Egészséges környezetünk helyreállításáért

Bevezetés

     Az erdő a Föld felszínének arra alkalmas helyén - a többi természetes ökoszisztémához hasonlóan – az Élet, az élő természet megnyilvánulása. A legtöbb helyen azonban, ahol volt, lehetne, s kellene is lennie erdőnek, ott ma már nincs erdő, nincs élet, vagy csak maradványai vannak. Ennek egyik oka az erdők élettelen környezeti feltételeinek kedvezőtlen változása, például a máig el nem múlt jégkorszakok élettelenítő hatása, a másik ok pedig az emberi populációk tudatlanságból vagy téves ismeretekből következő, tehát nem tudatosan erdő-ellenes, élet-ellenes tevékenysége.

     Az erdőkkel, a Bioszférával kapcsolatos ismerethiány és tévedés az elmúlt 200 év analítikus-, és az utolsó 100 év szintetikus /rendszer-/ kutatási eredményei nyomán elvileg megszűnt ugyan, de a megszerzett új ismeretek - a szokásosnál is nagyobb szellemi tehetetlenség folytán -  még nem közismertek, még nem váltak az emberi tevékenység alapjává. Emiatt az erdők pusztulása, főleg gátlástalan nyersanyagkitermelés, vagy erdőgazdálkodás, sőt természetvédelmi kezelés címén ma is folyik, s hamarosan véget is ér, hiszen alig van már valami belőlük.

     Most, hogy az utolsó magyarországi erdők utolsó fapopulációit fatermesztési célból kezelő „erdészek” Nemzeti Erdőprogram- tervezete  ennek az erdő-pusztító „gazdálkodásnak”, pontosabban az erdők ellenében való fatermesztés vágásos technológiájának további folytatását javasolja, talán nagyobb reménnyel ajánlhatjuk a döntéshozók figyelmébe az erdőpusztulás megállítására, sőt az erdők regenerációjára is alkalmas technológiákat, legalábbis minta- és tangazdasági bevezetésre.

Az erdő definíciója

     Az erdők megsemmisítése és helyükön szántóföld, út, város létesítése céljából nem szükséges tudni és definiálni, hogy mit is semmisítünk meg. Akkor sem szükséges a definíció, ha az erdőt fatermesztő parcellává „alakítjuk át”, amikor csak egykorú, elegyetlen faállományt hagyunk meg belőle, csak szokás: ezt úgy tesszük, hogy a fatermesztő parcellát, a faállományt önkényesen és alaptalanul azonosítjuk az erdővel, például erdővagyonnak nevezzük a favagyont, erdősültségnek nevezzük a fásítottságot, az erdő egészségének vagy betegségének nevezzük a fák egészségét vagy betegségét, erdősítésnek, erdőfelújításnak nevezzük facsemeték ültetését, stb. Hasonlóan jár el az analítikus tudomány is, például amikor a botanikusok az erdőt növénytársulásnak, vegetációnak, élőhelynek nevezik el, vagyis az erdő ugyancsak egy részletét, metszetét az erdő egészével azonosítják.

     Teljes, pontos, ezért szintetikus vagy integrált definícióra van azonban szükség a megőrzéshez, s a megőrzés feltételeként a helyreállításhoz. A szintetikus kutatások szerint ez a – meglévő, de még nem közismert – definíció az erdő alábbi ismertető-jegyeit tartalmazza:

-         létformáját /önszervezett élelmi hálózat, a Bioszféra középső szerveződési szintje, nem pedig „fajok képviselőinek” véletlenszerű, tetszőlegesen alakítható vagy megsemmisíthető „társulása”/

-         tartós létezési feltételeit /egészséges állapotot fenntartó működését, amely állapotban nem fogy el a táplálék és nem halmozódnak föl anyagcseretermékek, a létét fenyegető veszélyeket, emberszükségletét/

-         a kifejezéséhez, leírásához szükséges funkcionális fogalom- és mértékrendszert, mert a fatermesztéshez kialakított erdészeti és az elvont botanikai kategóriák erre alkalmatlanok

-         szerkezeti és területi hiányait, fennmaradásának esélyeit, például hogy van-e még miből helyreállítani, van-e még élet a Földön

-         az ember erdőéltető képességeit és szándékait

-         a lehetséges erdőéltető technológiákat

A téma részletes kifejtése tanulmánykötetekben és oktatási programokban áll rendelkezésre

Az erdőellenes programok 

     A szintetikus erdődefinícióból, s gyakorlati tapasztalatainkból teljesen egybehangzóan következik, hogy szinte minden szakma mai technológiája és programja erdőellenes, életellenes. A fatermesztő, a vízrendező, a vadász, az élelmiszertermesztő szakmák ma használatos – rövidtávú, az erdőt kitermelhető forrásnak, minket kiszolgálónak, pillanatnyi igényeink alá rendelhetőnek tekintő – programja csak fogyasztja, gyengíti, szegényíti az erdőt, így csak idő kérdése, hogy a ma még létező maradékok is előbb-utóbb megsemmisüljenek. A tartamosság, a fenntarthatóság feltételeit az erdőgazdálkodásnak nevezett vágásos fatermesztés, a vízelvezető mederrendezés, a ragadozókat nem tűrő vadászat, a szántóföldi monokultúrás élelmiszertermelés, a csak a ritkaságokra figyelő természetvédelem, stb. eleve kizárja, e feltételek csak új technológiák bevezetésével állíthatók elő.

Az erdőéltető program

     Szerencsére minden szakmának van hosszú távon is megfelelő, s külön-külön már ki is próbált technológiája, nem is egy. Ilyen a szálalásos-/Pro Silva-/ és az erdőregenerációs-, erdőtenyésztéses technológia a fatermesztésben; a vízvisszatartó mederrendezés a vízgazdálkodásban; a ragadozókat is tisztelő vadászat; a tehenész jellegű, vagyis a populációkat hízlaló és fejő élelmiszertermelés, amilyen például az ártéri gazdálkodás; a minden populációra figyelő, s a regenerációs szukcessziót segítő, a klimax állapotot visszaállító és fenntartó természetvédelem, stb. Ezeket kell egyetlen, szintetikus vagy integrált Élet-szakmává összefogni, az elméleti alapokat is oktató mintagazdaság keretében bemutatni, majd a lehetőségek függvényében elterjeszteni.

     Be kell látnunk, hogy fára, s minden egyéb élőlénypopulációra elsősorban az erdőnek van szüksége és igénye. Az erdő az, amelyet mint magasabb szerveződési szintet, mint a mi létünk feltételét is, nekünk is szolgálnunk, fenntartanunk, heklyreállítanunk, eltartanunk, éltetnünk szükséges. A „természetszerű”, a „természetközeli” fatermesztés és faállomány-álapot helyett a természetes erdő kezelése, az erdő természetes állapota lehet csak a mi feladatunk és célunk is, ahogy a többi populációé is az.

     Az erdő programja tehát helyreállítani, és emberi segítséggel tovább erősíteni a jelenleg már szerkezetileg is és területileg is erősen sérült vagy hiányos erdőket, egyéb ökoszisztémákat, s rajtuk keresztül a Bioszféra egészét. A különböző populációk és az emberi társadalmak programja nem lehet más, mint egymással együttműködve segíteni ezt a magasabb szintű, és ezen keresztül utódainkat is szolgáló programot. A Palocsa Egyesület Élő Környezetünk Helyreállításáért programja számos más egyesülettel és intézménnyel együttműködve megteremteni a feltételeit ezen erdőéltető programok megkezdésének, a jelenlegi programok fokozatos felváltása révén, és nem is csak nemzeti keretek között.

Javaslataink

A technológia-váltás első lépéseként az alábbi minimális programot javasoljuk:

-         olyan szintetikus, kibernetikai jellegű részleg kialakítását a döntéshozásban, amely felveti és fogadja a szükséges technológia-váltások terveit

-         a Pro Silva módszerre való áttérést a fatermesztésben, hozzá a megfelelő oktatási program kialakításával

-         Legalább egy erdőéltetéses kísérleti gazdaság kialakítását – élő környezetünk helyreállításának megkezdése és az alapelvek oktatása céljából /néhány száz hektáron/

-         A parlagok beerdősítésének megkezdését az erdőéltetés módszerei szerint, többek között a parlagfű visszaszorításának egyedül hatásos módszereként is.

-         A nem-szántóföldi élelmiszertermelés és a vízvisszatartó mederrendezés kísérleteinek megkezdését (együttműködő-, ártéri-, stb. gazdaság).

-         Országos szervezet létrehozását a természeti értékek regenerációs célú, s ennek nélkülözhetetlen feltételeként teljes jogú kezelésére. (650 ezer hektár természetszerű erdő és a hasonló gyepek, rétek, vizek)

A program jelentősége

-         Láthatóvá válik, hogy mekkora a baj, s mi a megoldás

-         Időben hozzákezdve esély nyílhat a földi Élet megmentésére

Sopron, 2004. január 21.

Agócs József

Palocsa Egyesület

Élő Környezetünk Helyreállításáért

Castanea Környezetvédelmi Egyesület, Sopron

[Híreink] [Programjaink] [Környezeti nevelés] [Természet és kultúra] [Természetvédelem] [Környezetvédelem] [Fenntartható élelmiszerfogyasztás] [Civil együttműködés, érdekképviselet]