1. Előzmények
A Kerekerdő Alapítvány megalakulásának időszakában (1997-1998.) a korábbi, elsősorban a Gyermekek Házához kötődő programok értékelésével egy időben, számba vettük a továbblépési lehetőségeket is. Az addigi programok (hétvégi egész napos túrák, kirándulások, bentlakásos táborok, erdei iskolai hétvégék) általában a felsőtagozatos általános iskolás korosztályt célozták meg. Szinte valamennyi programforma hétvégére, vagy a nyári szünetre szerveződött, és valamilyen Szombathelytől távolabbi területen valósult meg. A távolabbi helyekre való törekvés azzal volt összefüggésben, hogy programjaink során igyekeztünk felkeresni a leginkább természet közeli területeket. Sajnos Szombathely nagyrészt körbeszántott terület, csak az Oladi-dombok és a parkerdő környéke, tehát a nyugati városszél nyújt némi természetérzetet. Ezért minimum 20 km-t kell utazni ahhoz, hogy komolyabb természeti területeket találjunk (Kőszegi-hegység, Vas-hegy). Tehát a túrák esetén utazási költséggel, a táborok esetén ezen kívül szállás és étkezési költséggel jártak. A költségtényező a megvalósíthatóság egyik fontos korlátja is egyben. Azzal tisztában voltunk, hogy olyan ideális állapot, mint Sopronban, Szombathelyen sohasem jöhet létre. Sopron félig a Soproni hegységben van, közel van a Fertő és a Balfi-dombvidék. Ott fél nap alatt is nagyon változatos foglalkozásokat lehetett tartani. Mégis az alapítvány programjainak tervezésekor úgy véltük, hogy több irányban is nyitnunk kell. Úgy véltük, hogy célirányosan foglalkoznunk kell a kisebb korosztályokkal, meg kell próbálnunk az iskolai oktatásba beépíthető programokat, kínálni és körül kell néznünk, hogy Szombathelyen és környékén, hol lenne alkalmas terep környezeti nevelési céljaink megvalósítására. Mindezen bölcs rájövések már korábbi tapasztalatokon alapultak. Hiszen az Apadó Kút c. programon belül több éven keresztül a Csónakázó-tó szigetén hetente egyszer rendszeresen tartottam foglalkozást egy iskolai osztálynak (Váci Mihály Általános Iskola), mely mint afféle integrált tantárgy épült be az illető osztály oktatási rendszerébe. Ezen kívül a Kikelet és a Mocorgó c. vetélkedő záró fordulóját több esetben a Kámoni Arborétumban tartottuk. Mindezen tapasztalatok és a céltudatos tervezés eredményeként kezdtünk óvodásokkal is foglalkozni, az iskoláknak többféle szolgáltatást kínáltunk, és próbáltunk egy egy iskolai osztállyal rendszeres kapcsolatot kiépíteni. Számba vettük, hogy Szombathely belterületén hol vannak olyan „zöld szigetek”, melyek alkalmasak lennének rövidebb terepi programok lebonyolítására. A szombathelyi parkok valamilyen szinten mind alkalmasak lehetnek, de két hely mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel környezeti nevelési szempontból. A Kámoni Arborétum és a Múzeumfalu. Sok eltérő jellemzőjük mellett néhány fontos közös tulajdonságukat érdemes megemlíteni. A legfontosabb, hogy mindkét hely, annak ellenére, hogy alapvetően mesterséges képződmények, sok más szombathelyi zöld területhez képest biológiai, ökológiai szempontból sokkal kevésbé sterilek. Magyarul nem agyongondozott, és városszéli elhelyezkedésük miatt nem agyonjárt agyonhasznált területek. A vegyszerezés minimális, a direkt módon betelepített fajok mellett is viszonylag gazdag növény és állatvilág telepedett meg a bennük. Mindkét helyen többféle természet közeli élőhely kis területen belül megtalálható. Nyílt vízfelület, vízpart, mocsár, rét, bokros erdős, ligetes területek egyaránt.. Természetesen fontos, hogy a belvárosból is 15-20 perces gyaloglással elérhetők, helyi járatos busz megáll a közelükben. Bekerített, zárt, és őrzött felügyelt területekről van szó. A városi parkok sajnos nem ilyenek. A csónakázó tó szigete éppen szigetjellegénél fogva hasonlít ezekre a területekre (a víz a kerítés, nehezebben megközelíthető, kevesebben járnak oda, a parkfenntartási munkák is ritkábbak, stb.)
Mindezen elvi megfontolások után hoztuk létre az Ökosuli c. programot 1998 szeptemberétől.
2. A Kámoni Arborétum jellemzése
A Kámoni Arborétum ma Szombathely belterületén található. Korábban Kámon különálló falu volt, mostanra Herénnyel együtt összeépült Szombathellyel, de jelenleg is családi házas övezetnek számít. A Kámoni Arborétum területét 1642. óta birtokolta a Saághy család. Az arborétum alapjait Saághy Mihály rakta le, aki méhészkertet hozott itt létre. Munkáját dr. Saághy István folytatta, aki az 1890-es években négy hektáron hozott létre dendrológiai gyűjteményt. 1920-ban az arborétum 244 fenyő és 310 lombos fajt tartalmazott. 1934-ben Pauer Arnold az ország legnagyobb gyűjteményes kertjeként említi. Később Saághy István az államnak ajánlotta fel a kertet. 1945 után id. Bánó István erdőmérnök tett sokat a kert megmentéséért és továbbfejlesztéséért. 1950-ben természetvédelmi területté nyilvánították. 1953-tól az Erdészeti Tudományos Intézet kutatóbázisa lett, jelenleg is az ERTI a hivatalos fenntartója. Jelenleg mintegy 2600 féle fásszárút tartalmaz a gyűjtemény, melynek jelentős részét örökzöldek teszik ki. Az arborétum, mint a kastély történeti kerttel rendelkező műemlék együttese, műemléki védelem alatt is áll. A kert lényegében a Gyöngyös-patak árterén terül el. A patak vízére építve az arborétum területén négy kisebb tó is található, köztük vizesárokrendszerrel. Az Arborétum mellett működött korábban egy malom, mely jelenleg romosodó állapotban van. Az arborétum szerves részét képezte egy faiskolai áruda (idén megszűnt), egy üvegházas kaktuszgyűjtemény és egy rózsagyűjtemény, sajnos mostanra mindkettő megszűnt. Az év minden időszakában van látnivaló. Már januárban kezdődik a növények virágzása (varázsmogyoró, farkasboroszlán, hunyorok) majd márciusban, áprilisban folytatódik a sáfrányok, a nárciszok, liliomfák virágzásával. Május a Rhododendronok, az örökzöld és lombhullató hangarózsák virágzásának ideje. Nyáron is akad mindig virágzó növény, az ősz pedig a lombszíneződéssel készteti csodálatra az idelátogatót. A fásszárú növényeken kívül számos olyan lágyszárú növény is van a kertben, melyek Vas megye jellegzetes természeti értékei közé tartoznak. A hóvirág mellett, megtaláljuk itt a csillagvirágot, a szártalan kankalint, a tavaszi tőzikét a kakasmandikót, a csillagos nárciszt, a kockás liliomot és az erdei cikláment is.
Télen több madáretető is szokott üzemelni a kertben és egy komoly fészekodútelep is található a kertben, melyet a Magyar Madártani Egyesület helyi aktivistái gondoznak. Sajnos a tavak nagy mértékben a feltöltődés utjára léptek, számos egykori keskeny gyalogösvényt már benőtt a növényzet.
A kertben több épület is található. Sajnos a kastély kastélyjellege lényegében megszűnt, több más hozzáépült épülettel együtt lakásként működik. A bejárat közelében egy Erdért tipusú faház áll, mely évek óta használaton kívül várja jobb sorsát, korábban tantermek voltak benne. A jegyárusító bódéval majdnem szemben áll egy kedves békebeli faházikó. A rajta árválkodó felirat: Dendrológiai Múzeum és a berendezés is arra utal, hogy valaki ezt az épületet szánta afféle bemutatóhelynek, fogadóbázisnak. Bent, még láthatók az arborétum történetét egykor bemutató tablók, és gazdag dendrológiai anyag, fakockák, magvak termések, különleges növésű farészek stb. Ez az épület soha sincs nyitva és egyre inkább egy lerobbant raktár jellegét kezdi mutatni. Átlátszó tetővel fedett tornácán elférne egy osztálynyi gyerek…Az arborétum mai központi épülete az egykori szolgálati lakás ma tartalmaz egy tárgyalószobát, egy könyvtárszobát és két irodát. Az arborétum látogatható parkosított része mellett van egy kifejezett gyűjteményes része, tartozik hozzá egy (csemete)kert és egy fenyőplantázs, mely elsősorban erdészeti kutatásokat szolgált. Ezen kívül egy füves focipálya is része a területnek. Az arborétum sok helyütt elvadult, mely egyrészről jó, mert gazdag a természetes élővilág, másrészről rossz, mert a gyűjtemény jelleg, az élő múzeum szerep csorbul. Nagyon sajnálatos hogy a taxonokat bemutató információs táblácskák mostanra lényegében eltűntek, és amúgy is nagyon szegényes az arborétum tájékoztató információs anyagokkal való ellátottsága. Sajnos az ERTI a rendszerváltás óta itt némi szinten tartás mellett, egy sor dolgot csak felszámolt, megszüntetett illetve hagyott tönkremenni. Ennek legfőbb okaként a forráshiányt nevezik meg.
3. Az arborétum mint környezeti nevelési oktatóbázis
A Kerekerdő Alapítvány megalakulása után az első komoly kezdeményezésünk a Kámoni Arbotétummal volt kapcsolatos. Azzal a merész kezdeményezéssel álltunk elő, hogy az arborétumban, az ott taláható használaton kívüli épületekre alapozva jöjjön létre egy oktatóbázis, mely bemutatóhelyként, és csoportok fogadására alkalmas tanteremként, információs és elárusítóhelyként is működne. Azt is terveztük, hogy tanösvényeket, tájékoztató táblákat helyeznénk ki. Mi ügy véljük, hogy az aborétumnak nincs a „köz” számára megfogalmazott és kellően menedzselt funkciója. A ma arborétumként tisztelt egykori kastélyparkokat, kúriakerteket egykor főúri passzió hozta létre. Létüket egy-egy gazdag család vagyona, nemegyszer félmegyényi uradalom tőkéje garantálta. A háború után a kastélyok, ha nem lettek rövid időn belül az enyészeté, különböző egészségügyi, szociális, és oktatási intézmények befogadói lettek. A környező parkok állapota sokadlagos szemponttá vált. A védetté nyilvánítás azt általában megakadályozta, hogy legálisan rövid úton tönkretegyék őket, de a lassú enyészet így is sokat rontott állapotukon. Mi úgy gondoljuk, hogy ezen a helyzeten az változtatna, ha sikerülne olyan funkciót, olyan programot kitalálni, mely a köz számára fontossá tenné ezeket a területeket. Úgy gondoljuk a Kámoni Arborétumot az oktatási, ismeretterjesztési, kulturális és idegenforgalmi funkciók megerősítése irányában kell kimozdítani a holtpontról. Természetesen az arborétumnak puszta léténél fogva minimális szinten megvannak ezek a funkciói ma is. Ez a „puszta lét” azonban ma már egyre kevesebbet ér.
1998 őszén elképzeléseinkkel, véleményünkkel megkerestük az Erdészeti Tudományos Intézet helyi munkatársait. Végül az ő javaslatukra írásban az ERTI főigazgatójához fordultunk. Beadványunkban kifejtettük, hogy az arborétum számára az oktatási, ismeretterjesztési funkció fejlesztésével lehetne új tartalmat adni. Ennek érdekében kértük a főigazgató urat, hogy tegye lehetővé, hogy a „Dendrológiai Múzeum” feliratú épületet annak belső berendezését némileg átalakítva természetvédelmi bemutatóhelyként, oktatóbázisként működtethessük. Emellett felvetettük egyéb berendezések, (ismertető táblák, tanösvény, stb.) létrehozását is. Úgy véltük, s e véleményünk máig sem változott, ezen elképzelés mentén ki lehetne dolgozni egy olyan programot, mely mögé sikerülne felsorakoztatni hathatós támogatókat az oktatás, a kultúra, az idegenforgalom, és a természetvédelem vonaláról. Úgy véljük kellő támogatottság esetén pályázatokból meg lehetne valósítani ezt a hosszú távú tervet. A főigazgató bár tájékozódott rólunk sárvári munkatársain keresztül, akkor nem méltatta írásos válaszra javaslatunkat. Ennek ellenére a nyári Öko táborokhoz használhattuk az arborétum irodaépületét és tervezett programjainkat problémamentesen sikerült megvalósítani.
Az országban több jó példa van arra, hogy egy arborétum kiváló hely az iskolán kívüli oktatás, ismeretterjesztés számára. Az egyik ilyen a kőszegi Chernel kert, ahol az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság saját irodái mellett létrehozta a Chernel István Múzeumot, egy madárrehabilitációs központot, és több tanösvényt. Az új funkció valójában a kert létrehozójának egykori szándékát teljesítette ki a kor igényeinek megfelelően. A Kámoni Arborétum állandóan zárva lévő „Dendrológiai Múzeum”-a ma valójában raktárként működik. Viszont a házikó berendezésén látszik, hogy Bánó István az Arborétum egykori vezetője nem álcázásként találta ki a ház nevét. Nagy értékű az az anyag is mely ott felhalmozásra került (termések, magok, fakorongok, stb.), a szakirodalmi gyűjteményről nem is beszélve. Nem igazán érthető, hogy miért és kinek jó, hogy ez ott porosodik, rágják a molyok és az egerek.
4. Az Ökosuli
4.1. A tények
Az Ökosulit 1998. őszén hírdettük meg. Szórólapjainkon, melyeket eljuttattunk valamennyi Vas-megyei általános iskolájába, névre szólóan mintegy háromszáz környezeti neveléssel foglalkozó pedagógusnak, valamint arra a címlistára, mely az előző évben programjainkon részt vett gyerekek címeiből állt össze (mintegy 400 cím). Ezen kívül megjelent a Gyermekek Háza szórólapjain, a Szombathelyi műsorfüzetben és a városi újságban is. Mint az előzmények című részben már leírtuk tudatos törekvésünk volt közeli színhelyeken, az iskolai oktatáshoz köthető, a kisebb gyerekek számára is vállalható rendszeres programlehetőség ajánlása. Elsősorban kisiskolásoknak, iskolai csoportoknak, azt ajánlottuk, hogy minden hétfőn délután fél háromtól várjuk őket a Kámoni arborétumban, egy kis (1,5-2.0 órás) időtartamú természetbúvárkodásra. Azt is tudattuk, hogy ez a program felkészülési lehetőség több, érdekeltségi körünkbe tartozó vetélkedőn való eredményes szereplésre (Kikelet, Gayer Gyula verseny, Mocorgó). Minden hónapban a havi programajánlónkban megismételtük a felhívást. Elsősorban arra számítottunk, hogy majd a közeli általános iskolák napközis csoportjai fognak tömegesen jelentkezni. Furcsa módon a város legtávolabbi iskoláinak egy-egy kis létszámú csoportja és néhány meglehetősen távoli település (Sárvár, Csákánydoroszló) diákjai jöttek el kitartó rendszerességgel. Végül úgy tűnt a legnagyobb motiváció a vetélkedőkre való felkészülés bizonyult. Azok a csoportok, akik rendszeresen jártak az Ökosuliba valóban nagyon jól szerepeltek ezeken a vetélkedőkön. Jellemző módon több pedagógus úgy hitte, ha a vetélkedő döntője előtt egy alkalommal elküldi diákjait az majd sokat számít. Az Ökosuli lényege pontosan az volt, hogy a gyerekek kora ősztől késő tavaszig, hétről hétre végigkövethették egy sor természetes élőhely változásait, sokféle módon megtapasztalhatták a természet dolgait, elméleti ismereteik egy természetes tér-idő rendszer keretére rögződtek. Nagyon tanulságos az elmúlt három év Ökosulis története. 1998-ban az ősz folyamán négy foglalkozást tartottunk, melyen átlagosan 5 fő vett részt. 1999-ben 37 db foglalkozást tartottunk. A téli hónapokban átlagosan 6 fő látogatta az Ökosulit. A tavaszi átlag 10 fő volt. Az őszi hónapokban 17 fős átlaglétszám alakult ki. A legkevesebb résztvevő 2 fő, a legtöbb 45 fő volt. Összesen 406 gyerek vett részt a programon, ez átlagosan 11 főt jelent. 2000-ben 31 db foglalkozást tartottunk. A téli hónapokban átlagosan 7 fő látogatta az Ökosulit. A tavaszi átlag 12 fő volt. Az őszi hónapokban 4 fős átlaglétszám alakult ki. A legkevesebb résztvevő 2 fő, a legtöbb 32 fő volt. Összesen 221 gyerek vett részt a programon, ez átlagosan 7 főt jelent. Az elmúlt év (2000.) őszén azt tapasztaltuk, hogy viszonylagosan lecsökkent a csoportos résztvevők száma, a télen pedig többször hiába vártuk a gyerekeket. Ezért változtattunk az addigi rendszeren. Közzé tettük, hogy csak előzetes bejelentkezés alapján tartunk foglalkozást, így viszont bármelyik hétköznap lehetséges. Ez a konstrukció viszont nem bizonyult eredményesnek. Ekkor ismét változtattunk. Havi két konkrét időpontot meghirdettünk és továbbra is vállaltuk, hogy bejelentkezéssel bármelyik nap lehetséges foglalkozás. Ez a változás sem hozott átütő sikert. Úgy tűnik, hogy arra kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk, hogy meggyőzzük az iskolákat és az egyes pedagógusokat is, hogy érdemes kijönni a kertbe. Ennek érdekében valószínűleg nem tudjuk elkerülni azt, hogy az eddigi meglehetősen képlékeny, és improvizatív foglalkozásokat rendszerbe öntve pedagógiai programmá gyúrjuk és így tegyük közzé.
4.2. Az Ökosuli, mint környezeti nevelési program
Tekintve, hogy az Ökosuli kezdettől fogva mindenki számára nyitott program volt, ezért az egyes foglalkozások tartalma, stílusa, módszertana is aszerint változott, hogy a foglalkozáson megjelent gyerekek, csoportok, egyszeri alkalomnak, afféle kirándulásnak szánják a programot, olykor-olykor, de viszonylagos rendszerességgel előfordulnak, vagy szinte valamennyi foglalkozáson részt vesznek. Az elmúlt három év tapasztalatai szerint többnyire alsótagozatos, 3- 4. osztályos gyerekek vettek részt legnagyobb gyakorisággal az Ökosulin, de szoktak lenni nagyobb gyerekek is. Vannak, akik jelentős tapasztalatokkal, előképzettséggel rendelkeznek amikor erre a programra eljönnek, másoknak pedig ez az első igazi terepi természetismeret óra. Ennek megfelelően a hétfői ökosulis foglalkozások is igyekeztek ezeknek a változatos körülményeknek megfelelni. Mindehhez még hozzá jött a természeti adottságok változásaiból és a gyerekek létszámából származó sokszínűség. Mindebből következően a foglalkozások teljes egészében az arborétum területén megtapasztalható jelenségekre, épültek, és fontos szerepet kapott bennük az improvizáció. Előfordult, hogy mintegy ötven gyereknek kellett bemutatni az arborétumot, máskor az arborétumot, „csak”, mint természeti területet használtuk, máskor szinte végigjátszottuk a rendelkezésre álló időt, máskor a puszta körbesétálás is elegendőnek bizonyult. Valószínűleg ezek a programok sem voltak hiábavalóak, de igazán azért, az őt-tíz gyerekért volt érdemes ezt a programot folytatni, akik heti-kéthetenkénti rendszerességgel az egész tanévet végig ökosulizták. Érdeme ez persze azoknak a pedagógusoknak, akik időt, energiát, pénzt nem kímélve elhozták a gyerekeket erre a programra. Különösen a sárvári, csákánydoroszlói iskolák hozzáállása dicsérendő, akik 30-40 km távolságból is meg tudták szervezni a gyerekek utaztatását. Valójában úgy vélem az Ökosuli legfőbb értéke ugyanaz volt, mint amit az Apadó Kút c. program során megtapasztaltunk. Egy behatárolható terület minél sokrétűbb, minél alaposabb megismerésére megtapasztalására való törekvés, egy teljes év változásainak folyamatában esetleg több éven keresztül. Mindehhez társult a megismert és megszeretett terület értékeinek megóvása és gazdagítása érdekében való munkálkodás.
4.3. Az Ökosuli módszertana
Az alábbiakban azoknak a foglalkozásoknak a jellemzését, értékelését próbáljuk megadni, melyeket a rendszeresen előforduló gyerekeknek, diákcsoportoknak tartottunk, tehát egymásra épülő rendszernek tekinthető. Hozzá kell tennünk, hogy ezek a hétfőnkénti másfél-kétórás rendhagyó természetismeret órák nem, egy előre leírt, megtervezett koncepció, tanmenet, által alkottak sorozatot, hanem a természet időbeli és térbeli változásai által és a résztvevők egyre bővülő ismeretei, tapasztalatai révén. Éppen ezért is nehéz utólag rendszerbe önteni, leírni, ezt a meglehetősen képlékeny, impravizatív és ösztönös elemekkel teli programot. Mégis az elmúlt három év alatt kikristályosodott néhány jellemző.
–A foglalkozás során mindig bejártunk egy önmagába visszatérő útvonalat. Az év során néhány féle körséta alakult ki, így két-három hetente rendszeresen ugyanazokat a helyeket járjuk végig. Az arborétum útvonalrendszeréből következően, az arborétum bizonyos területeit minden hétfőn érintettük.
–Az ismétlődő körséták során kialakult néhány olyan „állomás” ahol mindig megállunk. Ezek az állandó objektumok lehetőséget adnak az addig tanultak felelevenítésére, ismétlésére, másrészt a természet időbeli változásai révén többféle állapot megtapasztalására. Például a bejárat közelében álló vasfát, és a korai juhart és rhododendronokat láthatjuk ősszel a termésérés lombszíneződés, levélhullás idején télen a rügyek állását a fák ágszerkezetét, tanulmányozhatjuk, tavasszal a rügyfakadás virágnyílás szinte a szemünk előtt zajlik le, stb. Úgyanígy rendszeresen meg szoktuk nézni azokat a fákat, ahol erdei fülesbaglyok szoktak „nappalozni”. Minden alkalommal megnézzük a hídról a Gyöngyös patakot. tanulmányozzuk, hogy milyen a vízállás, milyen a színe, mi úszik a tetején. télen hogyan fagy be, illetve olvad fel, stb.
–A három év alatt kialakult több olyan pontja az arborétumnak, melyeket csak bizonyos időszakokban tanulmányozunk elmélyültebben. Ilyenek ősszel a látványosabb lombszíneződést mutató, illetve érdekesebb termést érlelő fafajok, télen az élő madáretetőként üzemelő fák, az örökzöldek különböző típusai, tavasszal a kora tavaszi lágyszárúak virágszőnyege, májusban a rovarlegelőként szolgáló illatos cserjék, stb. Ilyen idényjellegű „program” egyebek mellett a békanász és a madáretetés is.
–Általában elmondható, hogy az ismeretek és tapasztalatok szerzése során elsősorban az őshonos fajokra figyelünk, az egyéb az arborétum gyűjteményéhez tartozó fajokat inkább csak összehasonlításként, a biológiai sokféleség érzékeltetésére használjuk. Például fontosnak tartjuk, hogy minél sokoldalúbban bemutassuk az erdei fenyőt. Ezt viszont segíti, ha megmutatjuk, hogy mennyire hasonló egy fekete fenyő, és mennyire más egy selyem, vagy duglászfenyő.
–Az egyes foglalkozások fontos jellemzője, hogy folyamatos a párbeszéd a gyerekekkel. A rendelkezésre álló időben meg-megállva, beszélgetve haladunk. Egymást váltják a bemutató megtapasztaltató, gyűjtögetős, és játékos elemek. Arra törekszünk, hogy a gyerekek minden foglalkozás során folyamatosan használják valamennyi érzékszervüket. Mindezek az idővel is változnak. Télen többet tapogatunk fatörzseket, tavasszal többet hallgatjuk a madarak hangát, télen jobban figyelünk a madarak mozgására viselkedésére, tavasszal virágokat szagolgatunk, stb. A természet változatossága mellett a gyerekek aktuális tudati, lelki, érzelmi állapotától függően is változhat az egyes elemek aránya. Például, ha láthatóan aznap nagyon fáradtak, rosszkedvűek, akkor többet játszunk, stb.
–Alkalmanként kisebb munkákat is be szoktunk iktatni. Sajnos erre az arborétum rossz állapota bőven ad lehetőséget. Télen az engedély nélkül korcsolyázók, tavasztól pedig az orvhorgászok után kell a szemetet összeszedni. A szinte minden fát benövő borostyán írtása is olyan munka, amit, egy gyerekcsapat szívesen csinál. Hálás és nagyon kedvelt tevékenység a madárodúk kihelyezése és ellenőrzése.
–A foglalkozásokon nemcsak az élőlényekkel foglalkozunk, hanem legalább ennyire fontos az időjárás tapasztalható jelenségeinek, az időjárás változás tapasztalható nyomainak, a talaj és az élővizek állapotának folyamatos megfigyelése. Természetesen a program szabadlevegős jellegéből adódóan ezek a jelenségek az élőlények viselkedésében állapotában is mindig visszatükröződnek. Minden foglalkozáson több természet közeli élőhelyet végigjárunk (vízpart, rét, erdő, stb.), így egy-egy időszakhoz tartozó természetállapot komplex módon jelenik meg a gyerekek előtt.
–A foglalkozások során megtanítjuk a gyerekeket néhány egyszerű eszköz használatára, és néhány egyszerű módszer alkalmazására is. Ma már egy tíz fős csapat valamennyi tagját el tudjuk látni távcsővel. Egy rügy szerkezetének vizsgálatára jól jön a nagyító, és az igazán mozgékony jószágok tanulmányozásához jól jön egy egyszerű befőttesüveg. Megtanulják a gyerekek, egyebek mellett, hogyan kell egy bagolyköpetet szétszedni, egy madárodút összeállítani, szakszerűen megfogni egy békát és egy madáretetőt kihelyezni, stb.
–Egyéb programjainkhoz hasonlóan az Ökosuli foglalkozásain is nagyon fontos, hogy helyes viselkedési mintákat, magatartási példákat mutassunk, ahhoz, hogy a gyerekek természethez és általában az élőlényekhez való viszonya, a természet dolgaival való bánásmód helyes irányban alakuljon. Nagyon fontos, hogy csak olyan dolgot lehet gyűjteni, (ami engedi magát)
melyek nem járnak közvetlen természetkárosítással, élőlények elpusztításával (lehullott falevél, toboz, lehullott ágak, csigaház, stb.)
4.4. Az Ökosuli ismeretanyaga
Az alábbiakban megpróbáljuk leírni azokat a témákat, melyekről szó esik a foglalkozásokon. Természetesen mindig csak olyan témákkal foglalkozunk, melyekkel kapcsolatban az adott időpontban konkrét tapasztalatokat szerezhetünk
Ősz
–Az ősz időjárás jelenségei; a csapadékfajták és keletkezésük; az eső és az élőlények; Az eső fajtái; eső utáni tapasztalatok; a köd, a harmat, a dér; a szél, keletkezése, és jellemző tulajdonságai; hőmérséklet változásai, és mérése, a növények, a fák és az erdő klíma átalakító hatása
–A növények éves életciklusa; a virágzás és termésérés időszaka a különböző növényfajoknál; fák, cserjék termései, magvai; terméstípusok; magok terjedése; magok csírázása, növénycsemeték;
–Az őszi lombhullás; örökzöldek és lombhullatók; a levelek színeződése; őszi szín és formagazdagság a természetben; a levélripacs; a rügy; gubacsok
–Az élő vizek őszi állapota; hova mennek a békák; mi lesz a szitakötőkkel; mi lesz a vízinövényekkel, a vízbehulló falevelekkel;
–Ősszel virágzó növények: erdei ciklámen, őszi kikerics, borostyán; a virágok morfológiai jellemzése, működése;
–Őszi gombák; a gombák különböző formái, testfelépítésük, élettani működésük; A gombák szerepe a többi élőlény életében, a természet körfolyamataiban;
–Az állatvilág készülődése a télre; a madárvonulás; átvonuló, áttelelő, téli vendég, és kóborló madarak; madárcsapatok megfigyelése: erdei fülesbaglyok, seregélyek, tőkés récék, stb.; telelésre készülő ízeltlábúak; őszi táplálkozásnyomok (megrágott diók, stb.), elpusztult állatok sorsa
–A lehulló falevelek és az avar; az avar működése, szerepe; az avar állatvilága;
Tél
–A téli időjárás; a téli csapadékfajták; a hó, a zúzmara, a dér, az ónos eső; a fagy; az élővizek befagyása; a növények és a téli időjárás; mitől függ a hó és a jég vastagsága a természetben; hófúvás után a természetben; az olvadás jellemzői, hatásai, nyomok a hóban;
–A növények téli állapota; örökzöldek és lombhullatók; mi marad a fákon télen; élő madáretetők; hónyomás, hótörés; a fagyléc keletkezése; növénnyomok a hóban (termések, ágak, kéregdarabok;
–Fafajok felismerése fakéregről, rügyes ágakról, ágszerkezetről; A fakéreg keletkezése, kéregtípusok, a fakéreg és a gerinctelen állatok; rügyfajták, rügyállások, rügyhatározás, levélripacsfajták;
–téli gombafajok
–Állatok télen; a téli álom; állatok téli búvóhelyei; télen is aktív emlősállatok (a mókus, a pockok, a vakond); a madárvilág téli fajai; a madarak téli viselkedése; a madáretetés fortélyai; madáretető típusok; a madáretető madarai; ragadozó madarak télen, a karvaly, az erdei fülesbagoly; a bagolyköpetek titkai;: vízimadarak télen, récefajok;
–Állatnyomok a hóban: lábnyomok, táplálkozásnyomok (tobozok, magvak), egyéb jelek (tollak) ; állattetemek sorsa télen;
–Az időjárás, hó fagy, stb. hatásai az állatvilág viselkedésére
–A hó és a fagy hatása a talajra, a talaj állatvilágára
Koratavasz
–A tavaszi időjárás; az olvadás, az élővizek megáradása, a sár, a pocsolyák; az eső, a pára, a köd;
–A tavasz hatása a növényekre; a lombfakadás, a csírázás; a kora tavaszi geofiton növények: hóvirág, téltemető, hunyor, tavaszi tőzike, csillagvirág, szártalan kankalin, nárcisz, sáfrányok, kakasmandikó, szellőrózsák, keltikék; mocsári gólyahír; a növények részei, morfológiai összehasonlításuk; gumók, hagymák, rizómák; virágtípusok, a virág szerkezete, a virág részei; a megtermékenyülés, termés képződés;
–Virágzó fák és cserjék: mogyoró, húsos som, magnólia, korai juhar, fűzek nyárak, virágzattípusok; egyivarú-kétivarú; egylaki-kétlaki;
–Védett növények; miért és hogyan lesz valami védett; az eszmei érték; hogyan szedjünk virágot;
–Növények határozása, népies nevek, és a tudományos név, növények felhasználása, a gyógynövények
–Az állatvilág ébredezése; előbújó rovarok, pókok; a békanász kezdete, jellegzetességei, a békák vonulása, békafajok, gőték bemutatása; békák peterakása, felismerés petecsomókról, petefüzérekről;
–A tavaszi madárvonulás jellegzetességei; kora tavaszi madarak, a madarak viselkedésének változásai; a madarak nászidőszaka; madarak megfigyelése távcsővel, madarak felismerése hangjukról; a madarak fészekrakása, fészkelési típusok, fészekfajták; madarak felismerése fészekről, tojásfajták; a természetes és mesterséges fészekodúk; madárodú típusok, kihelyezésük, odútisztítás;
–Rovarok megfigyelése virágokon; az ízeltlábúak jellemzése,; az ízeltlábúak fő csoportjai, különleges képességeik, szerepük a táplálkozási hálózatban, a természet körfolyamataiban;
Nyárelő (május)
–A májusi időjárás; esőfajták, a vihar, a szivárvány; az időjárás és a mikroklíma eltérései; a növényvilág mikroklímát befolyásoló szerepe;
–Az élővizek állapota; mit visz a víz; vízinövények, békalencse, hínárfélék, algák szerepe; az oldott oxigén, vízben élő állatok légzése,
–Későn fakadó fák és cserjék, virágzó fák és cserjék; késő tavaszi növények virágzása: medvehagyma, árvacsalánok, nősziromfélék, fűfélék, sások, stb.
–Növények határozása, fák felismerése levélről, virágzatról
–Kilevelesedő páfrányok, zsurlók, mohok;
–Májusi gombák; a gombák külső jellemzése, főbb gombatípusok, ehető és mérges gombák;
–Madarak költési időszaka; fiókákat etető madarak megfigyelése; fészekhagyó fiókák megfigyelése: rigók, baglyok; madarak táplálkozása;
–Rovarok, pókok megfigyelése; csapdázásos módszerek,
–Az élővizek állatvilága: molnárkák, szitakötők, ebihalak, rovarlárvák, halak, békák, siklók, stb.
5. Az Ökotábor
Amikor elhatároztuk, hogy a Kámoni Arborétumba úgymond betesszük a lábunkat, és meghirdettük az Ökosulit, magától értetődő volt, hogy nyáron lesz tábor is. Eredetileg úgy képzeltük, hogy a tábor szerves, intenzív folytatása lesz a tanév ökosulis foglalkozásainak. Már az első tábor meghirdetésekor kiderült azonban, hogy ez naív és téves elképzelés volt. A tanév során, iskolaidő alatt elsősorban a témát fontosnak tartó illetve a különböző vetélkedőkben érintett pedagógusok küldték, illetve hozták a gyerekeket. Ráadásul sok gyereket vidékről hoztak be a tanítók. A nyári táborba viszont a szülők íratják be a gyerekeiket. A beíratásnál pedig másféle szempontok érvényesülnek. Az egyik legfontosabb, hogy hogyan alakul a család szabadságolási terve. Szempont persze a gyerek érdeklődési köre is, és a család lakóhelye, mozgási lehetőségei.
5.1. Általános ismertetés
A területet kezelő Erdészeti Tudományos Intézettel való megegyezés szerint az arborétum központi épületének tárgyalótermét és mellékhelyiségeit használhattuk a tábor bázisaként, az étkezést (ebéd) egy közeli vendéglőben oldottuk meg. A napközis tábort az elhelyezés szűkös lehetőségei erősen behatárolták (max.: 25 fő). A napközis jelleg miatt elsősorban az alsó tagozatos korosztálynak hirdettük meg, de minden évben volt egy-egy óvodás és néhány felsőbb éves is a táborban. Egyéb más táboraink hagyományos időpontja miatt ez a tábor július második felére esett. Először 1999-ben rendeztük meg az Ökotábort. Ebben az évben (2001.) már harmadszor hirdettük meg és bonyolítottuk le. Mindannyiszor 20-25 gyerek vett rajta részt, 2-3 fő felnőtt vezetésével, ezért egyik fő jellegzetessége a családias jelleg. Egyéb programjainkhoz hasonlóan itt is az idő nagy részét a szabadlevegőn, az arborétum természetszerű közegében töltötték a gyerekek. A délelőttöket a kiscsoportos természetismereti foglalkozások tették ki, a délutánokat közös játékkal, illetve az arborétum érdekében folytatott kisebb munkálkodással töltöttük. A tábort egy vetélkedő zárta. A tábor vezetői között többféle olyan szakember is megtalálható volt, aki egy-egy élőlénycsoportot behatóan ismer. A tábort széles körben meghirdetjük. Már március, áprilisban közzé szoktunk tenni egy előzetes tájékoztatót nyári táborainkról, majd májusban belekerül a szombathelyi kulturális ajánlóba, a városi újságba, a megyei napilapba. Szórólapjaink, plakátjaink eljutnak az iskolákba, óvodákba, a májusban júniusban megrendezett gyermekrendezvényekre. A jelentkezések regisztrálása a Gyermekek Házában történik, amellyel együttműködési megállapodást kötöttünk. A táborba való jelentkezéskor, illetve a tábor kezdete előtt két héttel részletes tájékoztatót küldünk ki, melyben azt kérjük a gyerekektől, hogy a táborra való készülés jegyében a tábori strófához otthon írjanak le egy verset, versidézetet. Ebből készül el a tábor egyik közös alkotása, mely a tábor végéig díszíti a termet.
5.2. A napirend
Mint minden táborunkban itt is viszonylag mereven szoktunk ragaszkodni az előre kialakított napirendhez. Ez biztosítja, hogy az eltervezett programokat teljes mértékben megvalósíthassuk, és kellően átláthatóvá teszi a gyerekek számára a tábor programját
8.00-9.00.: Megérkezés az arborétumba, szabad csatangolás a kertben
9.00-12.00.: Délelőtti program (kiscsoportos természetismereti foglalkozások terepen) közben tízórai
12.30. Ebéd
13.30-14.30.: Ebéd utáni szieszta, szabad program
14.30-16.00.: Délutáni programok,
16.00-17.00.: Szabad program, hazaindulás
5.3. A program
A programnak két fő része volt minden évben. A délelőttök az első és az utolsó nap kivételével azonos rend szerint zajlottak. A gyerekeket létszámuktól függően két, vagy három fős csoportra osztjuk. A három csoportos változatot mutatjuk most be részletesen. Egy délelőtt egyszerre háromféle foglalkozást tartunk, melyek egy-másfél órásak. Egy délelőtt minden csoport kétféle foglalkozáson vehet részt. A tábor öt napjából három nap alatt így hatféle foglalkozáson vehet részt mindenki.
A délutánok általában játékkal telnek. Nagyon sokféle szabad levegőn megvalósítható játékot szoktunk játszani. Ezek között akadnak olyanok, melyek a természettel kapcsolatosak, de sok más egyéb játékot is szoktunk játszani, ahol a természet „csak a helyszín”. A labdajátékokhoz jó lehetőséget nyújt az arborétumhoz tartozó sportpálya. Nagyon népszerűek szoktak lenni a különböző bújócska jellegű játékok. A délutánok egy részében, dolgozni szoktunk általában három brigádban. Az egyik csapat szemetet szed (legutóbbi táborunkban egy óra alatt négy nagy zsák szemete gyűjtött össze, egy 5-6 fős csapat. Állandó munka szokott lenni a szulákfélék, vadszőlőfélék kitisztítása, a fa és bokorcsoportokból, főleg fenyőfélékről. Volt olyan tábor, amikor a társaság egyik része egy erősen benőtt utat próbált megtisztítani a növényzettől (kapálás), míg egy másik csapat a lekaszált füvet gereblyézte össze egy területről. Két éve rendszeres tevékenységünké vált a borostyán irtás. Sajnos szinte minden fát borostyán borít. Ez a növény persze nem élősködő, ezért kizárólag esztétikai okai vannak annak, hogy a fák törzsét megpróbáljuk láthatóvá tenni. A sokméteres borostyánhajtások lecibálása a fákról nem is olyan könnyű feladat. A kiscsoportos természetismereti foglalkozásokat a Süni táborról szóló fejezetben ismertetett módon valósítjuk meg. Valamennyi foglalkozás játék és munka fontos jellemzője, hogy a felnőttek együtt játszanak és dolgoznak a gyerekekkel. Ezt a látszólag lényegtelen momentumot azért kell megemlíteni, mert ezáltal egészen másféle viszony, másféle légkör alakul ki a táborban. Sokan esetleg megkérdőjelezik a kisiskolás korú gyerekek „dolgoztatását”. Tapasztalatból állíthatom, hogy azáltal, hogy együtt végezzük ezt a munkát, még örömmel is teszik a gyerekek. Versengés szokott kialakulni, hogy ki horgássza ki a legtöbb flakont a Gyöngyösből, ki rángatja le a leghoszabb borostyánt, stb. A tavalyi (2000.) tábor vázlatos programja az alábbiak szerint alakult:
Hétfő
De.: -Ismerkédés játékos formában,
-Az arborétum általános bemutatása,
Du.: Játékok: A nyulak, rókák, sasok, fógócska-bújócska
Kedd
De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások terepen
-növénytani ismeretek
-madarászás (közben bemutató madárgyűrűzés)
-hüllők, kétéltűek
Du.: Természetismereti játékok:- a mókus és a róka (körjáték)
-A gólya és a sáskák (mimikri)
-A farkas és a nyulak (fogócska-bujócska)
Szerda
De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások terepen
-növénytani ismeretek
-madarászás (közben bemutató madárgyűrűzés)
-hüllők, kétéltűek
-mikrokozmosz (mikroszkópikus élőlények)
Du.: Természetvédelmi munkák az arborétumban
-Szemétgyűjtés
-Szulák, vadszőlő szedés
-Borostyán irtás
Csütörtök
De.: Kiscsoportos természetismereti foglalkozások terepen
-mikrokozmosz (mikroszkópikus élőlények)
-tájékozódás, térképismeret
-ízeltlábúak
Du.: Természetismereti játékok az arborétumban
-a bagoly és az egerek
-keresgélő
-a denevér és a lepkék
Péntek
De.: Túravetélkedő a héten tanultakból
Du.: Természetismereti munkák az arborétumban
-Madár- és denevérodúk kihelyezése
Szombat
Egész napos természetismereti túra a Kőszegi-hegységben
6. A továbblépés lehetőségei
Úgy véljük, hogy az Ökosuli rendszerét át kell alakítanunk. Sokkal hatékonyabb megszólítási módszert kell választanunk ahhoz, hogy a programban rejlő lehetőségeket az iskolák használják. Célszerűnek látszik egy olyan részletesebb, tanmenetszerű leírás elkészítése, mely világossá teszi mindenki számára, hogy mi történik az arborétumban. Az Ökotábor kis létszámú családias jellegén nem szeretnénk változtatni, úgy véljük a tábornak sajátos arculata jött létre és sikeresnek mondható a program.
Továbbra sem mondtunk le arról a nagyobb szabású tervről, hogy az arborétum ismeretterjesztési, kulturális és idegenforgalmi funkcióit erősítsük. Ennek érdekében újra fel fogjuk keresni a terület gazdáját az Erdészeti Tudományos Intézetet. Jelenleg szakmai és politikai támogatókat gyűjtünk ehhez a munkához (Önkormányzati szakbizottságok, pedagógiai szakmai körök, idegenforgalmi, kulturális intézmények).
A Kámoni Arborétummal kapcsolatos javaslataink a következők:
–Úgy véljük a város önkormányzata helyesen cselekszik, amikor évről évre a Kámoni Arborétum fenntartásában való aktív részvétellel is kinyilvánítja, hogy fontos a városnak ez a kert. Célszerűnek tartanánk, ha az ERTI és az Önkormányzat együttműködési megállapodást kötne, melyben legalább középtávra lerögzítik a legalapvetőbb kölcsönös elvárásokat és vállalásokat.
–Hatékonyabb módszernek tartanánk, ha a város az arborétumra szánt összegekkel nem az ERTI-t támogatná, hanem inkább egy átgondolt fejlesztési fenntartási koncepció mentén, egyeztetések után, bizonyos feladatokat átvállalna, s ezek megvalósításával városi cégeket bízna meg (Prenor, Bokor Park stb.).
–Szerencsés lenne, ha a város támogatása, elsősorban az Arborétumnak a város közönsége számára fontos funkcióinak fejlesztésére fordítódna, úgymint: oktatás, ismeretterjesztés, pihenés, felüdülés. Fontos hangsúlyozni azt, hogy új tartalomra, programokra fejlesztésekre, s nem fenntartásra, színtentartásra van szükség.
–Fontos lenne hogy e funkciók alapinfrastruktúrájának megteremtése érdekében az Arborétum valamelyik, még használható épületét a város és az ERTI közösen, külső források mozgósításával megfelelő állapotba hozná. Ezzel párhuzamosan fel kellene számolni a romos épületmaradványokat.
–A területileg illetékes természetvédelmi hatóságnál meg kellene kisérelni kieszközölni természetvédelmi őr alkalmazását. Ismerve a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság vezetőinek mentalitását a felvetést nem fogják kitörő örömmel fogadni, de az is eredmény lenne, ha valamelyik természetvédelmi őri jogosítvánnyal rendelkező, más területtel is bíró munkatárs viszonylagos rendszerességgel részfeladatként ellátná a Kámoni Arborétum ellenőrzési feladatait is.
–Mindenképpen szükségesnek tartanánk, hogy az arborétumban randalírozók, engedély nélkül horgászók, stb. legalább időszakosan valamilyen hatósági jogkörrel rendelkező személlyel találkozzanak. Bár nyilvánvalóan nem tartozik illetékességi körükbe, de a közterület felügyelőknek sem ártana olykor egy kis séta az Arborétumban. Ez is egyfajta támogatás lehetne az Arborétum megőrzéséhez. A Vas Megyei Rendőrkapitányság néhány hónapja környezetvédelmi referenst alkalmaz. A vele való együttműködés lehetővé tenné, hogy olykor rendőrjárőr is előforduljon a területen.
–Sürgető feladat lenne az arborétum oktatási-ismeretterjesztési-idegenforgalmi funkcióinak érvényesítése érdekében tájékoztató, információs táblák, tanösvények, színvonalas kiadványok létrehozása. Ezt a munkát teljes egészében átvállalhatná az Önkormányzat, ebben véleményünk szerint hatékony segítőkre lelne a civil szervezetekben, többek között a Kerekerdő Alapítványban.
–Valamelyik meglévő, vagy újjáépítendő épületben fontos lenne kialakítani egy olyan központot, mely helyet adna egy kis múzeumi gyűjteménynek, természet- és környezetvédelmi kiadványok, és eszközök (pl.: madár és denevérodúk, stb.) elárusítóhelyeként is működne és lehetővé tenné, hogy egy-egy iskolai osztály afféle kihelyezett szaktanteremként is használja, és információs központként is funkcionálna.
–Az Arborétum közfunkcióinak erősítése érdekében, fontos lenne, hogy valahol a kertben (pl.: a zenepavilon környékén), lehetőség nyíljon családi, baráti együttlétek kulturált lebonyolítására (padok, asztalok), esetleg szabadtéri, a terület jellegéhez illő kulturális programok megrendezésére (a zenepavilon lemázolása ehhez nem elegendő).
A magunk szerény módján ezentúl is a fentiek szellemében kívánunk tevékenykedni, de örömmel vennénk részt az önkormányzat és az ERTI támogatásával egy komolyabb, hosszú távra szóló projekt megvalósításában.