában tehát egy nagy közös alkotás, egyszerre jelenti mindenki számára az otthont (mert ott készült) és a tábort, jelképezi, azt is hogy a táborlakók itt egy hétre egy új közösséget alkotnak, jelképe az együvé tartozásnak. A zászló ilyen módon való elkészítése azt is jelzi gyereknek, szülőnek egyaránt, hogy itt a gyerekek aktivitására, kreativitására nagy szükség lesz.
Tábori stró-fa
A zászlóhoz hasonlóan a strófa is otthon készített munkákból áll össze. Az előzetes levélben azt kértük, hogy, mindenki keressen otthon egy olyan kedvenc verset, versrészletet, egyéb irodalmi idézetet, mely kapcsolódik a tábor jellegéhez. A választott művet, ami lehet saját alkotás is, egy írólapnál nem nagyobb papírra kell kimásolni. A táborban a zászlóéhoz hasonló központi helyen tesszük ki a stró-fát. A kis írásokat tartalmazó papírlapokat különböző formájúakra vágjuk és felragasztjuk egy csomagolópapírra, majd ezek köré rajzolunk egy robosztus fa formát. Idei táborunkban az egyik közeli vadgesztenyefára spirális formában kitűzött hosszú papírcsíkra ragasztottuk a verseket. Aki megáll és végigolvassa ezeket az írásokat, az sok mindent megtudhat a táborlakók lelkületéről. A strófa is olyan díszlet, mely elősegítheti, hogy az idegen hely rideg érzete oldódjon. Kifejezi a táborlakók együvé tartozását.
Firka Ferkó
A Firka Ferkó legalább tízéves múltra tekint vissza. Az üdülő alsó szintjén a bejárat mellett van egy kapcsolószekrény. Ezt be szoktuk borítani újságpapírokkal és felrajzolunk egy nagy vidám gyerekfejet. A szekrény két fekete fogantyúja lesz a Firka Ferkó két szeme. Azzal a céllal tesszük ezt ki, hogy a bárki bármit (ami nem sértő másokra) ide rajzolhasson. Azzal, hogy ide szabad firkálni, írni, rajzolni létrejön egy állandóan változó alkotás, mely egy újabb díszlet ahhoz, hogy az idegen táborhely minél inkább saját arculatúvá váljon és lehetőséget ad arra, hogy a kötetlen alkotó munka által oldódjon a gyerekek feszültsége merevsége, ösztönözzük őket valamilyen kreatív megnyilvánulásra.
Tábori tudós klub
Az értékelésről szóló fejezetnél már leírtuk, hogy a táborban sokféle lehetőséget kínálunk arra, hogy a gyerekek gyarapítsák pacáik (a pontok) számát. Egyben ez motiváló tényező olyan tevékenységek folytatásához, melyet kötött programként nem építettünk be a tábori napirendbe. Egyik ilyen fontos tartozék a tábori tudósklub, mely áll egy tábori könyvtárból, rejtvényekkel, feladatokkal telirakott faliújságból és különböző gyűjteményekből, tablókból. Több mint fél mázsa könyvet szoktunk kivinni a táborokba. Ezek jórészt saját könyvek, részben a Kerekerdő Alapítvány tulajdonát képezik. Szinte az összes hozzáférhető képes természethatározó könyvsorozat ott van (Búvár zsebkönyvek, Fürkész zsebkönyvek, Természetkalauz sorozat, stb.), és sok más a természetbúvárkodással, különböző élőlénycsoportokkal kapcsolatos könyv is. Egy ideje tudatosan gyűjtöm ezeket a könyveket, annak érdekében, hogy minél teljesebb legyen a kínálat. Általában két ívnyi csomagolópapírra rejtvényeket, feladatokat rakunk ki, olyanokat, melyekhez a kirakott könyveket kell használni. A rejtvények nagy része növény és állatfajok képét tartalmazza, vagy olyan villámkérdés, melyre a válasz szintén egy-egy név. A feladat az illető növény- állat- vagy gombafaj megkeresése. A rejtvénylapokat (A/4 es színes lapokra felragasztott képek, rajzok, felírt kérdések) otthon készítjük és folyamatosan bővítjük, a tábor végén gondosan leszedjük és ezeket több alkalommal is felhasználjuk. Az itt kitett faliújságokon tesszük közzé, hogy mivel, milyen módon lehet pacákat gyűjteni. A kifüggesztett rejtvényeken kívül lehet kérni növény és állatfajok kontúrrajzát ábrázoló színezőket, és olyan más feladatlapokat, melyeket vetélkedőinken szoktunk használni. Ezeket csak egyesével adagoljuk. Újat csak akkor adunk, ha az előzőt már leadták. A tudósklubot olykor az egyik üresen tartott szobában, de általában az ebédlő előtti fedett, de nyitott foglalkoztatóban szoktuk elhelyezni. Itt állítjuk ki azt a mintegy 70 darabos kőzeteket, ásványokat és kövületeket tartalmazó gyűjteményt, melyet Pásti János bácsi állított össze, direkt a táborok számára. Természetesen a kövek nevéről, és származási helyéről is elegendő információt szolgáltat a gyűjtemény. A kiállításhoz olykor egy bemutatóval egybekötött előadás is szokott kapcsolódni, de nem mindig fér be a zsúfolt programok közé. Itt szoktuk elhelyezni a tábori foglalkozások során gyűjtött dolgokból készített gyűjteményeket is (gyógynövények, gombák, fák és cserjék, madárfészkek, tollak, stb.). Erre persze nem minden évben jut idő. Ha hely van rá akkor kiteszünk egy földtörténeti tablót és az éppen látható csillagos égboltot bemutató tablót is.
Faliújságok
Az üdülőben nem sok szabad felületet szoktunk hagyni. Szinte mindenhova kerül valami. Általában minden kézzel készül, nyomtatott előre gyártott dolgokat nem nagyon szoktunk alkalmazni. A bejárattal szemben az alsószinten van a legfontosabb faliújságunk. Itt helyezzük el az adott napra vonatkozó napirendet. Mivel minden napnak van valamilyen nevezetessége, részletes információs tablók készülnek minden naphoz. Ezeken sok-sok érdekes információ olvasható a naphoz kötődő névnapokról, szokásokról ünnepekről (Szent Iván napja, a zenei világnap, stb.). Az információs tablókhoz természetesen rejtvények is kötődnek, melyekkel szintén lehet pacákat szerezni. Ezen kívül szoktunk kihelyezni olyan tablót (csomagoló papírra írt, rajzolt), melyen különböző tréfás feladatok, képrejtvények, találós kérdések, egyéb nyelvi feladatok találhatók. Volt példa rá, hogy üzenőfalat is kihelyeztünk, ahova mindenki saját kezének körberajzolása után felírhatta üzenetét.
Mesekuckó
Elsősorban a kisebb gyerekek miatt szoktuk ezt létrehozni. Volt rá példa, hogy az egyik üresen maradt szobában alakítottuk ki és rendszeresen az ebéd utáni szieszta idején lehetett itt mesét hallgatni. Máskor a szabadban valamelyik fára rakosgattunk ki verseket meséket és a nap meghatározott szakaszában, egy szakavatott irodalmi vénával rendelkező vezetővel lehetett verseket, meséket hallgatni és saját alkotásokat készíteni. Volt olyan tábor is, ahol a kiírt versek és mesék csak díszletként voltak jelen, maga a mesehallgatás az esték lefekvés utáni programjává vált.
Egyéb eszközök
A tábori napirendbe több un. szabadidő is illeszkedik. Ezek értelmes eltöltésére többféle eszközt lehet kölcsönözni, labdákat, ping-pong felszerelést, rajzeszközt (színes ceruzát, rajzlapokat, ragasztót, ollót, stb), tollasfelszerelést.
3.9.4. Értékelés a Süni táborban
Már a kezdetekről szóló részben leírtuk, hogy már az első soproni Süni táborban is pacákkal értékeltük a gyerekeket. A paca ott egy játéknyomdával jelölt kis papírlap volt. Tehát egy jutalmazási és egyben egy tábori fizetőeszköz is volt. Ott mindig a nap végén a tábortűznél a csapatok szóbeli értékelésével egy időben osztottuk ki a pacákat. A szombathelyi Süni Klub táboraiba is továbbhagyományozódott a paca. Itt minden táborban külön készítettük a pacát, mely egy göcsörtös nyélre ragasztott radírszeletből állt. Ebből faragtunk ki valamilyen speciális formát, mely valahogyan kapcsolódott a tábor valamilyen sajátosságához. Ez volt már napocska, felhő, szúnyog, falevél, lepke, stb. A mi táborainkban kezdetben pacalapja volt a gyerekeknek és minden nap ebbe nyomtuk bele a napi szerzett pacaadagot. Később, ahogy egyre több pacaszerzési lehetőséget kínáltunk, a pacalap pacafüzetté alakult. Egy idő után nagyobb értékű különböző színű pacákkal próbáltuk lerövidíteni a pacázás időtartamát. Az egyes pacamennyiségek kiadása csak egyre nagyobb késésekkel sikerült. Ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy egy nagy közös pacalapot készítettünk, mely egy nagy táblázat a tábor csapatainak névsorával. Itt tevékenységfajták, illetve tábori programok szerint külön írjuk a pacamennyiségeket. Egy darabig emellett megvolt a pacafüzet is. Sokan féltett ereklyeként őrizgették a pacalapjaikat. A közös pacalap viszont új pluszt hozott. A szerzett pontok nyilvánossá váltak, a gyerekek bármikor összehasonlíthatták a szerzett pacáik mennyiségét másokéival. Ez nagy ösztönző motiváló erőnek bizonyult. Mostanra a pacafüzetes egyenkénti pacázás eltűnt. Ennek ellenére minden táborban elkészítjük a pacát, mindig egyedi formában. A közös pacalapon ugyan számokkal jelöljük a szerzett pacákat, de a tábor végén az mindenki kap egy kis pacalapot, melyre egyetlen paca kíséretében ráírjuk a szerzett pacamennyiséget. Az elkészített pacára még az oklevelek díszítésénél is szükség van.
A gyerekek minden ténykedését pontozzuk. A foglalkozásokon való aktivitásukat, magatartásukat, a versenyeken, vetélkedőkön nyújtott teljesítményüket, a szobarendet, az étkezéseknél teremberendezéseknél végzett munkájukat. Ezek előre maximált mennyiségek. Ezen kívül több nem maximált pacaszerzési lehetőséget is szoktunk kínálni. Az hogy nem maximált, azt jelenti, hogy mindenkin csak saját magán saját kreativitásán szorgalmán múlik, hogy mennyi pacát szerez. Pacát lehet szerezni a rejtvények, feladatlapok megfejtésével, színezők kiszínezésével, gyűjtemények készítésével (kőzet, termés, növény, toll, stb.), talált szobrok gyűjtésével (valamihez hasonlító természeti tárgy), mindenféle saját alkotással (vers, fogalmazás, rajz, stb.). Volt olyan tábor, hogy rejtvények, feladatok kitalálásával is lehetett pacát szerezni. Általában azt a módszert szoktuk alkalmazni, a szolgai másolások kiküszöbölésére, hogy hárman együtt lehet dolgozni. Persze vannak olyan pacaszerzési lehetőségek amikor a csapat minden tagja ugyanannyi pacát szerez, de amikor csak lehet igyekszünk differenciálni. természetesen lehet pacalevonást, vagy „mínusz pacát” is kapni. Ez jár minden olyan megnyilvánulásért, mely egymás és a környezet kárára történik. (pl.: csúnya beszéd, szemetelés, rongálás, verekedés, stb.). A pacák mennyiségét úgy igyekszünk szabályozni, hogy a tábor természetvédelmi jellegéhez kapcsolódó dolgokkal lehessen több pacát szerezni. Arányosan a záróvetélkedőn lehet a legtöbb pacát szerezni, mintegy kétszázat. A szerzett pacákért a táborzáró pacaliciten értékes ajándékokat lehet nyerni. A legjobbak a részvételi díj jelentős részét is visszanyerhetik, illetve kedvezményjegyeket szerezhetnek további programokra.
3.9.5. Néhány jellegzetes Süni táboros program
A természetismereti programblokkon kívül több olyan eleme van a Süni táboroknak, mely állandó, jól bevált tartozéka a felsőcsatári tábornak. Az alábbiakban a legfontosabbakat ismertetjük.
Faluismerkedő vetélkedő Felsőcsatáron
Táborainkban és erdei iskolai programjainkon tudatosan törekszünk arra, hogy amikor a program terepéül szolgáló kistáj növényeit, állatait és egyéb természeti jellemzőit bemutatjuk ne embermentes természetet mutassunk be. Szükséges tudatosítani itt a Vas-hegyen is, hogy az itt található természeti területek és a környező települések lakossága ősidők óta hatással van egymásra. A táj ma tapasztalható arculatát a természeti adottságok mellett az évezredes emberi használat is folyamatosan alakította. Éppen ezért ha a több száz évvel ezelőtti állapotokat tudnánk rekonstruálni, valószínűleg nagy mértékben más természeti képet látnánk. Mindezek miatt fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megismerjék a környező falvakat, azon belül is Felsőcsatárt. A település általános bemutatásán, jellegzetességeinek, történetének megismertetésén túl fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek kapcsolatba kerüljenek a helyi lakosokkal és az ő szemszögükből is minél többet megtudjanak a Vas-hegyről és a Pinkáról. Mindaz amit mi (a szakemberek) elmondanak bemutatnak a környékről az az egyik oldal, az un. tudományos oldal. A másik oldal pedig az itt élő emberektől tudható meg.
Megtehetnénk, hogy beültetjük a gyerekeket a terembe és egy előadás keretében elmondjuk mindazokat az ismereteket, melyeket a faluról szakirodalom alapján lehet tudni. Ettől lényegesen az sem különbözne, ha egy helybéli értelmiségit hívnánk, hogy mondja el ugyanazt. Valószinüleg a gyerekek mindkettőt nagyon unnák. Mi mindenképpen azt szerettük volna, hogy a gyerekek e téren is a közvetlen tapasztalatszerzés módszerével, aktív tevékenység közben ismerjék meg a falut és az ott élőket. Ezért egy vetélkedő keretébe illesztett falukutató programot szervezünk. Általában első nap délutánján lesétálunk a faluba. Először megtekintjük a falu két bányáját (zöld pala, és talkum), mely egyben alkalmas a hegy geológiai jellemzőinek, jellegzetes kőzeteinek bemutatására, valamint a bányászati módszereknek és a bányászat természetre gyakorolt hatásainak megismertetésére is. Ezután a gyerekeket a már korábban megalakított csapatokra osztjuk. Az a feladatuk, hogy a falu figyelmes bejárásával, kérdezősködéssel minél több dolgot megtudjanak a faluról és környékéről. A gyerekeket egy-egy felnőtt is kíséri, de önállóan dolgoznak. Arra ösztönözzük őket, hogy minden csapat járja be a falut, de minden csapatnak lesz egy falurésze ahol kérdezősködhet (így ugyanazt az embert nem rohanja meg minden csapat). A kérdezősködést egy előre elkészített és fénymásolt kérdőív segíti, de arra próbáljuk ösztönözni a gyerekeket, hogy a kérdőívtől függetlenül beszélgessenek, és minél több információt gyűjtsenek össze. A kérdések egy része a környék falvaira, illetve Felsőcsatár legfontosabb jellemzőire vonatkozik. (Honnan származik a falu neve; milyen nemzetiségűek, vallásúak az itt élők; mivel foglalkoznak; hányan laknak itt; régen hányan éltek itt, stb.) A kérdések másik fele a Vas-hegy jellemzőire, és a Pinkára vonatkozik (dűlőnevek; szőlőfajták; erdők, gyűjtött gombák; vadak; milyen volt régen a Pinka, voltak-e árvizei; milyen halak vannak a Pinkán; mikor épült a malom és az erőmű, és a hegyi kápolna). A kérdések harmadik része jellegzetes szokásokra, hagyományokra, ünnepekre, a vasfüggönyös időszakra próbál rákérdezni. A csapatoknak a táborba visszatérve egy fogalmazásban kell összefoglalniuk az összegyűjtött információkat. A falujárás általában nagy élmény szokott lenni a gyerekeknek. Mi magunk is sok olyan információhoz jutottunk így, melyek csak a szájhagyományos műveltség formájában élnek már csak tovább.
Erdei olimpia, lovagi torna, játékos sportvetélkedő
Aszerint, hogy a tábor egy hetes intervalluma milyen dátumok közé esik, Szent László a lovagkirály napján, vagy Vilmos (pl.:Tell Vilmos) napján, vagy Levente napján, de a tábor valamelyik délutánját mindig tréfás játékos, ügyességi versenyeknek szoktuk szentelni. Olykor szoktunk rendezni sorversenyeket, ahol az egyes csapatok versengenek egymással. Általában egy 10-20 m-re kitett cél megkerülése közben kell valamilyen feladatot megoldani. Pl.: tojást kanálban tartva, labdát tollas ütővel kerülgetve, kanálban vizet hordva egy pohárba, mocsárjárással, pókjárással labdát szállítva, stb. A testnevelés órákról jól ismert ügyességi feladatokat vegyíteni szoktuk vidámabb elemekkel. A program másik része amikor fakultatív módon egyenként, vagy párosával kell teljesíteni különböző színhelyek feladatát. Ilyen feladat célba dobás kaviccsal csizmaszárba, célba dobás műanyagflakonokra, vagy kuglikra, labdával, hosszú bot (petrencés rúd) nyújtott kézzel való kitartása idő méréssel, akadálypálya teljesítése (padokból, mászókákból), célba lövés íjjal, nagy szikladarab elhajítása minél messzebb, kitett tárgy (üveg, fadarab, stb) csukott szemmel való eltalálása bottal időméréssel, ferde csövön kigurított dió kalapáccsal való eltalálása, stb.. Páros feladat a kötélhúzás: egymástól kb. 4 méterre egymásnak háttal egy-egy székre. Egy madzagot lefektetünk a földre a két szék közé, úgy hogy a két vége a két gyerek lába között legyen. A két gyereknek vezényszóra helyet kell cserélni és leülés után el kell rántani a madzagot. Ilyen páros feladat a kakasviadal, amikor időméréssel egy földre rajzolt körből karba font kézzel fél lábon ugrálva ki kell nyomni, taszítani a másikat. Különös színfoltja szokott lenni a délutánnak a „Naplopás” c. vetélkedő. Ennek lényege, hogy ki bírja legtovább mozdulatlanul és szótlanul legtovább. A megmozdulók beszélgetők kiesnek. Egy idő után a játékvezető irányítása szerinti testhelyzeteket kell felvenni. A viadalt este szellemi vetélkedő formájában folytatják. Ez a fele sem igaz, mely egy televíziós vetélkedő mintájára jött létre. Két csapat vetélkedik egymással. Néhány kérdés után a vesztes kiesik, a győztes csapat pedig feleződik egészen addig, míg csak két gyerek marad a színen. A feltett kérdésre mindig három válaszoló közül választhatnak a versenyben lévők. A három válaszoló, háromféle embertipust is képvisel (a tudós, a művésznő, a Matula bácsi). A kérdések általában idegen tájak élővilágával kapcsolatosak, a válaszokból viszont csak egy igaz. A csapat azt döntheti el, hogy a hallott válasz helyes, vagy sem. A feladatok összeállítása és a válaszadók megformálása a táborvezetőség számára komoly de nem kevés derültséget okozó feladatot szokott jelenteni. Természetesen a lovagi tornán is mindennel pacákat lehet szerezni.
A reggeli torna
Be kell hogy valljam a reggeli torna az én mániám. Életem egy nagyon fontos szakaszában nagyon fontos volt számomra az egészséges életmód, a sport. Sok éven keresztül jógáztam, és több keleti sportot is űztem. Reggelente légző gyakorlatokat és un. napüdvözleteket végeztem. Jó volt ezt csinálnom. Nagy bennem a vágy, hogy másokkal is megtapasztaltassam ezeknek a gyakorlatoknak a fantasztikus hatását. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy valami olyan dologgal kell kezdődnie a napnak, mely felfrissíti, összeszedett koncentrált magatartásra készteti a gyereksereget. Ezáltal a szakmai foglalkozások is hatékonyabbá válnak. A reggeli torna az üdülő mögötti réten történik. Innen a legszebb a kilátás a szőlőhegyre. Rövid futás és átmozgató gimnasztika után olyan légzőgyakorlatok következnek, melyek a keleti mozgásrendszerekhez, harcművészetekhez kötődnek. A reggeli tornát ki lehet váltani a hajnali madarászkodással.
A záróvetélkedő
Az egy hetes tábor természetismereti programjainak számonkérő eseménye a záróvetélkedő, melyen csapatonként vesznek részt a gyerekek. Általában a rendelkezésre álló időtől függően hosszabb rövidebb túra keretében a foglalkozásokkal megegyező témájú állomásokon adhatnak számot tudásukról a gyerekek. ha a kisebb túra mellett döntünk tetszés szerinti sorrendben lehet az állomásokat teljesíteni, ha hosszabb a túra, meghatározott sorrendben indítjuk egymás után a csapatokat. Az állomásokon általában fajfelismerésből és villámkérdésekből állnak a feladatok. Egy-egy kérdésre egyenként lehet válaszolni, így értékelhetővé válik a csapat összteljesítménye és az egyéni tudás is. Korábban nagyszabású írásos egyéni vetélkedőket tartottunk. Különböző ott helyben összeállított feladatokat kellett megoldani. Ez nagyon hosszadalmas volt és hatalmas munkát jelentett az értékelésük. Később áttértünk a tábor szabadlevegős jellegéhez jobban illő túravetélkedőre. Előfordul, hogy valamilyen ok miatt nem jut idő a hosszú túravetélkedőre. Ebben az esetben egy olyan gyors vetélkedőt szoktunk csinálni, hogy „igaz-hamis” jellegű kérdéseket teszünk fel. A csapatok szószólói kézfeltartással szavaznak. Bizonyos mennyiségű kérdés után a legkevesebb helyes választ adó csapat kiesik. Miután csak egy csapat maradt, azt felezgetjük addíg, amíg csak két gyerek marad.
3.9.6. A kezdés és a zárás
A tábor kezdete
Az első Süni táborok a soproni és a Szombathelyi Süni Klub tábora voltak. Általában a résztvevő gyerekek és a szervező felnőttek is jól ismerték egymást. Ezért ezeket a táborokat másként szoktuk kezdeni. De már az elején, néhány, részben más táborokban szerzett negatív tapasztalat arra intett minket, hogy külön oda figyeljünk azokra a pillanatokra, amikor a gyerekek megérkeznek a táborba. Tapasztaltunk olyat, hogy a gyerekek miután a busz begördül az üdülő elé a gyerekek letódulnak, majd egymást a csomagjaikkal taszigálva berontanak az épületbe és tülekedve versengenek a jobbnak itélt szobákért, és ágyakért, majd miután mindenki elfoglalta a helyét nekiállnak enni, bekapcsolnak valamilyen magnót hogy levezessék az utazással járó feszültséget. Szolidabb, ha mindez némi táborvezetői irányítás mellett történik A Süni tábor már évek óta úgy kezdődik (hacsak nem locsog az eső), hogy a buszról leszálló gyerekek lerakják a csomagjaikat az árnyékba, majd körbeülünk, lelassítjuk az eseményeket. Mivel a táborba bárki jelentkezhet, a résztvevők jelentős része, még sohasem járt Felsőcsatáron és nem ismeri a tábort vezető felnőtteket, ezért legelőször is bemutatjuk azokat a felnőtteket, akik tartósan részt vesznek a táborban, a szakmai foglalkozások vezetőit és a szakácsnőt és a tábor gondnokát egyaránt. Ezután valamilyen játékkal, vagy jelképes tevékenységgel azt próbáljuk érzékeltetni, hogy ez egy természetvédelmi tábor, a tábort körülvevő természetet, erdőket, réteket, növényeket, állatokat és köveket tisztelni fogjuk. Fontos megértetni, hogy mi ott vendégek vagyunk az ott élő élőlények vannak otthon és jó vendéghez illően kell eltölteni az egy hetet. Volt olyan, hogy afféle természetüdvözlet gyanánt felépítettünk magunkból egy fát, vagy virágot. Más alkalommal a körből kifelé fordulva némi ráhangolódás után csukott szemmel csendben üldögélünk egyet, hallgatva a tücskök ciripelését, szimatolva a széna illatú levegőt. Ezután olyan játékokat szoktunk játszani melyek egymás megismerését szolgálják. Fontosnak tartjuk, hogy mikorra a szobák elfoglalására kerül sor a gyerekek valamelyest fel tudják mérni, hogy kivel, vagy kivel nem szeretnének szorosabb közelségben lenni, kik tartoznak az ő korosztályába stb. Kezdésként néhány kérdést szoktunk feltenni, melyre kézfeltartással lehet válaszolni. Ilyen kérdések, hogy ki volt már ebben az üdülőben; ki volt már itt Süni táborban; ki volt már itt vagy máshol velünk többször is táborban, erdei iskolában; ki nem volt még sohasem táborban. Felmérjük a különböző korosztályokat ugyanezzel a módszerrel. Volt már olyan is hogy ezt a szavazgatós, jelentkezős módszert tovább folytattuk afféle villámkérdéses sztárinterjú formájában. Rengeteg egyszerű kérdést lehet feltenni és ezek alapján ha valaki figyel egész pontos jellemrajzokat lehet megfogalmazni. Ilyen kérdéseket szoktunk feltenni: Fehér, vagy fekete – kinek fekete, kinek fehér? Édes, vagy sós- kinek édes, kinek sós? Nyár, vagy tél – kinek nyár, kinek tél? Egyenes, vagy görbe? Hegy, vagy völgy? Eső, vagy hó? Kutya, vagy macska? Cinke, vagy sas? Óriás, vagy törpe? Esernyő, vagy esőkabát? Fű, vagy fa? Szoktunk olyat is csinálni, hogy minden gyerek bemutatkozik, megmondja a becenevét és hozzá egy mondatnyi jellemzést. Szoktunk olyan ismerkedős játékot is játszani, hogy mindenki először választ magának egy fedőnevet (növény, vagy állat neve) ezt felírjuk egy papírkártyára és távírót játszunk (X hívja Y-t.). A papír másik felére saját nevüket írják, azt ahogy szokták őket szólítani. Miután a fedőnevekkel már elég jól működik a dolog, (már nemcsak az ismerősöket merik szólítani), megfordítjuk a papírt és tovább folytatjuk az igazi nevekkel, majd egy idő után papírok nélkül. Ennél egyszerűbb, ha szintén körben ülve középen áll egy játékvezető, aki egy labdát dob a körben ülők egyikének, az pedig a saját nevét mondva visszadobja. Ehhez hasonló a „tik-tak” játék. Ekkor a labdadobás közben a játékvezető vagy azt mondja, hogy tik, vagy azt, hogy tak. A labdavisszadobás közben tik-re a jobb oldali, tak-ra a bal oldali szomszéd nevét kell mondani. Egy idő után többször megkeverjük a gyerekeket. A játékok után még elmondjuk a legfontosabb tudnivalókat (a tábor területe; az erdő nem játszótér; a mellékhelyiségek; a tervezett program; tájékoztatás a szobákról; néhány általános szabály; tábori berendezések, stb.) Ez a több rövid elemből álló program kb. egy-másfél órát vesz igénybe. Ezután azt kérjük a gyerekektől, hogy még ott kint a szabadban alakítsák meg a szobákat az ágylétszámnak megfelelően. Ezután egy-egy felnőtt vezetővel történik az egyes szobák elfoglalása és az ágyak elosztása, (nem a testi erő alapján). Ezután is segítünk a gyerekeknek az ágyak megvetésében a felszerelés elhelyezésében.
Sokáig úgy véltem, hogy az magától értetődő, hogy a táborozók közösen busszal utaznak ki Felsőcsatárra. Legutóbb azonban sajnos sikerült megtapasztalni, hogy ezt másképp is lehet. A 2001. évi Süni tábort forróváltással követte egy másik tábor, egy szombathelyi iskola tábora. A megadott időpontra kipakoltuk és kitakarítottuk a szobákat, időben elkészültünk a táborzáró aktusokkal. Minden flottul mehetett volna. Fél órával a váltás időpontja előtt már érkeztek a váltó tábor lakói. Egyenként, külön, külön autóval. Hamarosan vagy ötven jármű állt a keskeny út két oldalán a füvön, és a táborhely minden járható szabad területén. Bűz, zaj, stressz. Ahol mi pár napja még pókokat csodáltunk ott most autók pöffeszkedtek. Természetesen a buszunk, mely amúgy pontosan érkezett, nem tudott bejönni, majd megfordulni sem. A szálingózó gyerekes szülőktől megpróbáltam kideríteni ki lesz a táborvezető, hogy segítséget kérjek. Egy megkérdezett szülő sem tudta. Némi ordítozás után előkerült a tanárnő. Kísérletet tett, hogy néhány autó vezetőjét előkerítse és megkérje, hogy álljon odébb, közben több türelmetlen autós a mi buszunkat szerette volna visszavonulásra kényszeríteni. Miután félórás késéssel elindult a busz az idegességtől remegve, enyhén felháborodva némi nemtetszésemnek adtam hangot, a táborvezető csak annyit válaszolt, hogy náluk ez a módszer bevált. Valóban nagyon kényelmes. A szülők elhozzák a gyermeket, csomagokkal együtt, elrendezik a gyerek cuccát, kirázzák a pokrócokat, felhúzzák az ágyneműt, stb. Számunkra ez egy negatív példa volt. Miért kell ötven gépet kihozni akkor amikor egy busz úgyis jött.
Még egy fontos momentum: a gyülekezéskor, minden gyermeket egyenként regisztrálunk, és minden szülőnek igyekszem bemutatkozni. Én fontosnak tartom, hogy a szülők tudják, hogy ki az a személy, akire egy hétig a gyermeküket bízták.
A tábor záró eseményei
A tábor záró műveletei már az utolsó előtti nap megkezdődnek. Ekkor egy nagyszabású szemétgyűjtést szoktunk rendezni. Ekkor kicsi és nagy szemeteszsákokkal bejárjuk a tábor környékét a közeli erdőt és a Pinka partot. Elszomorító, hogy idei táborunkon mintegy tíz teli zsák szemetet gyűjtöttünk össze. A tábor utolsó napján a hazaindulást megelőzően általában két órával kerül sor a pacagyűjtő verseny eredményhirdetésére. Az előző este és éjszaka a táborvezetőség nagyon sokat dolgozik, hogy minden kiérdemelt paca a helyére kerüljön, minden beadott munka értékelésre kerüljön. A legmunkaigényesebb esemény az emléklapok elkészítése. Az előre felvágott színes kartonokat körben a pacák díszítik. Mindenkinek személyre szóló emléklap készül. A tréfás, csipkelődő, helyenként írónikus szövegeken sokat dolgozik ezen az éjszakán a táborvezetőség. Akkor sikerül egy-egy emléklap, ha a szöveg nem bántó nem sértő, de telitalálat. Utal a címzett valamilyen jellegzetes tábori magatartására, tulajdonságára, nemegyszer nevelő célzattal. A táborvezetőség emléklapjait a gyerekek készítik. A legnagyobb izgalommal várt esemény a pacalicit. Mindenki egy kis cetlire felírva megkapja egy pacanyomat kíséretében a liciten felhasználható pacák számát. Az első tíz helyezett eredményét szóban is ismertetjük. Az ajándékok között, értékes természethatározó könyvek, turistakalauzok, turistatérképek, természettel kapcsolatos regények, természetvédelmi plakátok, képeslapok, szórólapok, környezetbarát írószerek, ásványok édességek szerepelnek. A licitálható ajándékok gyűjtögetése egész évben folyamatos. Rendszeresen járjuk az antikvár könyvvásárokat, könyves akciókat és egyre több saját kiadványunk van (plakátok, képeslapok). Mi mellőzzük a különböző reklámtermékeket (cégreklámos kulcstartók, tollak, stb.). A licit során az értékesebb ajándékok felől haladunk a kevésbé értékesek felé.
A buszra szállás előtti utolsó esemény az emléklapok kiosztása. Mindenkinek nyilvánosan felolvassuk az emléklap szövegét, természetesen a gyerekek szószólója a felnőttekét.
3.9.7. A továbblépés lehetőségei
A rendszeres táborok és erdei iskolák következtében számos információ gyűlt össze a Vas-hegyről és a Pinkáról, ezért a Kerekerdő Alapítvány hosszútávú természetvédelmi programot indított a terület értékeinek megőrzésére. 1999-ben induló munka keretében kutatási programot finanszíroztunk, tervek készültek, összeállt egy összefoglaló tanulmány, tájékoztató brossúrát adtunk ki. Ez alatt az idő alatt több olyan tennivaló is körvonalazódott, mely egy természetvédelmi tábor programja is lehetne. Az odútelep létesítése és a rendszeres szemétgyűjtés az első lépés. A táborok következtében patakvölgy oldalai, a törmelékkel, fadarabokkal feltöltődő patak szintén serény kezekre vár. Az egyik utolsó Pinka menti kaszálórét szinte a szemünk előtt ment tönkre, és gyomosodott el gondozás hiányában. Régi tervünk, hogy rendszeres kaszálással, szénagyűjtéssel visszaállítsuk eredeti állapotát. Hosszú távon szeretnénk, hogy az üdülő és környéke egy természetvédelmi, erdei iskolai oktatóbázissá váljon.